Magyarország, 1904. február (11. évfolyam, 28-51. szám)

1904-02-02 / 28. szám

é­ nek elintézésére elegendő volt négy nap ; a második, gondosabban, több szemfény­vesztéssel előkészített kísérlet elintézésére négy hónap válik szükségessé. De ez is, mint amaz, csak egy inczidens a nemzeti eszme diadalmas előnyomulásának törté­netében. Mert Tisza bukása után mégis csak be fog következni az, hogy a nem­zet jobbjai összefognak, és vállvetett erővel kivezetik ezt a nemzetet abból a kátyúból, amelybe hatalomra éhes, önző fiai vezették. A politikai szintérről, Budapest, február 1. Az «udvari kaszinó», melyet Nemzeti Kaszi­nónak hívnak — s ezelőtt az is volt, aminek a nagy Széchenyi alapította —közgyűlést tartott. A nép csak mágnáskaszinónak hívja. Alap­szabályaiban ugyan nincs megírva sem az, hogy csak herczegek, grófok és bárók s egyéb czimeres kamarások lehetnek tagjai, kiknek tzenhat ősét hitelesítette a belügyminisztérium és az udvarnagy, sőt, ha igaz, a régi időkből vannak még polgári származású tagjai is, aka­démikusok és bankigazgatók, de az élő jelen­kor a fényes termekben őslényeknek tekinti ezeket, s uj tagok már csak olyanok lehetnek, kik udvarképesek. A főrendek se mind. Az új főrendek közül némelyek semmiesetre. Mert hiszen ízlés dolga, hogy valamely zártkörű társaságba kit vesznek be, kinek az orra tetszik, vagy nem tetszik. A legfelsőbb úri társaságot egyénenként és szám­­szerint megtudhatjuk a kaszinó könyvecskéjé­ből, mindössze hétszázhét tagja van a «társa­ságnak», de mivel egy tuc­at külföldi van kö­zöttük, kitűnik, hogy Magyarország nemességé­nek tejföle milyen csekély, a több százezerből csak néhány száz bír elég vagyoni alappal és és annyi társadalmi előkelőséggel, hogy ezen exclusiv körben helyet foglalhasson. Hát ez bizony szegénységi bizonyítványa egy hanyatló társadalmi osztálynak. De ez még hagyján. Hanem a magyar nemzeti szellem hová veszett? A büszke függetlenség mivé tör­pült? Akiknek senki sem parancsol, mert leg­több földjük van e hazából s öröklött vagyon­hoz ősi név és hagyomány zománcra járul, kiket gondtalan élet hivatottakká tehetne, hogy a közügyek mezején hasznos működést fejtse­nek ki, — a Nemzeti Kaszinó tagjai kártyáz­nak, sporttal és divattal foglalkoznak, politizál­nak is, sőt igényt tartanak a vezetésre a nélkül, hogy a nemzetet értenék, a néppel érintkeznének, az ügyeket tanulmányoznák, dolgozni szeretnének és ami legfőbb, anélkül, hogy megőriznék meggyőződéseiknek független­ségét a bécsi császári udvar követeléseivel szemben. Évtizedek óta a Nemzeti Kaszinót a nemzeti eszmék szolgálatában nem láttuk, a nemzeti áramlatok ellen gátat képezett. Pedig sokat tehettek volna az ott egybegyűlt urak, ha akar­tak volna. De miniszteriálisok lettek, s bár minden kormányt megszóltak, hagyták csele­kedni bécsi rendeletre, akármit csinált. A­míg erős volt, szekerét tolták, amikor megbukott, szidták. A közjón és a történeten ezzel sem­mit sem lendítettek. Ha pedig valaki ezért szemrehányással illette őket, feleletük ez volt: mi nem vagyunk politikai testület, hanem tár­saskör, ahová szórakozni jönnek a tagok, s nem tanácskozni és határozni. Hát akkor miért nem választották meg újra igazgatónak Beöthy Ákost, a kaszinónak érde­mekben megőszült igazgatóját ? Kortörténeti munkái örökbecsű forrásai a múlt század ese­ményeinek. Mint szónok híres, akár a parla­mentben, vagy választóinak gyűlésén beszél, ha Rákóczi emlékét ünnepli, vagy márczius 15-én buzdítja a magyar ifjakat, azaz ha a fehér asz­talnál szól a nemzeti feladatokról, éltetve az élők legjobbjait. Gyöngyöző borral a Széchenyi­­bulikomban hallgatták őt a múlt emlékeit a jövő feladataival összefűzni a kaszinó tag­jai ezelőtt. Most kibuktatták, miért ? Mert nem hódolt meg az udvari politikának. Mert magyar hadsereget követel, magyar tisz­tekkel, aminő volt Széchényi István. Mert a magyar nyelvért küzd a német uralom ellen, mint Széchényi István. Mert síkra szállott a nemzet jogai mellett tekintet nélkül az osztrák politikusokra, kik hazánkat be akarnák kebe­lezni jogcsorbítással, törvény-elmagyarázással udvari befolyással és katonai erőszakkal, mint régebben Metternich és J­eviczky, Bach és Al­­brecht főherczeg, akik ellen Széchenyi síkra szállt. S mert semmi rábeszélés nem tántorít­hatta el a nemzeti ügytől Beöthy Ákost,­­ az udvari kaszinó nem találta őt alkalmatosnak arra, hogy tovább is élén álljon a valóságos belső titkos tanácsosok és kamarások társasá­­gának. Minden igaz magyar előtt annál nagyobb becsben áll Beöthy Ákos egyénisége és dicsősége. A köznemességből hivatalnokosztály lett. A Kossuth Lajos-utczában, a mágnás-kaszinóval szemben van a Nemzeti Kaszinó, melyet idegen, angol szóval gentri-kaszinónak, alapszabálysze­rűen pedig Országos Kaszinónak neveznek. A kettő versenyez egymással pazar elegancziában. Divatosabb emez, az gazdagabb. Ott sport a ló, itt inkább a testgyakorlat. A hölgyeknek és a kártyának egyenlően áldoz mindenik. A tónus a Nemzeti Kaszinóban gőgösebb, az Országos Kaszinó inkább feszít. Fiatalabb vér lüktet ereiben, modernebb szellem vezeti a tár­salgást és kevesebb arany csörög a zsebekben. Itt is tegnap volt a közgyűlés a palota dísz­termében. Nem történt semmi említésre mél­tóbb változás az elnökségben vagy a választ­mányban. Nem kellett nekik a küzdő ellenzéket kibuktatni, mert hiszen a hivatalnokok vala­mennyien kormánypártiak külsőleg. Az igazgató H­ekerle Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke Teleki Géza volt miniszter és Gullner Gyula volt államtitkár s a választmány tizennyolca tagjából tizenegy tisztviselő vagy nyugdíjas. Hát nem jellemző ez Magyarország közállapo­taira? Az uralkodó osztály a mágnás, a kor­mányzó osztály a hivatalnok. Ezektől különvál­­tan sorakozik a pénzügyi osztály, mely az or­szág vagyona felett uralkodik, de ez most nem tartott gyűlést és restaurácziót. A nemes urak társadalmi testületében The- Tcerle tartott beszédet. Emlegette a nagy ha­gyományokat, a régi szokásokat, s a nemzeti érzületet, a mint múltat, melybe be kell oltani a jövőt, a gazdasági versenyt, a munkát és a műveltséget. A demokrácziát a magyar közép­­osztályban keresi, úgy látszik, nem száll le a néphez, a milliók lelkéhez, szívéhez, dolgozó kezét, termékeny munkáját a millióknak nem veszi számba, mikor «a társadalmi vezérlő osz­tály»-ról beszél. Hát csak tartsa is meg a magyar közép­­osztály a vezetést, de ez alatt ne csak az állami tevékenységet és a bürokratikus irodai munkát értsük. A hivatalokat szaporítani már nem lehet s azok mind tele vannak nemes urfiakkal. Nekünk gazdasági munka s közép­­osztály kell, mely műveli a földet, a bányát, az ipart, a kereskedést, a bankot s kenyeret és vagyont szerez az elveszett ősiség helyébe. Az ilyen középosztály pedig, mely észszel és kézzel dolgozik és keres, az nem válik külön a munkások millióitól, a nemes dem­okrácziától, mely fárad és termel, hogy élhessen és adóz­hasson s fentartja az államot és a nemzetet.­ Ez a demokráczia szocziális ugyan, de nem­­nemzetközi, hanem magyar és nemzeti, amelyről azt hitte, hogy fontos hajó­okmányo­kat tartalmaz. Mikor azonban a szekrénykét kinyitottuk, kitűnt, hogy egy hegedű van benne. Természetesen óriási örömriadalommal fo­gadtuk az új szórakoztató eszközt. A hosszú napok unalmát aztán a zeneleczkék töltötték ki, amelyeket a hajó első gépésze adott az expedíc­ió tagjainak, akik a téli idő vége felé már valamennyien leendő Paganiniknak kép­zelték magukat. Hogyha az időjárás valamennyire megen­­gedte, rövidebb vadászkirándulásokra mentünk, amelyeken leginkább fókafogásra törekedtünk. Igen gyakran megtörtént aztán, hogy ezeken a vadász kirándulásokon váratlan hóviharok lepték meg a szabadbani időzöket, ami néha valóságos életveszedelmeket rejtett magában, így egyszer egy matrózt, alig pár lépésnyire a kunyhótól lepte meg egy ilyen hófergeteg, ami egypár pillanat alatt egészen eltemette a sze­rencsétlen embert, úgy hogy csak nagy erő­feszítések után sikerült szegényt félig meg­fagyva a szabad levegőre hoznunk. A legszomorubb napja azonban az volt ex­­pedícziónknak, mikor Wennergaard matróz, egy fiatal norvég, akit szíves és szerény viselke­dése miatt valamennyien nagyon szerettünk, az «Antarktik» elsülyedése után kiállott fára­dalmak következtében meghalt. Wennergaard egészsége mindjárt a küzdel­mek elején nem volt kielégítő. Később súlyos természetű r­heumatikus baja támadt, amely megjavult ugyan egy kevéssé időközben, de a második telelés ideje alatt heves láz alakjában tért vissza. Az «Antarktika készletéből volt még két üveg cognacunk, amelyet aztán orvosságul adogattunk szegény barátunknak. Az odaadó ápolás daczára is napról-napra rosszabbodott azonban a beteg állapota és június 20-án egy hirtelen jövő szívgörcs elragadta őt körünkből. Kint a szabadban tombolt a sarki tél ke­mény viharja. Sirásásról tehát szó sem lehe­tett. A szegény Wennergaard holttestét tehát egy függőágy szövetébe burkoltuk, és egyelőre a kunyhó közvetlen közelében helyeztük el az öles hóban. Mikor aztán végre október tájékán a tél mérgesebb felén túl voltunk, hozzálát­tunk, hogy szegény halottunkat tisztességesen eltemessük. A sziget keleti partján jó mély sírt ástunk, amely fölé kősziklákból egy védő falat raktunk. Mikor mindezzel elkészültünk, egy vasár­nap délelőtt megindult a szomorú kis te­metési menet a primitív kripta felé. Az új vitorlavászonba takargatott halottat hat társa vitte. A holttest után mint gyászoló családtag, a hajó kapitánya és a főgépész mentek, és őket az expedíc­ió többi tagjai követték. A simát a kapitány tengerész-szokás szerint egy rövid imát mondott, amelyet egy svéd és egy norvég gyászdal követett. Ezek után csöndesen leeresztettük a holttestet a sirba, amelynek száját egy óriási kőlappal fedtük be. A sir mellett egy egyszerű fakereszten ott van a halott neve és halálának napja, hogy ha az elhagyott sarkvidékre valaha ismét élő em­berek kerülnének, egy imát mondhassanak a véghetetlen egyedül valóságban pihenő lelki üdvéért. MAGYARORSZÁG Budapest, 1904. kedd, február 2. Budapest, február 1. A delegáczió. A magyar delegáczió szerdai ülésén Szapáry Gyula gróf fog elnökölni. Az ülés délután 3 órakor lesz. Tárgya a delegáczió ülésezésének napirendje és munkaterve lesz. Csütörtökön valószinű­leg a külügyi albizottság tart ülést, tárgyalás alá véve a külügyminiszter programosát és költségvetését. A hét végén

Next