Magyarország, 1903. december (10. évfolyam, 287-312. szám)
1903-12-01 / 287. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1903. DECZEMBER 1. KEDD. X. ÉVFOLYAM 287. SZÁM. Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Teréz-körut 19. szám Hirdetésed nonpareille számítással díjszabás szerint. Az ütközet. Budapest, november 30. Állanak az ellenzék sorai eltökélten, mint Hunyadi Mátyás fekete serege, a hazáért élni, halni készen. Szemben velük a bécsi hadvezér mögött zsoldos csapatok. A nemzeti zászló alatt harczolók Magyarországért, annak önállóságáért, alkotmányáért, nyelvünkért, népünk szabadságáért tusakodnak emberfölötti erővel tiz hónap óta s most nap-nap után, reggeltől estig. A bécsi helytartó serege miért küzd a magyarok ellen? Császári parancsra, melyet Chlopyban adott ki. Tisza és hívei azt akarják, hogy a magyar ember fia szolgáljon idegen hadseregben, idegen tisztek alatt, idegen czélalmak s engedelmeskedjék a német parancsoknak; hogy pénzünket és gazdaságunkat szolgáltassuk ki zsákmányul az osztrákoknak ; hogy édes anyanyelvünket felségjognak engedjük nyilvánítani; hogy tűrjük Ausztria kormányának és törvényhozásának beavatkozását belügyeinkbe ; hogy csorbát ejtsünk magunk országgyűlésünk szuverenitásán, a házszabályokon ütött réssel; hogy úrrá tegyük a zsarnok önkényt, mely nem ismer törvényt és igazságot, hatalmának korlátot, hogy visszahozhassák a nemzet erkölcsét megrontó korrupcziót, melylyel eladóvá válik a képviselő, a tisztviselő, a választó és minden honpolgár egy telhetetlen párturalom részére. Ez a szabadelvű párt igazi programmja Tisza István vezetése alatt. Diadalmaskodni akar és semmi eszköztől vissza nem riad. Elszánta magát, hogy leveri a magyar ellenzéket «bármily eszközökkel», mint ezt barátja, Ivicnen volt horvát bán, kimondotta. Legyünk hát elkészülve mindenre és el is vagyunk. Az erőszak és furfang teljes kíméletlenségét látni fogjuk — csakhogy Tisza István beválthassa Bécsben tett ígéretét, hogy letöri a magyar nemzet legjogosultabb és legszentebb kívánságait, megfékezi a magyar parlamentet, hozza a pénzt és viszi az újonczot, azután pedig magát a magyar népet is rabszijra fűzi főispánjai által az új választásoknál. Aki ezt nem látja be ma, az vagy vak, vagy hazug. Vannak, akik tudják is, látják is, bánják is, de mert lelküknek nincs erkölcsi bátorsága, vagy mivel a király nevében és megbízásában cselekszik az az ember, fejet hajtanak és elsompolyognak. Ha ilyenek nem volnának, bizton győznénk. Elfelejtik Krisztus urunk mondását : «Aki nincs velem, az ellenem van», aki most nem tart a magyar nemzettel, az az osztrákot segíti és Tisza Istvánt. Késő lesz nekik megbánni gyávaságukat, ha nyakunkra ült a német és a kegyetlen Tisza. Nem ők, hanem a küzdő ellenzék menti meg e szerencsétlenségtől hazánkat. Hát nem veszik észre, mily kedves Tisza István az udvarnak, a generálisoknak, az osztrák kormánynak, Reichsrathnak és sajtónak ? Hiszen tizennyolcan voltak a királyhoz hivatalosak, csupa titkos tanácsos és liberális főúr, akik közül ennek a politikának végrehajtására a legkonzervatívebbek sem vállalkoztak, csak ketten szegődtek be : Tisza és Perczel. Hozzájuk csatlakoztak azután Lukács és Hieronymi és a többi miniszterek. Rettenetes mohósággal vetették rá egyesek magukat a megüresedő főispánságokra, melyekről azt a rendszert szolgálni nem akarván, többen lemondottak: Wesselényi, Puky, Désy, Hagara és többen szándékoznak még elmenni, nehogy Tisza alatt törvénytelen ujonczokat és adókat szállítani, s törvénytelen választásokat eszközölni kényszerittessenek. Hogy mindent a saját intencziói szerint vezessen, sógorát, Sándort tette meg belügyi államtitkárrá, barátja, Örley Kálmán lép állítólag Wesselényi Miklós (!) helyébe s utasításul kapta, hogy Lengyelt és Gabányit mindenesetre buktassa ki. Ki lesz főispán Jász-Kun- Szolnokban, h hogy kibuktassa Apponyit Jászberényben ? Sulyovszky megy Liptóba, Bartal Pozsonyba. Mindenfelé, ahol ellenzék van, azok jönnek hatalomba, akik irtani a nemzet szabad akaratának megnyilatkozását, a legkevésbbé lelkiismeretesek. Most a képviselőházban birkózik a becsület a stréberséggel. A magyar hazafiság, az árulással. S mert Tisza és társai le nem győzhetik a jogot törvénynyel, csalárd fogással akarják legyőzni. Elnöki kijelentést akarnak országos határozatnak nyilvánítani, a főrendekhez juttatni s a király által szentesittetni. Tiltakozunk és ha törvénykönyvbe iktatják is a törvénytelenül alkotott írást, akkor is tiltakozni fogunk ellene és egy becsületes országgyűlés a hitszegés bélyegével törvénytelennek fogja nyilvánítani a cselszövő erőszak művét. Ebben a csatában oly hősiességet tanúsított az ellenzék és oly szent az ügy, amelyért küzd, hogy mi bízunk győzelmében még a nyers erőszak ellenében is. E hitünkben a királyi hatalom szó sem ingathat meg bennünket, ha feloszlatná az országgyűlést. Lesznek választások és ha irtóztatók lesznek, annál irtóztatóbb lesz a kárhozat Tisza István fejére. K. Budapest, november 30. A képviselőház szerdán délelőtt 10 órakor tartja legközelebbi ülését, amelynek napirendjére az újonczjavaslatok tárgyalásának folytatása van kitűzve. Lapunk mai száma 21 oldal. Tisza alkudozik, Budapest, november 30. A nagy erő, a híres «erős kéz», íme az igazi küzdelem harmadik napján megroppant. Hívei, akik csodálták elszántságát kitartását, vakmerőségét, csalódva tekintenek rá. A törhetetlen, a hajthatatlan, az intranzigens Tisza István ma már alkudozik. Sőt olyan kijelentéseket tesz, hogy ő hajlandó elmenni, lemondani bizonyos feltételek alatt. Ez hát az a nagy erő, amely a maga nagy elbizakodásában az ellenzéket számba se vette ? Hogy melyek azok a föltételek, amelyek mellett Tisza István hajlandó meghozni azt a «személyi» áldozatot, amelyet annak idején Bánffy Dezső báró is kénytelen volt meghozni, az még nem áll egész világosan a közvélemény előtt. És így még arról sem lehet ítéletet formálni, hogy azok a feltételek elfogadhatók-e. Amint hírlik, e feltételek között benne van az idei újoncjutalék akadálytalan keresztülbocsátásának feltétele is, arról azonban nem hallottunk, hogy a nemzetnek nyelve iránti jogainak elismerése és biztosítása beletartozik e feltételekbe. Annyi bizonyos, hogy Tisza István pozícziója alaposan meg vatt"lendülve. Csalódtak benne I stillis lent"egyaránt. Föntenek az ő nagyhangú ígéreteinek és biztatásainak; elhitték neki, hogy ő november végére beszállítja az idei újonczjutalékot, és most azt látják, hogy ehhez a czélhoz még egy lépéssel sem sikerült közelebb jutnia. Márpedig odafönt — ősidők óta — czitromként bánnak az államférfiakkal. Ha nem használhatják , eldobják. Most már körülbelül kisült, hogy Tisza István is a »használhatatlan« államférfiak közé tartozik ; erőszakos kísérletei, brutalitásai még nagyobb ellentállást és a szabadelvű párt megbomlását okozták. Ilyen körülmények között egészen érthető, hogy odafönt a Tisza István ellenszenves személyének elejtése árán szeretnék a czélt elérni, azt a czélt, hogy a nemzettől a nagyhatalmi állás föntartására szükséges véráldozatot megkapják. A Ház mai ülésén különben nyílt színen folytak az alkudozások. Kossuth Ferencz a választói jog kiterjesztésére irányította újból a figyelmet, amelyre a miniszterelnök üres frázisokkal válaszolt. * Zichy Aladár nyomatékosan hangoz-