Magyarország, 1904. május (11. évfolyam, 104-129. szám)
1904-05-07 / 109. szám
Maga a regény 1846-ban jelent meg két kötetben Hat tehénnél, aki szokatlanul nagy honoráriumot, 360 irtot fizetett érte. Tóth Lórmez volt Jókai első kritikusa, aki elismert «öreg hibán», de rámutat «ifjú hibáira» is. Ereje, eredetisége, képzelődése dús kincseit mutatja, ragtozó előadását, humorát kiemeli, de lélektanát gyarlónak, szerkezetét gondtalannak, túlzását, sőt torzítást szertelennek tartja. Legtöbb kifogása van azonban Jókai jellemei ellen. «A fiatal szerzőnek — ugmond — még nincs elég tapasztalata és emberismerete, azért személyeit és eseményeit a képzelődés és meglepő tulságok idealizált, részint hold, részint sir-lámpa fényében tünteti elő. A szabadságharcz elnyomása után következő regénye: Erdély aranykora, melynek alaphangulata a szomorú koré. A nemzetek akkor keresnek menedéket és vigaszt a múltban, mikor a jelenben csak kétségbeesést, a a jövőben fájdalmat találnak. Jókai Mór az elnyomatás gyászos éveiben Erdély tündöklő történetéből keres aranyszámkát, hogy azokat belehímezze az ország ravatalába. Jókai Mór nem megírta, hanem elmesélte a Magyar nábob történetét. Tola a históriából mondákat, regéket, legendákat csinál. Képzelte a történeti eseményekből mothoszokat, eposzokat teremt. A história nála csak aranyos ráma s nem maga a festmény, melylvel gyönyörködtet. Az aranyos rámába a mesemondó Jókai komponálja bele a történeti képet. A Magyar nábobban társadalmi regényt akart írni arról a korról, mely Széchenyi Istvánt kéts°gbeejtette, melyben a magyar arisztokráczia hazafiatlansága és külföldieskedése fölháborítota a gondolkodókat. A regény pompás expozíczióját Gyulai Pál is elismeri. A Kirpáthy Zoltánban a szokatlan helyzetek valószínűtlenségen kéfálnak ugyan, de a hősök természete érdekfeszítő és rokonszenves marad mindvégig. Egyik legjobb szó regénye A régi sátiblabirák. A régi magyar élet tősgyökeres tisztviselőit teszi s az olvasó azonnal maga előtt látta a Bach-korszak keserű kontrasztjait a tömegesen beszállított osztrák és cseh beamterek légióiban. Az elátkozott család a múlt század végéről veszi színeit, a vallásos rajongás és türelmetlenség régóiból. Malárdy főispán a kálomisták gyűlölője romba dönteti az ekklézsia templomát. Gutai megátkozza az egyház megsemmistőjét. Van a lelkésznek egy eszes, de vásott fia, Lőrincz, akit Kadarkutlov báró vesz pártfogásába. A báró Lőrincset akarja fölhasználni a rögös főispán ellen. Éppen az írt fényesen kiöltözteti, meg pénzeii s elküldi Malárdiékhoz, hol mutatkozzék be mint bárófiú. Lőrincz csakhamar meghódítja a főispán leányát. Az emberi gyülölségből tetem intézkedésre égi szeretet származik. Az érdekes meseszóvás mellett rögtön felötlik a jellemfestés fogyatékossága. Az ál Kadarkuthy Viktor ugyanis kis sösépekkel s nem selvjósásig hódítja meg kedvesét, ami a lélektani fejlesztésen csorbát üt. Jókai legjobb regénye az Uj földem, mely úgy megmngvarosott külföldi birtokos átalakulásának rajza. Ankerschmidt lovag, a német generális, megveszi a garanvögyi birtokot és pompás kastélyt építet rá. A régi kastélyban lakik a régi földesur, Garanvögyi Ádára, aki meghasomott lélekkel vonul odú fába s gyűlöli a zsarnokságot. A régi és uj kastélyt, a régi és uj földesurat különös véletlen hozza össz. Garanvölgyi tisztje elkerget Bogumilt, aki már régebben lappang az ősi kastélyban. A csilő átmegy az uj földesurhoz, ahol lenével emigránsnak mutatkozik be a elrágalmazza tiaranvölvgit. Az ulödesur ifjabbik leánya, Elia, azonnal levelet ir Garanvölgyinek, figyelmeztetvén őt a veszedelemre. De a régi kastély ura visszautasitja a levelet, mert németül van írva. Végre Ankerschhmidt szemére lobbanja Garanvöögyinek a vádakat. Garanvölgyi kiönti lelke keserűségét, elmondja, hogy a kormány megfosztotta hivatalától, vagyonától, öccsétől,akit várfogságba hurczoltak. Aukerschmidt jólelke rábírja, hogy a szerencsétlenül járt Garanvölgyi igazait keresse. De mire hazaér, arról értesül, hogy a csaló Bogumil megszöktette idősebbik leányát, ki mihelyt visszatér el is hervad. Jön azután a Tisza, elönti a birtokot, elsöpri az uj kastélyt és a német generális ifju leányával. Elzzel a garanvölgyi ősi kastélyban keres és talál menedéket. Ekkor megtudta Garanvölgyi öcscse, Aladár, hogy megkegyeleztetése kérvemét maga Eliz irta, mire az ifjú pár egymásra borul. Gyulai Pál szerint szerkezetre az Uj főldesúr Jókai legtökéletesebb regénye. A Szerelem bolondját már nem részesült annyi ma asztaláéban, mint az Uj földesur Gnai Pál szernt a főszemélek eltitkolva szenvedélyek mivoltát, minden lelki fejlemény nékül hajtják végre a »cselekvéyt.« A főszemélyeit közül egyik sem tud állandó érdeket gerjeszteni — folytatja tovább, de azután megengedi, hogy ez is »jól elbeszélt regény« ami elvégre is a közönségnek elég. Jókai már jóval Zola előtt kezdte a bányászéletet tanumányozni s a Fekete gyémántok at megírni. A regény hősének, Berend Ivánnak lelki tulajdonságai vaóban mesések. Jósága, bátorsága, lovagiassága, előkelősége mitiikus. Odalent a bányában az első munkás, odafönt a szalonban az első gavallér. Evila ismét a női lelkitulajdonságokban pazar, a fekete bányában csodálatosan fényes erkölcsű, odafönt festett, aki megszökik, orfeum-énekesnő lesz, azután párisi delnő. Egyszer csak megint visszakerül a bányába, faczipőt húz, egyszeris életével, becsületes munkájával vezekel s olyan, mintha mindig csak bányász lett volna. Van a regényben sok remek leírás, elbűvölő mesélés, igéző nyelv, elandalító hangulat, mámor, káprázat, bűvészet; csak valószínűség nincs benne, csak a hit hiányzik belőlünk, mikor tensdad-teli vagyunk a csodálatos poézis részegítő virágillatával. Az Eppur si muove czímű hatkötetes regényben Jókai a jövendő nemzeti nagyság alapvetőinek a magyar írók sanyarulásait és apostoli buzgóságát rajzolja. Hőse Jepey Kálmán, a század eljén vívott itteni irodalmi küzdelmek képviselője. Van benne valami Kisfaludy Károly eszményi lelkesedéséből, Kazinczy Ferencz apostoli buzgalmából és Katona József tragikus vergődéseiből. Nagyanyja sehogy nem akarja, hogy szó legyen belőle. De Jeney Kálmán tragédiaköltő lesz, majd festeni tanul, azután beleszeret egy férjes grófnőbe s mikor összeroskad gyötrelmei között, halálos ágya előtt megjelenik a grófnő, mint menyasszonya. Jellemzetes Jókai-regény az Enyém, fiad, övé cz,mit is. Ebben van egy rendkívül derék férfin, Aldorfai Imre, akinek van egy véghetetlenül kedves felesége, Szeréna. Boldogságuk eszményi. A hű hitves nem hagyja el férjét a forradalom zivataraiban sem, vele menekül, tele bujdosik. Visszatérőben azonban belesül a tengerbe. Aldorfai második neje, Hanna grófnő, valóságos ellentéte Szerénának. A boldogtalan férj egy operett-díva Beil-Angé karjai közt keres menedéket. De a démon egy csirkusshőst szeret s tökéletesen tönkre tessi a szerencsétlen esetei meat. Az élet komédiásai czimü regény a politikai és dipomácziai világ félszegségeit figurázza ki. Egy az Isten az unitáriusok mozgalmaival foglalkozik a magyar szabadságharcztól az olasz háborúkig. A Névtelen vár az utolsó magyar nemesi fölkelés kudarcos emlékeit akarta rehabilitálni. A Szabadság a hó alatt czimű négy kötetes regényben az 1825-iki orosz forradalm a háttér. Puskin, az Anyegin költője a hős, aki neje miatt párbajban vész el. A Rab Ráby II. József császár korának hőse és boldogtalan idealistája, aki a sanyargatott magyar nép védőjeként egyenlőséget és szabadságot hirdetve, keresi és szenvedi a vértanúi halált. Ráby Mátyás magyar nemes, egyébként 1797-ben Strassburgban megjelent német könyvében érdekes adalékokat szolgáltat a József császár magyar közigazgatásának rútságáról s rettentő üldözéséről. A ritka könyv czime: «Justizmord und Regieningsgreues in Ungarn and Oesterreich, oder hetenmusske Geschichte der wegen Toleranz und Mensch- Hetikeit in unsern Tagen echrechlich verfolgten ungarischen Edien Mathias Räby von Rába und Mura. Von ihm selbst beschrieben. Strassburg, im fünften Jahr der Republic.» Érdekes tanulmányt csinálhat az, aki Raby Mátyás memóriáit összehasonítja Jókai Rab Ribyjijal, mert az megismerkedik azzal a módszerrel, hogy miként bánik el a regényíró a történeti anyaggal. Jókai a saját élményeiből gyakran merít tárgyat regényeihez, így a Tengersirmü hölgyében Jókai a maga alakában jelenik meg. Ezt a regényt díjazta az Akadémia az ezer forintos Péczely-díjjal, midőn a bírálók szerint (Bérczik, Beöthy, Vadmar) Jókai egész írói működéséért óhajtották neki az Akadémia koszorúját átadni. Ez a regény voltaképen Jókai viszontagságainak elmesélése a forradalom alatt és után. Meglátogatta Jókai a délibábos Hortobágyot, mielőtt megírta volna A sárga rózsa czímű népies regényét. Megnézte a birkansztntást, a gulyást, a ménest, a csisólogást, együtt kaczintgatott az ivóban a gulyás-csikós népséggel, csakhogy közelebb megismerkedjék az eszük, a szivük s a szavuk zárásával. Mikor már jól megismerte az alföldi életet, akkor hozzáfogott az alföldi regény megírásához. Beöthy Zsolt 1894. okt. 29-én olvasta fel az akadémia összesdésében felértését a Péczelt regényű pályázatról. A bizottság, amely az előadón kívül Csyvai Pálból és Berczik Árpádból állott, az esetkétszáz forintos diat Jókai Mór «Sárga rossa» cz mü regényének téte oda. A pályadijat Gyuai Pál Csiky Gergely Szizilusz czimü regényényének óhajtotta kijárattatni. Az Uj földesur mellé kell tehát tennünk a sárga rózsát, mely Jókai koszorújának egyik legszebb nagy Jókai saját drámaira. Jókai drámáival tudvalevőleg nagyobb hatást nem tudott elérni. Legjobb volt az Aranyember, amelyet Paulay dolgozott színre Jókai regénye után. Eredeti drámái között a Szigetvárt vértanuk látványos darab ért el nagyobb hatást. Jókai első drámáját, a Zsidófiút Kecskeméten írta 1812-ben pályázatra. Éppen akkor vetődött a városba vándorszínészekkel Petőfi Sándor, akit sanyarú helyzetében megkért Jókai a másolásra. Petőfi elkészült vele, de nem fogadott el tiszteletdíjat jó barátjától. Ekkor Jókai lefestette Petőfit olajminiaturában, sárga gombos violaszínű frakkban. Petőfi ez időben még azt hitte, hogy Jókaiból lesz az ország leghíresebb piktora. Jókai népszerű regényeiből szívesen csinált drámát s drámáiból könnyűszerrel regényt vagy novellát, így járt a Zsidófiu is. Nemsokára Fortunátus Imre lett belőle, Fortunátus, aki mindenféle bűnt követ el, inkább mesebeli, mint novellás hős. — Ilyen hősök nincsenek a világon ! —- mondja Jókai ötven esztendő múlva a Zsidófiúról, ami ráillik Fortunátusra is, aki tönkreteszi atyját, nejét, gyermekeit, csakhogy az uzsorás Fugger remek Judit leányát elvehesse. Ki is kereszteledik érte, kincstartó lesz, nagy vagyonra tesz szert, de hiába. Judit mást szeret. Már most Fortunátus, aki tulajdonképpen az uzsorás Fugger elvesztett fia s akit egy vén zsidó bosszúból nevelt föl zsidónak, az ország megkárosításáért s árulás miatt máglyára kerül. Egyenesen a színpad számára írta a Rét gyám czímű színművét, mely kéziratban maradt. Az öt felvonásos drámai kísérlet 1846. ápr. 18-án a Nemzeti Színházban színre került. A legkiválóbb művészek kezében voltak a jobb szerepek. Egressy Gábor, Lendvay, Bartha, Szentpétery, László, Fáncsi, Füredi, Lendvayné és Szathmáryné játszottak Jókai első, előadásra került darabjában. Ugyanakkor kezdte pályafutását Szigeti József is, aki szintén szerepelt benne. Mint költemény nagy kőitől erőt, de nem nagy drámairási tehetséget bizonyít, nem is került egyszernél többször előadásra. Ezután írta Jókai A hulla férje czímű drámáját, melyben 1851. nov. 15-én Jókainé is játszott, mikor először adták a Nemzeti Színházban. Második előadására feltűnően kevesen jelentek meg, úgy, hogy harmadszor már nem adhatták. A Dmimm 1852. november 27-én került először színre a «Nemzeti Színház»-ban, hol ezentúl Jókai valamennyi darabjában mindig játszott Jókainé Labortatvy Róza. Tizenkét előadást ért Dalma, mely a Vardoniták czímű novellából keletkezett. Az Immetuah melodráma 1853-ban keletkezett a csak 1893 Szilveszter napján jelent meg nyomtatásban. A Manlius Sinister-t 1853 deczember 10-én mutatták be először a Nemzeti Színházban, ahol 9-eseit ismételték. A Hölgyfutár szerint a Manlius Sinister első előadását a nagyközönség tetszéssel fogadta és bár baja a darabnak, hogy meséje a harmadik felvonás végével megszűnik, a pikánt jellemfestések és a gyönyörű nyelv nagy élvezetet nyújtottak. Jókai egyik legjobb drámája, Könyves Krírnia, 1855. decz. 18-án került bemutatóra, amelyet eddig vagy huszonötször adtak s mely még máig is műsoron maradt. Dácsa Györgyöt, Egressyvel a czímszerepben 1857. nov. 3 án mutatták be először a Nemzeti Színházban. Ez a darab szolgáltatott okot a hires Eolemiára, melynek egyik főhőse Gyulai Pál volt,ózsa György tízszer került előadásra. Jókai legnépszerűbb drámája A szigetvári vértet amik 1860. márcz. 29-én került először színre a Nemzeti Színházban s már eddig majdnem ötvenezer ment. Jókainé Anna szerepében aratta egyik legszebb diadalát. Ezzel a darabbal ünnepelték meg 1866. szept. 7-én Zrínyi Miklós halálának háromszázadik évforduóját. A 60-as éveiben alig tartottak oly nemzeti örömvagy gyászünnepet, melyen a Szigetvári vértanukat elő nem adták volna. A Szigetvári vértanuk után Jókai tizenhat esztendőn át nem írt drámát. 1676. ápr. 3-án lépett fel ismét új darabbal, a Ruffon-nal, mely nyolczszor kerül színre. A Step Mikhál czímű dramatizált regényt 1877 márczius 9-én mutatták be először a Nemzeti Színházba. Hős Pálffy 1879 április 24-én került színre először. A királyi pár negyedszázados nászünnepére a szegedi árvakárosultak javára adták. 1884-ben Jókai egyik legnépszerűbb regényét, az Arany ember-t Paulay alkalmazta színpadra, mely azóta már hatvan előadást ért. 1885. október 9-én mutatták be először a Fekete gyémántokat, s azóta vagy tízszer adták a Nemzeti Szinházban. Az Olympusi verseny 1887 szept. 28-án a Nemzeti Színház félszázados fonálása ünnepén rendezett díszelőadásnak volt a bevezetője. A Jotzwa embert 1888. május 31-én adták először a Jósziv-egyesült javára. A J'herpis kordája vagy a Földönjáró csillagok czimű alkalmi színmű 1890. okt. 24 én jelent meg a Nemzeti Színház deszkáin a magyar színészet száz eves jubileumára. MAGYARORSZÁg Budapest, 2004, szombat, május 7.