Magyarország, 1903. augusztus (10. évfolyam, 182-207. szám)

1903-08-01 / 182. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1903. AUGUSZTUS 1. SZOMBAT X. ÉVFOLYAM 182. SZÁM. Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszer­kesztő Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Teréz-körút 19. szám Hirdetések nonpareille számítással díjszabás szerint. Előre! Budapest, július 31. A magyar ellenzék még soha nem aratott olyan fényes győzelmet, mint a mai napon. A mai nap eredménye nem kevesebb, mint az, hogy Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnököt a magyar képviselőház egyhangúlag a legszigorúbb vizsgálat alá helyezte. Ennyire vitte négy heti miniszterelnökség után! Hogy a mai nap után Khuen-Héderváry bukott ember, az kétségtelen. Ami ezután történik, az már nem arra szolgál, hogy az ő kormányelnöki pozíc­ióját megerő­sítse, hanem legfeljebb arra, hogy leg­alább félig-meddig tisztességes visszavonu­lást biztosítson számára. Ezért mondotta ma ő maga is, hogy «önmagam ellen vétenék, ha most lemondanék». Megen­gedjük, kétségbeesett erőlködések fognak folyni ezentúl is, az elrendelt parlamenti vizsgálat alatt, de ez, mint mondottuk, csak a mosakodásra szolgál, csak arra, hogy a szennyből, amennyit lehet, el­tüntessenek. A fordulat, amelyet Khuen-Héderváry bukása okoz, óriási jelentőségű. Ő volt a bécsi hatalom kezében az utolsó ütő­kártya. Nem hiszem, hogy találjanak magyar embert, aki Tisza István és Hé­­derváry csúfos bukása után hasonló czé­­lok és hasonló eszközök mellett a ma­gyar miniszterelnökségre vállalkozzék. És ha akadna ilyen esztelen, azt nyomban elsöpörné a nemzet viharzó haragja. Hiszen most már igazán megpróbáltak mindent. A nyílt erőszak, az álnokság, az elámítás, a vesztegetés fegyverei sorba felvonultak a nemzet ellen. Mindhiába ! A küzdő tábor eltökéltségén, hazafiságán, erején megtörtek a nemzetrontó kísérle­tek. Mi van még hátra? Vagy az alkotmány felfüggesztése, vagy a nemzet, kielégítése. Ámarra a hatalomnak sem joga, sem ereje nincs. Jó tehát a másik. Khuen Héderváry megbukott, az bizo­nyos. A saját pártja sem támogathatja többé anélkül, hogy meg ne osztaná vele azt a súlyos erkölcsi defektust, amelyben szenved. Az meg éppen tiszta képtelen­ség, hogy valaki még bizalommal viseltet­hessék iránta. Neki tehát mennie kell. Erős a hitünk, hogy most már csak a kibontakozás következik. A komoly, ala­pos, tartós kibontakozás. Jönnie kell egy olyan férfiúnak Magyarország élére, aki nemcsak megérti a nemzet törekvéseit, de magáévá is teszi azokat. E törekvé­sek elől a küzdő ellenzék hatalmas munkája, úgy hisszük, eltávolította az összes akadályokat. Ha nem távolította volna el, akkor tovább folyik a munka még nagyobb kitartással és lelkesedéssel és most már teljes és zavartalan egy­séggel. De meg vagyunk győződve, hogy arra nem lesz szükség. A politikai helyzetet most­­már teljes nyugalommal ítéljük meg. Látjuk, hogyan törte össze a felébredt nemzeti szellem vihara mindazokat, akik útját merészel­ték áttani a hatalmas áramlatnak. Egész rakás kadaver fekszik előttünk. A nem­zeti zászló pedig diadalmasan lobog az elfoglalt sánczok tetején. A győzelmek eddigi folytonos és sza­kadatlan sorozatából önbizalom és ren­díthetetlen eltökéltség árad szét a nagy nemzettest minden részébe. A kishitűség eltűnt. Tudjuk, hogy van jövőnk: szép és dicső; van rendeltetésünk: nemes, nagy nemzethez méltó. Az utat is tisztán látjuk, amely e szép jövőhöz elvezet. Előre hát! A Ház elnapolása. — A válságos helyzet. — Budapest, július 31. A legutóbbi órák rendkívüli gyorsaság­gal hajtják egymásra az eseményeket. Lehet mondani, minden perczben más­más szituáczió tapasztalható. A megvesztegetések szálai a tegnapi napon, amint a «Magyarország» közölte, gróf Szapáry László fiumei kormányzóhoz vezettek. Maga Szapáry a dolgot beis­merte és állásáról lemondott. Szapáry gróf testi-lelki jóbarátja volt a bánnak, kivel mindennap órákig volt együtt. Ma a képviselők ennek a hírnek ha­tása alatt állottak. Hihetetlen zsongás­­kongás volt tapasztalható az egész Házban. Egyszerre futótűzként terjedt el a hír, hogy Apponnyi maga veszi a dolgok inté­zését kezébe. Indítványt terjeszt elő, hogy a képviselő­­h­áz elclapoltassék mindaddig, am­ig a par­lamenti bizottság működését be nem fejezi. — Ez az egész ország méltóságát érinti, — úgymond Apponyi — én még nem érte­keztem senkivel, de a magam inic­iativájából megteszem az indítványt, hogy a Ház el­­napoltassék. — Végre is itt oly rettenetes tények de­rültek ki, melyek az ország közjogi állását mélyen sértik és amelyek a büntetőtörvé­nyekkel is érintkezésben vannak. Lehetet­lenség, hogy ezeket a legszigorúbb vizsgálat tárgyává ne tegyük. Addig az országgyűlés nyugodtan nem tanácskozhatik, míg ezek a tények egész határozottan fel nem derít­­tetnek. Később Apponyi a miniszterekkel és a különböző pártá­lású egyébzségekkel is közölte álláspontját. Az ellenzék nagy elismeréssel fogadta Apponyi fellépését és ahhoz a kormánypárt is hozzájárult, így a képviselőház egyhangúlag elfogadta az ülések elnapolását, ami körülbelül 8—10 napig fog tartani. — Ez alatt az idő alatt az új kormány is megalakulhat — volt az ellenzék fel­fogása.­­ Általános nézet, hogy a bán nem tart­hatja többé magát. Ma is teljesen lever­­ten és kompromittáltan ült helyén. Igen jó és nagy benyomást tett Kossuth Ferencz váratlan megjelenése és fel­lépése is. Kossuth a megvesztegetések hírére nyomban a fővárosba érkezett és ma ő is bejelentette, hogy a harczolókhoz szegő­dik. A szituáczió teljesen megváltozott, — úgymond — a történtek után a mi­niszterelnök kormánya nem tarthatja magát és ha le nem mondana, ő is a végletekig menő harczot tartja ma már in­dokoltnak. " A mágnások dölyfös és kihívó cso­portja ma már eléggé meghunyászkodva­­ viselte magát. Eltűnt az a sértő és arro­­­­gáns modor, ami utóbb tapasztalható volt rajtuk. Példátlan is volt az a kicsinylés és lenézés, amivel ők az egész nem-mágnás elemet tekintették. Talán Szapáry László gróf felfogásában is az jutott kifejezésre, hogy hiszen «ezt az elemet csak meg kell venni.» Annál nagyobb ma a meg­­szégyenülés. A kiválóbb hazafias mágnás-képvise­lők, Károlyi Sándor gróf és mások ettől a fitymáló viselkedéstől mindig távol tar­tották magukat. Sőt egyik előkelő ka­szinói tag ma igen jellemző kijelentést tett az ellenzék működéséről: — Meg kell adni, amit ebben a küzdelem­ben az ellenzék kifejt, az páratlanul áll nemze­tünk utóbbi történetében. Annyi munka, annyi önzetlen fáradozás, oly leleményesség és agilitás még nem volt tapasztalható egy küzdelemben sem, mint a mostaniban. — Ez a nemzet mégis csak életrevaló — úgymond — ahol ily szívós küzdelem tar­pasztalható. Az ellenzék nagy megnyugvással fo­gadta ma Apponyinak újabb kijelentését is, mely megerősítette az ő készségét az alkotmányosság védelmére: — Legyetek arról meggyőződve, hogy én semminemű közjogi sérelmet elkövetni meg nem engedek. Ennek nagy jelentősége van az ex-lex­­ben való feloszlatási hírekkel szemben, amik újólag és újólag felmerültek. Ma ide­ Lapunk mai száma 24 oldal.

Next