Magyarország, 1904. június (11. évfolyam, 130-155. szám)
1904-06-01 / 130. szám
t követtük, hogy míg a vasúti, melynek építésére szánva van, a költségvetés egész összegéig kiépül, a kölcsön kamatait a tőkéből fizetjük ki; azonkívül még arra is fel vagyunk hatalmazva, hogy a kezdetben várható üzemdeficitet is a költség tőkéjéből fizessük. Minthogy a vasút 1905. szeptember havában el fog készülni, tehát az 1903-iki költségvetésbe a kamatokat nem vettük be, azonban az 1906-iki költségvetésben teljességében 3.500.000 korona szerepel. Ami az 1905. évi kölcsön kamatját illeti, ez el van látva 16 milliónyi hozzájárulással, amelyet a két kormány a közös aktívákból utalványozott. Ezt 10 évi részletekben élvezzük. Az engedélyezés megtörtént 1898-ban, a 10 év lejár 1908-ban. Hegedűs Sándor: Az 1902-ik évi kölcsön tekintetében nem lát világosan. Amint a vasút a forgalomnak átadatott, az interkalatenak meg kell szűnnie és az üzem a maga kiadásaival terheli az illető vállalatokat, illetőleg a tartományokat Burián István közös pénzügyminiszter, T. albizottság ! E fejtegetésre válaszom a következő: hiszen én egész kereken kinyilatkoztattam, hogy az 1906. évi kölségvetésben benne lesz az egész; tehát midőn én felhoztam azt, hogy az üzem kezdetén a tőkéből fogjuk fizetni, hibám volt, hogy nem fejeztem ki világosan, hogy ez csak az 1905. év végéig fog lefogyni. Elfeledtem ezenkívül azt is, hogy a vasúti vonal fölszerelését fogjuk a tőkéből fedezni. Tehát 1905 végén leszünk képesek csak megítélni, hogy mennyibe került. De semmi szándékom az 1906. évre is kiterjeszteni a beneficziumot, hogy akkor a kamatokat még mindig ne állítsuk fel. Az interkalare természetesen nem kedvező reánk nézve, mert hiszen mi kötelesek voltunk a törvény és a bankokkal kötött szerződések napján az egész összeget felvenni, noha csak a megfelelő részletekben használjuk fel. Természetes dolog, mi nagyon csekély kamatot kapunk s ezért az interkalare reánk nézve nem előnyös. Én tehát azt hiszem, hogy ez a felvilágosítás a bizottsági tag urat is ki fogja elégíteni. Az tény, hogy ez a vasútvonal hosszabb ideig deficites lesz, ezen deficit azonban össze fog folyni a többi vonalak jövedelemében, amelyeknek egy része jó, más része gyöngébben jövedelmez , gondolom, ezen vasútvonal, amelynek közgazdasági fontossága nem fog mindert az üzem kezdetén kialakulni, jó hosszú ideig deficites lesz. Hegedűs Sándor: Kéri, hogy a pénzügyminiszter e fellogosítása a jelentésben említtessék fel. Münnich Aurél elődó: Hozzájárul ahhoz, hogy a miniszer felvilászositásának a jelentésben megfelelő kifejezés adássére. Következik a részletes tárgyalás. Az albizottság az előadó részetes ismertetése alapján változatlanul megszavazza, illetőleg az országos bizottságnak megszavazásra ajánlja az összes címüket. Az albizottság jelentése pénteken délelőtt fél 12 órakor fog hitelesíttetni. A hadügyi albizottság ülése. A magyar delegáczió hadügyi albizottsága ma délután fél 1 órakor ülést tartott. Szapáry Gyula gróf elnöklete alatt, melyen a kormány részéről Tisza István gróf miniszterelnök volt jelen. Müniich Aurel, a bizotság előadója felolvasta a hadügyi bizottság jelentését, amelyet változatlanul elfogadtak és hitelesítettek. Az ülés ezzel véget ért. Osztrák delegáczió, Budapest, május 31. Az osztrák delegáczió ma délelőtt tíz órakor ülést tartott. A hadügyi költségvetés volt ezúttal is napirenden. A szónokok ezúttal is nagyobbrészt az osztrák belpolitika szempontjából ítélték meg a helyzetet. Hoffmann (német) a rendkívüli követelések ellen foglalt állást, míg a katholikus néppárti Ebenhoch a költségeket megszavazta egy igazi pátent osztrák hazafiságtól áradozó beszéd kíséretében. Ez a beszéd arra a gúnyos megjegyzésre késztette az utána következő Stranszky cseh delegátust, hogy még csak a katonabanda-tuss hiányzott. Stranszky egyébként is kemény és alapos brálatban részesítette a a közös kormányt és igen éles szavakkal támadta az abszolutisztikus udvari politikát. Kijelentette továbbá, hogy a felveendő rendkívüli kölcsönt nem szabad a 14 ikg. segítségével elintézni, mert az súlyos sértés volna az alkotmány ellen. Az ülést délben felfüggesztették. Délután folytatták a tanácskozást. Duleba a lengyelek nevében a javaslat mellett, Sustersics ruthén a javaslat ellen beszélt. Az osztrák delegáczió ma teljes ülésben folytatta tanácskozását, melyen Javorszki lovag elnökölt. A közös miniszterek közül Goluhovszki közös külügyminiszter és Pitreiek közös hadügyminiszter, továbbá Spein báró tengerészeti parancsnok van jelen. Az ülés tíz órakor nyílik meg. Schneider és társai interpellácziót nyújtanak be a New Yorkban fennállott, de feloszlott osztrák magyar segélyegylet dolgában. Azt kívánják, hogy az osztrák kormány a kivándorlók támogatására irodát állítson fel New Yorkban. Napirenden a közös hadsereg rendkívüli költségvetése szerepel. Popovszk előadó elfogadásra ajánlja a költségvetési bizottság javaslatait. Hoffmann (német) a rendkívüli követelések ellen foglal állást. Szóló utal arra, hogy közvetlen veszélyt a külpolitikai látóhatáron senki sem lát. Így tehát legföljebb a japán-orosz háború tapasztalatai okozhatják ezt a hirtelen nagy fegyverkezést. Mindenesetre az előrelátás nagymérvű hiányára mutat az, hogy ily óriási követelésekkel kell váratlanul előállni. Szóló ezután azt mondja, hogy az osztrák állam pénzügyi helyzetének és tetterbírásának fokozása csakis úgy lehetséges, ha a német elem ott teljesen diadalra jut. Ebenhoch dr. (katholikus néppárt) elfogadja a költségvetést. Szó a hosszabb beszédben okolja meg ezt az állásfoglalását. Azután több óhajtást fejez ki a katonákra való jobb bánásmód és a párbajkényszer megszüntetése iránt. A párbajellenes mozgalom vezetői semmiesetre sem fogják abbahagyni a küzdelmet. Szónok ezután kijelenti, hogy Ausztria népei mindig szívesen fogják föláldozni javaikat és vérüket a császárért és a hazáért.Sztranszky (cseh) irigyen hallgatta azt a tetszést, amivel az előtte szóló beszédét fogadták. Csak még egy katonabanda kedett vola, mely tust húzzon, arra a nagy örömre, hogy Ausztria népei végre megszavazhatják azt a sok midét De azért van itt szóló, hogy megmondja: Ausztria népeit nehéz gondok bántják, és éppenséggel nem érzik azt az örömet, melyről a szónok beszélt. Az abszoutizmus a legdrágább kormányforma, és csakis az Ausztriában uralkodó abszolutizmus következménye az, hogy ilyen óriási követelésekkel lépnek most föl. Az udvari kötők még midig a saját kedvük szerint kormányoznak. Azt mondják, hogy az obstrukcióval a legorosabb jogtól fosztja meg magát a parlament, a kötségvetés megszavazásának jogától. De mit látunk ? Azt, hogy a delegáczió, merben nem obstruálnak, nem más, mint az a gép, melynek segítségével azok a bizonyos udvari körök akaratukat keresztülviszik. Merne másképp a kormány ilyen javaslatokkal állni a delegációk elé, ha nem tudná, hogy biztosan megszavazza az urak házából való többség? Szégyen e terüüet tagjaira nézve az a tudat, hogy minden beszéd hiábavaló, mert minden már előre ki van csinálva. Miden oldalól biztosítanak bennünket affelől, hogy a világ csak úgy úszik a bérben. Hát ha sehol sincsen veszedelem, akkor miért higyyünk e hirtelen és óriási követelések szükségességében. Mindig a hadsereg harcképességéről beszélek. Csakhogy ezt em érezték akkor is, mikor az újonczlétszám fölemeléséről volt szó A javasztot mi megszavaztuk, aztán azonban visszavonták és mi bamirozva voltunk. A bamázs áldozata a bidügyminiszter volt, aki megbuott. De hogy a hadügyminiszter bukásával akarták a blamázst elfe ettetni, ez emlékeztet arra a férjre, aki miután «in flagranti» kapta a nejét, eltávolította a fanapét. Ausztria nem igazi nagyhatalom, mert ha az volna, akkor nem kelene a nagyhatalmi állást «puffra» biztosítani. Szóló ezután a visszatérítés kéréséről beszél. Ebben csak akkor lehetne hinni, ha el lehetne hinni azt is, hogy 25 év alatt nem lesz semmi új követelés. De ezt még a hadügyminiszter sem merte állítani. Szóló attól tart, hogy még a mostani követelések sem lesznek elegendők, úgy fog járni a parlament ezzel is, mint az alpesi vasutakkal, melyekre utólag rá kellett fizetni. Az óriási követelésekért szóló egyrészt a baloldali többséget okolja, másrészt pedig azt, hogy a magyaroknak megadták a nemzeti követeléseket és azok most engedékenyebbek. A kölcsön felvételének módozatáról beszéle, szól kijelenti, hogy a parlament meszavazása nélkül az meg nem történhetik, és az alkotmánynak legsúlyosabb megsértése volna. Szóló végül azt indítványozza, hogy a rendkívüli hitelek fölötti szavazás név szerint való legyen. Az ülést erre délután 3 óráig feüggesztik A domtini ülésben elsőnek Duleba (lengyel) beszél, aki a lengyel deeátusok nevében kijelenti, hogy a rendkívüli költsévetést megszavazza. Ami a rendkívüli hitelek fedezésének kérdését illeti, arra szóló nem akar kitérni, mert ez a kérdés nézete szerint nem a delegáczió, hanem a parlament elé tartozik. Susteme hosszabb beszédben a politikai helyzettel foglalkozik és bírája a közös miniszterek, valamint a pénzügyminiszter által tett nyilatkozatokat. Azután a rendkívüli hitelekről és kapcsolatban a kvótakérdésről beszél. Végül kijelenti szónok, hogy a hiteleket nem szavazza meg. * Az osztrák delegáczió tegnapi üléséről pótlólag még a következőket közöljük: Pitretch hadügyminiszter először a nemzetiségek követelményeiről beszél és azt mondja, hogy számolni kell az idők változott követelményeivel, de egyúttal a hadsereg érdekeivel is. A véderőtörvény sok igazságtalanságot tartalmaz egyesekkel szemben, de ezt semmiféle intézménynél sem lehet elkerüli. Az új törvényben sok enyünés lesz majd. Az új katonai bűnvádi perrendtartás ügye késett, mert a magyar kormány nem küldhette el válszát a hadügyminisztrium tervezetére. Néhány nap előtt azonban a magyar kormánytól is megjött a válasz, és így most már mi sem áll útjában annak, hogy a javaslat mielőbb a parlamenté , elé kerüljön. A szálltások ügyében a miniszter mindent megtesz a mezőgazdák érdekében. A kvóta arányát a megrendeléseknél mindig betartják. Majd hosszasan beszél a kállításról és egyéb részletkérdésről. ZfTan de egátu-nak Horvátországot érdeklő kérdéseire nem válaszol, mert véleménye szerint ez a delegáczió nem avatkozhatk bele a másik álom ügyeibe. (Helyeslés). Walterskyrchen előadó zárószavában a tételek elfogadását ajánlja. A bizottság a rendes költségeket elfogadja, és ezzel az egész hadügyi költségvetés megszavaztatott. A közös pénzügyminisztérium és a számszék jelentéseit vita nélkül tudomásul vették. MAGYARORSZÁG Budapest, 1904. szerda, június 1. KÜLFÖLD. Orozország és Tibet. Budapest, május 31. A Times legutóbbi számában haditudódójának levelét közli, ki részt vesz abban az expediczióban, melyet az angol kormány Jomnahusband ezredes vezérlete alatt Tibetbe küldött. A levél Gyingeseből van keltezve, a hadműveltek részleteiről igen keveset mond ugyan, de nagyon érdekesen festi azokat a mesterkedéseket, melyeket Oroszország éveken át folytatott, hogy Tibetet saját hatalmi körébe vonja. A levél szerint a nép mindenütt mint megszabadunkat fogadja az angolkat és csak a tartomány egyházi és vlági urai, a tárnak idegenkednek és félnek az angol befolyás terjedésétől. Ezen soroknak, melyek az angol hódítást akarják a vág előtt kedvező színben feltüntetni, sokkal érdekesebbek az oroszok tibeti működésére vonatkozó paszt 87Ucok.A lámák tőlünk való idegenkedésének oka a haladástól való elzárkózásukon kül még másban is keresendő s ez a kétségbevonhatatlanul ügyes orosz politika működése. Ezelőtt husz-harmincz esztendőre egy Ghomano Lhobving nevű orészül tudó barát került Asocnoczkból Lhassába. E való tehetség ember létére rövid idő alatt a köcset tanára lett a dibrugi buddhista kolostorban. Ez az ember ma az orosz politikának eszköze. 1898-ban vallásos küldetésben Szibéria déli részébe ment, hogy az ottani buddhista lakosságot felkeresse a érintezésbe jutott az ottani orosz hatóságoknál. Vesztegetés vagy rábeszélés io után ez a hárommal nagy orosz barát len belőle. Küldetését az oroszok a maguk javára aknázták ki s gazdag ajándékokat küldtek vele a dalai láma számára Lhasszába, hát ő azóta valósággal nem hivatalos ügynöke tett Oroszországnak. Neve igy csakhamar ismeretessé lett a londoni, kalkutai és pétervári kormányok előtt s kiváó ügyeséggel szógálta az orosz érdekeket. Rávette a dalai lámát, hogy az orosz ajándékokat a szent párna és magánkönyvtára egyik codiaaurensa eküldésével viszonozza. A tzung-du vagyis az államtanács azonban akadályokat gördített terveit és a tervezett követség küldését megakadályozta. Egy év múlva azonban egy újabb pétervári útja után Ghomang-Lebzargnak, aki időközben az orosz Donjiv Devet vette fel, mégis sikerült kivinnie, hogy a dalai láma követséget kidött Szent-Péter várra az orosz kormantinyal való tárgyalás czljából. A követségnek ő és egy konstantőnők, Csan-Nyid voltak a vezetői s Colombon át Odesszába s onnan Petrovára utaztak. Az ut eredménye egy szerződés vot, melynet értelmében Oroszország a tartomány védele felében messzemenő jogokat biztosított magának ideiben és azt az ígéretet nyerte, hogy egy orosz nagvherczeg Lhasszában lakhatik. Ezt azonban az amban, a kínai császárnak, a tartomány szuverén urának képviselőe megakadályozta. Jeeniee Ghomang-Lhobzang tervei meg vannak bénítva. Hogy azonban befolyása és vakmerősége mily nagy volt, mutatja, hogy 1903 tavaszán egy szotnya kozákot akart Lhasszába bevinni. Hogy ez nem sikerült neki, hatámának csökkenésére enged következtetni. Még mindig azonban a legkiválóbb állású emberek egyike Tibetben , mint a pénzügyek