Magyarország, 1904. január (11. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-01 / 1. szám
4 —49 MAGYARORSZÁG Budapest, 1904. péntek, január 1. megszüntetésének értékét. Az olaszok ugyanis eddig is zsúfolásig megtöltötték Fiume és Trieszt raktárait borral; most e haladékkal módjukban áll e rengeteg készletet még egypár százezer hektoliterrel szaporítani, ami által hónapokra, talán évekre dominálhatják a piacot és verhetik le a magyar bor értékét. A szerződés megkötéséről a következőket jelentik nekünk : Róma, december 31. Ma délelőtt írják alá az ideiglenes kereskedelmi egyezményt Ausztria-Magyarország és Olaszország között. Róma, deczember 31. A ma aláírásra kerülő provizórium kilencz hónapi időtartamra szól. A borvám-klauzula teljesen elesik. Más intézkedés nem lép helyében, úgy, hogy a provizórium tartamára az olasz bor az osztrák-magyar autonóm, közös vámtarifában meghatározott vámtétel alá esik (20 aranyért). Az olasz kormánynak ezzel az intézkedéssel szemben egy feltétele volt, amit az osztrák és magyar kormány kiküldöttei elfogadtak. Eszerint egy háromnégy heti átmeneti állapot jön létre, melyen belül azok a szállításra került, de még el nem vámolt bormennyiségek, melyek decz. 31-éig kerültek szállítási állapotba, még a 320 forintos vámkedvezményt élvezik. Az olasz, valamint az osztrák és magyar vámhivatalok ehhez képest megkapták az utasítást, hogy ily értelemben járjanak el. Róma, decz. 31. A provizórium csupán a borvám-klauzulát törli el. Az Olajország és Ausztria-Magyarország közt eddig fennálló kereskedelmi- és vámszerződés egyéb intézkedései érintetlenül maradtak. Kivitelünkre nézve ez annyiban fontos, mert ló- és fakivitelünk Olaszországba a provizórium tartama alatt is azokkal a kedvezményekkel megy végbe, melyeket eddig a szerződés megállapított. Ugyanez áll természetesen Olaszország kivitelére is, mert a provizórium csupán az olasz bor kedvezményes vámját szünteti meg, ellenben érintetlenül hagyja az olasz gyümölcs,főzelék- és terménybehozatalt. Bécs, decz. 31. Félhivatalosan jelentik: Az Olaszországgal való 1901. évi deczember 6-iki kereskedelmi és hajózási szerződés az olasz kormánynyal való ideiglenes megegyezés alapján, végérvényes szerződés kötéséig azonban legfeljebb 1904. október 1-ig fenmarad. Kivételt képez a borvámklauzula, amely 1904. január 1-ével megszűnik. A borvámklauzula hosszú fennállása következtében kötött jogügyletek lebonyolíthatására átmeneti intézkedések történtek, amelyek szerint az olasz borok, amelyek 1903. deczember havában szállítottak hajóra vagy amelyeknek nevezett időközben való eladását konzulátusi hivatalos uton 1904. január 20-áig igazolták. 1904. január 31-ig kviatal szerint 3 forint 20 krajczáros kedvezményes vámmal bocsáttatnak be Ausztria- Magyarországba. Hasonló átmeneti intézkedések érvényesek osztrák vagy magyar boroknak Olaszországba való küldésénél. Ezekre nézve érvényes a régi 5 lira 77 centisimi kedvezményes vám. Róma, december 31. A ma délelőtt aláírt ideiglenes kereskedelmi és vámszerződés legfontosabb gyakorlati intézkedése az az átmeneti jellegű intézkedés, mely a december 31-éig szállításra került, de még osztrák vagy magyar kikötőbe oda nem érkezett, vagy ott már megérkezett, de el nem vámolt borküldeményeket még kedvezményes elvámolásban részesíti. Ez intézkedés szerint 1. azokra a küldeményekre, melyeket valamelyik olasz kikötőben vagy feladási állomáson deczember 31-éig Ausztriába vagy Magyarországba feladtak, vagy elindítottak, 2. azokra a küldeményekre melyek deczember 31-én még útban voltak, 3. amelyek már megérkeztek valamely osztrák vagy magyar kikötőbe vagy állomásra — az eddig 6 korona 20 filléres vámilletéket kell kivetni. Azok a küldemények, melyek december 31-dike után, de január 31-kéig érkeztek meg Ausztriába vagy Magyarországba, az ottani konzulátusok bizonyítványaival igazolandók. Az igazolás megszerzésének határidejét január 20-dikában állapították meg. * Ma délelőtt 10 órakor minisztertanács volt, mely a miniszterelnök holnapi újévi beszédén kívül az olasz kereskedelmi szerződéssel foglalkozott. A minisztertanács ez alkalommal részletesen megismerkedett a szerződéssel. Ennek alapján a kereskedelmi és pénzügyi miniszterek az illetékes közegeknek táviratilag küldötték meg utasításaikat további magatartásukra nézve. A szerződést magát egyszerre és egyidejűleg teszik közzé Bécsben és Budapesten. lankaczérság csak éppen ugyanaz az érzés lehet nála, mint a madárnál az, amely arra készteti, hogy tollait a párja előtt megragyogtassa a napsugárban. Ez is, az is természeti adomány és nem tehet róla Istennek egyetlen teremtménye sem ... Az pedig, hogy nála teljesen hiányzik, talán nem is annyira erénye, mint inkább fogyatékossága . . . Gabrielle várakozásteljesen tekintett reá. — NOS? — kérdezte. — Folytasd. Újra a kezébe vett néhány sűrűn teleírt lapot. — Ezeket egy régebbi udvarlómtól kaptam, aki még a múlt héten is itt . . . Elbúcsúzott tőlem. Azt hiszem. . . Hirtelen félbeszakította önmagát és felsőra ajtott. — Azt hiszem, — ismételte kissé nyugodtabban — hogy valamennyi között, ezt az egyet Szerettem csak igazán ... De látod, Mária, én nem vagyok olyan szerencsés helyzetben mint te, s nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy szegény ember felesége liegyék. Ennek pedig nem volt semmi egyebe a hivatalánál. Kolozsvárra való, s már többször akartam kérdezni tőled, nem ismered-e ? De valami mindig visszatartott. Neki meg féltelek megemlíteni téged, mert attól tartottam, ha meglát, elfordul tőlem a szíve . . . — Bohó gyermek! — mondta a másik —, kettőnk között mindenki téged választana. — Magához vonta őt és gyöngéden megcsókolta. Gabrielle szórakozottan forgatta meg kezei között az ölében heverő papirosokat, úgy hogy azok, amelyek alul voltak, most felülre kerültek. Mária már ismét visszadőlt a helyére, és félig lehunyt pillák alól nézett a tűzbe. Alig hallotta barátnője szavait. A lelke másutt járt, arra, az erdélyi béretek felé... — Ez volt az utolsó előtti levele — hadarta tovább Gábriellé, s hirtelen, szenvedélyes mozdulattal az ajkához szorítva a papirost, oda vetette azt is a lángok közé. .. Egyszerre Mária halkan felsikoltott. A szemei szinte kitágultak, s a kezét a szívére szorította. — Mi lett ? — kérdezte Gabrielle ijedten. A másik lassú mozdulattal végigsimította az arczát. — Már elmúlt — mondta fáradtan. — Bizonyosan az utazás fárasztott ki. S most még az én csacsogásom. Talán meg is fáztál! Jöjj közelebb még a tűzhöz, teszek reá egy tíz hasáb fát, így a levelek is jobban fognak égni. Kissé előrehajolt s egy arczkép oda esett a lábai elé. Mária felvette.— Beszélj nekem róla —- mondta csendesen s az arczképre mutatott. Gabriellé már ismét megnyugodott. Marynak hát nincs semmi komolyabb baja. Csak egy kicsit fáradt talán . . . Újra kezdte. — Ezelőtt 8—10 nappal volt itt, de nem bírtam neki megmondani, hogy menyasszony vagyok. Csak sírtam, zokogtam a karjai között, ő meg vigasztalt. Maga sem tudta, miért . . . S most az újságokból tudta meg . . . Szegény, milyen levelet irt. Ha olvasnád .r . Mária hirtelen felegyenesedett. — Mutasd! — mondta parancsolóan. Gábrielle csodálkozva nézett rá. A zárdában is mindig igy volt : egyszer-egyszer elkezdett rendelkezni s e félve engedelmeskedett. De Mária nem jutott tovább a megszólításnál : «Édes egyetlenem!» Oh, de jól ismerte ezt a két szót! Bele volt az vésve a lelkébe, a szivébe, minden idegszálába ... És most meg már éppenséggel nem fogja elfelejthetni soha! . . . — Most majd elvesz valami pénzeszsákot — szólt Gábriellé és gyanúsan remegett az álla, mintha közelállna a síráshoz. De Mary már nem hallgatott reá. Gépiesen bedobta a papiroslapot a tűzbe, a többiek után. S amint a lángnyelvek felgöngyölték a szélét, kidomborodtak rajta a betűk s torzvigyorgással vágták a szemébe hazugságukat: «Édes egyetlenem ...» A szobában mélységes csend volt. Mind a két lány egy-egy álmot siratott. A tűz halkan sistergett, mintha vizet öntöttek volna reá. A papiroslap pattant egyet, azután kettétört középen s egyik fele szürke hamuesőben hullott a kandalló kőlapjára. A másik még tovább izgott s intenzív, vonagló lángolásban tűntek még egyszer, utóljára elő rajta a szavak : édes egyetlenem . . . Azután elcsitultak a lángok. A papirosfoszlányok feketén, gyászosan röpködtek a kandallóban, mint valami összeszakadt özvegyi fátyol maradványai ... És a mélységes csöndben egyszerre megszólalt a Gábriellé hangja: — Hát a te esküvöd mikor lesz ? A másik leány megmozdult a helyén. A szemének olyan volt a tekintete, mint a haldoklók szemének. — Soha — mondta tompán, szívtelenül Budapest, decz. 31. Bizalmatlansági szavazat Drakulics Pál ellen. Zomborból jelentik, hogy a zombori kerület választópolgársága körében mozgalom indult meg, hogy a választók a kerület képviselőjével, Drakulics Pállal szemben bizalmatlanságukat jelentsék ki. Az erről szóló nyilatkozatot eddig ezernél több választó írta alá A nyilatkozat, amelyet a legközelebbi napokban eljuttatnak Drakulics czímére a következőleg hangzik : Drakulics Pál dr. Zombor szab. kir. város országgyűlési képviselője, mind politikai, mind társadalmi botlásai oly mérveket öltenek, hogy az egész ország figyelme reánk, választókra irányul s nehogy a közvélemény elitéljen bennünket azért, mintha szó nélkül tűrnénk ennek az embernek botrányos, kihívó és megfélemlítésre irányzott magaviseletét, s nehogy azt higyje a világ, hogy mi vele bármi tekintetben szolidárisak vagyunk, mig alólkottak, mint választók ezennel kijelentjük, hogy: Drakulics Pál dr.-t Zombor város képviseletére méltatlannak tartjuk, ugy társadalmi, mint politikai magaviseletét elitéljük és tőle a bizalmat ezennel megvonjuk Zomborban, 1903. évi deczember hóban. Ab ús bécsi nunczius. Rómából jelentik, hogy az osztrák-magyar külügyi kormány néhány nap előtt megadta a beleegyezését msgre Granito di Belmonte brüsszeli nuncziusnak bécsi nuncziussá való kinevezéséhez. Msgr. Granito Pignatelli di Belmonte, odesszai érsek, olasz születésű családjának herczegi rangja van. Nápolyban született 1851-ben. Egyházi tanulmányai befejezése után Belmonte, pápai prelátus és a nápolyi Metropolitan székesesvház kanonokja lett.