Magyarország, 1903. szeptember (10. évfolyam, 208-234. szám)

1903-09-01 / 208. szám

2 5. Magyar szolgálati nyelv a polgári hatósá­gokkal való érintkezésben és az ezredesben. 6. A vezénylet nyelvének a kérdésében Wekerle álláspontja az, hogy ha megalakul a kabinet, a Házban való bemutatkozáskor a miniszterelnök programmbeszédében kijelenti, hogy nem elvi vagy közjogi, csupán czélszerűségi vagy politikai okok azok, amelyek nem engedik, hogy e kérdést most a reform keretébe belevonják. A szabadelvű párt különböző árnyalatai között még mindig folytatják a fesztelen­­ megbeszélést. Sőt már miniszterlistákat is csinálnak. Apponyi Albert gróf, a képviselőház elnöke, ma reggel Eberhardról Buda­pestre érkezett és egyenesen a képviselő­­házba hajtatott. Tizenöt percznyi idözés után azonban eltávozott onnét. Politiku­sokat nem fogadott s azok közül nem is jelentkezett nála senki. Kijelentette egyéb­ként egy nála járt hirlapírónak, hogy ezúttal pusztán a hivatalos hatáskörébe eső folyóügyek elintézése végett jött fel s politikai természetű tárgyalásokat egy­általában nem szándékozik folytatni. * * 1 » Bécsből jelenti tudósítónk, hogy Körber mi­niszterelnököt a király tegnap kihallgatáson fogadta. Budapest, aug. 31. A nemzeti követelések mellett. A le­mondott miniszterelnök, Khuen-Héderváry gróf kerületében Temesvár város szabadelvű pártja is kezd mozgolódni, hogy állást foglaljon a nemzet jogos kívánságai mellett. A debreczeni szabadelvű párt ismert hazafias határozata, mint több temesvári szabadelvű polgár nekünk Írja, már régebben ott van a temesvári sza­badelvű párt elnökének, Flauszes Mátyás kir. közjegyzőnek kezei között, de eddig nem in­tézkedett a párt összehívása iránt. A hazafias gondo­kozású szaba­delvű párti polgárok között ez úgy tűnik fel, mintha az elnök ad acta szeretné tenni a debreczeni átiratot s ezért mozgalmat indítottak maguk között értekezlet összehívása iránt. Az ivet, melylyel az értekez- Us évad a Nemzeti Színházban. —­ A Magyarország eredeti tározója. — Irta: Sebestyén Károly. Uj évad, talán új korszak is. A próbálgatás, a szárnyrakelés ideje letelt, a nehéz válság minden következményei elmúltak, a megráz­kódtatás nem árthatott meg végképp büszke­ségünknek, a Nemzeti Színháznak: új ember kél útra új irányban, igazabban szólva , fölke­resi a régi és dicsőséges irányt, melynek ve­zetésével nagggyá tették és dicsére e híres színházat áldott emlékű elődei. Somló Sándor hivatalosan nem teszi közzé programmját, hogy majdan az év leteltével ne lehesse­n felelősségre vonni azokért az ígére­tekért, a­melye­­set nem váltott be. De hogy tájékozatlan ne maradjon se a sajtó, se a közönség arra nézve, amit tervez és nyújtani szándékozik, mégis csak közöl egyet-mást nyári munkálkodásának eredményeiből. Ez az egy és más, úgy rémlik, kissé sok is. De váljék valóra belőle csak a fele, már akkor is dús aratása lesz a színháznak, haszna az­­irodalmi ízlés­nek, dicsősége jeles és sokra hivatott művé­szeinknek. Csak maradjon ebben a keretben az igazgató és már is megfelelt kötelessége min­den ágazatának: művelte elsőül a magyar drámát s a klasszikust ; eleven kapcsolatban tartotta közönségét a külföld szellemének leg­javával; gazdagabbá tette játékrendjét újdon­ságokkal és mégis megőrizte a Nemzeti Szín­ház tartozó kötelmeként a múlt tisztes hagyo­mányait ; és foglalkoztatta, elmélyedésre s ne­mesebb becsvágyra ösztökélte azt a művészi testületet, amelyért megirigyelhetne bennünket bármely, nálunknál szerencsésebb nemzet szín­háza. I. A magyar szerzők élén Jókai neve áll; valóban, e névhez nem kell sem kommentár, sem dicséret. S ha a világ minden műveltjei nem is drámáiért nyújtják neki a babért, mégis hisz és szerencse a színházra, ha új művével a lankadatlan erejű költő fölkeresi. Bartók Lajos két hatalmas tragédiája fog szo­morú tapsokat aratni a nemzet színházában. Szegény, korán elköltözött költő! Amit életed­ben gyakorta irigyül megvont tőled a félté­kenység, elfogultság, rosszindulat, azt bizonyára megadja a megdicsőültnek a részrehajlatlan igazság. Ez a föltámadás szomorú s mégis költőre nézve a legfenségesebb. Szembeötlő a magyar újdonságok sorában, hogy míg egyfelől csak írók jutnak szóhoz, valódi írók s nem szerencsét próbáló műked­velők, addig másrészt az írók közül is azok kerülnek előtérbe, kiket komoly törekvés, ne­mes becsvágyak, finomabb ízlés és tisztább tartalom emeltek a hipermodernek seregének fölébe. Az üres szellemeskedés, a perverz, go­nosz gondolkodás, a léhaság visszabuvik odvába, hogy helyet adjon a Nemzeti Színház színpa­dán annak a szellemnek, mely egyedül méltó e helyre. S ezzel a becsületes s minden elismerésre érdemes iránynyal párhuzamosan az igazgató új életre kelti a magyar drámairodalom mél­tatlanul sutba dobott halottjait, megszólalta­ta Teleki Lász­l római tragédiáját, a Ki­gyenczet, felújítja Szigligeti Valériáját, amelybe egykor Jászai Mari oly hatalmas erővel lehalt életet, Csiky Gergelyből is fog válogatni és Dóczy MAGYARORSZÁG Budapest 1903. kedd, szeptember 1 lei összehívását kérik, már számosan írták alá. Plausics Mátyás eljárása különben nagy felhá­borodást keltett a temesvári szabadelvű párti választópolgárok között. Edvárd angol király Bécsben. Budapest, augusztus 31. Királyunk nagy Angolország hatalmas feje­delmét, India császárát látja vendégül Bécsben. A fényes fogadtatás, amely megilleti a feje­delmi vendéget, udvari ünnepélyek hosszú sora, amelyet tiszteletére rendeznek, csillogó fényes keret s az ünneplő Bécs : ezek a királynapok külsőségei. Erről hűségesen beszámolnak a kró­nikások, akik a bécsi udvar annaleseire fel­jegyzik az angol király látogatásának történetét. Viktória angol királynő sohasem volt Bécs­ben, őt a Habsburgok sohasem üdvözölhették vendégképpen a Burg­ falai között; a trónörökös, a velszi herczeg, a jelenlegi angol király gyakran járt az osztrák császárvárosban, benső barátság fűzte őt boldog emlékű trónörökösünk­höz, akivel gyakran volt Budapesten is s a Nemzeti Kaszinó fényes termeiben nem egyszer látták őt főurainkkal együtt, akik megérttették vele, hogy ebben az országban mily nagyra becsülik a velszi herczeget, Rudolf trónörökös benső barátját. Azóta pedig sok idő múlt el, Rudolf trón­örökös a bécsi kapuczinusok sírboltjában aluszsza örök álmát , az angol trónon VII. Edvárd király ül. Deresedő hajjal, testben meg­törve foglalta el őseinek trónját, s amikor a büszke angol koronát fejére akarták tenni, ami­kor a brit világnak minden sarkából Londonba gyűlt össze koronázási ünnepélyre sok százezer ember, a halál angyala lebegtette szárnyát a trón árnyékában, de elrepült s csak jó sokára tehették az angol királyi koronát Edvárd király fejére, amikor már kilábolt súlyos bajából. Udvariasság rótja feladatul az angol királyra a bécsi látogatás terhét. Tr­ónralépte óta elő­ször megy Bécsbe, hogy ősz királyunkat üdvö­zölje, aki kormányzási gondjai s a politikai válság közepette Bécsbe siet fejedelmi vendé­gének fogadtatására. Nem véletlen műve, hogy Edvárd angol király látogatása egész sorát nyitja meg a fejedelmi vendégeknek Bécsben; nemsokára Miklós orosz czár, majd Viktor Emánuel olasz király s végezetül Vilmos német császár érkeznek Bécsbe. Igaz, hogy manapság ezeknek a tömeges királylátogatásoknak vajmi kevés jelentőséget tulajdonítanak, mindazonál­tal nem lehet elzárkózni az elől, hogy ezeknek a királynapoknak a népeit sorsára valamelyes befolyásuk van és less. Európában ma a Balkán forradalma, a ma­­c­edón bandák garázdálkodása s a porta tehe­tetlensége olyan égető kérdések, hogy ott, ahol a népek sorsát intézik, ezekről sok szó, sok beszéd hangzik el. Hiszen augusztusban az angol trónbeszéd is elég világosan szólt ezekről s annak a biztos reménynek adott kifejezést, hogy az osztrák-magyar monarchia és Orosz­ország által ajánlott s Anglia által melegen támogatott reformok a Balkán békéjét meg fogják teremteni. És Európa népe még mindig bízik abban, hogy Törökországnak sikerül a hatalmak támogatásával helyreállítani a békét, a jognak s rendnek érvényt szerezni, mert Mac­e­­dóniának autonómiája európai ellenőrzés mellett volna a bégének egyetlen biztositéka. Ha tehát lesz szó a bécsi királynapok során politikáról, — s lehetetlen, hogy ne lenne — akkor Európa egyik leghatalmasabb uralkodó­jának látogatása felette fontos politikai jellegű s nem pusztán udvariasság, amelyet I. Ferencz József és Edvárd régi barátsága a királyi „vi­zitek“ sorából messze magasra kiemel. Igaz, hogy a Balkánon az osztrák-magyar monarchiának érdekei nem azonosak Anglia érdekeivel, egy helyen azonban találkoznak­­ ott, ahol Oroszország hatalomi vágyának szár­­­nyát kell szegni. Erről nemcsak most, az angol király látogatásának napjaiban, de valószínűleg majd akkor is beszé­lek, ha Miklós, az oroszok fiatal czárja, I. Ferencz Józsefet, az európai fejedelmek doyenjét köszönti Bécsben. Az angol király bécsi útjáról ezeket a táv­iratokat kaptuk . Csókját is új szereplőkkel teszi ismét von­zóvá. Be fog bizonyosodni újra, hogy a magyar dráma múltja nemcsak az iskolának érdekes,­­nemcsak az irodalomtörténet-tanutásnak alkal­mas tárgya ; a szándékosan halottá dermesztett test újra él s tüzet fog, ha akad Prométheusza, aki a szikrát akár az égből is lehozza, hogy belé lehelje. Mindenekelőtt azonban tudomásul vesszük és számon tartjuk, hogy Somló Sándor ígére­tet tett Madách megújítására. A sok igazság­talanság közül, mely magyar klasszikusainkat érte, egy sem ér föl azzal az öngyilkos hála­­datlansággal, melyet az Ember tragédiájának meg kellett érnie. A közönség százszor töltötte meg utolsó helyig a színházat, ha a szin apán e nevet olvasta, s megtöltötte volna még újra százszor és százszor, ha el nem fogy tü­relme. . De végre mégis észre kellett vennie, amit a színészek már rég észrevették, hogy e tragédia előadása nem komoly dolog; maguk a szerep­lők unják már a piszkos, kopott czafrangokat, a hiányos díszleteket, a gyalázatos, lendület és lélek nélkül való deklamálást, s hogy elűzzék unalmukat, mit­attak, ahogy tudtak, hangosan vagy fojtott szóval, ahogy kinek-kinek jó kedve vagy temperamentuma megkívánta. Ide fajult Madách remekének színpadi előadása, Paulay rendezői lángelméjének legmerészebb alkotása, a magyar irodalom dísze és büszkesége. Itt kell az ujj­ás in capite et in membri, itt kell Somló Sándornak megmutatnia, hogy a nagy költő és gondolkodó szavai szerint képes lesz és minden tehetségével törekedni fog, hogy egy új világot teremtsen «ledőlt romoknak átkozott porán.»

Next