Magyarország, 1904. január (11. évfolyam, 1-27. szám)

1904-01-01 / 1. szám

4 —49 MAGYARORSZÁG Budapest, 1904. péntek, január 1. megszüntetésének értékét. Az olaszok ugyanis eddig is zsúfolásig megtöltötték Fiume és Trieszt raktárait borral; most e haladékkal módjukban áll e ren­geteg készletet még egypár százezer hektoli­terrel szaporítani, ami által hónapokra, talán évekre dominálhatják a piac­ot és verhetik le a magyar bor értékét. A szerződés megkötéséről a követke­zőket jelentik nekünk : Róma, dec­ember 31. Ma délelőtt írják alá az ideiglenes kereske­delmi egyezményt Ausztria-Magyarország és Olaszország között. Róma, deczember 31. A ma aláírásra kerülő provizórium kilencz hónapi időtartamra szól. A borvám-klauzula tel­jesen elesik. Más intézkedés nem lép helyében, úgy, hogy a provizórium tartamára az olasz bor az osztrák-magyar autonóm, közös vám­tarifában meghatározott vámtétel alá esik (20 arany­ért). Az olasz kormánynak ezzel az intézkedéssel szemben egy feltétele volt, amit az osztrák és magyar kormány ki­küldöttei elfogadtak. Eszerint egy három­négy heti átmeneti állapot jön létre, me­lyen belül azok a szállításra került, de még el nem vámolt bormennyiségek, melyek decz. 31-éig kerültek szállítási állapotba, még a 3­20 forintos vámkedvezményt élvezik. Az olasz, valamint az osztrák és magyar vámhivatalok ehhez képest megkapták az utasítást, hogy ily értelemben járjanak el. Róma, decz. 31. A provizórium csupán a borvám-klauzulát törli el. Az Olajország és Ausztria-Magyarország közt eddig fennálló kereskedelmi- és vámszerző­dés egyéb intézkedései érintetlenül maradtak. Kivitelünkre nézve ez annyiban fontos, mert ló- és fakivitelünk Olaszországba a provizórium tartama alatt is azokkal a kedvezményekkel megy végbe, melyeket eddig a szerződés meg­állapított. Ugyanez áll természetesen Olasz­ország kivitelére is, mert a provizórium csupán az olasz bor kedvezményes vámját szünteti meg, ellenben érintetlenül hagyja az olasz gyümölcs,­­főzelék- és terménybehozatalt. Bécs, decz. 31. Félhivatalosan jelentik: Az Olaszországgal való 1901. évi deczember 6-iki kereskedelmi és hajózási szerződés az olasz kormánynyal való ideiglenes megegyezés alapján, végérvényes szerződés kötéséig azonban legfeljebb 1904. október 1-ig fenmarad. Kivételt képez a bor­vámklauzula, amely 1904. január 1-ével meg­szűnik. A borvámklauzula hosszú fennállása következtében kötött jogügyletek lebonyo­­líthatására átmeneti intézkedések történtek, amelyek szerint az olasz borok, amelyek 1903. deczember havában szállítottak hajóra vagy amelyeknek nevezett időközben való eladását konzulátusi hivatalos uton 1904. január 20-áig igazolták. 1904. január 31-ig kviatal szerint 3 forint 20 krajczáros kedvez­ményes vámmal bocsáttatnak be Ausztria- Magyarországba. Hasonló átmeneti intézkedések érvényesek osztrák vagy magyar boroknak Olaszországba való küldésénél. Ezekre nézve érvényes a régi 5 lira 77 centisimi kedvezményes vám. Róma, dec­ember 31. A ma délelőtt aláírt ideiglenes kereskedelmi és vámszerződés legfontosabb gyakorlati intéz­kedése az az átmeneti jellegű intézkedés, mely a dec­ember 31-éig szállításra került, de még osztrák vagy magyar kikötőbe oda nem érkezett, vagy ott már megérkezett, de el nem vámolt borküldeményeket még kedvezményes elvámo­lásban részesíti. Ez intézkedés szerint 1. azokra a küldeményekre, melyeket valamelyik olasz kikötőben vagy feladási állomáson deczember 31-éig Ausztriába vagy Magyarországba felad­tak, vagy elindítottak, 2. azokra a küldeményekre melyek deczember 31-én még útban voltak, 3. amelyek már megérkeztek valamely osztrák vagy magyar kikötőbe vagy állomásra — az eddig 6 korona 20 filléres vámilletéket kell kivetni. Azok a küldemények, melyek de­c­ember 31-dike után, de január 31-kéig ér­keztek meg Ausztriába vagy Magyarországba, az ottani konzulátusok bizonyítványaival igazo­­landók. Az igazolás megszerzésének határide­jét január 20-dikában állapították meg. * Ma délelőtt 10 órakor minisztertanács volt, mely a miniszterelnök holnapi újévi beszédén kívül az olasz kereskedelmi szerződéssel foglalkozott. A minisztertanács ez alkalommal részletesen megismerkedett a szerződéssel. Ennek alapján a kereskedelmi és pénzügyi miniszterek az ille­tékes közegeknek táviratilag küldötték meg utasításaikat további magatartásukra nézve. A szerződést magát egyszerre és egyidejűleg teszik közzé Bécsben és Budapesten. lan­kaczérság csak éppen ugyanaz az érzés lehet nála, mint a madárnál az, amely arra készteti, hogy tollait a párja előtt megragyog­­tassa a napsugárban. Ez is, az is természeti adomány és nem tehet róla Istennek egyetlen teremtménye sem ... Az pedig, hogy nála tel­jesen hiányzik, talán nem is annyira erénye, mint inkább fogyatékossága . . . Gabrielle várakozásteljesen tekintett reá. — NOS? — kérdezte. — Folytasd. Újra a kezébe vett néhány sűrűn teleírt lapot. — Ezeket egy régebbi udvarlómtól kaptam, aki még a múlt héten is itt . . . Elbúcsúzott tőlem. Azt hiszem. . . Hirtelen félbeszakította önmagát és felső­­ra aj­tott. — Azt hiszem, — ismételte kissé nyugod­­tabban — hogy valamennyi között, ezt az egyet Szerettem csak igazán ... De látod, Mária, én nem vagyok olyan szerencsés helyzetben mint te, s nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy szegény ember felesége liegyék. Ennek pedig nem volt semmi egyebe a hivatalánál. Kolozsvárra való, s már többször akartam kérdezni tőled, nem ismered-e ? De valami mindig visszatartott. Neki meg féltelek megemlíteni téged, mert attól tartottam, ha meglát, elfordul tőlem a szíve . . . — Bohó gyermek! — mondta a másik —, kettőnk között mindenki téged választana. — Magához vonta őt és gyöngéden megcsókolta. Gabrielle szórakozottan forgatta meg kezei között az ölében heverő papirosokat, úgy hogy azok, amelyek alul voltak, most felülre kerü­ltek. Mária már ismét visszadőlt a helyére, és félig lehunyt pillák alól nézett a tűzbe. Alig hallotta barátnője szavait. A lelke másutt járt, arra, az erdélyi béretek felé... — Ez volt az utolsó előtti levele — hadarta tovább Gábriellé, s hirtelen, szenvedélyes moz­dulattal az ajkához szorítva a papirost, oda vetette azt is a lángok közé. .. Egyszerre Mária halkan felsikoltott. A sze­mei szinte kitágultak, s a kezét a szívére szo­rította. — Mi lett ? — kérdezte Gabrielle ijedten. A másik lassú mozdulattal végigsimította az arczát. — Már elmúlt — mondta fáradtan. — Bizonyosan az utazás fárasztott ki. S most még az én csacsogásom. Talán meg is fáztál! Jöjj közelebb még a tűzhöz, teszek reá egy tíz hasáb fát, így a levelek is jobban fognak égni. Kissé előrehajolt s egy arczkép oda esett a lábai elé. Mária felvette.­­— Beszélj nekem róla —- mondta csendesen s az arczképre mutatott. Gabriellé már ismét megnyugodott. Marynak hát nincs semmi komolyabb baja. Csak egy kicsit fáradt talán . . . Újra kezdte. — Ezelőtt 8—10 nappal volt itt, de nem bírtam neki megmondani, hogy menyasszony vagyok. Csak sírtam, zokogtam a karjai között, ő meg vigasztalt. Maga sem tudta, miért . . . S most az újságokból tudta meg . . . Szegény, milyen levelet irt. Ha olvasnád .­r . Mária hirtelen felegyenesedett. — Mutasd! — mondta parancsolóan. Gábrielle csodálkozva nézett rá. A zárdában is mindig igy volt : egyszer-egyszer elkezdett rendelkezni s e félve engedelmeskedett. De Mária nem jutott tovább a megszólí­tásnál : «Édes egyetlenem!» Oh, de jól ismerte ezt a két szót! Bele volt az vésve a lelkébe, a szivébe, minden ideg­szálába ... És most meg már éppenséggel nem fogja elfelejthetni soha! . . . — Most majd elvesz valami pénzeszsákot — szólt Gábriellé és gyanúsan remegett az álla, mintha közelállna a síráshoz. De Mary már nem hallgatott reá. Gépiesen bedobta a papiroslapot a tűzbe, a többiek után. S a­mint a lángnyelvek felgöngyölték a szélét, kidomborodtak rajta a betűk s torzvi­gyorgással vágták a szemébe hazugságukat: «Édes egyetlenem ...» A szobában mélységes csend volt. Mind a két lány egy-egy álmot siratott. A tűz halkan sistergett, mintha vizet öntöttek volna reá. A papiroslap pattant egyet, azután kettétört kö­zépen s egyik fele szürke hamuesőben hullott a kandalló kőlapjára. A másik még tovább izgott s intenzív, vonagló lángolásban tűntek még egyszer, utóljára elő rajta a szavak : édes egyetlenem . . . Azután elcsitultak a lángok. A papirosfosz­lányok feketén, gyászosan röpködtek a kandal­lóban, mint valami összeszakadt özvegyi fátyol maradványai ... És a mélységes csöndben egyszerre megszólalt a Gábriellé hangja: — Hát a te esküvöd mikor lesz ? A másik leány megmozdult a helyén. A szemének olyan volt a tekintete, mint a hal­doklók szemének. — Soha — mondta tompán, szívtelenül Budapest, decz. 31. Bizalmatlansági szavazat Drakulics Pál ellen. Zomborból jelentik, hogy a zombori kerület választópolgársága körében mozgalom indult meg, hogy a választók a kerület kép­viselőjével, Drakulics Pállal szemben bizalmat­lanságukat jelentsék ki. Az erről szóló nyilat­kozatot eddig ezernél több választó írta alá A nyilatkozat, amelyet a legközelebbi napokban eljuttatnak Drakulics czímére a következőleg hangzik : Drakulics Pál dr. Zombor szab. kir. város országgyűlési képviselője, mind politikai, mind társadalmi botlásai oly mérveket öltenek, hogy az egész ország figyelme reánk, választókra irányul s nehogy a közvélemény elitéljen ben­nünket azért, mintha szó nélkül tűrnénk ennek az embernek botrányos, kihívó és megfélemlí­tésre irányzott magaviseletét, s nehogy azt higyje a világ, hogy mi vele bármi tekintetben szoli­­dárisak vagyunk, mig alólk­ottak, mint választók ezennel kijelentjük, hogy: Drakulics Pál dr.-t Zombor város képviseletére méltatlannak tartjuk, ugy társadalmi, mint politikai magaviseletét el­itéljük és tőle a bizalmat ezennel megvonjuk Zomborban, 1903. évi deczember hóban. Ab ús bécsi nunczius. Rómából jelentik, hogy az osztrák-magyar külügyi kormány néhány nap előtt megadta a beleegyezését msgre Granito di Bel­monte brüsszeli nuncziusnak bécsi nuncziussá való kinevezéséhez. Msgr. Granito Pignatelli di Belmonte, odesszai érsek, olasz születésű családjának herczegi rangja van. Nápolyban született 1851-ben. Egyházi tanul­mányai befejezése után Belmonte, pápai prelátus és a nápolyi Metropolitan székeses­vház kanonokja lett.

Next