Magyarország, 1904. március (11. évfolyam, 52-78. szám)
1904-03-01 / 52. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1904. MÁRCZIUS I. KEDD. XI. ÉVFOLYAM 52. SZÁM. Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Főszerkesztő Szerkesztőségb ón kiadóhivatal, Teréz-körút 19. szám Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Holló Lajos: Hirdetések nonpareille szénírással díjszabás szerint. Hazafiak szervezkedése. Budapest, február 29. Eszmék és elvek körül sorakoznak a pártok, de nekünk Magyarországon külső és belső ellenséggel kell megküzdenünk. Ezért minden magyar hazafinak honvédnek kell lenni és a nemzeti zászló körül sorakozni. Az eszmék és elvek pedig akár a függetlenséget és 48-at, akár 67-et és a liberalizmust vallják és kövessék, gyakorlati értékkel csak úgy bírnak, ha erős akarattal Magyarország és a magyar nemzet föntartására és felvirágozására szolgálnak. Ha Ausztriának szolgálnak, az osztrák érdekeknek engednek, Magyarország népének kifosztását tűrik, egy idegen császári hadseregnek annyi katonát és pénzt adnak amennyit akar, Magyarországot okkupáti tartomány állapotába sülyesztik, hadseregét német nyelvben osztrák tisztek kormányozzák, a császári udvar befolyásának Bécsben átengedik a kormányt és a törvényhozást; ha ősi alkotmányunkat félremagyarázzák s törvényes jogainkat nem érvényesítik, ha a közszabadságot a korrupcziónak és a hatalmi erőszaknak feláldozzák, — az ilyen politika, bárminő elveket hirdessen, csak a gyengeség vagy az árulás politikája lehet. Hiszen látjuk az eredményeket; vak, aki nem látja. Népünk fogy, vagyona pusztul, a társadalmi osztályok bomlanak, a magyar befolyás a nemzetiség lakta vidéken erejét és presztízsét veszti, a polgárok elvesztik bizalmukat a pártokban és a parlamentben, a hatóságoktól és a kormánytól félrehúzódnak vagy gyűlölettel viseltetnek ellene. Sokfelé helyi okokból megbomlik a rend, az elégületlenség általános. Önző érdekek által vezérelt szövetkezetek és klikkek keletkeznek és ezek magukhoz ragadják a politikai hatalmat a megye- és országgyűlésen és a minisztériumokban. A vitákban és a közvéleményben az igazság veszti értékét s felülkerekedik a hazug képmutatás. Még a trónbeszédek is ámító programotokkal biztatják a nemzetet, melyeket nem valósítanak meg a kormányok, ami pedig komoly szándéka az uralkodóknak, azt a minisztériumok nem írják bele a trónbeszédbe. Ravasz cselszövénynyel, vagy meglepetéssel intézik az ügyeket kormányok, többség és pártvezérek, így kerültek a katonai javaslatok napirendre, így készültek a különböző kiegyezések Ausztriával, így intézték el kárunkra a kvótát. így terjesztették ki illetéktelenül a delegácziók hatáskörét és terhelték túl országunkat, hogy roskadozva nem képes elviselni a nép az államnak súlyát. A fegyvert, melylyel védhetnénk magunkat, kicsorbították közjogunkat. Hamis választásokból hamis többséget teremtettek, mely hamis politikát követ. Felelős kormányt nem Magyarország ad magának, hanem az udvar és annak tanácsosai küldik nyakunkra a minisztereket. Felelősek ezek csak a királynak. A lekenyerezett többség és a kezes ellenzék akaratnélküli tömeg, mely nem tekinti kötelességének a kormányok komoly ellenőrzését, a nép érdekeinek megvalósítását s a nemzet jogainak és jövőjének biztosítását Nekünk ne beszéljen eszmékről és elvekről az, akiben akarat nincs. Nekünk ne prédikáljon lelkiismeretről az olyan, akiben hazafiság sincs. Előttünk ne kérkedjék magyarságával, aki a magyar nyelvről lemond. Ne fecsegjen magyar imperiumról, mint volt a Hunyadiak korában, aki a Habsburgok nagyhatalmi állásáért rajong és magyar hadsereget nem követel. Meddő az, aki Magyarország függetlenségét és állami önállóságát követeli a papíron, vagy mint jelölt a választók előtt, de kisujját sem mozdítja az országgyűlésen, hogy megszerezze Magyarországnak az állami önállóság eszközeit és a függetlenség feltételeit. Mindezek harminchét esztendő óta elsatnyulását okozták a véres harczokban szerzett és mártírom halállal megváltott magyar nemzetnek és szabadságának. Akaraterős és szilárd hazafiság kell nekünk az álnokság és lemondás helyett. Mert csak ész és bátorság szilárd jellemmel menthetik meg e szerencsétlen hont a külső és belső ellenségektől. Rablótámadásokat intéz ellenünk az osztrák s erre azt mondják a különféle bölcsek, hogy nem tehetünk ellene, hát adjuk meg magunkat. Gyengeségünket, betegségünket azok a férgek okozzák, melyek befészkelték magukat testünkbe, de a józan számítók bizalommal viseltetnek a férgekhez inkább, mint a szenvedő nemzethez. Ugyanazokat választani meg újra képviselőkké, akik cserben hagyták a magyar ügyet s paktálni a kerületek felett, hogy kormány és ellenzék osztozzék a mandátumokon s újra kisemmizzék a nemzet akaratát, — ez ugyebár különös elvhűség és rettenetes hazafiság ? Nem. Ennek nem szabad megtörténni. Élni akarunk és nem elveszni. Nem szabad hagyni az osztrák helytartót uralkodni az országgyűlés és az ország felett. Hoz nektek német katonai iskolákat, az osztrák hadsereg számára tiszteket nevelni a magyar fiúkból magyar pénzen. Tapsoljatok a vívmánynak. Sok millió adósságot akar csinálni beruházásokra, önálló vámterület helyett drága kiegyezést köt Ausztriával: — szavazzátok meg! A paktumos törvény ellenére kereskedelmi szerződésekben alkudozik a külfölddel az osztrákkal együtt: — adjatok rá neki felhatalmazást! ígér magyar iskolákat és új választási törvényt, — higyjetek neki és engedjétek, hogy a házszabályokat módosítsa, hogy a magyar nyelvért küzdő magyar ellenzéket letörhesse most s minden komoly ellenzéket lehetetlenné tegyen a jövendőben. így lesz Magyarország kiszolgáltatva Ausztriának örökre. így készítik útját a hódító germanizácziónak és Németországnak. így hajtják járomba a magyar népet a szabadelvű pártkormány szolgaságába ma s a Habsburgok összbirodalmának rabigájába holnap. Csak rajta, akinek ez a politika kell, legyen szabadelvű, vagy leszerelő. Akiknek pedig még kell a szabadság, hogy magyarokul akarnak élni és feghalni, akik meg akarják tartani a magyar földet, az államot, alkotmányt, szabadságot, amint őseinktől örököltük, magunknak és az utódoknak: a magyar hazafiak — szervezkedjenek. Nincs idő veszteni való. A saját kormányunk összeesküdött Bécsben ellenünk s támadni készül. Szövetségeseket szerzett magának, akik segítik. A félénkek elbújnak, a zsoldosok a vármegyékben, városokban és falvakon fabancz-sereget toborzanak. Meddig akarnak még tétlenül várni a magyarok? Zalaegerszegen kitűzték a zászlót. Láttuk a hazafias lelkesedést lánggal lobogni. Még nem hamvadt el a tűz, mely tavaly felgyűlt, hogy egy új századot bevilágítson és milliók keblét nemesen hevítse. Aki magyar, az csak magyarpárti lehet. Nem keressük a nézetek választó vitáját, inkább a hazafiság egyetértő erejére hivatkozunk. Szervezzük mindenütt az egész országban a nemzeti ellentállást. Mert a harczot, ha a nemzet felvette, meg kell vívnunk alkotmányos eszközökkkel ugyan, de törhetetlen erővel és szilárd elhatározással. Lapunk mai száma SS oldal, A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Budapest, február 29. Tisza István vasárnap kihallgatáson volt a királynál. Tisza hír szerint előzetes jóváhagyás alá terjesztette azokat a törvényjavaslatokat, melyekkel a kormány a keddi képviselőházi ülésben előlép. Ismerjük ezeket a javaslatokat. Egy részük — a katonai alapítványokról szóló javaslat ■— a nemzet lelkiismeretének elaltatását czélozza. Más részük — a jegyzők és vasutasok fizetésrendezési javaslata — alamizsnát igér ott, ahol gyökeres fölsegítés kellene. Ismét más részük — a beruházási javaslat — szemfényvesztő módon csoportosít olyan beruházásokat mint nemzetmentő terveket, amelyek végrehajtását máskor más kormányok a mindennapi szükségletek keretében tartották kötelességüknek. Tisza István kihallgatásának ezenkívül legfontosabb tárgya az volt, hogy a király még