Magyarország, 1904. április (11. évfolyam, 79-103. szám)
1904-04-01 / 79. szám
e delmi szerződés megkötését Olaszország, Magyarország és Ausztria között. Bécsbe a császárhoz azonnal üzenet ment a Balkánra vonatkozó megállapodásokról s némely kétes pont megoldását Ferencz József szövetségesükre bizták. Ezeket irja az udvari dolgokban ]jól értesült «Lokalanzeiger». A felelet is megjött Bécsből, s erről Rómából értesítenek a »Popolo Romano« és a »Tribuna« lapok. A bécsi kormány — írja amaz — nagyon előzékeny volt Olaszország iránt, amennyiben elfogadta ennek javaslatait Macedóniában a zónák határaira, a nemzetközi felügyeletre és ellenőrzésre nézve. A Tribuna pedig jelenti, hogy Ausztria és Magyarország hajlandók Olaszországgal közösen Albánia autonómiájáért helyt állani, s ezáltal az összetűzés veszedelmei el lesznek hárítva. A Balkánra nézve teljes egyetértés uralkodik Itália, Magyarország és Ausztria között és a többi hatalmakkal. Az olasz flotta mozgósításáról közölt hírek tehát alaptalanok. Most már alaptalanok s az Adria keleti partján múlt héten látott olasz hajóhad csak sétagyakorlatot tett. A tüntetést megértették Bécsben is, az albánok is, görögök és montenegróiak. A német császár közbelépésére és közvetítésére volt szükség, hogy a tüntetés tárgytalanná és a flotta mozgósítása feleslegessé váljék. Először megegyeztek drága szövetségeseink maguk közt, azután karonfogták Ferencz Józsefet, Vilmos barátja jobbról, Viktor Emánuel barátja balról s most hárman együtt tesznek kirándulást a Balkánra. Az orosz czárral már előbb megállapodott Ferencz József király arra nézve, hogy mi történjék Keleten, ha tavaszszal újra kitör a forradalom. Már most is háborúskodnak a Szerbiában és Maczedóniában albánok, törökök, bolgárok, görögök s nem sok kilátás van rá, hogy a Konstantinápolyban tanácskozó európai bizottság helyreállíthassa a békét, ha majd a helyszínére megy. Az oroszszála zónák már régen meg vannak állapítva, hogy meddig terjedhet az ő befolyása és mit enged át a Habsburgoknak. De Olaszországgal nem volt egyezmény s Albánia birtoka volt az ütköző pont. Ezt kiküszöbölték s úgy látszik, hogy egy független Albán-ország alakításában állapodtak meg a török szultán névleges fenhatósága alatt. így volt a viszony a porta és a hűbérállamok, Moldva, Oláhország, Szerbia és Montenegró között, melyek most szuverének. Hasonló fenhatósággal bír még a papíron a szultán Bulgárország, Kréta és Bosznia felett. A lassú felosztás módszere ez. És ha Macedóniába megyünk rendet csinálni, azaz okkupálni, ott is megmarad a szultán névlegesuralkodása egy darab ideig. Minket nagyon érdekel a nápolyi egyezmények tartalma igen szeretnék tudni, hogy mivel kenyerezték le a bécsi udvart. Nyilván hozzájárultak a, orosz—osztrák egyezséghez, csakhogy ezt a sajtót érdekükben megkorrigálták. Németországnak csak kereskedelmi érdekei vannak a török birodalomban, de Vilmos császárnak szenvedélye a keleti politika s a szultánnak jó barátja. Olaszországnak hatalmi érdekei is angazsálva vannak, s a király apósa Nikita fejedelem. A zsákmányból mit juttatnak a Habsburg-háznak és fejének, aggódva kérdezzük. Mert semmiért kisemmizni magárt nem hagyja a bécsi diplomáczia sem. A legrosszabb tartományt, a legkopárabb hegyeket s a legvadabb népet átengedik az osztrák czivilizátoroknak. Elfoglalhatjuk magyar vér árán, ami nem kell másnak s ezen engedélyért — Németországés Olaszország még kereskedelmi szerződéseket is követelnek tőlünk, olyanokat, hogy nekik legyen belőlük hasznuk és nekünk kárunk. A mentő. — A Magyarország tárcsája. — írta: Serao Matild. A heves szenvedély pillanatai után a barátságos csevegés órái alatt, mikor a bizalmas perczek kezdődnek, Flavia saját gyermekkoráról szeretett beszélni, arról a napfénynyel, csókkal, édes emlékekkel teli boldog időről. Az emlékezések felizgatták és álmodozóan a messze távolba pillantva, a meghatottságtól remegő hangon beszélte, hogy mily gyengéd szeretettel vette körül édesanyját. Hirtelen keletkezett melancholia elriasztotta ezt a meghatottságot, hangja csendesebbé vált s úgy mormolta : — Anyám. . . Anyám. . . Mintha szabadulni akart volna az emlékektől, Cezare kezei után nyúlt, szemeit rávetette és esdő pillantással kérte : — Beszélj valamit magadról, szerelmem, beszélj valamit ! Cezare mosolygott s a nyugodt kedély kényelemszeretetével szivta e cigarettáját. — Nagyon erős, lármázó, vad gyermek voltam, szivem. Ez minden. — Tovább nincs ? — Igen, kedvesem, nincs tovább. — Akkor beszélj valamit gyermekedről — faggatta tovább. Cezare egy pillanatra komoly lett s majdnem gyanakvóan nézett Flaviára. De oly sok alázatos kíváncsiságot látott Flavia szemében, oly sok szeretetreméltó érdeklődést, hogy gyanúja eltűnt. Azután büszke apai mosolylyal kezdett mesélni fiáról, akit Paolonak hívnak, mint a nagyapját és aki nem akarja, hogy Húsvéti tojások a politikában. A húsvétot az idén nagy szorongással várják bizonyos politikai körökben, ahol a czímekre és egyébb kitüntetésekre való étvágy soha el nem múlik. Mert az idén érdemrendeket és czímeket, kinevezéseket és méltóságokat fog nagy mennyiségben ajándékozgatni a kormány. Ezekből a politikai húsvéti tojásokból különösen azok kapnak, akik a Tisza-kormány megalakulása és megmentése körül maguknak továbbra is békének nevezzék, mert már nagy — 10 éves. — S szőke haja van, mint neked? — kérdezte Flavia feszült figyelemmel. — Szőke és fürtös. Megharagszik, ha kigúnyolják és elsápad, de nem sír. Egy sarokba megy és gondolkozik ; ha beszélnek hozzá, nem felel. Melancholiája olyan, mint egy felnőtt emberé. Kissé túlságosan szentimentális. Erről a túlzott érzékenységről le kell szoktatnom, különben nagyon boldogtalan lesz. Szegény fiú, ha rászokik, hogy túlságosan szeressen, túlságos sokat kívánjon és túlságos sokat szenvedjen, mindig hiányzani fog neki az, amit szeret és óhajt. Kínos csend következett. A beszélgetés, amely ismét a szenvedélyhez ért, minden kényelmét és báját elvesztette. Cezare megkísérelte, hogy újból beszéljen a fiáról, de ez is veszélyessé vált, mert minden pillanatban feltűnt akkor előtte az anya képe, az elárult, fiatal hitvesé. S az asszony iránti szeretetből, akit már nem szeretett, gyengédségből az iránt, akit szeretett, nem tudta felesége nevét kedvese előtt kiejteni. Hallgatott. Hirtelen felemelkedett Flavia, szorosan hozzásimult s kérdezte hizelgő, asszonyi gyengeséggel, amellyel mindent elért: — Miért nem hozod el hozzám sohasem a gyermeket. Mikor Flavia ezzel a kívánságával először előállt, Cezare ellenkező mozdulatot tett s élénken felelte : — Ostobaság ! De Flavia nem engedett. Mindig, mikor Cezare a leggyengédebb volt hozzá, könyörgött, koldult, hogy vinné el a gyermeket. Hiába hallgatott Cezare vagy hiába kísérelte más érdemeket szereztek. Más szóval: akik különösen kitettek magukért, mikor a nemzeti küzdelem ellen kellett valamit tenni. A húsvéti kinevezések húsvét vasárnapján jelennek meg a hivatalos lapban. A hadseregi főfelügyelő kinevezése. Ma több lap azt a hírt közli, hogy Lobkowitz Rudolf herczeget, a 4. hadtest parancsnokát kinevezik a Windisthgretz herczeg halálával megüresedett hadseregi főfelügyelő állására. Az új főfelügyelő pedig állandóan Budapesten marad. Ugyanazon hírforrás aztán közli, hogy Lobkowitz helyébe Alobucsár altábornagy honvédségi adlátust, ennek helyébe pedig Gaudernak altábornagy székesfehérvári honvédkerületi parancsnokot nevezik ki. Mint értesülünk, illetékes helyen e kinevezésekről még nem tudnak semmit. Különösen e hírnek az a része valószínűtlen, mely Lobkowitz herczegnek kineveztetése esetére Budapestet jelöli ki székhelyül. Az indemnitási törvény kihirdetése. A hivatalos lap mai száma közli az 1904. év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat szentesítését, mely mint 1904. évi IV. törvényczikk jelent meg az Országos Törvénytárban. A hármas szövetség és a Balkán. Berlinből jelentik nekünk, hogy a Berliner Lokalanzeiger szerint a német külügyi hivatalban beszélik, hogy Nápolyban azon a reggelen, amikor ott Vilmos német császár az olasz királylyal találkozott, érkezett meg Ausztria-Magyarország végleges és kötelező válasza a Balkán-kérdésekben történt megegyezés némely pontjaira nézve. Vilmos császár és Viktor Emánuel olasz király, hosszasan és szívélyesen tárgyaltak az ügyről és nemsokára üzenet ment Bécsbe, amely, nevük értelmében az Olaszország és a német birodalomközti megegyezésre vonatkozó némely kétséges pont tekintetében a döntést a legnagyobb bizalommal a harmadik szövetséges hatalom kezébe tették le. A budapesti képviselők és a beruházás. A főváros országgyűlési képviselői tegnap este a szabadelvű pártkörben báró Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt megtartották a lapunkban jelzett értekezletet, a beruházási törvényjavaslatnak a fővárost illető része tárgyában. A törvényjavaslat a Széllkormány által benyújtott s legutóbb visszavont javaslattal szemben afőváros rovására bizonyos tárgyra terelni a beszélgetést, Flavia mindig visszatért ehhez a kérdéshez s makacsul ragaszkodott kívánságához. Míg Cezare, akit elkedvetlen tett, hogy Flavia nem érzi e beszéd gyengédtelenségét, felelte : — Az anya rendelkezik a gyermek fölött és nem akarja majd hozzád elküldeni; ezt meg kellene értened. Viharos jelenet következett erre, amelyben Flavia önmagát vádolta bűnösszerelemmel, sírt, kétségbeesett, kezeit tördelte, eltévesztett exisztencziáját elátkozta és azt a boldogtalan perczet, amelyben Cezaretta találkozott. Vigasztalnia kellett, de nem csillapodott le s határtalan fájdalmának adott kifejezést szerencsétlen helyzete miatt, bevallotta lelkiismereti furdalásait, siratott egy családi ideált, házi békét, tisztességet — mindent, amiről Cezare kedvéért lemondott. Körül kellett ölelnie, bizony talan, gyermekes vigasztaló szavakat kelle füleibe súgni — mert minden, amit mondott, igaz volt — haját, mint a gyermekét, simogatni kellett, fájdalmát enyhíteni, és végre megígérni, hogy a gyermeket elhozza — egyik nap. 'f — Egyedül hagyod velem, szerelmem ? — Igen, csakhogy ne sírj, kedvesem. — Egy egész órára egyedül hagyod velem? — Igen, szivem. — Milyen nagy öröm, milyen nagy boldogság! — mondta elragadtatva. * — Paolo — mondta az apa, a gyermeket maga előtt tolva — ez az a szép hölgy, aki téged látni akar. A gyermek felvetette szemeit Flaviára , könnyedén mosolygott. MAGYARORSZÁG Budapest, 1904. péntek, április 1 1 -t.....,r.a Budapest, márczius 31.