Magyarország, 1904. augusztus (11. évfolyam, 183-208. szám)

1904-08-02 / 183. szám

4 jegyzőkönyvbe is. És a miniszter ezt a jegyzőköny­­vet — csodálatos a miniszteri ész, ennek nincsen természetrajza — (Zajos derültség balról.) átküldötte a zeneakadémia igazgatóságához véleményadás czéljából. (Derültség balról.) Nem tudja azt a véleményt, amit az igazgatóság adott, de tudja azt, hogy a miniszter átirt az akadémiához, hogy csináljon magyar műszavakat a zenében használt idegen kifejezések helyett, a g-dur, a moderato, a piccicato stb. helyett. (Derültség.) Azután átirt, hogy az összegyűjtött kuruczdaloknak keletkezési idejét állapítsa meg — közjegyzői okirattal. (Zajos derültség.) Íme, a magyar zene érdekében ezek a fontos lépések töténtek Csáky Albin minisztersége alatt. (Zajos derültség balról.) Hát ennek a bolond állapotnak legyen vége. Felhívja a miniszter figyelmét erre a kérdésre, mert a magyar zene megérdemli ezt. (Igaz! Úgy van ! balfelöl.) Az 1848. XX. törvényczikkel foglalkozik. Ezt a törvényt mindnyájan ismerjük és tudjuk, hogy né­­mely rendelkezése életben is van. A vallásgyakor­lat, az iskolás szabad látogatása, a görög keleti egyházakra vonatkozó intézkedések érvényben van­nak. De van e törvénynek egy szakasza, a harma­dik, mely azt mondja, hogy az összes egyházi és iskolai szükségletek állami pénzből fedeztessenek. Ennek a szakasznak tehát az volt az intenc­iója, hogy az egyházak államosíttassanak. Az az eszme vezette azokat a nagy férfiakat, akik ezt a törvényt hozták, hogy a magyar fa­ meg fog úgy erősödni, hogy ezt keresztül lehet vinni. Nem gondolták akkor azt, hogy a magyar nemzeti politikának megvalósí­tása akadályokba fog ütközni, hogy ez ellen a ma­gyar király akaratát állítják majd oda. És ebből a szakaszból következnék aztán az egyházi javak szekularizác­iója, amint ez önként is értetődik, ha az állam fizeti a papokat, valamint az is, hogy az alapítványok is az állam tulajdonába menjenek. A javak megoszlása igen aránytalan s fonák dolog az, hogy milliók felett rendelkezzenek a főpapok, míg a kisebb papok nyomorognak. Beismeri, hogy ennek a kérdésnek felelevenítése felébresztené a felekeze­tek közötti féltékenységet s ő nem is óhajtja ezt szó szerint. A miniszterelnök elég meggondolatlanul kijelentette, hogy végre fogja hajtani ezt a törvényt. Olay Lajos: Ámított! Ámítás volt az, amit mondott. Eötvös Károly: Csak most tudtuk meg aztán egy újabb miniszterelnöki nyilatkozatából, hogy ebből semmi sem lesz. Így hát a miniszterelnök nyilatkozata ámításszerű volt, de bajt csinált, mert a protestáns papok selejtesebb része most követeli a törvény végrehajtását. Nagyon helytelenül teszi. Mióta a Kolonics-rendszer meghonosodott, azóta nem is tudták azt elfojtani. Minden beneficiumot azoknak az egyházaknak adtak, amelyek a magyarok ellen voltak. Az erdélyi szászoknak is megadták a protestánsokénál tízszeresen nagyobb javakat. A kál­vinistáktól meg alapítványaikat elvették, hogy elsor­vadjon a magyar. A tiszta magyar protestáns egy­házak összerogytak a teher alatt, százszor jobban meg vannak terhe­ve, mint a szász, a román és más. Ez a Kolonics-rendszer és az állam tűri ezeket. Ezt tovább tűrni már nem lehet és segíteni kell az állapotokon. A valláshatárok egygyé váltak a ma­gyarság nyelvhatárainál is. Nem akarta, hogy a lelkészek javadalmazása megelőzze az egy­ház híveinek a nagy teher alól való felmen­tését, de nem egyezik bele a miniszterelnök ter­vébe, sőt egész erővel elene küzd annak, hogy a lelkészek javadalmazása elhalasztassék. Ma oldjuk meg ezt, ha napirenden lesz a másik, akkor oldjuk meg azt. De abba nem e­vezik bele, hogy a nemzetiségek viselkedése belejátszszék a kérdés megoldásába és ők eljuthassanak Bécsbe panasz­kodni ti­los hatalmakhoz, hogy a kálvinisták m­ie mit kaptak, mi pedig oláhok, szerbek szegény hazaárnak — nem kaptunk semmit. (Élénk derült­ség a b­al- és szélsőbalolda­ln.) Olyan teherről van szó amelyet az álam megbíz, ezert a kérdést el­odázni nem lehet. Az 1848: XX. tcz. emlegetésére nincs sz­kség, mert annál alaposabb alapon köve­telhetünk a protestáns m­agyar egyházatnak. Csak ez a magyar ku­túr­politic­a ezt pedig a miniszter programj­ában nem látja, ezért a költségvetést nem fogad­a el. (Élénk hegyes és és taps a bal- és szélsöbato­da­on ) Bedöhszy János: A jelenlegi ultászminiszter nem uj ember tárczája körébe tartozó ügyek isme­résénél. Beszédében itt-ott felcsillant egy-egy eszme, melyet már ismerünk munká­ból s mely némi re­ményre jogosít. Naigy várak­ozással van az erész ország a miniszter mun­kálkodása iránt s feltehet­­jük, hogy a régóta óhajtott kérdések a megvalósu­lás stád­um­ába jutnak. A népoktatás kérdése, a polgári is­olák reformja, az egységes középiskolák ügye régen várja már a szükséges intézkedéseket. Nem lát azonban a miniszter beszédében egy erős nemzeti szelemet, mely megnyugtathatná telje­sen. Mi szükség van a népoktatási törvény reform­jában a nemzetiségi tanítókét ezdék fentanására és tovább fejlesztés­ére ? (Úgy van­­ ballelől.) Az lehet és az kell, hogy czél legyen, hogy a tanítóosztály a nemzeti eszmével, a nemzeti gondo­­ttal át legyen hatva. (Úgy van­­ haltétel.) Éppen ilyen fontos kérdés a tanárképzés is. Saj­nálattal konstatálja, hogy ebben az ügyben nem nyilatkozott a miniszter. Pedig van eset reá, mikor a tanár sem hivatottságot, sem tehetséget nem mutat foglalkozása iránt. Ehelyett azonban inkább a harmadik egyetem felállításának szükségességét hangoztatta. Mikor a felső szakiskolák is szaporít­­tatnak, nincs szükség arra, hogy új egyetemet létesítsünk. Vagy ha teszszük, akkor gyökeresen át kell alakítani az egész egyetemet. (Ügy van­ balról.) A magyar nevelést mindig idegen rendszerekbe igyekeztek beszorítani és ezért nincs ma nekünk jellegzetes magyar társadalmunk. Kifogásolja a Ferencz József-intézet szervezetét, amelylyel a ma­gyar ifjakba arisztokratikus allűröket nevelnek. Helyteleníti, hogy a polgári iskola reformjával hét­­osztályúvá teszik az iskolát, hogy ezzel önkéntességi jogot is adhassanak a tanulóknak. Felfogadta ugyan, hogy két évig katonai kérdésekről a parlamentben nem szól (Derültség), de ezt a kérdést most még­is fölemlíti. Kíváncsian néz a miniszter művészi programmja elé. Szeretné, ha a miniszter a magyar tudomány nemzeti jellegének megőrzésére is tenne intézkedéseket. Kifogásolja, hogy a tudományban is idegen tárgyakkal foglalkozunk, ahelyett, hogy a körülöttünk levő népekkel foglalkoznánk. Az 1648. XX. tcz.-re vonatkozólag csatlakozik Eötvös felfogá­sához és fejtegetéseihez. A költségvetést elfogadja, tekintettel a magyar kultúrának hozott áldozatokra. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az ülést 5 perczre felfüggeszti. Szünet után Elnök : Az ülést újból megnyitja. Gál Sándor: Elismeri, hogy a kultuszminisz­teri tárc­ának rendkívüli időben való tárgyalása lehetetlenné teszi ennek olyan részletes bírálatát, mint ahogy az nemzeti szempontból szükséges volna. Mindamellett éppen a tárcza körébe tartozó ügyek­nek nemzeti szempontból való fontossága teszi szük­ségessé a vele való foglalkozást. (ügy van­ balról.) Mint elszomorító tényt kell konstatálni azt, hogy ezermilliós költségvetésünkben a vallás- és közokta­tási budget csak 39 millióval állíttatott be. Az 1848: XX. törvényczikk végrehajtásáról szól. Az államnak nem szabad egyetlen fillérrel sem támogatni azokat a felekezeteket, melyek nemzeti­ségi alapon való berendezkedéssel a magyar nemzeti állam ellen folytatnak akc­iót. (Úgy van­ balról.) Foglalkozik a népoktatási ankét tárgyaival, s élesen elitéli Metianu erdélyi oláh püspök felszólalását. (Helyeslés balról.) Az oyan törekvések ellen, amilyen e főpap be­szédében megnyilatkozott, teljes energiával tilta­koznunk kell. (Igaz! ügy van! balfelől.) Tilta­kozik a kultuszminiszter beszédében használt »szász konzisztórium« kifejezés ellen. (Helyeslés balfelől.) Ez a kifejezés még akkor is csak fentartással fo­gadható el, ha annak nincsen politikai és államjogi értelme. (úgy van­ bárki.) Botrányosan engedékeny volt az iskolákkal, a fe­lekezeti iskolákkal szemben az állam, úgy, hogy még az állam nyelvének oktatását sem tette kötelezővé, csakis a felügyeleti jog maradt meg a kultusz­­miniszternek. Az a végrehajtó hatalom, mely a kormányt megilleti, pártpolitikai hatalommá lett. (Úgy van­ balról.) A felügyeleti jogot ped­g ez a hatalom a nemzeti eszme, a magyar állameszme szempontjából sohasem gyakorolta. Az erdélyi oláh iskolákon csak ez a fölirat áll: Scola romana. (Mozgás jobbról.) Sebess Dénes : Ez a magyar á­lam tekintélye ? Hubik Béla : Botrányos engedékenység! Gál Sándor : Ez a felirat közjogilag is sére­­­mes. És a kormány ahelyett, hogy erélyesen epárt volna a nemzetiségekkel szemben, az egyházi ható­ságokkal lépett érintkezésbe s könyörgött ezen fel­iratok eltávolításáért. Elutasító választ kapott. És a föszolgabitó éjnek idején vonult ki hogy bemeszel­­tesse a feliratokat Minő aiczu csapasa ez a ma­gyar ádam tekintélyére ! Lengyel Zoltán: Kolozs vármegyében ma is igy van ! Gaál Sándor: Másutt is igy van ez még. Szász­­ragenben egy tanítónő egy nyári iskolai muaiság alsama tar egy kis gyermeket, mer' ez magyar ne igén zász­lc­kával jeln meg, haza kergetett s mikor a gyermek apja ezért kérdőre vonta a tanító­­itot, ez kijelentette, hogy jogosan kergette el a gyermeket, mert ez a terület nem Magyar­­ország. Ugyanezen városban az iskolában a tannye­l­­­­et, s a magyar anyanyelvű gyermekek is ezen a nyelven kötelesek tanulni. És ennek az iskolának fentartására 15 száza­lk­os pótadót szed­nek, s ezt a miniszter jóváhagyta. íme, a belügy­miniszteri nemzeti politika,­i­elkiáltások balról: Botrány, gya­ázat!) A szászrépeni gimnáziumban még ennél is czifrább állapotok vannak. (Halljuk! Hall­juk! balról.) Ebben a gimnáziumban egy 50 p.in­tos történelmet tanítanak, mely Rákóczit kalan­dornak deklarálja, s a 67-iki kiegyezésről szólva azt mond­ja, hogy a magyarok ekkor alkotmányt kaptak. (Na­s­zai baltó­.) Lengyel Zoltán: Erről a miniszterek nem tudnak. Gál Sándor: Ugyanez a tankönyv országgyűlé­sünket Landtag-nak nevezi. A földrajzi tankönyvük pedig nem ismer Magyarországot, csak Österreich- Ungart. Leteszi a két tankönyvet a ház asztalára. Felhívja aztán a miniszter figyelmét a Gusztáv Adolf egyesületre, amely nálunk Magyarországon politikai agitácziót fejt ki. Kéri a felekezeti tanítók fizetés­rendezését. Ebben a tekintetben igen gyarlónak tart­ja a költségvetést és ezért azt nem fogadja el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lendl Adolf: Hosszasan bírálja a kultuszmi­niszter programmját. Felsorolja a megoldást váró kérdéseket, amelyekről a miniszter programm­­jában semmit sem hallott. Szól a közalapít­ványi birtokok kezeléséről. Határozott képet nem formálhatunk arról, hogy a közalapítványi bir­tokok mennyit jövedelmeznek. Az alapítványi birtokok holdja átlag egy koronát jövedelmez a minisztériumnak, a földmíves nép, mint bérlő, azonban 80 korona bért fizet egy holdért. Részletes felvilágosítást kér a minisztertől arról, hogy kik a bérlők, mennyit fizetnek és hová lesz a jövede­lm. Addig ő bizalmatlansággal fogadja a miniszter költ­ségvetését. A miniszter egyszer már megígérte, hogy a közalapítványi birtokokat kisbérlőknek adja ki, újabban azonban ismét csak nagybérlőknek adta, ez pedig károsítása a népnek és az államnak és csak elta­­argatása az igazságnak. Több példát sorol fel kerületéből. Nem frázissal, nem takargatással, hanem egyenes és szigorú intézkedéssel kell ezen az állapoton vál­toztatni. (Úgy van­ balról.) A miniszter azzal védi álláspontját, hogy jövedelmezővé akarja tenni a közalapítványok birtokait. Szóló is ezt akarja, s ezért ostorozza a mostani viszonyok helytelenségeit. (Helyeslés balról.) A népet eszegényítette ez a gazdálkodási rendszer, ez a politika. Bizalmatlan­sággal fogadja mindazokat a tételeket, melyek a költ­ségvetésben a közalapítványi birtokokra vonatkozó­lag fel vannak véve, mert ezekből nem lehet kellő tájékoztatást szerezni. (Helyeslés balról.) Kérdi a minisztert, hogyan lehetséges az, hogy évenként 22 ezer korona szerepel a költségvetésben, tankönyvbírálat c­ímen ? Minden esztendőben írnak nálunk 200 tankönyvet? Ezeket a tankönyveket valósággal üzletszerűen gyártatják egyes könyvke­reskedők a velük szerződéses viszonyban álló írókkal, s évenkint újabb meg újabb könyveket sóznak a szegény szülők nyakára. És mert nem tudnak tehetségesebb Írók annyi könyvet írni, amennyi a kereskedőknek kell, igen gyakran tehet­ségtelen Írók rossz könyveit nyújtja be bírálatra a protekcziós kereskedő. Ennek ut­át lehetne vágni oly módon, ha a bírálatra benyújtott könyvet a szerző és kiadó neve nélkül nyújtanák be, s bírálat után a bíráló neve is szerepelne a czím­­lapon. Molnár Jenő: Mindig elárulnák a szerzők és ki­adók neveit a bírálók előtt. Lendl Ado­l: Ugyanilyen állapotok vannak a tan­szerek előállításánál és eladásánál is. Egy-két c­ég, melynek jó összeköttetései vannak, vaksággal mo­­nopo­lzálja a tanszereket, a hazai tanszeripar rová­sára. Van a minisztérium kebelében egy úgynevezett „­anszermúzeumi bizottsága, melynek az a feladata, hogy az egyes iskolák részére megállapítsa, előírja a szükséges tanszereket. A minisztérium azután azt a munkát kinyomatja és hivatalos szám alatt meg­küldi az iskolák igazgatóságának, s benne van min­­denikben egy czérnek a neve, melynél a tanszerek beszerezhetők. Érdekes azonban az, hogy Bécsben az ugyanazon minőségű és anyagú tanszeren sokkal o­csóbbak, mint annál a kereskedőnél, kit a minisz­térium által kiadott jegyzék ajánl. Itt az árakat a minisztérium szabaja meg. Molnár Jenő: úgy látszik, minden minisztérium­nak van egy-egy ilyen alakja. Elnök: Kérem Molnár képviselő urat, ne méltóz­­tassék közbeszólani. Kecskeméthy Ferencz: Halljuk, mert ez ér­d©h CS. E­lök: Ha minden képviselő minden érdekes dolgot elmond, valóságos zsibvásár lenne itt. Molnár Jenő: Nagyon szellemes elnöki meg­­jegy­zés. . Kuli­a Béla: Tán kellemetlen az elnök úrnak is ez a dolog Molnár Jenő: Ez a magyar iparpártolás. Lendt Adolf: Esetetet sorol fel arra, hogy a kormány hogyn jár el az egves kereskedőkkel és iparosokkal szemben s kárhoztatja ezt az eljárást. (Helvesiés balról.) . A népiskolák helyezetéről szólva felhívja a mi­niszter fig­yelmét a rakov­czai iskolánál fenforgó szabálytalanságokra. A költségvetést nem fogadja el, hanem határozati javaslatot nyújt be, hogy uta­­ss­­a a Ház a ku­tuszminisztert, hogy a közalapít­ványi birtokok bevételeiről és kiadásairól terjeszszen a Ház elé részletes számadást. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Megállapítja a következő ülés napirend­jét s az ülést 3 órakor bezárja. MAGYARORSZÁG Budapest, iyu4. xena, augusztus 2.

Next