Magyarország, 1903. december (10. évfolyam, 287-312. szám)

1903-12-04 / 290. szám

Budapest, 1903. péntek, deczember 4. MAGYAR­ORSZÁG — II. Illés próféta csődben. Lapunk is megemlékezett már néhányszor arról a modern «kereszteshadjáratról», amelyet egy új vallás­­alapító, dr. Dom­­e, aki magát Illés prófétának nevezi, vezetett New-Yorkba. Illés prófétát sok hive kisérte utján s igy a «hadjárat» ugyan­csak nagy összegű pénzt emésztett fel. Mint­hogy azonban ez a pénz nem állott ren­delkezésre, a próféta jó summa adósságot csinált New-Yorkban. Híveinek is adós maradt a napidijakkal, mivel pedig ezek praktikus ame­rikai létükre a készfizetések felvételének barátai, hát egyszerűen bepörölték prófétájukat. Most azután Chicagóból az a hír érkezik, hogy az ottani állami csődtömeggondnok zár alá vette a doktor 20 millióra becsült birtok­át Zion City­ben. Dom­­e, mint hírlik, kijelentette, hogy fize­tési kötelezettségeinek eleget fog tenni. — A Szahara császárja pöröl. Amsterdam­ból jelentik, hogy Lebaudy Jacques, a »Szahara császárja« egy ottani kereskedelmi lap ellen rá­­galmazási pert indított. Az ügy tárgyalása azonban különböző okok miatt eddig négyszer elhalasztatott. Az új terminus tegnapra volt kitűzve és a tárgya­láson maga Lebaudy is megjelent. Az ellenfél azon­ban ismét halasztást kért, amit a bíróság meg is adott. Ez ellen azonban Lebaudy hevesen kikelt és öklével az asztalra csapva, dühösen kiáltotta: — Azért jöttem ide Londonból, hogy végre igaz­ságot tegyenek! A »császárt” alig bírták ügyvédjei lecsöndesíteni. — Felolvasás a Katholikus Körben. A Buda­pesti Katholikus Kör dísztermében a kör estélyei­nek megszokott előkelő publikuma hallgatta végig tegnap este Latkóczy Mihály felolvasását, illetve szabad előadását a régi és a modern Görögország­ról. A három estére szánt előadássorozat első része, amely a tegnapi estét betöltötte, a hellén haza ter­mészeti és művészi szépségeivel foglalkozott. Lat­­kóczy igen ügyesen dolgozta fel tárgyát s élvezetes előadása mindvégig ébren tartotta az érdeklődést. Kitűnő segítőtársa volt Bajthay Péter hittanár, aki pompás vetített képekkel illusztrá­ta az előadást. Hatvan jól sikerült képet volt alkalmunk látni; sorra vonult el szemeink előtt az Olympus hegye, a marathoni sík, a Tempe völgye, a régi és az új Athén, Korfu, Erzsébet királyné «Achilleion»-ja, a Böcklin-féle «Halottak szigete» s megannyi szebb­­nél-szebb része a szépséges, cziprusos, olajfás Göröghonnak. Az előadás végén a közönség meg­tapsolta az előadót és Bajthayt. — Parisianát mégsem gyilkolták meg. Buka­restből írják. Néhány nappal ezelőtt, mint egy táv­irat már jelentette, a magyar-román határ közelé­ben, a Rimnic-Velcea járásban egy jól öltözött férfi holttestét találták meg. A holttestre teljesen ráillett Parisianu személyleírása, mire a bukaresti sajtó révén azonnal hírre ment, hogy a román kormány ezt a reá nézve annyira alkalmatlan embert eltétette láb alól. A szenzácziós hír azonban csakhamar va­lótlannak bizonyult, mert a megindított vizsgálat kiderítette, hogy a halott Rudit, György craiovai gimnáziumi tanár, aki öngyilkossá lett. Parisianu egyáltalán nem gondol arra, hogy az élettől meg­váljon s most New­ Yorkban tartózkodik. Előzőleg Párisban is volt, ahol a Café de la Paix-ben többen látták. Az államadósságokra felügyelő bizottság volt igazgatója, aki egyúttal fővádlott a hamisított jára­­dékozások bűnperében, elegendő pénzösszeggel rendelkezik arra, hogy azt az öt esztendőt, amennyi börtönbüntetés bűnéért járna, külföldön kényelmesen eltölthesse. Az öt év lejártával a román törvény ér­telmében ügye elévült s ő bántatlanul visszatérhet Romániába. — Calice báró jubileuma. Calice báró konstan­tinápolyi nagykövet e hó 30-án ötvenéves szolgálati jubileumát ünnepli. Calice báró 1880. óta szolgál a nehéz konstantinápolyi állásban és hosszú idő óta a konstantinápolyi diplomácziai kar hoverja. — Riasztó hír Oroszországból. Berlinből jelen­tik, hogy nagy feltűnést keltett a National Zeitung következő szentpétervári híre . Az itteni diplomácziai körökben nagyon nyomott a kedv, mert Oroszország belső politikai helyzete olyan kétségbeejtő, hogy már legközelebb nagyon komoly eseményektől lehet tar­tani. Hogy ezek a hírek mennyire alapulnak valósá­gon, kitűnik abból, hogy az összes külföldi képvise­lők hivatalos jelentést tettek róla kormányuknak, a Korcsolyázók figyelmébe. A Budapesti­­ Korcsolyázó Egylet választmánya figyelmezteti év-­­ díjas tagjait, hogy e hó 15-éig váltsák ki jegyeiket,­­ annyival is inkább, mert dec­ember 15-ike után a 20 korona beiratási díjat újra meg kell fizetni. A nagy jégpályán különben minden készen van arra, hogy az első fagy után meg lehessen kezdeni a korcsolyázást. — Orosz kémkedés a Balkánon. Szent-Péter­várról jelentik, hogy az orosz távirati ügynökség szerint a Vecsera Posta és Dnyevnik szófiai lapok­ban állítólag egy Tr­eissmann nevű embernek az orosz külügyminiszterhez tett jelentései voltak köz­zétéve. Az orosz távirati ügynökség hivatalos jelen­tés alapján határozottan kijelenti, hogy a külügy­minisztérium sohsem vett közléseket, annál kevésbbé pedig napijelentéseket nevezett Weissmann nevű egyénről és avval semmiféle érintkezésben nem áll, miért is az egészet koholmánynak nyilvánítja. — Merénylet a tárgyaló­teremben. Kistelékről írják: Deutsch Mihály és Ausländer Béla kisteleki lakosokat tegnap délutánra megidézték a kisteleki pénzügyőri laktanyába jövedéki kihágás miatt. Javában folyt a tárgyalás Stoh­ Nándor pénzügyőri főbiztos előtt, amikor Deutsch hatlövetű revolvert kapott elő és ezt kiáltotta: — Meghalsz most, te kutya! Ezzel elsütötte a fegyvert. A golyó Ausländernek az oldalát horzsolta s kissé meg is sértette. A me­rénylő még egyszer rá akart lőni, de lefogták és átadták a csendőrségnek. — Kiállítás a régi képviselőházban. A Sándor-utczai régi országházban lázas munka folyik, a háziipari kiállítás rendezésén fáradozik száz meg száz kéz. A nagy teremben most állítják föl az el­­árusítósátrakat, amelyekben szebbnél-szebb szőttesek és varrottasok kerülnek eladásra. Különösen Békés­megye kiállítása lesz gazdag és változatos. A sátra­kat viráglugasok veszik körül. Az úri hölgyeknek békésmegyei parasztleányok eredeti viseletükben fognak segédkezni s ők egyúttal bemutatják azt is, hogyan készítik a különböző holmit. A kiállítást deczember 6-án, vasárnap délután négy órakor nyitja meg József Ágost főherczeg és felesége. A fenséges vendégeket gr. Wenckhem Frigyesné, Lukács György főispán, Almássy Dénes gróf és Zöldy János dr. békésvármegyei főorvos fogadják. Az elárusításban a művésznők közül Márkus Emilia, Fedák Sári, Eüry Klára, Szoyer Ilonka, Szamosi Elza is résztvesznek. A megnyitáskor egy korona, azontúl hatvan fillér lesz a belépő­díj . Hogy őrült meg Sarolta császárné ? A XIX. század történetének egyik tragikus részletekben bővelkedő epizódja Miksa habsburgi főherczeg vérbe fulladt mexikói császársága, amely Queretarében ért véget a szerencsétlen császár agyonlövetésével. A végzetes kalandnak részletes történetét írta meg most Schmit Ernő lovag, osztrák-magyar követ, aki abban az időben a mexikói osztrák követséghez volt beosztva. Könyvének czíme ez: II. Miksa császár uralkodásának és a mexikói franczia beavatkozásá­nak (1861—67) története.» A könyv sok érdekes adatot tartalmaz III. Napóleon és minisztereinek perfid eljárásáról, s benne látott ezúttal első ízben napvilágot Velasques de Leon császári miniszternek az a levele, amelyben elmondja, hogy Miksa császár feleségén, a boldogtalan Sarolta császárnén hogyan tört ki az őrültség ? Velasquez de Leon volt a csá­szárné kísérője ennek közbenjárásért esedező út­ján, amelyet a franczia udvarnál Párisban és a pápai szentszéknél Rómában tett férje érdekében. Ez azután — mint tudjuk — eredménytelen ma­radt s efeletti kétségbeesésében őrült meg a császárné. Velasquez de Leon a szomorú esetet így írja le: 1866. szeptember 27-én folytatta első hosszabb beszélgetését a császárné a pápával s már ekkor feltűnt az a szenvedélyes hang, amit a szerencsétlen asszony használt. A legnagyobb izgalomban tért vissza Sarolta a beszélgetés után szállójába s az ebédnél oly feltűnően furcsán viselkedett, hogy szemmel láthatóvá vált lelki egyensúlyának megbille­nése. Midőn másnap Velasquez de Leon könnyebb rosszullét miatt nem hagyhatta el szobáját, a csá­szárné rögtön avval vádolta környezetét, hogy a minisztert megmérgezték. Október 1-én — valamivel nyugodtabb kedélyállapotban — ismét a Vatikánba ment a császárné. Alig beszélt azonban ott Antonelli bíboros, államtitkárral néhány szót, amikor megint nagyon izgatott lett s kijelentette, hogy a Vatikánt addig el nem hagyja, amig Del Valle kamarást, dr. Benslaveket és komornáját Rómából el nem távolít­­ják, mert ezek őt méreggel el akarják pusztítani. A bíborosnak arra a kérdésére, hogy várjon tud-e ezekről a dolgokról Velasquez de Leon miniszter, azt felelte, hogy igen, de neki senkiben sincs bi­zalma, csak a pápában. Hogy kívánságának látszólag eleget tegyenek, a megjelölt személyeket rögtön más szállóba költöztették . Velasquez de Leon jelentést tett az uralkodónének, hogy parancsa teljesítve van. A császárné azonban még igy sem volt megnyu­godva s csak hosszas rábeszélés után tért vissza szállójába. De alig volt itt néhány perczig, amikor észrevette, hogy hálószobája ajtajából hiányzik a kulcs, rögtön merényletre gondolt s szinte szökve sietett a Vatikánba, ahol másnap reggelig maradt egy szobában, amelynek ajtaját a leggondosabban elzárta. Másnapra lecsillapult s mintha mi sem történt volna, udvarhölgyével végigjárta a Vatikán múzeumát, majd visszatért a hotelbe. A pápa orvosa és egy kórházi orvos e közben megfigyelték a csá­szárnét s a monománia tüneteit konstatálták rajta. Közben Antonelli bíboros meghívására Rómába ér­kezett a császárné bátyja, a flandriai gróf, aki nő­vérét október 7-én magával vitte Miramaréba. Az után megint csak felléptek az említett tünetek s egy ideig maga a flandriai gróf sem jelenhetett meg a boldogtalan asszony előtt, mert ez már őt is avval gyanúsította, hogy meg akarja mérgezni. A mirama­­rei pompás levegő, s az ott élvezett nyugalom jóté­kony hatással volt a császárnéra, aki akkor talán még egészen meg is gyógyulhatott volna, ha a queretaroi katasztrófa be nem következik. — Az ácssegédek sztrájkja. A munkások ma reggelre falragaszokon adják a közönség tudtára, hogy ők a tavalyi megállapodás minden betűjéhez szorosan ragaszkodnak. Ezzel szemben az ácsmesterek szakegyesülete azzal védekezik, hogy a munkások is elismerik, hogy most heti 12—13 forintot keresnek a korábbi 7—8 forint helyett. A sztrájkolók ma délelőtt a Vig-utcza és a Bér­­kocsis-utcza sarkán levő sztrájktanyájukon gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy követelésükből semmit sem engednek. A sztrájkot hetekig kibírják, mert folyton érkeznek számukra pénzadományok. Nagyban emeli a sztrájkolók jó hangulatát és önbizalmát az a körülmény is, hogy a főváros ta­­nácsa mai határozatával, bár csak illetékességi okokból, de elutasította a mestereket az ideiglenes födelezés iránti kérvényükkel. A mesterek azt is hangosan panaszolják, hogy a munkások bizalmi emberek kijelölését követelik és ebben erőszakoskodási törekvéseket látnak a mun­­kások részéről. A kisiparosok körében is nagy az elkeseredés a nagyiparosok kartelje ellen, amely lehetetlenné teszi a kisiparosoknak a közmunkákban való rész­vételét. Ebben az ügyben a kisebb ácsmeste­­rek gyűlést tartanak, arról azonban még nin­csen hír, hogy várjon az illetékes hatóságok is érdeklődtek-e ez iránt az engedély és miniszteri jóváhagyás nélküli egyesület iránt, amely­nek létezését maguk a nagymesterek sem merik tagadni. A kisebb ácsiparosok köréből most már többen hajlandóknak mutatkoznak a követelések teljesítésére, de a többiek nyomása alatt állanak. — Egy polgármester ünneplése. Nagyröcze r. tan. város lelkes ünnepély színhelye volt novem­ber hó 28-án. Ekkor adta ugyanis át Hámos László gömörmegyei főispán a város polgármesterének, Ste­­fancsok­ Károlynak, a király által adományozott Fe­­rencz József-rend lovagkeresztjét. A képviselőtestület díszközgyűlést tartott, intézetek, egyesületek, egyhá­zak, Rimaszombat és Rozsnyó városok küldöttségek által fejezték ki üdvözletüket a kitüntetett előtt s az egész város örömmámorban úszott, hogy szeretett­­ polgármesterének több, mint negyven éven keresztül kifejtett eredménydús munkássága a legmagasabb helyen is méltánylást talált. Az ünnepélyen jelen volt Kubinyi Géza orsz. képviselő is, aki Nagyrécze vá­rosának díszpolgára. — Kossuth-szobor-leleplezés. Solt-Vadkerten Krasznay Ferencz, a kerület képviselője indítva- 11

Next