Magyarország, 1904. május (11. évfolyam, 104-129. szám)
1904-05-01 / 104. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1904. MÁJUS 1. VASÁRNAP. XI. ÉVFOLYAM 104. SZÁM. Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő Holló Lajos. Szerkesztőségi és kiadóhivatal: Teréz-körut 19. szám Eurdstásefc apaparalkossámítással lussanás szórtat. Színfalak mögött. Budapest, április 30. Jövő hét végére összehívják a képviselőházat. Az ellenzék részéről természetesen «erős bírálatban fogják részesíteni Tisza tényeit.» Mit bánjaezt Tisza? Neki a parlament csak szükséges rossz. Legfelebb az idejét tölti azzal, hogy kieszelje hogyan bánjon el hamarosan vele. Fenyegessen-e vagy nyelveljen, igérgessen-e, vagy terrorizáljon? Az eredmény mindegy. A színfalak mögött a dolog így is, úgy is el lesz rendezve. Utálatosabb és rútabb komédia úgysem folyik a világon, mint most a magyar parlamentben. Egyrészről az üres, szmleges ellenzékeskedés, másrészről az a leplezetlen aggodalom, nehogy komoly kár essék a kormányban. Igazán k kérdés, hogy érdemes-e ebben a komédiás világban, ahol titkos összejátszások folynak, komoly harczra még csak időt is vesztegetni. Legjobb lenne, ha mielőbb hazaküldenék ezt, a nemzet bizalmára méltatlan testületet. Még ma is halljuk még, hogyan esküdöztek a nemzeti nyelvre, hogy azután trafikálhassanak a hatalom és gőg embereivel. Most dörzsölik a kezüket és nevetnek a markukba, hogy szépen czélt érhettek. A nemzeti ügyért komolyan lelkesülő közönség pedig látja, hogy a nagy czélt hogyan pelengérrezték ki. Egyszerűen politikai üzletet csináltak az ő nagy és nemes lelkesültségéből. Vígan triumfáltak és összeölelkeztek, mikor végre is győztek. És hogy e mellett a nemzeti ügy porba hullott, a nemzeti nyelv megaláztatok és elbukott, mit törődtek már ezzel. Fő dolog, hogy helyreállott a régi rendszer és visszaállíttatott a Tisza-uralom még gőgösebb, jogtipróbb formájában, mint régente. De bármennyire a nemzet érdekében állana is, a képviselőházat nem lehet még feloszlatni. Nagy misszió vár még reá, előbb Tiszának és a hatalomnak szolgálatokat kell tennie. Az osztrák katonai körök kisegítik a magyar kormányt, ha bajba jut. Rorneuburgból, Laibachból csak úgy csődülnek be az osztrák ezredek, ha meg kell fékezni a rebellis magyart, amiért aztán cserébe viszontszolgálatokat kell teljesíteni. Számos millió kell új ágyukra; az osztrák marinának új torpedónaszádok kellenek, kell létszámemelés ; a bécsi udvartartás költségeit milliókkal kell szaporítani. A mostani képviselőház nem teljesítette még egészen kötelességét. Előbb meg kell szavaznia mindent, amire szükség van. De ne legyünk igazságtalanok. Tisza mással is kedveskedik még: választási reformot csinál! Nyilvánvaló, hogy alkotmányosabb, jogtisztelőbb ember kezébe ez a dolog nem is kerülhetett , fel fogja emelni a választók számát. Tapsolni uraim ! Máris kérdést intézett a nagyobb gyárosokhoz: írják össze, hogy gyáraikban kik a megbízható elemek ? Aradon, Szegeden, Temesváron, Kassán, Kolozsváron, Budapesten és más városokban; van-e még szükség hivatalos szavazatokra ? A Tisza ezrével minden városban, ahol államilag támogatott gyárak vannak, csakhogy el lehessen nyomni a független és befolyásolhatatlan polgárok szavazati jogát. Azért ezt a reformot is keresztül kell előbb vinni. Sőt az 1899 : XXX. t.-czikkben foglalt biztosítékokat is hatályon kivül helyezni. Kérem, csak egyes esetekre. Nem többre, mint az Olaszországgal és Németországgal kötendő szerződésekre. Látni való, hogy ez bagatell dolog, bár igaz, hogy forgalmunk óriási része, Ausztriától eltekintve, ezekkel az államokkal bonyolódik le! Az ezen államokkal meginduló tárgyalások mégsem képeznek sérelmet; Szélt se tekinti annak, mert ő és hívei nem ülnének különben oly nyugodtan Tisza háta mögött. Hogyan néz ki majd ilyen körülmények közt a parlamenti küzdelem az újonnan megnyitandó képviselőházban ? A befolyásolhatatlan elemek bizonyára ezentúl is megállnak szilárdan a maguk helyén és teljesítik kötelességeiket. De mit tesz ezek mellett az a másik nagyszámú és jóravaló elem, amelynek lelkét eddig csodálatos marazmus szállta meg, amelyet bekötött szemmel vezettek titkos összejátszások mellett a hatalom szolgálatába. Vájjon nézi-e ez továbbra is tétlenül a színfalak mögötti komédiázást, vagy végre az álomból felébredve, kiragadja magát a politikai hitelvesztettség megsemmisítő hínárjából ? Ebben a parlamentben már csak az A gyermek. — A Magyarország eredeti tárczája. — Irta : Vécseiné Jankovich Luiza. Este felé járt az idő . . . Az uj asszony már kényelmes, puha pongyolával váltotta fel menyasszonyi ruháját, de azért még most is olyan áhitatos elfogódás uralkodott a lelkén, mint reggel, mikor ott állott az oltár előtt, vőlegénye oldalán. Ellentétben a téli délután szürke, borongós világításával, a lobogó, fényárasztó gyertyákat látja most is és a nagy csendességben, mely körülfogja, el nem némítható visszhangképpen búgnak fel emlékezetében Mendelssohn örökszép nászindulójának fenséges akkordjai. Egyedül volt. Az ura nem régen távozott el hazulról. De ez a körülmény egy cseppet sem bántotta őt most, mikor körül akart tekinteni, megvizsgálni apróra mindent új otthonában. Olyan volt ez, mind mikor imakönyvünkben lapozgatunk , ékes, szentséges hangulat vesz rajtunk erőt és szeretjük, ha egészen magunkra, tanuk nélkül vagyunk. Valóban imádkozott is.. Megállóit férje arczképe előtt és összekulcsolta kezeit. Olyan jó, olyan szép volt most minden és ő olyan boldog, hogy szerette volna magához ölelni az egész világot, úgy érezte, hogy meg tudna most bocsátani’ halálos ellenségének is, hadd legyen olyan édes béke mindenütt, mint az ő lelkében van. Mert a boldogság, az ilyen tökéletes boldogság, amilyennek ő ma részesévé lett, jóvá, irgalmassá teszi az embert, különösen, aki, mint ő is, annyira rászolgált arra a boldogságra. Tíz hosszú esztendeig várt reá ! Tíz évig élt sivár magányosságban, mialatt Eőry Miklós más asszony karjai között talán még az ő létezéséről is megfelejtkezett . . . De most végre eljutott az ígéret földjére, míg az a másik asszony . . . Eh, de miért gondol még ma is rá? Vége már a szenvedésnek. Itt most ő az asszony. Tőle várják, hogy paradicsommá varázsolja az imádott férj otthonát, akinek szívén olyan halálos sebet ütött az első feleség hitványsága. Az első feleség ... A léha, könnyelmű aszszony, aki csúfság, szánalom tárgyává alacsonyította le az urát, a legjobb, legnemesebb embert a világon. Mikor megszökött a házából udvarlójával, már senkit sem lepett meg vele, csak a gyermeken sajnálkoztak: szegény kislány, ha felnő, szégyelnie kell majd az édesanyja emlékét! . .. Az új asszony kelletlenül ránczolta össze homlokát. Miért is jut ma mindez az eszébe ? Éppen ma, mikor nem szabadna másra gondolnia, mint nehezen elért boldogságára, amely olyan új, olyan ismeretlen még előtte, hogy szinte hinni sem mer benne. És megindul, hogy bejárja kis birodalmát. Az ebédlő, a nappali, az ő kis kék szobája, szóval minden, minden elragadtatással tölti el, egészen az ő ízlése. A berendezés nem sablonos, nem viseli magán a gyári bélyeget, de minden egyes darabon az egyéni ízlés van kifejtve ; egy tetőtől talpig úri asszony, az Eöry Miklós édesanyjának keze nyoma látszik meg mindenen. Az ura dolgozószobájának küszöbén megilletődve állott meg, mintha szentélybe lépett volna, aztán legelőször is az íróasztalhoz sietett. Kedves összevisszaságban hevertek ott a holmik, a sok papír szerteszéjjel hányva, a toll csak úgy oda dobva, mintha csak az imént használták volna. Közelebb lépett. Valami gyerekes kíváncsiság vett erőt rajta, mely megvizsgáltatott vele majdnem minden egyes papírszeletet. Szinte szégyelte önmaga előtt is bevallani, de sokért nem adta volna, ha valamelyiken az ő nevét fedezi fel, csak úgy odavetve, mint ahogy szerelmes emberek a kedves nevet le szokták firkantani százszor, ezerszer, mint ahogy ő is teleírt néha egész árkusokat ezzel a névvel: Miklós . . . édes Miklós. A szerelmesek isteni hóbortja ez, a túláradó szíve, amely boldog, ha legalább az imádott nevet leírhatja ezer meg ezerféle változatban. Egészen elszomorodott, hogy itt semmi ilyesmire nem akadt. Az arczképe, az igaz, hogy ott volt, de mindjárt mellette egy édes kis baba arczképét is megpillantotta, egy másfélévesnek látszó kis angyalkáét, akinek csak szárnyacskái hiányzottak, hogy a mennybe repüljön. A fiatal asszony arcza az ellentétes érzelmek hatása alatt szinte szögletessé vált. A keze egy önkénytelen mozdulattal kapott a kép után, hogy letaszítsa onnan. Lapok mai száma 31 oldal.