Magyarország, 1904. május (11. évfolyam, 104-129. szám)

1904-05-07 / 109. szám

­ Maga a regény 1846-ban jelent meg két kötetben Hat tehénnél, aki szokatlanul nagy honoráriumot, 360 irtot fizetett érte. Tóth Lórm­ez volt Jókai első kritikusa, aki elis­mert «öreg hibán», de rámutat «ifjú hibáira» is. Ereje, eredetisége, képzelődése dús kincseit mutatja, ragtozó előadását, humorát kiemeli, de lélektanát gyarlónak, szerkezetét gondtalannak, túlzását, sőt torzítá­st szertelennek tartja. Legtöbb kifogása van azonban Jókai jellemei ellen. «A fiatal szer­zőnek — ugmond — még nincs elég tapasztalata és emberismerete, azért személyeit és eseményeit a képzelődés és meglepő tulságok idealizált, részint hold, részint sir-lámpa fényében tünteti elő­. A szabadságharcz elnyomása után következő regénye: Erdély aranykora, melynek alaphangulata a szomorú koré. A nemzetek akkor keresnek menedéket és vigaszt a múltban, mikor a jelenben csak kétségbeesést, a a jövőben fájdalmat találnak. Jókai Mór az elnyo­matás gyászos éveiben Erdély tündöklő történetéből keres aranyszám­kát, hogy azokat belehímezze az ország ravatalába. Jókai Mór nem megírta, hanem elmesélte a Ma­gyar nábob történetét. To­la a históriából mondákat, regéket, legendákat csinál. Képze­lte a történeti eseményekből mothoszokat, eposzokat teremt. A história nála csak aranyos ráma s nem maga a festmény, melylvel gyönyörködtet. Az aranyos rá­mába a mesemondó Jókai komponálja bele a tör­téneti képet. A Magyar nábobban társadalmi regényt akart írni arról a korról, mely Széchenyi Istvánt kéts°gbeej­­tette, melyben a magyar arisztokráczia hazafiatlan­­sága és külföldieskedése fölháborítota a gondolko­dókat. A regény pompás expozíczióját Gyulai Pál is elismeri. A Kirpáthy Zoltán­ban a szokatlan helyzetek valószínűtlenségen ké­fálnak ugyan, de a hősök ter­mészete érdekfeszítő és rokonszenves marad mind­végig. Egyik legjobb szó regénye­­ A régi sá­tiblabirák. A régi magyar élet tősgyökeres tisztviselőit teszi s az olvasó azonnal maga előtt látta a Bach-korszak keserű kontrasztjait a tömegesen beszállított osztrák és cseh beamterek légióiban. Az elátkozott család a múlt század végéről veszi színeit, a vallásos rajon­g­ás és türelmetlenség rég­óiból. Malárdy főispán a kálomisták gyűlölője romba dönteti az ekklézsia templomát. Gutai meg­átkozza az egyház megsemmis­tőjét. Van a lelkész­nek egy eszes, de vásott fia, Lőrincz, akit Kadar­­kutlov báró vesz pártfogásába. A báró Lőrincset akarja fölhasználni a rögös főispán ellen. Éppen az írt fényesen kiöltözteti, meg pénzeii s elküldi Ma­­lárdiékhoz, ho­l mutatkozzék be mint bárófiú. Lő­rincz csakhamar meghódítja a főispán leányát. Az emberi gyülölségből tetem intézkedésre égi szeretet származik. Az érdekes meseszóvás mellett rögtön fel­ötlik a jellemfestés fogyatékossága. Az ál Kadar­­kuthy Viktor ugyanis kis sösépekk­el s nem selvjó­­sásig­­ hódítja meg kedvesét, ami a lélektani fej­lesztésen csorbát üt. Jókai legjobb regénye az Uj földem, mely úgy megmngvaroso­­tt külföldi birtokos átalakulásának rajza. Ankerschmidt lovag, a német generális, meg­veszi a garanvö­gyi birtokot és pompás kastélyt építet rá. A régi kastélyban lakik a régi földesur, Garanvö­gyi Ádára, aki meghasomott lélekkel vonul odú fába s gyűlöli a zsarnokságot. A régi és uj kastélyt, a régi és uj földesurat kü­lönös véletlen hozza össz. Garanvölgyi tisztje el­kerget Bogumilt, aki már régebben lappang az ősi kastélyban. A csilő átmegy az uj földesurhoz, ahol lenével emigránsnak mutatkozik be a elrágal­mazza tiaranvölvgit. Az u­­lö­desur ifjabbik leánya, Elia, azonnal levelet ir Garanvölgyinek, figyelmez­tetvén őt a veszedelemre. De a régi kastély ura visszautasitja a levelet, mert németül van írva. Végre Ank­erschhmidt szemére lobbanja Garanvöö­­­gyinek a vádakat. Garanvölgyi kiönti lelke keserű­ségét, elmondja, hogy a kormány megfosztotta hiva­talától, vagyonától, öc­csétől,akit várfogságba hurczol­­tak. Aukerschmidt jólelke rábírja, hogy a szerencsétle­nül járt Garanvölgyi igazait keresse. De mire ha­­zaér, arról értesül, hogy a csaló Bogumil megszök­tette idősebbik leányát, ki mihelyt visszatér el is hervad. Jön azután a Tisza, elönti a birtokot, elsöpri az uj kastélyt és a német generális ifju leányával. Elzzel a garanvölgyi ősi kastélyban keres és talál menedéket. Ek­kor megtudta Garanvölgyi öcscse, Aladár, hogy megkegye­leztetése kérvemét maga Eliz irta, mire az ifjú pár egymásra borul. Gyulai Pál szerint szerkezetre az Uj főldesúr Jókai legtökéletesebb regénye. A Szerelem bolondját már nem részesült annyi ma asztaláéban, mint az Uj földesur G­nai Pál szer­nt a főszemé­lek eltitkolva szenvedélyek mivoltát, minden lelki fejlemény n­ékül hajtják végre a »cselekvéyt.« A főszemélyeit közül egyik sem tud állandó érdeket gerjeszteni — folytatja tovább, de azután megengedi, hogy ez is »jól elbeszélt regény« ami elvégre is a közönségnek elég. Jókai már jóval Zola előtt kezdte a bányászéletet tanu­mányozni s a Fekete gyémántok­ at megírni. A regény hősének, Berend Ivánnak lelki tulajdonságai va­óban mesések. Jósága, bátorsága, lovagiassága, előkelősége mitiikus. Odalent a bányában az első munkás, odafönt a szalonban az első gavallér. Evila ismét a női lelkitulajdonságokban pazar, a fekete bányában csodálatosan fényes erkölcsű, oda­­fönt festett, aki megszökik, orfeum-énekesnő lesz, azután párisi delnő. Egyszer csak megint visszakerül a bányába, faczipőt húz, egyszeris életével, becsüle­tes munkájával vezekel s olyan, mintha mindig csak bányász lett volna. Van a regényben sok remek leírás, elbűvölő me­­sélés, igéző nyelv, elandalító hangulat, mámor, káp­­rázat, bűvészet; csak valószínűség nincs benne, csak a hit hiányzik belőlünk, mikor ten­sdad-teli vagyunk a csodálatos poézis részegítő virágillatával. Az Eppur si muove czímű hatkötetes regényben Jókai a jövendő nemzeti nagyság alapvetőinek­ a magyar írók sanyarulásait és apostoli buzgóságát rajzolja. Hőse Jepey Kálmán, a század e­ljén vívott itteni irodalmi küzdelmek képviselője. Van benne valami Kisfaludy Károly eszményi lelkesedéséből, Kazinczy Ferencz apostoli buzgalmából és Katona József tra­gikus vergődéseiből. Nagyanyja sehogy nem akarja, hogy szó legyen be­lőle. De Jeney Kálmán tragédiaköltő lesz, majd festeni tanul, azután beleszeret egy férjes grófnőbe s mikor összeroskad gyötrelmei között, halálos ágya előtt megjelenik a grófnő, mint menyasszonya. Jellemzetes Jókai-regény az Enyém, fiad, övé cz,mit is. Ebben van egy rendkívül derék férfin, Aldorfai Imre, akinek van egy véghetetlenül kedves felesége, Szeréna. Boldogságuk eszményi. A hű hit­ves nem hagyja el férjét a forradalom zivataraiban sem, vele menekül, tele bujdosik. Visszatérőben azonban belesül a tengerbe. Aldorfai második neje, Hanna grófnő, való­ságos ellentéte Szerénának. A boldogtalan férj egy operett-díva Beil-Angé karjai közt keres menedéket. De a démon egy csirkusshőst sze­ret s tökéletesen tönkre tessi a szerencsétlen ese­tei meat. Az élet komédiásai czimü regény a politikai és dip­omácziai világ félszegségeit figurázza ki. Egy az Isten az unitáriusok mozgalmaival fog­lalkozik a magyar szabadságharcztól az olasz há­borúkig. A Névtelen vár az utolsó magyar nemesi fölkelés kudarc­os emlékeit akarta rehabilitálni. A Szabadság a hó alatt czimű négy kötetes re­gényben az 1825-iki orosz forrada­lm a háttér. Puskin, az Anyegin költője a hős, aki neje miatt párbajban vész el. A Rab Ráby II. József császár korának hőse és boldogtalan idealistája, aki a sanyargatott magyar nép védőjeként egyenlőséget és szabadságot hir­detve, keresi és szenvedi a vértanúi halált. Ráby Mátyás magyar nemes, egyébként 1797-ben Strassburgban megjelent német könyvében érdekes adalékokat szolgáltat a József császár magyar köz­igazgatásának rútságáról s rettentő üldözéséről. A ritka könyv czime: «Justizmord und Regienings­­greues in Ungarn and Oesterreich, oder heten­­mussk­e Geschichte der wegen Toleranz und Mensch- Hetikeit in unsern Tagen echrechlich verfolgten un­garischen Edien Mathias Räby von Rába und Mura. Von ihm selbst beschrieben. Strassburg, im fünften Jahr der Republic.» Érdekes tanulmányt csinálhat az, aki Raby Mátyás memóriáit összehasonítja Jókai Rab Ribyjijal, mert az megismerkedik azzal a módszerrel, hogy miként bánik el a regényíró a történeti anyaggal. Jókai a saját élményeiből gyakran merít tárgyat regényeihez, így a Tengersirmü hölgyében Jókai a maga alak­ában jelenik meg. Ezt a regényt díjazta az Akadémia az ezer forintos Péczely-díjjal, midőn a bírálók szerint (Bérczik, Beöthy, Vadmar) Jókai egész írói működéséért óhajtották neki az Akadémia ko­szorúját átadni. Ez a regény voltaképen Jókai viszontagságainak elmesélése a forradalom alatt és után. Meglátogatta Jókai a délibábos Hortobágyot, mi­előtt megírta volna A sárga rózsa czímű népies regényét. Megnézte a birkansztntást, a gulyást, a ménest, a csisólogást, együtt kaczintgatott az ivóban a gulyás-csikós népséggel, csakhogy közelebb megismerkedjék az eszük, a szivük s a szavuk zárá­sával. Mikor már jól megismerte az alföldi életet, akkor hozzáfogott az alföldi regény megírásához. Beöthy Zsolt 1894. okt. 29-én olvasta fel az aka­démia összes­d­ésében felértését a Péczelt regényű pályázatról. A bizottság, amely az előadón kívül Csyv­ai Pálból és Berczik Árpádból állott, az eset­­kétszáz forintos diat Jókai Mór «Sárga rossa» cz mü regényének té­te oda. A pályadijat Gyu­ai Pál Csiky Gergely Szizilusz czimü regényényének óhaj­totta kijárattatni. Az Uj földesur mellé kell tehát tennünk a s­árga rózsá­­t, mely Jókai koszorújának egyik legszebb nagy­ Jókai saját drámaira. Jókai drámáival tudvalevőleg nagyobb hatást nem tudott elérni. Legjobb volt az Aranyember, amelyet Paulay dolgozott színre Jókai regénye után. Eredeti drámái között a Szigetvárt vértanuk látványos darab ért el nagyobb hatást. Jókai első drámáját,­ a Zsidófiút Kecskeméten írta 1812-ben pályázatra. Éppen akkor vetődött a vá­rosba vándorszínészekkel Petőfi Sándor, akit sanyarú helyzetében megkért Jókai a másolásra. Petőfi elké­szült vele, de nem fogadott el tiszteletdíjat jó ba­rátjától. Ekkor Jókai lefestette Petőfit olajminiaturá­ban, sárga gombos violaszínű frakkban. Petőfi ez időben még azt hitte, hogy Jókaiból lesz az ország leghíresebb piktora. Jókai népszerű regényeiből szívesen csinált drá­mát s drámáiból könnyű­szerrel regényt vagy novel­lát, így járt a Zsidófiu is. Nemsokára Fortunátus Imre lett belőle, Fortunátus, aki mindenféle bűnt követ el, inkább mesebeli, mint novellás hős. — Ilyen hősök nincsenek a világon ! —- mondja Jókai ötven esztendő múlva a Zsidófiúról, ami rá­illik Fortunátusra is, aki tönkreteszi atyját, nejét, gyermekeit, csakhogy az uzsorás Fugger remek Judit leányát elvehesse. Ki is keresztel­­edik érte, kincs­tartó lesz, nagy vagyonra tesz szert, de hiába. Judit mást szeret. Már most Fortunátus, aki tulajdon­képpen az uzsorás Fugger elvesztett fia s akit egy vén zsidó bosszúból nevelt föl zsidónak, az ország megkárosításáért s árulás miatt máglyára kerül. Egyenesen a színpad számára írta a Rét gyám czímű színművét, mely kéziratban maradt. Az öt felvonásos drámai kísérlet 1846. ápr. 18-án a Nemzeti Színházban színre került. A legkiválóbb művészek kezében voltak a jobb szerepek. Egressy Gábor, Lendvay, Bartha, Szentpétery, László, Fáncsi, Füredi, Lendvayné és Szathmáryné játszottak Jókai első, előadásra került darabjában. Ugyanakkor kezdte pályafutását Szigeti József is, aki szintén szere­pelt benne. Mint költemény nagy kőitől erőt, de nem nagy drámairási tehetséget bizonyít, nem is került egy­­szernél többször előadásra. Ezután írta Jókai A hulla férje czímű drámáját, melyben 1851. nov. 15-én Jókainé is játszott, mikor először adták a Nemzeti Színházban. Második előadására feltűnően kevesen jelentek meg, úgy, hogy harmadszor már nem adhatták. A Dmimm 1852. november 27-én került először színre a «Nemzeti Színház»-ban, hol ezentúl Jókai valamennyi darabjában mindig játszott Jókainé Labortatvy Róza. Tizenkét előadást ért Dalma, mely a Vard­oniták czímű novellából keletkezett. Az Immetu­ah melodráma 1853-ban keletkezett a csak 1893 Szilveszter napján jelent meg nyom­tatásban. A Manlius Sinister-t 1853 deczember 10-én mu­tatták be először a Nemzeti Színházban, ahol 9-eseit ismételték. A Hölgyfutár szerint a Manlius Sinister első elő­adását a nagyközönség tetszéssel fogadta és bár baja a darabnak, hogy meséje a harmadik felvonás végével megszűnik, a pikánt jellemfestések és a gyönyörű nyelv nagy élvezetet nyújtottak. Jókai egyik legjobb drámája, Könyves Krírnia, 1855. decz. 18-án került bemutatóra, amelyet eddig vagy huszonötször adtak s mely még máig is mű­soron maradt. Dácsa Györgyöt, Egressyvel a czímszerepben 1857. nov. 3 án mutatták be először a Nemzeti Színházban. Ez a darab szolgáltatott okot a hires E­olemiára, melynek egyik főhőse Gyulai Pál volt,­ózsa György tízszer került előadásra. Jókai legnépszerűbb drámája A szigetvári vértet a­mik 1860. márcz. 29-én került először színre a Nemzeti Színházban s már eddig majdnem ötven­ezer ment. Jókainé Anna szerepében aratta egyik legszebb diadalát. Ezzel a darabbal ünnepelték meg 1866. szept. 7-én Zrínyi Miklós halálának három­századik évfordu­óját. A 60-as éveiben alig tartottak oly nemzeti öröm­vagy gyászünnepet, melyen a Szigetvári vértanukat elő nem adták volna. A Szigetvári vértanuk után Jókai tizenhat eszten­dőn át nem írt drámát. 1676. ápr. 3-án lépett fel ismét új darabbal, a Ru­ffon-nal, mely nyolczszor kerü­l színre. A Step Mikhál czímű dramatizált regényt 1877 márczius 9-én mutatták be először a Nemzeti Színházba. Hős Pálffy 1879 április 24-én került színre először. A királyi pár negyedszázados nászünnepére a szegedi árv­akárosultak javára adták. 1884-ben Jókai egyik legnépszerűbb regényét, az Arany ember-t Paulay alkalmazta színpadra, mely azóta már hatvan előadást ért. 1885. október 9-én mutatták be először a Fekete gyémántok­at, s azóta vagy tízszer adták a Nemzeti Szinházban. Az Olympusi verseny 1887 szept. 28-án a Nemzeti Színház félszázados fonál­ása ünnepén rendezett díszelőadásnak volt a bevezetője. A Jo­­tzwa ember­t 1888. május 31-én adták először a Jósziv-egyesü­lt javára. A J'herpis kordája vagy a Földönjáró csillagok czimű alkalmi színmű 1890. okt. 24 én jelent meg a Nemzeti Színház deszkáin a magyar színészet száz eves jubileumára. MAGYARORSZÁg Budapest, 2004, szombat, május 7.

Next