Magyarország, 1904. augusztus (11. évfolyam, 183-208. szám)
1904-08-02 / 183. szám
4 jegyzőkönyvbe is. És a miniszter ezt a jegyzőkönyvet — csodálatos a miniszteri ész, ennek nincsen természetrajza — (Zajos derültség balról.) átküldötte a zeneakadémia igazgatóságához véleményadás czéljából. (Derültség balról.) Nem tudja azt a véleményt, amit az igazgatóság adott, de tudja azt, hogy a miniszter átirt az akadémiához, hogy csináljon magyar műszavakat a zenében használt idegen kifejezések helyett, a g-dur, a moderato, a piccicato stb. helyett. (Derültség.) Azután átirt, hogy az összegyűjtött kuruczdaloknak keletkezési idejét állapítsa meg — közjegyzői okirattal. (Zajos derültség.) Íme, a magyar zene érdekében ezek a fontos lépések töténtek Csáky Albin minisztersége alatt. (Zajos derültség balról.) Hát ennek a bolond állapotnak legyen vége. Felhívja a miniszter figyelmét erre a kérdésre, mert a magyar zene megérdemli ezt. (Igaz! Úgy van ! balfelöl.) Az 1848. XX. törvényczikkel foglalkozik. Ezt a törvényt mindnyájan ismerjük és tudjuk, hogy némely rendelkezése életben is van. A vallásgyakorlat, az iskolás szabad látogatása, a görög keleti egyházakra vonatkozó intézkedések érvényben vannak. De van e törvénynek egy szakasza, a harmadik, mely azt mondja, hogy az összes egyházi és iskolai szükségletek állami pénzből fedeztessenek. Ennek a szakasznak tehát az volt az intenciója, hogy az egyházak államosíttassanak. Az az eszme vezette azokat a nagy férfiakat, akik ezt a törvényt hozták, hogy a magyar fa meg fog úgy erősödni, hogy ezt keresztül lehet vinni. Nem gondolták akkor azt, hogy a magyar nemzeti politikának megvalósítása akadályokba fog ütközni, hogy ez ellen a magyar király akaratát állítják majd oda. És ebből a szakaszból következnék aztán az egyházi javak szekularizációja, amint ez önként is értetődik, ha az állam fizeti a papokat, valamint az is, hogy az alapítványok is az állam tulajdonába menjenek. A javak megoszlása igen aránytalan s fonák dolog az, hogy milliók felett rendelkezzenek a főpapok, míg a kisebb papok nyomorognak. Beismeri, hogy ennek a kérdésnek felelevenítése felébresztené a felekezetek közötti féltékenységet s ő nem is óhajtja ezt szó szerint. A miniszterelnök elég meggondolatlanul kijelentette, hogy végre fogja hajtani ezt a törvényt. Olay Lajos: Ámított! Ámítás volt az, amit mondott. Eötvös Károly: Csak most tudtuk meg aztán egy újabb miniszterelnöki nyilatkozatából, hogy ebből semmi sem lesz. Így hát a miniszterelnök nyilatkozata ámításszerű volt, de bajt csinált, mert a protestáns papok selejtesebb része most követeli a törvény végrehajtását. Nagyon helytelenül teszi. Mióta a Kolonics-rendszer meghonosodott, azóta nem is tudták azt elfojtani. Minden beneficiumot azoknak az egyházaknak adtak, amelyek a magyarok ellen voltak. Az erdélyi szászoknak is megadták a protestánsokénál tízszeresen nagyobb javakat. A kálvinistáktól meg alapítványaikat elvették, hogy elsorvadjon a magyar. A tiszta magyar protestáns egyházak összerogytak a teher alatt, százszor jobban meg vannak terheve, mint a szász, a román és más. Ez a Kolonics-rendszer és az állam tűri ezeket. Ezt tovább tűrni már nem lehet és segíteni kell az állapotokon. A valláshatárok egygyé váltak a magyarság nyelvhatárainál is. Nem akarta, hogy a lelkészek javadalmazása megelőzze az egyház híveinek a nagy teher alól való felmentését, de nem egyezik bele a miniszterelnök tervébe, sőt egész erővel elene küzd annak, hogy a lelkészek javadalmazása elhalasztassék. Ma oldjuk meg ezt, ha napirenden lesz a másik, akkor oldjuk meg azt. De abba nem evezik bele, hogy a nemzetiségek viselkedése belejátszszék a kérdés megoldásába és ők eljuthassanak Bécsbe panaszkodni tilos hatalmakhoz, hogy a kálvinisták mie mit kaptak, mi pedig oláhok, szerbek szegény hazaárnak — nem kaptunk semmit. (Élénk derültség a bal- és szélsőbaloldaln.) Olyan teherről van szó amelyet az álam megbíz, ezert a kérdést elodázni nem lehet. Az 1848: XX. tcz. emlegetésére nincs szkség, mert annál alaposabb alapon követelhetünk a protestáns magyar egyházatnak. Csak ez a magyar kutúrpolitica ezt pedig a miniszter programjában nem látja, ezért a költségvetést nem fogada el. (Élénk hegyes és és taps a bal- és szélsöbatodaon ) Bedöhszy János: A jelenlegi ultászminiszter nem uj ember tárczája körébe tartozó ügyek ismerésénél. Beszédében itt-ott felcsillant egy-egy eszme, melyet már ismerünk munkából s mely némi reményre jogosít. Naigy várakozással van az erész ország a miniszter munkálkodása iránt s feltehetjük, hogy a régóta óhajtott kérdések a megvalósulás stádumába jutnak. A népoktatás kérdése, a polgári isolák reformja, az egységes középiskolák ügye régen várja már a szükséges intézkedéseket. Nem lát azonban a miniszter beszédében egy erős nemzeti szelemet, mely megnyugtathatná teljesen. Mi szükség van a népoktatási törvény reformjában a nemzetiségi tanítókét ezdék fentanására és tovább fejlesztésére ? (Úgy van ballelől.) Az lehet és az kell, hogy czél legyen, hogy a tanítóosztály a nemzeti eszmével, a nemzeti gondottal át legyen hatva. (Úgy van haltétel.) Éppen ilyen fontos kérdés a tanárképzés is. Sajnálattal konstatálja, hogy ebben az ügyben nem nyilatkozott a miniszter. Pedig van eset reá, mikor a tanár sem hivatottságot, sem tehetséget nem mutat foglalkozása iránt. Ehelyett azonban inkább a harmadik egyetem felállításának szükségességét hangoztatta. Mikor a felső szakiskolák is szaporíttatnak, nincs szükség arra, hogy új egyetemet létesítsünk. Vagy ha teszszük, akkor gyökeresen át kell alakítani az egész egyetemet. (Ügy van balról.) A magyar nevelést mindig idegen rendszerekbe igyekeztek beszorítani és ezért nincs ma nekünk jellegzetes magyar társadalmunk. Kifogásolja a Ferencz József-intézet szervezetét, amelylyel a magyar ifjakba arisztokratikus allűröket nevelnek. Helyteleníti, hogy a polgári iskola reformjával hétosztályúvá teszik az iskolát, hogy ezzel önkéntességi jogot is adhassanak a tanulóknak. Felfogadta ugyan, hogy két évig katonai kérdésekről a parlamentben nem szól (Derültség), de ezt a kérdést most mégis fölemlíti. Kíváncsian néz a miniszter művészi programmja elé. Szeretné, ha a miniszter a magyar tudomány nemzeti jellegének megőrzésére is tenne intézkedéseket. Kifogásolja, hogy a tudományban is idegen tárgyakkal foglalkozunk, ahelyett, hogy a körülöttünk levő népekkel foglalkoznánk. Az 1648. XX. tcz.-re vonatkozólag csatlakozik Eötvös felfogásához és fejtegetéseihez. A költségvetést elfogadja, tekintettel a magyar kultúrának hozott áldozatokra. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az ülést 5 perczre felfüggeszti. Szünet után Elnök : Az ülést újból megnyitja. Gál Sándor: Elismeri, hogy a kultuszminiszteri tárcának rendkívüli időben való tárgyalása lehetetlenné teszi ennek olyan részletes bírálatát, mint ahogy az nemzeti szempontból szükséges volna. Mindamellett éppen a tárcza körébe tartozó ügyeknek nemzeti szempontból való fontossága teszi szükségessé a vele való foglalkozást. (ügy van balról.) Mint elszomorító tényt kell konstatálni azt, hogy ezermilliós költségvetésünkben a vallás- és közoktatási budget csak 39 millióval állíttatott be. Az 1848: XX. törvényczikk végrehajtásáról szól. Az államnak nem szabad egyetlen fillérrel sem támogatni azokat a felekezeteket, melyek nemzetiségi alapon való berendezkedéssel a magyar nemzeti állam ellen folytatnak akciót. (Úgy van balról.) Foglalkozik a népoktatási ankét tárgyaival, s élesen elitéli Metianu erdélyi oláh püspök felszólalását. (Helyeslés balról.) Az oyan törekvések ellen, amilyen e főpap beszédében megnyilatkozott, teljes energiával tiltakoznunk kell. (Igaz! ügy van! balfelől.) Tiltakozik a kultuszminiszter beszédében használt »szász konzisztórium« kifejezés ellen. (Helyeslés balfelől.) Ez a kifejezés még akkor is csak fentartással fogadható el, ha annak nincsen politikai és államjogi értelme. (úgy van bárki.) Botrányosan engedékeny volt az iskolákkal, a felekezeti iskolákkal szemben az állam, úgy, hogy még az állam nyelvének oktatását sem tette kötelezővé, csakis a felügyeleti jog maradt meg a kultuszminiszternek. Az a végrehajtó hatalom, mely a kormányt megilleti, pártpolitikai hatalommá lett. (Úgy van balról.) A felügyeleti jogot pedg ez a hatalom a nemzeti eszme, a magyar állameszme szempontjából sohasem gyakorolta. Az erdélyi oláh iskolákon csak ez a fölirat áll: Scola romana. (Mozgás jobbról.) Sebess Dénes : Ez a magyar álam tekintélye ? Hubik Béla : Botrányos engedékenység! Gál Sándor : Ez a felirat közjogilag is séremes. És a kormány ahelyett, hogy erélyesen epárt volna a nemzetiségekkel szemben, az egyházi hatóságokkal lépett érintkezésbe s könyörgött ezen feliratok eltávolításáért. Elutasító választ kapott. És a föszolgabitó éjnek idején vonult ki hogy bemeszeltesse a feliratokat Minő aiczu csapasa ez a magyar ádam tekintélyére ! Lengyel Zoltán: Kolozs vármegyében ma is igy van ! Gaál Sándor: Másutt is igy van ez még. Szászragenben egy tanítónő egy nyári iskolai muaiság alsama tar egy kis gyermeket, mer' ez magyar ne igén zászlckával jeln meg, haza kergetett s mikor a gyermek apja ezért kérdőre vonta a tanítóitot, ez kijelentette, hogy jogosan kergette el a gyermeket, mert ez a terület nem Magyarország. Ugyanezen városban az iskolában a tannyelet, s a magyar anyanyelvű gyermekek is ezen a nyelven kötelesek tanulni. És ennek az iskolának fentartására 15 százalkos pótadót szednek, s ezt a miniszter jóváhagyta. íme, a belügyminiszteri nemzeti politika,ielkiáltások balról: Botrány, gyaázat!) A szászrépeni gimnáziumban még ennél is czifrább állapotok vannak. (Halljuk! Halljuk! balról.) Ebben a gimnáziumban egy 50 p.intos történelmet tanítanak, mely Rákóczit kalandornak deklarálja, s a 67-iki kiegyezésről szólva azt mondja, hogy a magyarok ekkor alkotmányt kaptak. (Naszai baltó.) Lengyel Zoltán: Erről a miniszterek nem tudnak. Gál Sándor: Ugyanez a tankönyv országgyűlésünket Landtag-nak nevezi. A földrajzi tankönyvük pedig nem ismer Magyarországot, csak Österreich- Ungart. Leteszi a két tankönyvet a ház asztalára. Felhívja aztán a miniszter figyelmét a Gusztáv Adolf egyesületre, amely nálunk Magyarországon politikai agitácziót fejt ki. Kéri a felekezeti tanítók fizetésrendezését. Ebben a tekintetben igen gyarlónak tartja a költségvetést és ezért azt nem fogadja el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lendl Adolf: Hosszasan bírálja a kultuszminiszter programmját. Felsorolja a megoldást váró kérdéseket, amelyekről a miniszter programmjában semmit sem hallott. Szól a közalapítványi birtokok kezeléséről. Határozott képet nem formálhatunk arról, hogy a közalapítványi birtokok mennyit jövedelmeznek. Az alapítványi birtokok holdja átlag egy koronát jövedelmez a minisztériumnak, a földmíves nép, mint bérlő, azonban 80 korona bért fizet egy holdért. Részletes felvilágosítást kér a minisztertől arról, hogy kik a bérlők, mennyit fizetnek és hová lesz a jövedelm. Addig ő bizalmatlansággal fogadja a miniszter költségvetését. A miniszter egyszer már megígérte, hogy a közalapítványi birtokokat kisbérlőknek adja ki, újabban azonban ismét csak nagybérlőknek adta, ez pedig károsítása a népnek és az államnak és csak eltaargatása az igazságnak. Több példát sorol fel kerületéből. Nem frázissal, nem takargatással, hanem egyenes és szigorú intézkedéssel kell ezen az állapoton változtatni. (Úgy van balról.) A miniszter azzal védi álláspontját, hogy jövedelmezővé akarja tenni a közalapítványok birtokait. Szóló is ezt akarja, s ezért ostorozza a mostani viszonyok helytelenségeit. (Helyeslés balról.) A népet eszegényítette ez a gazdálkodási rendszer, ez a politika. Bizalmatlansággal fogadja mindazokat a tételeket, melyek a költségvetésben a közalapítványi birtokokra vonatkozólag fel vannak véve, mert ezekből nem lehet kellő tájékoztatást szerezni. (Helyeslés balról.) Kérdi a minisztert, hogyan lehetséges az, hogy évenként 22 ezer korona szerepel a költségvetésben, tankönyvbírálat címen ? Minden esztendőben írnak nálunk 200 tankönyvet? Ezeket a tankönyveket valósággal üzletszerűen gyártatják egyes könyvkereskedők a velük szerződéses viszonyban álló írókkal, s évenkint újabb meg újabb könyveket sóznak a szegény szülők nyakára. És mert nem tudnak tehetségesebb Írók annyi könyvet írni, amennyi a kereskedőknek kell, igen gyakran tehetségtelen Írók rossz könyveit nyújtja be bírálatra a protekcziós kereskedő. Ennek utát lehetne vágni oly módon, ha a bírálatra benyújtott könyvet a szerző és kiadó neve nélkül nyújtanák be, s bírálat után a bíráló neve is szerepelne a czímlapon. Molnár Jenő: Mindig elárulnák a szerzők és kiadók neveit a bírálók előtt. Lendl Adol: Ugyanilyen állapotok vannak a tanszerek előállításánál és eladásánál is. Egy-két cég, melynek jó összeköttetései vannak, vaksággal monopolzálja a tanszereket, a hazai tanszeripar rovására. Van a minisztérium kebelében egy úgynevezett „anszermúzeumi bizottsága, melynek az a feladata, hogy az egyes iskolák részére megállapítsa, előírja a szükséges tanszereket. A minisztérium azután azt a munkát kinyomatja és hivatalos szám alatt megküldi az iskolák igazgatóságának, s benne van mindenikben egy czérnek a neve, melynél a tanszerek beszerezhetők. Érdekes azonban az, hogy Bécsben az ugyanazon minőségű és anyagú tanszeren sokkal ocsóbbak, mint annál a kereskedőnél, kit a minisztérium által kiadott jegyzék ajánl. Itt az árakat a minisztérium szabaja meg. Molnár Jenő: úgy látszik, minden minisztériumnak van egy-egy ilyen alakja. Elnök: Kérem Molnár képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólani. Kecskeméthy Ferencz: Halljuk, mert ez érd©h CS. Elök: Ha minden képviselő minden érdekes dolgot elmond, valóságos zsibvásár lenne itt. Molnár Jenő: Nagyon szellemes elnöki megjegyzés. . Kulia Béla: Tán kellemetlen az elnök úrnak is ez a dolog Molnár Jenő: Ez a magyar iparpártolás. Lendt Adolf: Esetetet sorol fel arra, hogy a kormány hogyn jár el az egves kereskedőkkel és iparosokkal szemben s kárhoztatja ezt az eljárást. (Helvesiés balról.) . A népiskolák helyezetéről szólva felhívja a miniszter figyelmét a rakovczai iskolánál fenforgó szabálytalanságokra. A költségvetést nem fogadja el, hanem határozati javaslatot nyújt be, hogy utassa a Ház a kutuszminisztert, hogy a közalapítványi birtokok bevételeiről és kiadásairól terjeszszen a Ház elé részletes számadást. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Megállapítja a következő ülés napirendjét s az ülést 3 órakor bezárja. MAGYARORSZÁG Budapest, iyu4. xena, augusztus 2.