Magyarország, 1904. május (11. évfolyam, 104-129. szám)

1904-05-01 / 104. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1904. MÁJUS 1. VASÁRNAP. XI. ÉVFOLYAM 104. SZÁM. Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő Holló Lajos. Szerkesztőségi és kiadóhivatal: Teréz-körut 19. szám Eu­rdstásefc apaparalko­ssámítással lu­ssanás szórtat. Színfalak­ mögött. Budapest, április 30. Jövő hét végére összehívják a képvi­­selőházat. Az ellenzék részéről természe­tesen «erős bírálatban fogják részesíteni Tisza tényeit.» Mit bánja­­ezt Tisza? Neki a parlament csak szükséges rossz. Le­g­­felebb az idejét tölti azzal, hogy kieszelje hogyan bánjon el hamarosan vele. Fenye­gessen-e vagy nyelveljen, igérgessen-e, vagy terrorizáljon? Az eredmény mindegy. A színfalak mögött a dolog így is, úgy is el lesz rendezve. Utálatosabb és rútabb komédia úgysem folyik a világon, mint most a magyar parlamentben. Egyrészről az üres, szm­leges ellenzékeskedés, más­részről az a leplezetlen aggodalom, nehogy komoly kár essék a kormányban. Igazán k kérdés, hogy érdemes-e ebben a komédiás világban, ahol titkos össze­játszások folynak, komoly harczra még csak időt is vesztegetni. Legjobb lenne, ha mielőbb hazaküldenék ezt, a nemzet bizalmára méltatlan testületet. Még ma is halljuk még, hogyan esküdöztek a nemzeti nyelvre, hogy azután trafikál­hassanak a hatalom és gőg embereivel. Most dörzsö­lik a kezüket és nevetnek a markukba, hogy szépen czélt érhettek. A nemzeti ügyért komolyan lelkesülő közönség pedig látja, hogy a nagy czélt hogyan pelengér­­rezték ki. Egyszerűen politikai üzletet csi­náltak az ő nagy és nemes lelkesültségéből. Vígan triumfáltak és összeölelkeztek, mikor végre is győztek. És hogy e mellett a nemzeti ügy porba hullott, a nemzeti nyelv megaláztatok és elbukott, mit tö­rődtek már ezzel. Fő dolog, hogy helyre­­állott a régi rendszer és visszaállíttatott a Tisza-uralom még gőgösebb, jogtipróbb formájában, mint régente. De bármennyire a nemzet érdekében állana is, a képviselőházat nem lehet még feloszlatni. Nagy misszió vár még reá, előbb Tiszának és a hatalomnak szolgálatokat kell tennie. Az osztrák ka­tonai körök kisegítik a magyar kormányt, ha bajba jut. Rorneuburgból, Laibachból csak úgy csődülnek be az osztrák ezre­­dek, ha meg kell fékezni a rebellis ma­gyart, amiért aztán cserébe viszontszol­gálatokat kell teljesíteni. Számos millió kell új ágyukra; az osztrák mariná­nak új torpedónaszádok kellenek, kell létszámemelés ; a bécsi udvartartás költ­ségeit milliókkal kell szaporítani. A mos­tani képviselőház nem teljesítette még egészen kötelességét. Előbb meg kell szavaznia mindent, amire szükség van. De ne legyünk igazságtalanok. Tisza mással is kedveskedik még: választási reformot csinál! Nyilvánvaló, hogy al­kotmányosabb, jogtisztelőbb ember ke­zébe ez a dolog nem is kerülhetett , fel fogja­ emelni a választók számát. Tapsolni uraim ! Máris kérdést intézett a nagyobb gyárosokhoz: írják össze, hogy gyáraikban kik a megbízható ele­mek ? Aradon, Szegeden, Temesváron, Kassán, Kolozsváron, Budapesten és más városokban; van-e még szükség hivata­los szavazatokra ? A­ Tisza ezrével min­den városban, ahol államilag támogatott gyárak vannak, csakhogy el lehessen nyomni a független és befolyásolhatatlan polgárok szavazati jogát. Azért ezt a reformot is keresztül kell előbb vinni. Sőt az 1899 : XXX. t.-czikk­­ben foglalt biztosítékokat is hatályon kivül helyezni. Kérem, csak egyes ese­tekre. Nem többre, mint az Olaszország­gal és Németországgal kötendő szerző­désekre. Látni való, hogy ez bagatell dolog, bár igaz, hogy forgalmunk óriási része, Ausztriától eltekintve, ezekkel az államokkal bonyolódik le! Az ezen álla­mokkal meginduló tárgyalások mégsem képeznek sérelmet; Szélt se tekinti an­nak, mert ő és hívei nem ülnének kü­lönben oly nyugodtan Tisza háta mögött. Hogyan néz ki majd ilyen körülmények közt a parlamenti küzdelem az újonnan megnyitandó képviselőházban ? A befo­lyásolhatatlan elemek bizonyára ezentúl is megállnak szilárdan a maguk helyén és teljesítik kötelességeiket. De mit tesz ezek mellett az a másik nagyszámú és jóravaló elem, amelynek lelkét eddig cso­dálatos m­arazmus szállta meg, amelyet bekötött szemmel vezettek titkos össze­játszások mellett a hatalom szolgálatába. Vájjon nézi-e ez továbbra is tétlenül a színfalak mögötti komédiázást, vagy végre az álomból felébredve, kiragadja magát a politikai hitelvesztettség megsemmisítő hínárjából ? Ebben a parlamentben már csak az A gyermek. — A Magyarország eredeti tárczája. — Irta : Vécseiné Jankovich Luiza. Este felé járt az idő . . . Az uj asszony már kényelmes, puha pon­gyolával váltotta fel menyasszonyi ruháját, de azért még most is olyan áhitatos elfogódás uralkodott a lelkén, mint reggel, mikor ott állott az oltár előtt, vőlegénye oldalán. Ellen­tétben a téli délután szürke, borongós világí­tásával, a lobogó, fényárasztó gyertyákat látja most is és a nagy csendességben, mely körül­fogja, el nem némítható visszhangképpen búg­nak fel emlékezetében Mendelssohn örökszép nászindulójának fenséges akkordjai. Egyedül volt. Az ura nem régen távozott el hazulról. De ez a körülmény egy cseppet sem bántotta őt most, mikor körül akart tekinteni, megvizsgálni apróra mindent új otthonában. Olyan volt ez, mind mikor imakönyvünkben lapozgatunk , ékes, szentséges hangulat vesz rajtunk erőt és szeretjük, ha egészen ma­gunkra, tanuk nélkül vagyunk. Valóban imádkozott is.. Megállóit férje arcz­­képe előtt és összekulcsolta kezeit. Olyan jó, olyan szép volt most minden és ő olyan bol­dog, hogy szerette volna magához ölelni az egész világot, úgy érezte, hogy meg tudna most bocsá­tani­’ halálos ellenségének is, hadd legyen olyan édes béke mindenütt, mint az ő lelké­ben van. Mert a boldogság, az ilyen tökéletes boldog­ság, amilyennek ő ma részesévé lett, jóvá, irgalmassá teszi az embert, különösen, aki, mint ő is, annyira rászolgált arra a boldog­ságra. Tíz hosszú esztendeig várt reá ! Tíz évig élt sivár magányosságban, mialatt Eőry Miklós más asszony karjai között talán még az ő létezéséről is megfelejtkezett . . . De most végre eljutott az ígéret földjére, míg az a másik asszony . . . Eh, de miért gondol még ma is rá? Vége már a szenvedésnek. Itt most ő az asszony. Tőle várják, hogy paradicsommá varázsolja az imádott férj otthonát, akinek szívén olyan ha­lálos sebet ütött az első feleség hitványsága. Az első feleség ... A léha, könnyelmű asz­­szony, aki csúfság, szánalom tárgyává alacso­­nyította le az urát, a legjobb, legnemesebb embert a világon. Mikor megszökött a házából udvarlójával, már senkit sem lepett meg vele, csak a gyermeken sajnálkoztak: szegény kis­lány, ha felnő, szégyelnie kell majd az édes­anyja emlékét! . .. Az új asszony kelletlenül ránczolta össze homlokát. Miért is jut ma mindez az eszébe ? Éppen ma, mikor nem szabadna másra gondolnia, mint nehezen elért boldogságára, amely olyan új, olyan ismeretlen még előtte, hogy szinte hinni sem mer benne. És megindul, hogy bejárja kis birodalmát. Az ebédlő, a nappali, az ő kis kék szobája, szóval minden, minden elragadtatással tölti el, egészen az ő ízlése. A berendezés nem sablo­nos, nem viseli magán a gyári bélyeget, de minden egyes darabon az egyéni ízlés van ki­fejtve ; egy tetőtől talpig úri asszony, az Eöry Miklós édesanyjának keze nyoma látszik meg mindenen. Az ura dolgozó­szobájának küszöbén megil­­letődve állott meg, mintha szentélybe lépett volna, aztán legelőször is az íróasztalhoz sietett. Kedves összevisszaságban hevertek ott a hol­mik, a sok papír szerteszéjjel hányva, a toll csak úgy oda dobva, mintha csak az imént használták volna. Közelebb lépett. Valami gyerekes kíváncsiság vett erőt rajta, mely meg­vizsgáltatott vele majdnem minden egyes papír­­szeletet. Szinte szégyelte önmaga előtt is be­vallani, de sokért nem adta volna, ha valame­lyiken az ő nevét fedezi fel, csak úgy oda­vetve, mint ahogy szerelmes emberek a ked­ves nevet le szokták firkantani százszor, ezer­szer, mint ahogy ő is teleírt néha egész árku­sokat ezzel a névvel: Miklós . . . édes Miklós. A szerelmesek isteni hóbortja ez, a túláradó szíve, amely boldog, ha legalább az imá­dott nevet leírhatja ezer meg ezerféle válto­zatban. Egészen elszomorodott, hogy itt semmi ilyes­mire nem akadt. Az arczképe, az igaz, hogy ott volt, de mindjárt mellette egy édes kis baba arczképét is megpillantotta, egy másfél­évesnek látszó kis angyalkáét, akinek csak szárnyacskái hiányzottak, hogy a mennybe re­püljön. A fiatal asszony arcza az ellentétes érzel­mek hatása alatt szinte szögletessé vált. A keze egy önkénytelen mozdulattal kapott a kép után, hogy letaszítsa onnan. Lapok mai száma 31 oldal.

Next