Magyarország, 1903. augusztus (10. évfolyam, 182-207. szám)
1903-08-01 / 182. szám
e vonatkozólag a következő sorokat veszszük vidékről: A napokban az összes vármegyék alispáni hivatalához oly értelmű titkos rendelet érkezett a minisztériumtól, hogy a vármegyék úgy intézkedjenek, hogy az ez évi sorozásoknak augusztus hó 27-én leendő megkezdésére okvetlen készen álljanak, minthogy ezen a napon, bármiképp alakuljanak is a viszonyok, a sorozások meg fognak kezdetni, mégpedig olyképpen, hogy az eddigi 2 bizottság helyett 4—6 komissió fog működni. Ezen beavatott helyről nyert tudósításom kapcsán megtudtam még azt is, hogy úgy «vélekednek», miszerint vagy a klotür alkalmazása, vagy az osztrák «14-ik §.» kaptafájára csinált eljárás útján igyekeznek fenn czélt érni. Mi természetesen nem akarunk hitelt adni ezeknek a híreszteléseknek, de másrészről ma már a bánról minden erőszakosságot fel kell tételezni. Apponyi hír szerint exlexben való feloszlatás esetében a képviselőházat össze fogja hívni és nem engedi feloszlatni. Exlexben való sorozásról meg nem is kell beszélnünk. Az teljesen kivihetetlen ebben az országban. A nagy események hírére az ellenzék rendkívül nagy számmal sereglett fel a fővárosba. Ma már tömöttek voltak az ellenzéki padsorok. A tegnapi Fehértóban tartott értekezleten is igen nagy számmal vettek részt és igen-igen lelkes volt a hangulat. Most az elnapolás alatt a legtöbben haza fognak utazni, hogy gazdasági teendőiket sietve elvégezzék, azután újólag a fővárosba jönnek, hogy a válság megoldását erőteljes fellépéssel előmozdítsák. Ma már senki sem kételkedik, hogy a báni kormány vállalkozása teljesen fiaskót vallott és az új kormány engedmények által fogja keresni a kibontakozást. Parlamenti bizottság kiküldése. — A képviselőház mai ülése. — Budapest, július 31. A július 29-iki viharos, történelmi nevezetességű ülés hullámai, amint előrelátható volt, átcsaptak a mai ülésre. Zajos, viharos jelenetekben bővelkedett a mai ülés is, melynek kimagasló eseménye, hogy Kossuth Ferencz egyenes felszólítást intézett a volt bánhoz, hogy hagyja oda a miniszterelnöki széket, különben ő is csatlakozik azokhoz, akik lehetetlenné akarják tenni kormányzatát. Másik esemény, hogy a Ház a megvesztegetési esetek kiderítésére parlamenti vizsgálóbizottságot küldött s ennek működése tartamára egyelőre augusztus 10-ikéig felfüggeszti tanácskozásait. Nagy élénkség és zsibongás uralkodott a folyosókon az ülés megnyitása előtt, szokatlan nagy számban jelentek meg a képviselők, akik csoportokba verődve izgatottan, megbotránkozva disputáltak a miniszterelnök és a többség tegnapelőtti erőszakosságairól, a vesztegetésekről, melyek az egész politikai világot felkavarták. A közönség valósággal ostrom alá vette a Házat, hogy jegyeket kaphasson a karzatra, de a legtöbbnek nem jutott már. Sok szó esett a folyosókon a szabadelvű párt bomlásáról is, mely ismét újabb kilépésben nyert kifejezést. Fernbach Pétert, aki a bán erőszakosságai miatt lépett ki a szabadelvű pártból, az ülésteremben zajosan megéljenezték. (Jegyzőkönyvi vita.) Az ülést fél 11 órakor nyitotta meg Tallián elnök. Esterházy jegyző hangosan, minden egyes szót hangsúlyozva olvasta a jegyzőkönyvet. A Ház nagy figyelemmel hallgatta, egyes ellenzéki képviselők pedig szorgalmasan feljegyezték azokat a passzusokat, amelyek a tényeknek meg nem felelnek. A házszabályok értelmében csak négyen beszélhetnek a jegyzőkönyvhöz. Barabás Béla, Polónyi Géza, Holló Lajos és Lengyel Zoltán mutattak rá, hogy mennyire meghamisították a jegyzőkönyvet. Barabás Béla négy részre osztotta kifogásait: 1. Némely tények el vannak ferdítve. 2. A valónak meg nem felelő tények vetettek be. 3. Olyan tényeket is vettek be, amelyek nem jul. 29-én történtek. 4. Egyes tényeket egészen kihagytak. Keményen, kíméletlenül támadta a többséget, mely a bűn eszközéül dobta oda magát s minden kifogásolt passzusra nézve megtette módosítását. A közbeszólások egész raja röpködött beszéde alatt a miniszterelnök és a többség felé. — Horvát tartománygyűlést akar itt is csinálni ! — Mindenre képesek — fakadt ki több ízben Kubik Béla. — Hamisítás — jegyezte meg Kecskeméthy Ferencz. Polónyi Géza tiltakozását az éjjeli ülésen egészen kihagyták a jegyzőkönyvből. Különösen ennek pótlását sürgette meg Barabás Béla, akinek alapos fejtegetéseit nagy figyelemmel hallgatták s végül zajosan megéljenezték. Polónyi Géza annak előrebocsájtásával, hogy indítványt nem terjeszt be, mert nem akarja, hogy azt a többség leszavazza, amely a törvénytelenségeket elkövette, főleg azért támadta az elnökséget, mert a jegyzőkönyv illető részét hitelesítés nélkül tette át a mentelmi bizottsághoz, majd bebizonyította, hogy az éjfélig tartó ülés törvényellenes, házszabályellenes volt, terrorisztikus kijátszás volt ez, amely ellen minden erőnkből tiltakozni kell. Holló Lajos három kardinális szempontból emelt kifogást a jegyzőkönyv ellen. Az első, hogy a jegyzőkönyv beszél a miniszterelnök indítványáról, ennek benyújtásáról, ami meg nem történt. Ha mégis van indítvány, azt csak hamisítványnak lehet nevezni. Zajos tetszéssel fogadta az ellenzék Holló ezen férfias kijelentését. Sérelmesnek tartotta Holló a mentelmi jognak megsértéséről s az e kérdésben történt intézkedésekről szóló részt is, és végül azt, hogy az ülés másnapra áttétetett. — Indítványt nem teszünk — végzi Holló zajos taps és éljenzés között — de tiltakozunk Közlekedési újdonságok. — A Magyarország eredeti tárczája. — Irta: Serényi Gusztáv. (Az uj mandzsu-vasut. — A kanadai Paciak. — A wuppervölgyi függővasút. — London forgalma. — A kameruni vasút.) A XX. század az «idő pénz» jegyében áll. Az idő pénz és ma már az is takarékoskodik vele, akinek kényelem lehetne az élete, mert csupa húszkoronás arany pendül össze a zsebeiben. A közlekedési technika kápráztató fejlődése szinte belénk nevelte a gyors utazás vágyát s ma, midőn olyan sebességekről álmodozunk, melyeket óránkint a kilométerek százai mérnének, el sem tudjuk képzelni a múltat, mikor maguk a fejedelmek is hetekig utaztak a döczögős utibárkák százféle kellemetlenségeivel. Hagyjuk a múltat, és ugorjunk át majdnem egy századot. íme a Sárga-tenger mellékein vagyunk, ahol a lázasan lüktető modern élet komoly munkát végeztet a világ minden vidékéről összereglett mérnökhaddal. A mesés Keletre tehát, ahol eddig az emberiség komoly, ezontos filozófusai álmodoztak a Nirvánáról, vagy ékes, selymes meseszövetté szőtték képzeletük csillogó szállait, betolakodik a «fehér ördögök» lármás kultúrája. Csak nemrég épült ki Vladivostokig a transzszibériai vasút, amelynek megépítése után a gazdag orosz pénzpiac is megállt egy mély lélegzetvételre s most fölmerült annak a terve, hogy ezt a fővonalat Wladivostoktól északra a csukcsok földjén keresztül egyrészt Amerika felé, másrészt a Bajkál-tótól délre Pekingig, sőt azon túl is a kínai alföld szivéig elágaztassák. A mennyei birodalom fővárosába Wladivostokon keresztül ma is vezet sínpár, de ha a tervezett vasútvonal kiépül, 1500 kilométeres útbeli megtakarítást fog jelenteni. Az új vonal, amelyet az orosz-kínai bank megbízásából belga vállalat fog építeni, mint említettük, a Bajkál-tónál venné kezdetét és Kladta, Urga útbaejtésével futna be Pekingbe, ahonnan egy rövid szárnyvonal a tengerpartra vezet, egy másik, most tervbe vett sínpár pedig Hankou városáig, amely a Jancsekiang mentén fekszik és az egész birodalom teakereskedésének középpontja. Az új vasúti vonat kettős jelentőségű : politikai tekintetben határoz a Mongolföld hovatartozandóságának kérdésénél, amennyiben a gazdasági érdekek legszorosabb szálaival fűzi az országot Oroszország szibériai birtokaihoz; másrészt az új vasútvonalnak Pekingen túli folytatása új irányba fogja terelni a sárga birodalom kereskedelmét, mely ez ideig Hankouban központosult és a Jancsekiang hátán fuvaroztatott le Sanghai felé, ahol nagy vereánjárók gyomrába lett beraktározva és így jutott el Európa kikötőibe. Egy kis része az európai exportnak — ősrégi szokás szerint — Mongólián és Szibérián keresztül karavánok segítségével jutott el nyugatra. A múlt évben 13 millió rubelre rúgott a Kjachtán keresztül lebonyolított karavánforgalom. Elképzelhetetlen nyomorúságok és fáradtságok közt jutottak el czéljukhoz a teát,selymet,bőrt, gyapjút és olajat szállító karavánok. Kietlen, avar tüzes síkokon, rabló tunguz törzsek közt, a perzselő déli nap hőségének kitéve, víz, tűzifa és ezer más szükség közt vergődtek el a Bajkáltóhoz ezek a vándor kereskedők. Mindez másképp lesz ezután. A vasút áldása uj mozgalmat, uj életet, új pezsgést visz a kelet-ázsiai kereskedelembe. A sivatagok porfelhőivel, futóhomokjával és a tűrhetetlen hőséggel sok baja lesz a vasútnak is, mely a ferdeszemű kínai kereskedőket röpíti majdan a Bajkál-tó felé. Hatalmas falakat kell építeni mindenütt a pályatest védelmére a homokbatemetés veszedelme ellen; a mozdonyok számára mély cziszternákba gyűjtik az artézi kutak vizét. A vasúti személyzet számára pedig olyan földalatti helyiségeket építenek, mint amilyeneket Skobelew tábornok használt a kaspi katonai expedíciók alkalmával. Az emberi ész, akarat, erő és kitartás tehát új diadalmat vesz a lusta, messzi Keleten, a régi nyugalmas, ópiumos álomvilág felé pedig egy uj épül: a tetté és a haladásé. * Míg az öreg Ázsiában mindezek történtek, a fiatal Amerikában sem maradnak restek a mérnökök. Egyre-másra épülnek ama hatalmas aczélgyűrű egyes szakaszai, melyet az emberi tudás von meg a föld körül. A szibériai vasutat Vladivostokon túl megnyújtják a Beringszoros felé, ahol tengeralatti alagúton és a Dioniosz-szigetek földalatti pályaházán keresztül fut át Észak-Amerika földjére. Amerikai részről a kanadai kelet-nyugati vasutat fogják lassan kint meghosszabbítani a Velszi herczeg földjéig, mely keleti partja a Bering-szorosnak. Az Egyesült Államoknak négy oly vasúti vonala van, mely az Atlanti-óceánt a Csendes-tengerrel összeköti, Kanadának pedig csak egy, amaly 5000 km. hosszban a Szent Lőrincz folyamtól indul ki Quebeek városánál és nyugaton a Csendes-tenger partján Vancouver szigeténél ér véget. Ez a vonal ma a Canadian Pacifik Railroad nevet viseli, de új, világkörüli szerepében, (t. i. ha Vancouvertől MAGYARORSZAG Budapest, 1903. szombat, augusztus 1