Magyarország, 1904. március (11. évfolyam, 52-78. szám)

1904-03-01 / 52. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1904. MÁRCZIUS I. KEDD. XI. ÉVFOLYAM 52. SZÁM. Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Főszerkesztő Szerkesztőségb ón kiadóhivatal, Teréz-körút 19. szám Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Holló Lajos: Hirdetések nonpareille szénírással díjszabás szerint. Hazafiak szervezkedése. Budapest, február 29. Eszmék és elvek körül sorakoznak a pártok, de nekünk Magyarországon külső és belső ellenséggel kell megküzdenünk. Ezért minden magyar hazafinak honvéd­nek kell lenni és a nemzeti zászló körül sorakozni. Az eszmék és elvek pedig akár a függetlenséget és 48-at, akár 67-et és a liberalizmust vallják és kövessék, gya­korlati értékkel csak úgy bírnak, ha erős akarattal Magyarország és a magyar nem­zet föntartására és felvirágozására szol­gálnak. Ha Ausztriának szolgálnak, az osztrák érdekeknek engednek, Magyarország né­pének kifosztását tűrik, egy idegen csá­szári hadseregnek annyi katonát és pénzt adnak amennyit akar, Magyarországot okkupáti tartomány állapotába sülyesz­­tik, hadseregét német nyelvben osztrák tisztek kormányozzák, a császári udvar befolyásának Bécsben átengedik a kor­mányt és a törvényhozást; ha ősi alkot­mányunkat félremagyarázzák s törvényes jogainkat nem érvényesítik, ha a közsza­­badságot a korrupcziónak és a hatalmi erőszaknak feláldozzák, — az ilyen po­litika, bárminő elveket hirdessen, csak a gyengeség vagy az árulás politikája lehet. Hiszen látjuk az eredményeket; vak, aki nem látja. Népünk fogy, vagyona pusztul, a társadalmi osztályok bomlanak, a magyar befolyás a nemzetiség lakta vidéken erejét és presztízsét veszti, a polgárok elvesztik bizalmukat a pártok­ban és a parlamentben, a hatóságoktól és a kormánytól félrehúzódnak vagy gyűlölettel viseltetnek ellene. Sokfelé helyi okokból megbomlik a rend, az elégületlenség általános. Önző érdekek által vezérelt szövetkezetek és klikkek keletkeznek és ezek magukhoz ragadják a politikai hatalmat a megye- és ország­gyűlésen és a minisztériumokban. A vi­tákban és a közvéleményben az igazság veszti értékét s felülkerekedik a hazug képmutatás. Még a trónbeszédek is ámító programotokkal biztatják a nemzetet, melyeket nem valósítanak meg a kormá­nyok, ami pedig komoly szándéka az uralkodóknak, azt a minisztériumok nem írják bele a trónbeszédbe. Ravasz cselszö­­vénynyel, vagy meglepetéssel intézik az ügyeket kormányok, többség és pártvezé­rek, így kerültek a katonai javaslatok napi­rendre, így készültek a különböző kiegyezé­sek Ausztriával, így intézték el kárunkra a kvótát. így terjesztették ki illetéktelenül a delegácziók hatáskörét és terhelték túl országunkat, hogy roskadozva nem ké­pes elviselni a nép az államnak súlyát. A fegyvert, melylyel védhetnénk magun­kat, kicsorbították közjogunkat. Hamis választásokból hamis többséget teremtet­tek, mely hamis politikát követ. Felelős kormányt nem Magyarország ad magá­nak, hanem az udvar és annak taná­csosai küldik nyakunkra a minisztereket. Felelősek ezek csak a királynak. A le­­kenyerezett többség és a kezes ellenzék akaratnélküli tömeg, mely nem tekinti kötelességének a kormányok komoly ellenőrzését, a nép érdekeinek meg­valósítását s a nemzet jogainak és jövő­jének biztosítását Nekünk ne beszéljen eszmékről és elvekről az, akiben akarat nincs. Ne­künk ne prédikáljon lelkiismeretről az olyan, akiben hazafiság sincs. Előttünk ne kérkedjék magyarságával, aki a ma­gyar nyelvről lemond. Ne fecsegjen ma­gyar imperiumról, mint volt a Hunyadiak korában, aki a Habsburgok nagyhatalmi állásáért rajong és magyar hadsereget nem követel. Meddő az, aki Magyar­­ország függetlenségét és állami önállósá­gát követeli a papíron, vagy mint jelölt a választók előtt, de kisujját sem moz­dítja az országgyűlésen, hogy megsze­rezze Magyarországnak az állami önálló­ság eszközeit és a függetlenség feltéte­leit. Mindezek harminc­hét esztendő óta elsatnyulását okozták a véres harczok­­ban szerzett és mártírom­ halállal meg­váltott magyar nemzetnek és szabad­ságának. Akaraterős és szilárd hazafiság kell nekünk az álnokság és lemondás helyett. Mert csak ész és bátorság szilárd jellem­mel menthetik meg e szerencsétlen hont a külső és belső ellenségektől. Rabló­­támadásokat intéz ellenünk az osztrák s erre azt mondják a különféle bölcsek, hogy nem tehetünk ellene, hát adjuk meg magunkat. Gyengeségünket, beteg­ségünket azok a férgek okozzák, melyek befészkelték magukat testünkbe, de a józan számítók bizalommal viseltetnek a férgekhez inkább, mint a szenvedő nem­zethez. Ugyanazokat választani meg újra képviselőkké, akik cserben hagyták a magyar ügyet s paktálni a kerületek felett, hogy kormány és ellenzék osztoz­zék a mandátumokon s újra kisemmiz­­zék a nemzet akaratát, — ez ugyebár különös elvhűség és rettenetes hazafiság ? Nem. Ennek nem szabad megtörténni. Élni akarunk és nem elveszni. Nem szabad hagyni az osztrá­k helytartót uralkodni az országgyűlés és az ország felett. Hoz nektek német katonai iskolákat, az osztrák had­sereg számára tiszteket nevelni a magyar fiúkból magyar pénzen. Tapsoljatok a vív­mánynak. Sok millió adósságot akar csi­nálni beruházásokra, önálló vámterület he­lyett drága kiegyezést köt Ausztriával: — szavazzátok meg! A paktumos törvény elle­nére kereskedelmi szerződésekben alkudo­zik a külfölddel az osztrákkal együtt: — ad­jatok rá neki felhatalmazást! ígér magyar iskolákat és új választási törvényt, — higyjetek neki és engedjétek, hogy a házszabályokat módosítsa, hogy a magyar nyelvért küzdő magyar ellenzéket letör­­hesse most s minden komoly ellenzéket lehetetlenné tegyen a jövendőben. így lesz Magyarország kiszolgáltatva Ausztriá­nak örökre. így készítik útját a hódító germanizácziónak és Németországnak. így hajtják járomba a magyar népet a sza­badelvű pártkormány szolgaságába ma s a Habsburgok összbirodalmának rabigá­jába holnap. Csak rajta, akinek ez a po­litika kell, legyen szabadelvű, vagy le­szerelő. Akiknek pedig még kell a szabadság, hogy magyarokul akarnak élni és f­eg­­halni, akik meg akarják tartani a magyar földet, az államot, alkotmányt, szabadságot, amint őseinktől örököltük, magunknak és az utódoknak: a magyar hazafiak — szervezkedjenek. Nincs idő veszteni való. A saját kor­mányunk összeesküdött Bécsben ellenünk s támadni készül. Szövetségeseket szer­zett magának, akik segítik. A félénkek el­bújnak, a zsoldosok a vármegyékben, városokban és falvakon f­abancz-sereget toborzanak. Meddig akarnak még tétlenül várni a magyarok? Zalaegerszegen kitűzték a zászlót. Lát­tuk a hazafias lelkesedést lánggal lo­bogni. Még nem hamvadt el a tűz, mely tavaly felgyűlt, hogy egy új századot be­világítson és milliók keblét nemesen he­vítse. Aki magyar, az csak magyar­párti lehet. Nem keressük a nézetek választó vitáját, inkább a hazafiság egyetértő ere­jére hivatkozunk. Szervezzük mindenütt az egész országban a nemzeti ellent­­állást. Mert a harczot, ha a nemzet fel­vette, meg kell vívnunk alkotmányos esz­­közökkkel ugyan, de törhetetlen erővel és szilárd elhatározással. Lapunk mai száma SS oldal, A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Budapest, február 29. Tisza István vasárnap kihallgatáson volt a királynál. Tisza hír szerint előzetes jóvá­hagyás alá terjesztette azokat a törvény­­javaslatokat, melyekkel a kormány a keddi képviselőházi ülésben előlép. Ismerjük eze­ket a javaslatokat. Egy részük — a katonai alapítványokról szóló javaslat ■— a nemzet lelkiismeretének elaltatását czélozza. Más ré­szük — a jegyzők és vasutasok fizetésrende­zési javaslata — alamizsnát igér ott, ahol gyökeres fölsegítés kellene. Ismét más részük — a beruházási javaslat — szemfényvesztő módon csoportosít olyan beruházásokat mint nemzetmentő terveket, amelyek végrehajtását máskor más kormányok a mindennapi szük­ségletek keretében tartották kötelességüknek. Tisza István kihallgatásának ezenkívül leg­fontosabb tárgya az volt, hogy a király még

Next