Magyarország, 1904. június (11. évfolyam, 130-155. szám)

1904-06-01 / 130. szám

t követtük, hogy míg a vasúti, melynek építésére szánva van, a költségvetés egész összegéig kiépül, a kölcsön kamatait a tőkéből fizetjük ki; azonkívül még arra is fel vagyunk hatalmazva, hogy a kezdet­ben várható üzemdefic­itet is a költség tőkéjéből fizessük. Minthogy a vasút 1905. szeptember havá­ban el fog készülni, tehát az 1903-iki költségvetésbe a kamatokat nem vettük be, azonban az 1906-iki költségvetésben teljességében 3.500.000 korona sze­repel. Ami az 1905. évi kölcsön kamatját illeti, ez el van látva 16 milliónyi hozzájárulással, amelyet a két kormány a közös aktívákból utalványozott. Ezt 10 évi részletekben élvezzük. Az engedélyezés meg­történt 1898-ban, a 10 év lejár 1908-ban. Hegedűs Sándor: Az 1902-ik évi kölcsön tekin­tetében nem lát világosan. Amint a vasút a forga­lomnak átadatott, az interkalatenak meg kell szűnnie és az üzem a maga kiadásaival terheli az illető vállalatokat, illetőleg a tartományokat Burián István közös pénzügyminiszter, T. albi­zottság ! E fejtegetésre válaszom a következő: hi­szen én egész kereken kinyilatkoztattam, hogy az 1906. évi kölségvetésben benne lesz az egész; tehát midőn én felhoztam azt, hogy az üzem kez­detén a tőkéből fogjuk fizetni, hibám volt, hogy nem fejeztem ki világosan, hogy ez csak az 1905. év végéig fog lefogyni. Elfeledtem ezenkívül azt is, hogy a vasúti vonal fölszerelését fogjuk a tőkéből fedezni. Tehát 1905 végén leszünk képesek csak megítélni, hogy mennyibe került. De semmi szán­dékom az 1906. évre is kiterjeszteni a beneficziu­­mot, hogy akkor a kamatokat még mindig ne ál­lítsuk fel. Az interkalare természetesen nem kedvező reánk nézve, mert hiszen mi kötelesek voltunk a törvény és a bankokkal kötött szerződések n­apján az egész összeget felvenni, noha csak a megfelelő részletek­ben használjuk fel. Természetes dolog, mi nagyon cse­kély kamatot kapunk s ezért az interkalare reánk nézve nem előnyös. Én tehát azt hiszem, hogy ez a felvilágosítás a bizottsági tag urat is ki fogja elé­gíteni. Az tény, hogy ez a vasútvonal hosszabb ideig defic­ites lesz, ezen defic­it azonban össze fog folyni a többi vonalak jövedelemében, amelyek­nek egy része jó, m­ás része gyöngébben jövedelmez , gondolom, ezen vasútvonal, amelynek közgazda­sági fontossága nem fog mind­ert az üzem kezdetén kialakulni, jó hosszú ideig defic­ites lesz. Hegedűs Sándor: Kéri, hogy a pénzügyminisz­ter e fe­l­logosítása a jelentésben említtessék fel. Münnich Aurél elő­dó: Hozzájárul ahhoz, hogy a minisz­er felvilászositásának a jelentésben meg­felelő kifejezés adássére. Következik a részletes tárgyalás. Az albizottság az előadó rész­etes ismertetése alapján változatlanul megszavazza, illetőleg az országos bizottságnak megszavazásra ajánlja az összes c­ímüket. Az albizottság jelentése pénteken délelőtt fél 12 órakor fog hitelesíttetni. A hadügyi albizottság ülése. A magyar delegáczió hadügyi albizottsága ma délután fél 1 órakor ülést tartott. Szapáry Gyula gróf elnöklete alatt, melyen a kormány részéről Tisza István gróf miniszterelnök volt jelen. Mü­niich Aurel, a bizo­tság előadója felolvasta a had­ügyi bizottság jelentését, amelyet változatlanul elfogadtak és hitelesítettek. Az ülés ezzel véget ért. Osztrák delegáczió, Budapest, május 31. Az osztrák delegáczió ma délelőtt tíz órakor ülést tartott. A hadügyi költségvetés volt ezút­tal is napirenden. A szónokok ezúttal is nagyobb­részt az osztrák belpolitika szempontjából ítélték meg a helyzetet. Hoffmann (német) a rendkívüli követelések ellen foglalt állást, míg a katholikus néppárti Ebenhoch a költségeket megszavazta egy igazi pátent osztrák hazafiságtól áradozó be­széd kíséretében. Ez a beszéd arra a gúnyos megjegyzésre késztette az utána következő Stranszky cseh delegátust, hogy még csak a katonabanda-tuss hiányzott. Stranszky egyébként is kemény és alapos b­rálatban részesítette a a közös kormányt és igen éles szavakkal tá­madta az abszolutisztikus udvari politikát. Ki­jelentette továbbá, hogy a felveendő rend­kívüli kölcsönt nem szabad a 14 ik­g. segítsé­gével elintézni, mert az súlyos sértés volna az alkotmány ellen. Az ülést délben felfüggesztették. Délután folytatták a tanácskozást. Duleba a lengyelek nevében a javaslat mellett, Sustersics ruthén a javaslat ellen beszélt. Az osztrák delegáczió ma teljes ülésben folytatta tanácskozását, melyen Javorszki lovag elnökölt. A közös miniszterek közül Goluhovszki közös külügy­miniszter és Pitreiek közös hadügyminiszter, továbbá Spein báró tengerészeti parancsnok van jelen. Az ülés tíz órakor nyílik meg. Schneider és társai interpellácziót nyújtanak be a New­ Yorkban fennállott, de feloszlott osztrák magyar segélyegylet dolgában. Azt kívánják, hogy az osztrák kormány a kivándorlók támogatására irodát állítson fel New­ Yorkban. Napirenden a közös hadsereg rendkívüli költség­­vetése szerepel. Popovszk­ előadó elfogadásra ajánlja a költség­­vetési bizottság javaslatait. Hoffmann (német) a rendkívüli követelések ellen foglal állást. Szóló utal arra, hogy közvetlen veszélyt a külpolitikai látóhatáron senki sem lát. Így tehát legföljebb a japán-orosz háború tapasztalatai okoz­hatják ezt a hirtelen nagy fegyverkezést. Minden­esetre az előrelátás nagymérvű hiányára mutat az, hogy ily óriási követelésekkel kell váratlanul előállni. Szóló ezután azt mondja, hogy az osztrák állam pénzügyi helyzetének és tetterbírásának fokozása csakis úgy lehetséges, ha a német elem ott teljesen diadalra jut. Ebenhoch dr. (katholikus néppárt) elfogadja a költségvetést. Szó a hosszabb beszédben okolja meg ezt az állásfoglalását. Azután több óhajtást fejez ki a katonákra­ való jobb bánásmód és a párbaj­kényszer megszüntetése iránt. A párba­jel­lenes moz­galom vezetői semmiesetre sem fogják abbahagyni a küzdelmet. Szónok ezután kijelenti, hogy Ausztria népei mindig szívesen fogják föláldozni javaikat és vérüket a császárért és a hazáért.­­Sztranszky (cseh) irigyen hallgatta azt a tetszést, amivel az előtte szóló beszédét fogadták. Csak még egy katonabanda kedett vo­la, mely tust húzzon, arra a nagy örömre, hogy Ausztria népei végre meg­szavazhatják azt a sok mid­ét De azért van itt szóló, hogy megmondja: Ausztria népeit nehéz gondok bántják, és éppenséggel nem érzik azt az örömet, melyről a szónok beszélt. Az abszoutizmus a legdrágább kormányforma, és csakis az Ausztriában uralkodó abszolutizmus következménye az, hogy ilyen óriási követelésekkel lépnek most föl. Az udvari kötők még mi­dig a saját kedvük szerint kormányoznak. Azt mondják, hogy az obstrukc­ióval a leg­or­­osabb jogtól fosztja meg magát a parlament, a kö­tségvetés megszava­zásának jogától. De mit látunk ? Azt, hogy a delegáczió, merben nem obstruálnak, nem más, mint az a gép, melynek segítségével azok a bizonyos udvari körök akaratukat keresztülviszik. Merne másképp a kormány ilyen javaslatokkal állni a dele­gációk elé, ha nem tudná, hogy biztosan meg­szavazza az urak házából való többség? Szégyen e terüü­et tagjaira nézve az a tudat, hogy minden beszéd hiábavaló, mert minden már előre ki van csinálva. M­iden oldalól biztosítanak bennünket affelől, hogy a világ csak úgy úszik a bé­rben. Hát ha sehol sincsen veszedelem, akkor miért higyyünk e hirtelen és óriási követelések szükségességében. Min­dig a hadsereg harck­épességéről beszé­lek. Csakhogy ezt em érezték ak­kor is, mikor az újonczlétszám fölemeléséről volt szó A javas­ztot mi megszavaz­­tuk, aztán azonban visszavonták és mi b­amirozva voltunk. A b­amázs áldozata a bidügyminiszter volt, aki megbu­ott. De hogy a hadügyminiszter bukásá­val akarták a blamázst elfe ettetni, ez emlékeztet arra a férjre, aki miután «in flagranti» kapta a nejét, eltávolította a­­ fanapét. Ausztria nem igazi nagyhatalom, mert ha az volna, akkor nem ke­lene a nagyhatalmi állást «puffra» biztosítani. Szóló ezután a visszatérítés kéré­séről beszél. Ebben csak akkor lehetne hinni, ha el lehetne hinni azt is, hogy 25 év alatt nem lesz semmi új követelés. De ezt még a hadügymi­­niszter sem merte állítani. Szóló attól tart, hogy még a mostani követelések sem lesznek elegendők, úgy fog járni a parlament ezzel is, mint az alpesi vasutakkal, melyekre utólag rá kellett fizetni. Az óriási követelésekért szóló egyrészt a baloldali többséget okolja, másrészt pedig azt, hogy a ma­gyaroknak megadták a nemzeti követeléseket és azok most engedékenyebbek. A kölcsön felvételének módozatá­ról beszé­le, szó­l kijelenti, hogy a parla­ment me­szavazása nélkül az meg nem történhe­tik, és az alkotmánynak legsúlyosabb megsértése volna. Szóló végül azt indítványozza, hogy a rendkívüli hitelek fölötti szavazás név szerint való legyen. Az ülést erre délután 3 óráig fe­üggesztik A domtini ülésben elsőnek Duleba (lengyel) beszél, aki a lengyel dee­átusok nevében kijelenti, hogy a rendkívüli költsé­vetést megszavazza. Ami a rendkívüli hitelek fedezésének kérdését illeti, arra szóló nem akar kitérni, mert ez a kérdés nézete szerint nem a delegáczió, hanem a parlament elé tartozik. Susteme hosszabb beszédben a politikai helyzet­­tel foglalkozik és bírája a közös miniszterek, vala­mint a pénzügyminiszter által tett nyilatkozatokat. Azután a rendkívüli hitelekről és kapcsolatban a kvóta­kérdésről beszél. Végül kijelenti szónok, hogy a hiteleket nem szavazza meg. * Az osztrák delegáczió tegnapi üléséről pótlólag még a következőket közöljük: Pitretch hadügymi­niszter először a nemzetiségek követelményeiről beszél és azt mondja, hogy számolni kell az idők változott követelményeivel, de egyúttal a hadsereg érdekeivel is. A véderőtörvény sok igazságtalanságot tartalmaz egyesekkel szemben, de ezt semmiféle intézménynél sem lehet elkerü­li. Az új törvényben sok enyün­és lesz majd. Az új katonai bűnvádi perrendtartás ügye késett, mert a magyar kormány nem küldhette el vá­lszát a hadügyminisz­trium tervezetére. Néhány nap előtt azonban a magyar kormánytól is megjött a válasz, és így most már mi sem áll útjában annak, hogy a javaslat mielőbb a parlamenté , elé kerüljön. A szá­lltások ügyében a miniszter mindent megtesz a mezőgazdák érdeké­ben. A kvóta arányát a megrendeléseknél mindig betartják. Majd hosszasan beszél a kállításról és egyéb részletkérdésről. Z­fT­an de egátu-nak Horvát­országot érdeklő kérdéseire nem válaszol, mert véleménye szerint ez a delegáczió nem avatkozhatk bele a másik ál­om ügyeibe. (Helyeslés). Walters­­kyrchen előadó zárószavában a tételek elfogadását ajánlja. A bizottság a rendes költségeket elfogadja, és ezzel az egész hadügyi költségvetés megszavaz­tatott. A közös pénzügyminisztérium és a számszék jelentéseit vita nélkül tudomásul vették. MAGYARORSZÁG Budapest, 1904. szerda, június 1.­ ­ KÜLFÖLD. Oro­zország és Tibet. Budapest, május 31. A Times legutóbbi számában haditudó­dójának levelét közli, ki részt vesz abban az expediczióban,­­ melyet az angol kormány Jomnahusband ezredes vezérlete alatt Tibetbe küldött. A levél Gyingeseből van keltezve, a hadműve­ltek részleteiről igen keve­set mond ugyan, de nagyon érdekesen festi azokat a mesterkedéseket, melyeket Oroszország éveken át folytatott, hogy Tibetet saját hatalmi körébe vonja. A levél szerint a nép mindenütt mint meg­­szabadunkat fogadja az ango­lkat és csak a tarto­mány egyházi és vlági urai, a tárnak idegenkednek és félnek az angol befolyás terjedésétől. Ezen so­roknak, melyek az angol hódítást akarják a v­­ág előtt kedvező színben feltüntetni, sokkal érdekeseb­bek az oroszok tibeti működésére vonatkozó paszt 87Ucok.­­A lámák tőlünk való idegenkedésének oka a haladástól való elzárkózásukon k­­ül még másban is keresendő s ez a kétségbevonhatatlanul ügyes orosz politika működése. Ezelőtt husz-harmincz esz­tendőre egy Ghomano Lhobving nevű orészül tudó bar­át került Asocnoczk­ból Lhassába. E való tehet­­sé­g ember létére rövid idő alatt a kö­cse­­t tanára lett a dibrugi buddhista kolostorban. Ez az ember ma az orosz politik­ának eszköze. 1898-ban vallásos küldetésben Szibéria déli részébe ment, hogy az ottani buddhista lakosságot felkeresse a érint­ezésbe jutott az ottani orosz hatóságoknál. Vesztegetés vagy rábeszélés io után ez a hárommal nagy orosz­ barát len belőle. Küldetését az oroszok a maguk javára aknázták ki s gazdag ajándékokat küldtek vele a dalai láma számára Lhasszába, hát ő azóta valósággal nem hivatalos ügynöke tett Oroszországnak. Neve igy csakhamar ismeretessé lett a londoni, kalkutai és pétervári kormányok előtt s kiváó ügyeséggel szó­gálta az orosz érdekeket. Rávette a dalai lámát, hogy az orosz ajándékokat a szent párna és magánkönyvtára egyik codia­aurensa eküldésével viszonozza. A tzung-du vagyis az államtanács azonban akadályokat gördített tervei­t é­s a tervezett követség küldését meg­akadályozta. Egy év múlva azonban egy újabb pétervári útja után Ghomang-Lebzargnak, aki időközben az orosz Donjiv Devet vette fel, mégis sik­erült ki­vinnie, hogy a dalai láma követséget kidött Szent-Péter várra az orosz kormantinyal való tárgyalás czljából. A kö­vetségnek ő és egy ko­nstantőnők, Csan-Nyid voltak a vezetői s Colombon át Odesszába s onnan Pe­tro­vára utaztak. Az ut eredménye egy szerződés vo­t, melyne­t értelmében Oroszország a tartomány vé­­de­le felében messzemenő jogokat biztosított magának i­deiben és azt az ígéretet nyerte, hogy egy orosz nagvherczeg Lhasszában lakhatik. Ezt azonban az amban, a kínai császárnak, a tartomány szuverén urának képviselő­e megakadályozta. Je­eniee Ghomang-Lhobzang tervei meg vannak bénítva. Hogy azonban befolyása és vakmerősége mily nagy volt, mutatja, hogy 1903 tavaszán egy szotnya kozákot akart Lhasszába bevinni. Hogy ez nem sikerült neki, hatá­mának csökkenésére enged következtetni. Még mindig azonban a legkiválóbb állású emberek egyike Tibetben , mint a pénzügyek

Next