Magyarország, 1903. szeptember (10. évfolyam, 208-234. szám)
1903-09-01 / 208. szám
2 5. Magyar szolgálati nyelv a polgári hatóságokkal való érintkezésben és az ezredesben. 6. A vezénylet nyelvének a kérdésében Wekerle álláspontja az, hogy ha megalakul a kabinet, a Házban való bemutatkozáskor a miniszterelnök programmbeszédében kijelenti, hogy nem elvi vagy közjogi, csupán czélszerűségi vagy politikai okok azok, amelyek nem engedik, hogy e kérdést most a reform keretébe belevonják. A szabadelvű párt különböző árnyalatai között még mindig folytatják a fesztelen megbeszélést. Sőt már miniszterlistákat is csinálnak. Apponyi Albert gróf, a képviselőház elnöke, ma reggel Eberhardról Budapestre érkezett és egyenesen a képviselőházba hajtatott. Tizenöt percznyi idözés után azonban eltávozott onnét. Politikusokat nem fogadott s azok közül nem is jelentkezett nála senki. Kijelentette egyébként egy nála járt hirlapírónak, hogy ezúttal pusztán a hivatalos hatáskörébe eső folyóügyek elintézése végett jött fel s politikai természetű tárgyalásokat egyáltalában nem szándékozik folytatni. * * 1 » Bécsből jelenti tudósítónk, hogy Körber miniszterelnököt a király tegnap kihallgatáson fogadta. Budapest, aug. 31. A nemzeti követelések mellett. A lemondott miniszterelnök, Khuen-Héderváry gróf kerületében Temesvár város szabadelvű pártja is kezd mozgolódni, hogy állást foglaljon a nemzet jogos kívánságai mellett. A debreczeni szabadelvű párt ismert hazafias határozata, mint több temesvári szabadelvű polgár nekünk Írja, már régebben ott van a temesvári szabadelvű párt elnökének, Flauszes Mátyás kir. közjegyzőnek kezei között, de eddig nem intézkedett a párt összehívása iránt. A hazafias gondokozású szabadelvű párti polgárok között ez úgy tűnik fel, mintha az elnök ad acta szeretné tenni a debreczeni átiratot s ezért mozgalmat indítottak maguk között értekezlet összehívása iránt. Az ivet, melylyel az értekez- Us évad a Nemzeti Színházban. — A Magyarország eredeti tározója. — Irta: Sebestyén Károly. Uj évad, talán új korszak is. A próbálgatás, a szárnyrakelés ideje letelt, a nehéz válság minden következményei elmúltak, a megrázkódtatás nem árthatott meg végképp büszkeségünknek, a Nemzeti Színháznak: új ember kél útra új irányban, igazabban szólva , fölkeresi a régi és dicsőséges irányt, melynek vezetésével nagggyá tették és dicsére e híres színházat áldott emlékű elődei. Somló Sándor hivatalosan nem teszi közzé programmját, hogy majdan az év leteltével ne lehessen felelősségre vonni azokért az ígéretekért, amelyeset nem váltott be. De hogy tájékozatlan ne maradjon se a sajtó, se a közönség arra nézve, amit tervez és nyújtani szándékozik, mégis csak közöl egyet-mást nyári munkálkodásának eredményeiből. Ez az egy és más, úgy rémlik, kissé sok is. De váljék valóra belőle csak a fele, már akkor is dús aratása lesz a színháznak, haszna azirodalmi ízlésnek, dicsősége jeles és sokra hivatott művészeinknek. Csak maradjon ebben a keretben az igazgató és már is megfelelt kötelessége minden ágazatának: művelte elsőül a magyar drámát s a klasszikust ; eleven kapcsolatban tartotta közönségét a külföld szellemének legjavával; gazdagabbá tette játékrendjét újdonságokkal és mégis megőrizte a Nemzeti Színház tartozó kötelmeként a múlt tisztes hagyományait ; és foglalkoztatta, elmélyedésre s nemesebb becsvágyra ösztökélte azt a művészi testületet, amelyért megirigyelhetne bennünket bármely, nálunknál szerencsésebb nemzet színháza. I. A magyar szerzők élén Jókai neve áll; valóban, e névhez nem kell sem kommentár, sem dicséret. S ha a világ minden műveltjei nem is drámáiért nyújtják neki a babért, mégis hisz és szerencse a színházra, ha új művével a lankadatlan erejű költő fölkeresi. Bartók Lajos két hatalmas tragédiája fog szomorú tapsokat aratni a nemzet színházában. Szegény, korán elköltözött költő! Amit életedben gyakorta irigyül megvont tőled a féltékenység, elfogultság, rosszindulat, azt bizonyára megadja a megdicsőültnek a részrehajlatlan igazság. Ez a föltámadás szomorú s mégis költőre nézve a legfenségesebb. Szembeötlő a magyar újdonságok sorában, hogy míg egyfelől csak írók jutnak szóhoz, valódi írók s nem szerencsét próbáló műkedvelők, addig másrészt az írók közül is azok kerülnek előtérbe, kiket komoly törekvés, nemes becsvágyak, finomabb ízlés és tisztább tartalom emeltek a hipermodernek seregének fölébe. Az üres szellemeskedés, a perverz, gonosz gondolkodás, a léhaság visszabuvik odvába, hogy helyet adjon a Nemzeti Színház színpadán annak a szellemnek, mely egyedül méltó e helyre. S ezzel a becsületes s minden elismerésre érdemes iránynyal párhuzamosan az igazgató új életre kelti a magyar drámairodalom méltatlanul sutba dobott halottjait, megszólaltata Teleki Lászl római tragédiáját, a Kigyenczet, felújítja Szigligeti Valériáját, amelybe egykor Jászai Mari oly hatalmas erővel lehalt életet, Csiky Gergelyből is fog válogatni és Dóczy MAGYARORSZÁG Budapest 1903. kedd, szeptember 1 lei összehívását kérik, már számosan írták alá. Plausics Mátyás eljárása különben nagy felháborodást keltett a temesvári szabadelvű párti választópolgárok között. Edvárd angol király Bécsben. Budapest, augusztus 31. Királyunk nagy Angolország hatalmas fejedelmét, India császárát látja vendégül Bécsben. A fényes fogadtatás, amely megilleti a fejedelmi vendéget, udvari ünnepélyek hosszú sora, amelyet tiszteletére rendeznek, csillogó fényes keret s az ünneplő Bécs : ezek a királynapok külsőségei. Erről hűségesen beszámolnak a krónikások, akik a bécsi udvar annaleseire feljegyzik az angol király látogatásának történetét. Viktória angol királynő sohasem volt Bécsben, őt a Habsburgok sohasem üdvözölhették vendégképpen a Burg falai között; a trónörökös, a velszi herczeg, a jelenlegi angol király gyakran járt az osztrák császárvárosban, benső barátság fűzte őt boldog emlékű trónörökösünkhöz, akivel gyakran volt Budapesten is s a Nemzeti Kaszinó fényes termeiben nem egyszer látták őt főurainkkal együtt, akik megérttették vele, hogy ebben az országban mily nagyra becsülik a velszi herczeget, Rudolf trónörökös benső barátját. Azóta pedig sok idő múlt el, Rudolf trónörökös a bécsi kapuczinusok sírboltjában aluszsza örök álmát , az angol trónon VII. Edvárd király ül. Deresedő hajjal, testben megtörve foglalta el őseinek trónját, s amikor a büszke angol koronát fejére akarták tenni, amikor a brit világnak minden sarkából Londonba gyűlt össze koronázási ünnepélyre sok százezer ember, a halál angyala lebegtette szárnyát a trón árnyékában, de elrepült s csak jó sokára tehették az angol királyi koronát Edvárd király fejére, amikor már kilábolt súlyos bajából. Udvariasság rótja feladatul az angol királyra a bécsi látogatás terhét. Trónralépte óta először megy Bécsbe, hogy ősz királyunkat üdvözölje, aki kormányzási gondjai s a politikai válság közepette Bécsbe siet fejedelmi vendégének fogadtatására. Nem véletlen műve, hogy Edvárd angol király látogatása egész sorát nyitja meg a fejedelmi vendégeknek Bécsben; nemsokára Miklós orosz czár, majd Viktor Emánuel olasz király s végezetül Vilmos német császár érkeznek Bécsbe. Igaz, hogy manapság ezeknek a tömeges királylátogatásoknak vajmi kevés jelentőséget tulajdonítanak, mindazonáltal nem lehet elzárkózni az elől, hogy ezeknek a királynapoknak a népeit sorsára valamelyes befolyásuk van és less. Európában ma a Balkán forradalma, a macedón bandák garázdálkodása s a porta tehetetlensége olyan égető kérdések, hogy ott, ahol a népek sorsát intézik, ezekről sok szó, sok beszéd hangzik el. Hiszen augusztusban az angol trónbeszéd is elég világosan szólt ezekről s annak a biztos reménynek adott kifejezést, hogy az osztrák-magyar monarchia és Oroszország által ajánlott s Anglia által melegen támogatott reformok a Balkán békéjét meg fogják teremteni. És Európa népe még mindig bízik abban, hogy Törökországnak sikerül a hatalmak támogatásával helyreállítani a békét, a jognak s rendnek érvényt szerezni, mert Macedóniának autonómiája európai ellenőrzés mellett volna a bégének egyetlen biztositéka. Ha tehát lesz szó a bécsi királynapok során politikáról, — s lehetetlen, hogy ne lenne — akkor Európa egyik leghatalmasabb uralkodójának látogatása felette fontos politikai jellegű s nem pusztán udvariasság, amelyet I. Ferencz József és Edvárd régi barátsága a királyi „vizitek“ sorából messze magasra kiemel. Igaz, hogy a Balkánon az osztrák-magyar monarchiának érdekei nem azonosak Anglia érdekeivel, egy helyen azonban találkoznak ott, ahol Oroszország hatalomi vágyának szárnyát kell szegni. Erről nemcsak most, az angol király látogatásának napjaiban, de valószínűleg majd akkor is beszélek, ha Miklós, az oroszok fiatal czárja, I. Ferencz Józsefet, az európai fejedelmek doyenjét köszönti Bécsben. Az angol király bécsi útjáról ezeket a táviratokat kaptuk . Csókját is új szereplőkkel teszi ismét vonzóvá. Be fog bizonyosodni újra, hogy a magyar dráma múltja nemcsak az iskolának érdekes,nemcsak az irodalomtörténet-tanutásnak alkalmas tárgya ; a szándékosan halottá dermesztett test újra él s tüzet fog, ha akad Prométheusza, aki a szikrát akár az égből is lehozza, hogy belé lehelje. Mindenekelőtt azonban tudomásul vesszük és számon tartjuk, hogy Somló Sándor ígéretet tett Madách megújítására. A sok igazságtalanság közül, mely magyar klasszikusainkat érte, egy sem ér föl azzal az öngyilkos háladatlansággal, melyet az Ember tragédiájának meg kellett érnie. A közönség százszor töltötte meg utolsó helyig a színházat, ha a szin apán e nevet olvasta, s megtöltötte volna még újra százszor és százszor, ha el nem fogy türelme. . De végre mégis észre kellett vennie, amit a színészek már rég észrevették, hogy e tragédia előadása nem komoly dolog; maguk a szereplők unják már a piszkos, kopott czafrangokat, a hiányos díszleteket, a gyalázatos, lendület és lélek nélkül való deklamálást, s hogy elűzzék unalmukat, mitattak, ahogy tudtak, hangosan vagy fojtott szóval, ahogy kinek-kinek jó kedve vagy temperamentuma megkívánta. Ide fajult Madách remekének színpadi előadása, Paulay rendezői lángelméjének legmerészebb alkotása, a magyar irodalom dísze és büszkesége. Itt kell az ujjás in capite et in membri, itt kell Somló Sándornak megmutatnia, hogy a nagy költő és gondolkodó szavai szerint képes lesz és minden tehetségével törekedni fog, hogy egy új világot teremtsen «ledőlt romoknak átkozott porán.»