Magyarország, 1903. október (10. évfolyam, 235-261. szám)

1903-10-01 / 235. szám

k tornyosuljanak, mégis jobb idők következhetnek. Hatalmas lendülettel felébredt nemzeti öntuda­tunk országszerte egyhangúlag követeli a 67-es törvényeink minden pontjának végrehajtását. A fő­ispán megnyitóját a közgyűlés nagy lelkesedés­sel fogadta és egyhangúlag hozott határozattal jegyzőkönyvbe iktatta, valamint Kincs Gyula emlékbeszédét Deák Ferencz felett. Majd a tárgysorozat rendjén Both szerkesztő és társai indítványára az állandó választmány javaslatához képest a következőket fogad­ták el­­. Tiltakoznak az ellen, hogy törvényeink végrehajtása érdekében folytatott küzdel­meink idegen állam törvényhozó testületei és államférfiai által bármikor befolyásoltas­­sanak. 2. Miután a chlopyi hadiparancs az 1790 —91. évi X. és XII. törvényczikkekkel ellentét­ben áll, feliratot intéznek az országgyűlés­hez, hogy alkotmányunk sértetlen fentartását megfelelő módon biztosítsa. 3. A hatósága alá tartozó rendezett tanácsú városok és községek elöljá­róságainak nem engedi meg, hogy meg nem szavazott adót a szabad felajánlás örve alatt vagy bármely más c­ímen is elfogadhasson. 4. Megtiltja összes járási tisztviselőinek, hogy az országgyűléstől meg nem ajánlott újonczok kiállításában közreműködjenek és intézkedjenek. 5. A harmadévet kiszolgált katonák benn­­tartása ügyében feliratot intéz a képviselő­­házhoz a törvénytelen hadügyminiszteri ren­delet megszüntetése végett. A pontokat a románnyelvű bizottsági tagok is egyhangúlag elfogadták. Debreczen, szeptember 30. Deb­eczen város tegnap tartott hazafias szel­lemű közgyűléséről tegnapi rövid hírünk k­egészítéseképp ma a következő részletes tudósítást kaptuk : Gróf Degenfeld József főispán a közgyűlést megnyílván, üdvözölte a nagyszámban megje­lent bizottsági tagokat s kérte őket, hogy a gyűlés folyamán őrizzék meg nyugalmukat és higgadtságukat. A polgármester ezután felolvasta a belügy­miniszter legutóbbi rendeletét, amely az egyes törvényhatóságok adómegtagadási határozataira vonatkozik. Ezután Márton Imre ügyvéd indítványának felolvasása következett Márton Imre azt indítványozza, hogy miután az adó megszavazva és az újonczozás törvényileg elrendelve nincs, tiltsa meg a törvényhatóság, hogy közeges adót még az önként jelentkezőktől se fogadjanak el, valamint azt is tiltsa meg közegeinek, hogy a katonai ujonczjelentkezés bármely módjához segítő kezet nyújtásnak. A közgyűlés az adó és ujonczmeg­­tagadásra vonatkozó indítványt egy­hangúlag és óriási lelkesedéssel elfo­gadta. Az elnök kihirdetvén az egyhangú határo­zatot, egyszersmind kijelentette, hogy az csak birtokon kívül fölebbezhető, vagyis fölebbezés da­czára is végrehajtandó. Más fontosabb tárgya a közgyűlésnek nem volt s a törvényhatósági bizottság tagjai a hazafias határozat keltette lelkes hangulatban oszlottak szót. A határozattal kapcsolatosan érdekes meg­említeni, hogy egy negyedórával a közgyűlés után egy fiatal ember újoncznak jelentkezett a városi hatóságnál, amely azonban, a már meg­hozott határozatra való hivatkozással, természe­tesen megtagadta a jelentkezés elfogadását. Nagykörös, szeptember 30. Nagykörös város képviselőtestülete tegnap tartott ülésén 69 szavazattal 14 ellenében el­határozta, hogy az adóhivatal tisztviselői­nek megtiltja az önkéntesen fölajánlott adó elfogadását. A város föliratot intéz a képviselőházhoz a harmadik évet szolgáló ka­tonák szabadságolása érdekében s a föliratban tiltakozni fog az osztrák minisztereknek Magyar­­ország ügyeibe való beavatkozása ellen. X. — A Magyarország eredeti tárczája. — Irta: Fioriche. I. Rohdorff legionista levele Florichehoz. Tannanariva (Madagaskar), Mart. 2. Kedves Fioriche! Emlékezni fog bizonyára, hogy mikor két év előtt Sidi-bel-Abbesben járt, nagyon­­elköltötte az érdeklődést egy fiatal ka­tona, aki magát Viktornak nevezte, mi pedig — miután sem nevét, sem nemzetiségét nem tudtuk — elneveztük X-nek. Szegény X. ma az itteni helyőrségi kórházban meghalt. Nem a malgasok golyója,— csak a prózai malária vitte a másvilágra. Összes ha­gyatéka az idezárt gyűrött levél, úgy sejtem, hogy­ magyarul van írva s azért küldöm el, hogy ez talán némi felvilágosítást ad a hall­gatag, rejtélyes s ennek daczára nagyon érdekes fiatal ember regényéről. Viktor 1899. junius 16-án lépett a légióba. Szívből üdvözli Rohdorfi­, II. holla d'Eglantine levele Dánig Istvánhoz a Hotel Continentalban. Paris, Villa Centifolia, 1899. junius 15. Kedves Pista! Tiz nap óta tudom, hogy itt van s naponta tiz levelet is írtam magához — aztán eltéptem őket. Nem mertem elküldeni. Miért ? Nem tudom. De ma merem s megmon­dom, miért? Mily végtelen kétségbeesett szomorúan ült tegnap a Grand Prix után a Chateau Madrid leánderei alatt ? ! Mintha a Schickler báró letört lovával letört volna a maga végső re­ménye is! Mondja, hát igaz, hogy Dány István, a dúsgazdag zászlósurak deli, szép végső iva­déka oda jutott, hogy a párisi nagy versenyek totalisaieure és bookmakerjeinél akarja a két év alatt őrült módon elpocsékolt vagyonát vissza­szerezni? Mondja, nagyon fájt a szíve, hogy ilyen őrültséget csinált ? Hát igaz, hogy a dáni kastély előtt meg fog perdülni a dob, s a pár hó előtt még milliomos ifjú földesúr úgy fogja elhagyni ősei műkincsekkel tömött palo­táját, hogy emlékül egyebet se vihet magával, mint egy virágbimbót, talán éppen arról a centifolia-bokorról, amiről ezelőtt három évvel nekem hozta az elsőnek kifakadt rózsát ? Oh, ha akkor a szép piros százlevelű virág helyett egy egyszerű, pic­i karikagyűrűt ho­zott volna, mi más lenne ma mindkettőnk élete ? ! Mondja Pista, tegnap este a leanderek alatt, mikor százszor is reám vetette tekinte­tét, nem tudta, vagy nem akarta felismerni abban a vereshajú, k­aczagva mulató dámában a barnahajú kis Riedl Lujzát ? Ha nem tudta, úgy nincsen szavam. De ha nem akarta fel­ismerni, akkor nem volt igaza. Hiszen, ha az egyszerű, igénytelen, kis falusi leányból a «haute cotée de mimonde» Lolla d’Eglantine lett, ki annak az igazi oka, ha nem maga ? Ez nem szemrehányás, — de ez az igaz­ság ! Ma már értem, hogy Dány István, akinek családjában minden férfi kamarás, minden leány csillagkeresztes, vagy alapítványi hölgy volt, nem vehette feleségül a tulajdon gazdatisztje leányát. — Az én anyai nagyapám is kamarás volt, — az öcsém nem lehet az, mert apám polgári vért hozott a családba. Mondom, ma már értem, de fellázad a lel­kem, ha reágondolok, és azt hiszem, ha én egy király leánya volnék, s megszeretnék egy földönfutó betyárt, vagy felvinném magamhoz a trónra, vagy leszállnék hozzá a porba! Oh Pista, két életet, két életnek mese­bol­dogságát ölte meg, hogy nem volt bátorsága leküzdeni az előítélet, családi gőg és a rága­lom fegyvereit. Hol volnánk mi mind a ketten, ha akkor a centifólia helyett elhozta volna azt a kis gyűrűt, vagy ha ki merte volna mondani azt a parányi szót: szeretlek! Mert hiszen szeretett. Egész lényéből per­zselve áradt felém az égő, olthatatlan sze­relem hősége, arról beszélt tekintete, a cen­­tifoliát tartó keze reszketése, mintha félne attól a kis leánytól, gyönge kis virágtól, akiről tudta, hogy nem kíván mást, mint hogy letörje .. . Emlékszik még? — Orgonanyitáskor volt s maga az öreg Endreffy gróffal jött át hozzánk, a mi szerény kis tiszti lakunkba. Egy óriás datura-bokrétát hozott és bámultam, hogy viríthat a datura az orgonával? — Endreffy gróf szerződtette az apámat jószágigazgatónak. Ott nagyobb működési tere volt, mint a dáni uradalomban s hozzá évi fizetése tízezer forinttal több, mint eddig. Ott kellett hagynom azt az istenáldott verőfényes, pacsirtadalos pusztát, el kellet MAGYAR­ORSZÁG Budapest, 1903. csütörtök, október 1 A válság. — Saját tudósitónktól. — Budapest, szept. 30. Khuen-Héderváry gróf, mikor tegnap táviratilag beadta lemondását, annak el­fogadását kérte. Egyúttal a kabinetirodá­val azt is tudatta, hogy a mai ülésen jelen kell lennie és így nem vehet részt ma az orosz czár fogadtatásán. Végül utasítást kért arra nézve, hogy mikor te­gyen az uralkodónál szóbeli jelentést Az este tartott minisztertanácson azu­tán elmondotta, hogy ma a Házban be fogja jelenteni lemondását, és indítvá­nyozni fogja a Ház elnapolását arra az időre, amikor az új kabinet megalakul. Mint értesülünk, a minisztertanács már ez alkalommal elhatározta, hogy miután a miniszterelnök bejelentette lemondását, el fog távozni a Házból és vele mennek a többi miniszterek is. Ezzel azt akarták je­lezni, hogy miután a parlament szavazta le a miniszterelnököt, a kormánynak a lemondás bejelentése után a parlament­ben nincs helye. Hogy ezzel a maga­tartással alkotmányos és parlamenti elve­ket sértenek, azzal nem törődtek a kor­mány tagjai. Ma reggel a képviselőház ülése előtt a miniszterelnöki szobában újból tanács­kozást tartott Khuen gróf a lemondott kormány tagjaival. Bejelentette, hogy mindez ideig lemondásának elfogadásáról értesítést nem kapott. A minisztertanács ennek ellenére úgy határozott, hogy a lemondás bejelentése után a miniszterek elhagyják a Házat, így is történt. Ahogy Khuen befejezte szavait, megfordult és a legrövidebb után kiment a teremből. Be sem várta, hogy

Next