Magyarország, 1904. július (11. évfolyam, 156-182. szám)
1904-07-29 / 180. szám
m A ©YA Eöl S . Á. & Budapest, 1904. péntek. junius29. tatlanságát. Merev abszolutizmus zsarnokoskodik a népen; háborúkat folytat a legtávolabb Kelet-Ázsiában ; tengeri kalandokat az afrikai partokon. A nép mogorván megy a háborúba, nem érti, mért kelljen neki verekednie a japániakkal, veszekedni angolokkal, németekkel, amerikaiakkal; tűrni a szegénységet és zsarolást s ha mukkanni merészel, börtönskancsuka vár reá. Jönnek a vészhirek vesztett ütközetekről, elsülyesztett hajókról, égő városokról, melyeket maguk a visszavonuló oroszok gyújtottak föl. Nőttön-nő az elégületlenség, de csak Tolstojnak van bátorsága megírni a czárnak, hogy kössön békét. A miniszterek veszekednek egymás közt; a fejetlenség épp oly nagy Szentpétervárott, mint az orosz főhadiszálláson. Az éhező katonák nem harczolnak s az elnyomott nép összefeküszik. Kormányzók és miniszterek halálos sebekkel omlanak porba. Kétségtelenül ez a japáni háborúnak visszahatása. Kuropatkin jelentéseiből nem tűnik ki a csaták képe, sem az orosz hadsereg szánalmas állapota. De egy bizonyos, hogy az oroszok még egyetlen csatát sem nyertek és öszszes hadállásaikból kiszorítva, a Szibériából Mandzsúriába vezető vasútvonalra vezettek vissza. Immár elvesztették összeköttetésüket Kínával is, ahonnét még élelmiszereket szállíthattak. A tengerparttól teljesen el vannak zárva. Port-Arthurt többé fel nem menthetik. Reményüket is elvesztették, hogy a japániakat visszaverniük sikerülhet, mert az utolsó hadtestet, mely útban van, többé nem Kuropatkin seregének gyarapítására, hanem Vladivosztokba küldik őrségül. Ez bizonyítja, hogy az orosz fősereg teljes visszavonulását határozták el. Közeledik az idő, midőn Oroszország kénytelen lesz beismerni, hogy a hadjáratot elvesztette. Minő következményei lesznek e végzetes háborúnak Oroszország belső viszonyaira ? Forradalom fenyegeti a czezarizmust ? A holtszezon Magyarországon kedvez Tiszának. Az ellenzék szétszóródik az országban és nincs, aki összetartsa. A nagy kormánypártból százat felváltva berendelni mindig lehetséges. De oly hőség uralkodik Budapesten, hogy a miniszterek és tisztviselők se állják s a mamelukok szabadság után simák. A miniszterelnök is csépeltet és a gazdák valamennyien haza akarnak menni, tehát Tisza megkegyelmez nekik s pár nap múlva a képviselőházat elnapolja. Belenyugodott abba is, hogy a házszabályok revízióját ne most vegyék elő, mint tervezve volt, hanem az őszi időszak legelején, szeptemberben vagy októberben. A dolog gyanús, a revízió terve kész és bár előttünk nem ismeretes, bevallott célja, hogy minden obstrukció lehetetlenné váljék, így pl. a zárt ülések megszüntessenek, vagy a többség egyszerű hozzájárulásától tétessenek függővé. A technikai obstrukczió a szavazások új rendjével gátoltassék meg s a fegyelem az elnök diskréczionális hatalmának szertelen megnövesztésével gyakoroltassák. Tisza nagyon jól tudja, hogy a házszabályok revíziója nehezen fog menni, még leszerelő barátja segítségével sem sikerülhet egykönnyen. Előáll az eset, hogy vagy keresztülviszi a házszabályok módosítását s akkor ezek segítségével keresztülhajtja a vámszövetséget és a kereskedelmi szerződéseket, az osztrák tizennegyedik paragrafus elismerésével, valamint az új véderőtörvényt a két új hadtest felállításával, a létszám emelésével , vagy a házszabályok elleni obstrukció alkalmas ürügyül szolgál neki a Ház feloszlatására és az új választásoknak még októberben való elrendelésére.* Münnich és Veszter urak nyilatkoznak, természetesen ők ártatlanok és nyugodtan néznek az illetékes fórum döntése elé. Hát nézhetnek is, amikor ez az illetékes fórum elzárja a bizonyítás útját Nesz Gyula elöl, akkor csakugyan kevés okuk van a terhelt képviselő uraknak tartani az ítélettől. Ők tehát bizonyosan tudják, hogy fel fognak mentetni. De várjon fel fogja-e őket menteni a közvélemény, amely látja, hogy itt csak úgy volt felmentő ítélet hozható, hogy a bizonyítás útjai elzárattak ? I * nyílt, tengerszin feletti összeköttetés terve. A legkülönösebb ilynemű terv, amelyet csak kuriózumból említünk fel, az, hogy a brit szigeteket újra félszigetté változtassák és földszoroshoz hasonló óriási töltéssel kapcsolják össze a kontinenssel. A töltésen csak két-három csatornát hagynának a hajók számára, ezeket a csatornákat pedig szétnyíló hidakkal hidalnák át. Nem tekintve az anyagi nehézségeket, amelyekbe a terv megvalósítása ütközik, — a költségek ugyanis 900 millió frankra rúgnának — nagy veszedelmeket rejtene magában a hajózás szempontjából is. A csatornának ilyetén elzárása ugyanis előre kiszámíthatatlanul módosítaná az Északi-tenger és a La Manche-csatorna viharait. A csatornák igen veszedelmesek lennének a hajókra nézve is, amelyek viharokban és ködös időben ilyen szűk utakra volnának utalva. A híd. Éppen azért a tenger színe fölötti összeköttetés megvalósításának sokkal alkalmasabb formája volna a híd. Az aczélhíd tervét először 1878-ban a franczia akadémiában Verand de Sainte-Anne mérnök vetette föl. Ez a terv állott még legközelebb a megvalósuláshoz, mert egy gazdag angol társaság, az «Internation Railway Company» finanszírozására is vállalkozott. Minthogy azonban akkor gyár nem akadt, amely az óriási nagyságú aczélalkatrészek elkészítésére vállalkozott volna, a terv abban maradt. A terv szerint 340 hídoszlopot állítottak volna föl a tengerben, úgy hogy az oszlopok közötti nyílások száz méter szélességűek lettek volna. Ez a körülmény már magában megmagyarázza, hogy egy ilyen híd mekkora akadályt jelentett volna a hajózásra nézve. Éppen azért ennek a tervnek a tengerészeti minisztériumok, a nagy haditársaságok és a tengerészek voltak legnagyobb ellenségei. Azóta nagyot haladt az aczélipar. Az elért eredményekre támaszkodva, a társaság, amely nevét «Channel Bridge and Railway Company»-ra változtatta, Hersent mérnökkel és a Creusot-gyárral új tervet dolgoztatott ki, amely szerint a hídoszlopok számát 121-re redukálták volna. Más mérnökök véleménye szerint ezt a hidat 72 oszlopra is föl lehetne építeni. Ez már csakugyan nem jelentene akadályt a hajózásra nézve. Az ezzel kapcsolatban végzett tanulmányok, számítások alapján ennek a hídnak kiépítése körülbelül egy milliárd frankba kerülne. A visalatti híd. Mégis mások, hogy a hajózást egyáltalában ne gátolják, a két ország közötti összeköttetést vízalatti híd segélyével akarták megvalósítani. Lényegében ez a terv abban áll, hogy a hidat mintegy tizenöt méternyire építik a víz színe alatt és a rajta lefektetett síneken óriási nagyságú, a víz színe fölé emelkedő, villamosság által hajtott kocsik futnak végig. Voltaképpen itt nem új dologról van szó, csak nagyobb arányokban akarják azt a rendszert alkalmazni, amely már a saint-mald öbölben és Brighton kikötőjében tényleg megvan. E terv szerint két ilyen rendkívüli nagyságú, tengeralatti hidat építenének, egymástól harminc méternyire, amelyeken az ellenkező irányban menő kocsik közlekednének. Ezeknek a kocsiknak a táblája oly nagy volna, hogy egyszerre négy vonat férne el rajtuk. A kocsik felső része négy-öt méternyire állana ki a vízből. Hosszúságukat kétszáz, szélességüket tizennyolc méterre tervezik. Ennek a tervnek első pillanatra szembeszökőek az előnyei: gazdaságos, egyszerű, a közlekedés gyors és feltétlen biztos lebonyolítását teszi lehetővé. Számítások szerint ezen két tengeralatti hídnak az építése öt-hat évig tartana s háromszázötvenmillió frankba kerülne. A gőzkomp. Az eddig említett tervek azonban részint politikai, részint pénzügyi és technikai akadályok miatt csak nehezen valósíthatók meg. De minthogy a nagy forgalom lehetőleg átszállás nélküli összeköttetést követel Anglia és Francziaország között, sokan ideiglenesen megelégednének egy olyan nagyságú gőzkomp építésével, mely egyszerre egész vonatokat volna képes befogadni. Nagyobb arányokban itt ugyanannak a gőzkomprendszernek a megvalósításáról volna szó, amely másutt már régóta alkalmazásra talált. Ilyen gőzkompok közvetítik a közlekedést New York és Brooklyn között, a Bodeni- és Bajkál-tavon, továbbá a messinai szoroson. Ennek a kompnak a hosszúsága 150 méter, legnagyobb szélessége 18 méter volna és három, 18 kocsiból álló vonatot volna képes egyszerre átszállítani. Összes tonnatartalma hatmillióra rúgna és a gőzgép, amely mozgatja, tízezer lóerőre volna berendezve. Ekkora erejű géppel a komp három óra alatt odavissza megtehetné az utat Calais és Dover között. Megközelítő számítások szerint a gőzkomp építésének költségei nem igen haladnák meg a húszmillió frankot, amely valósággal nevetségesen csekély összegnek látszik azokkal a száz, meg százmilliókkal szemben, melyekbe a hidak vagy az alagút kerülnének. Ezeknél kevésbbé fényes megoldása ugyan a kérdésnek, de előnyei mégis kiszámíthatatlanok lennének. Számos előnyét, különösen olcsóságát és biztonságát tekintve, valószínű, hogy leghamarább ez a terv fog megvalósulni. Akkor büszke szigetország is állandó összeköttetésbe kerülne Európával, anélkül, hogy sziget jellegéről, mely hatalmának alapja, le kellene mondania. A földmivelési vita. — A képviselőház ülése. — Budapest, július 28. A költségvetési vita — ha ugyanannak lehet nevezni ezt a néhány napos beszélgetést — a földmivelési tárczánál érte el a kulmináczióját. Itt szólalnak fel ugyanis legtöbben. Kemény kritikáról azonban szó sincs, csak csöndes melankóliával panaszolgatják a bajokat és emlegetik, hogy mi mindent kellene tenni. Papp Géza előadói beszéde vezette be a tárgyalást. Arra utalt, hogy hat év alatt 50 millióról 59 millióra emelkedett a földmivelési budget. Elismerte, hogy ez kevés, ha meggondoljuk, hogy a mezőgazdaságban van az államháztartás erejének forrása, mindazonáltal ő meg van elégedve s ajánlja ezt másoknak is. Marjay Péteren, a következő szónokon azonban nem fogott a jó tanács. Mindjárt azt kifogásolta, hogy egy milliárdos költségvetést ilyen könnyedén és minden komolyság nélkül tárgyal a Ház. Azután elkezdte magasztalni a földmivelési minisztert,de nem a mostanit, hanem az elődjét. Ezért pedig megharagudott Molecz Dani és egy csomó kormánypártis fölindultak, hogy ne erről beszéljen a szónok, hanem a költségvetésről. Marjay aztán fölsorolta a gazdák összes nyomorúságait, az eladósodást, a súlyos közterheket, a terményértékesítés nehézségeit, a túlságba vitt vízlecsapolást, a nagybirtokosok javára foganatosított igazságtalan ártérfejlesztést, az állatorvosi szolgálat drágaságát, a jégbiztosítási kartell stb. s követelte a második földtehermentesítést, úgy hogy a konvertált adósságok a közadók módjára legyenek törleszthetők; végül pedig határozati javaslatot terjesztett be a fokozatos adózás behozatala, az útadó eltörlése, a kincstári illetékek leszállítása, a külföldön lakó birtokosok dupla megadóztatása iránt. Bedeházy János :a magyarság keleti bástyá i.