Magyarország, 1904. szeptember (11. évfolyam, 209-234. szám)
1904-09-01 / 209. szám
Valóban, nagy méltatlanságot követett el az uralkodó személyén a szabadelvű párt ezidőszerinti vezére, Tisza István gróf, amikor az uralkodó személyét állította oda a nemzeti törekvések gátjául. Egy példát hozunk föl. Kivel fogja elhitetni Tisza István gróf, hogy a kilenczes bizottság eredeti programmjához nem járult volna hozzá az uralkodó, ha a szabadelvű párt kitart az eredeti programm mellett, és ha — amint heteken keresztül történt — nem akad államférfi, aki kabinetet vállal a programm módosításával ? Jó, tegyük föl, hogy tovább tartott volna a törvényenkívüli, sőt kormánynélküli állapot. Azt láttuk, hogy az ország nemcsak hogy nem halt ebbe bele, de még csak sebeket sem szenvedett. Ellenben a «nagyhatalmi állás» végsőket vonaglott. Minden józan emberi számítás szerint az udvari hatalomnak nem lehetett volna megvárni azt, hogy a tényleg szolgáló katonák második korosztálya is kikerüljön a szolgálatból újoncpótlás nélkül. Hát bizony, ha bele tudtak nyugodni egy 64 év óta végrehajtatlanul álló törvény végrehajtásába, amelyben pedig a bécsiek máris a hadsereg kettészakítását látják, belenyugodtak volna azoknak a »lényegtelen« módosításoknak az elejtésébe is. Mindezt pedig, ismételjük, nem rekrimináczió végett, hanem annak bizonyítására hozzuk föl, hogy az ország sorsa, a nemzeti jogos törekvések sorsa a többség, a szabadelvű párt kezében van, és ha azok elejtetnek, akkor azokat a szabadelvű párt ejti el. Igenis, a nemzeti törekvések egyetlen gátja nem az uralkodó, hanem a szabadelvű párt. Mert ennek élni kell, azért kellett és kell ma is a nemzetnek hátramaradást szenvedni. Közjogunk ezért fejlődött vissza, törvényeink ezért maradtak végrehajtatlanul. Jó ezt tudni a nemzetnek akkorra, amikor megint megindul a küzdelem a nemzeti jogok érvényesítése iránt; jó lesz tudni, hogy tulajdonképpen kivel kell leszámolnia, s megjelennek itt is, ott is a csataterek hiénái, amelyek nemcsak az elmaradozott holttetemeket takarítják el, hanem megszabadítják a nehéz sebesülteket és a teljesen magukra maradt gyönge, védtelen, apátlan-anyátlan árvákat is testi, lelki fájdalmaiktól . . . * A forró augusztusi napon még naplemente után is meleg, fülledt, nyomasztó levegő terjeng a nagy területen, mely minden oldalról sötét szálerdő közé van ékelve. Egymás fölé tolakodó magas hegyek tövén hosszan elterülő sikság ez, amelynek ölében nesztelenül siklik tova és alakul nem egy helyütt zsombékká, tóvá a fönt, a hegyek között oly zajosan csörgedező kis erdei patak, mely itt el-eltünik a reája boruló réti fák, a fűz, a rekettye, a berekfa lombjai alatt s a sűrűn nőtt nádak, kákák, sások, vizirózsák és liliomok között. Jobbra, balra, köröskörül, be se látható nagy távolságokra üde, bokros ifjú erdőség terül el előttünk, imitt-amott egyes világosabb színü ligeteket, fátlan tisztásokat tüntetve szemeink elé a másutt tömören nőtt fiatal csemeték között. Az a része ez a nagy birtoknak, ahol az évről-évre szaporodó tarvágásokat s az ezek nyomán keletkezett mesterséges új erdősítéseket varázsolja egymás mellé az erdőgazdaság. Mint az orgonasípok, úgy sorakoznak egymás mellett az egyes évek különváló osztagjai az önmegtagadó erdészmunka lassan élő nemes gyümölcseként, amelyet majd csak mások, más nemzedékek új nemzedékei szedhetnek le egy másik évszázad múlva. A már magasra nyúló idősebb csemeték már nem szorulnak az ember Budapest, augusztus 31. Szentesített törvényczikkek. A hivatalos lap mai száma közli a Sándor község közigazgatási és országgyűlési képviselőválasztó kerületi átkebelezéséről szóló 1904. XIX., a közös hadsereg nevelőintézeteiben magyar honos ifjak részére létesített 250 áll. alapítványi helyről szóló XX., az 1904. évi állami költségvetésről szóló XXL, a szab. osztrák-magyar államvasút-társaságtól fevett 10 millió korona előleg törlesztőben részének visszafizetéséről szóló XXIL. a mérsékelt áru marhasóról szóló 1897. évi I. törvényczikk módosításáról szóló XXIII. és a szegényséreg tüdőbeteg szanatórium-egyesület által felveendő nyereménykölcsön engedélyezéséről szóló XXIV. törvényczikkeket a szentesitési záradékkal ellátva. Körber osztrák miniszterelnök Daltoztában. Lembergből táviratozzák, hogy mikor Körber miniszterelnök a bírósági hivatalnokokat fogadta, Tehorznicki főtörvényszéki elnök kifejezte a császár és a császári ház iránti rendíthetetlen hűség és ragaszkodás érzelmeit és köszönetet mondott a miniszterelnök látogatásáért, biztosítván őt, hogy a bírósági tisztviselők a központi hatóság intenczióit követve, szigorúan tárgyilagos, a szükségletekhez alkalmazott és lehetőleg gyors igazságszolgáltatást igyekeznek gyakorolni, végül azt az óhajt fejezte ki, hogy az eljárás gyorsítása czéljából új törvényszékeket állítsanak fel. Körber miniszterelnök köszönetet mondott az üdvözlésért, dicsérettel emlékezett meg Tehorznicki működéséről a tengerszem ügyében kiküldött választott bíróságnál és kijelentette, hogy mindaz, amit akarunk, három kis szóban kifejezhető: igazságos jogszolgáltatást akarunk. A miniszterelnök utalt azokra a nagy követelményekre, amelyeket a bírák iránt támasztanak az új polgári perrendtartás behozatalára, a küszöbön álló új büntető törvényre, polgári törvénykönyvre és más törvényanyagokra, úgy, mint a részvénytörvény, csődtörvény stb. behozatalára és utalt továbbá a bírák kijelentéseire a törvények magyarázata tekintetében és intette a bírói kart, hogy kötelességének teljesítésénél mindig gondoljon az igazságosságra, valamint a humanitásra és az ember értékére. A miniszterelnök kijelentette, hogy igyekezni fog a felsorolt óhajokat teljesíteni és újból megígérte, hogy tolmácsa lesz a tisztviselők lojális érzelmeinek. A miniszterelnök az ügyvédi és közjegyzői kamara választmányát is fogadta, valamint a kereskedelmi törvényszék laikus ülnökeit, a jegyzők küldöttségét, mely a kar köszönetét fejezte ki a javadalmak felemeléséért és memorandumot nyájgondozó kezére; gondoskodik róluk immár teljes mértékben az anyatermészet, mely igazságos mértékben osztja ki köztük a tápláló nedvességet, az éltető levegőt, a jótékony világosságot. Az ifjabbak azonban még a közéjük vetett tengerisorok árnyékának és kapaművelésének emberadta jótéteményében részesülnek, míg a leggyöngébbek, a napvilágot még csak alig megismert kis palánták a magasszáruan aratott rozsbuza tarlója alatt hűsölnek. Valóságos Paradicsomkertje ez a hely a vadaknak és igazi Eldorádója a vadászoknak. Nyúl, fáczán, fogoly, tűrs, mind itt ütötte fel a családi tanyáját. A hegységből a szarvasok, az őzek, a vaddisznók is ide járnak le a patakra, a kis tóra, a sok zsombékra, ahol akárhányszor a nappali pihenőjüket is megtartják, amikor itt csöndesség, békesség, nyugalom honol. De haj, vége szakadt itt most minden boldogságnak egyszerre ! Nehéz napok virradtak, súlyos megpróbáltatás, iszonyatos üldözés keletkezett váratlanul ennek a boldog tájnak minden lakójára . Korán reggel, amikor még nem is igen tértek a nappali nyugalmukra, amikor még a fölkelő nap aranysugarai föl se csókolták a fűszálakról a ragyogó harmatgyöngyöket, egészen szokatlan, teljesen ismeretlen hangok ütötték meg a hallásukat ; vésztjósló hangok, emberek és kutyák hangjai. És ezeknek a zaja mid nagyobb, mind általánosabbá válik s még borzasztó durranások is megreszkettetik a levegőt. Hallják, látják, hogy itt is, ott is, rémült hangokat is hallatva menekülnek a lakótársak, az ismerősök, a rokonok. Futatott át, melyben az ideiglenes szolgálati idő megrövidítését kérte, továbbá a különböző községek küldöttségeit, amelyek járásbíróságok felállítását kérték. A bíróságok megszemlélése után a miniszterelnök a helytartóság tisztviselőit fogadta és ez alkalommal hangsúlyozta, hogy azt hiszi, hogy legméltóbban avval fejezte ki Galiczia iránti érzületét, hogy Potockit ajánlotta a helytartói állásra. Az ország és az abban élő népek örömmel üdvözölték kinevezését. A helytartó pártatlansága és jóindulata az egész országban megerősödött. Minden lakos biztonságot érez szabadsága és jogai tekintetében. A miniszterelnök meg van győződve, hogy a helytartónak sikerülni fog az országban minden viszályt megszüntetni, hogy a kormánynak a lakosság javára irányuló törekvései megvalósíthatók legyenek. A Dilo czimű ruthén lap vezérczikkben foglalkozik Körber utazásával s így fejezi be czikkét: «Ha Körber a gyöngyöző pezsgő és dagályos felköszöntők mellett a lengyel urakkal megegyezésre jut, akkor a ruthén nép gyűléséből feléje fog hangzani a ruthén német hangja is, hogy emlékezzék arra, milyen országban van és hogy bebizonytsuk mondásainak értéktelenségét.» A Burger Lwowski szintén vezérczikkben foglalkozik Körbernek Krakkóban tartott beszédével s ezeket mondja többek között: «Körber mindjárt útja kezdetén leleplezte önmagát , tudomásunkra adta, hogy csak azért jött, hogy a kormány benső szövetségét a galicziai konzervatívcsoporttal demonstrálja. A pécskai pótválasztás. Aradról táviratozzék, hogy Arad megye központi választmánya a pécskai pótválasztást szeptember 13-ára tűzte ki. MAGYARORSZÁG Budapest, 1904. csütörtök, szeptember 1 «•' :■ 'írass, ■ ■— - .............'■■■■■ ---Az olaszbarátság. Budapest, augusztus 31. Nekünk, magyaroknak ellenségünk a német. Olaszország sohasem volt ellenségünk Nagy Lajos óta. A franczia sem ellenségünk, az orosz sem ellenségünk, a török sem, száz esztendő óta. Nagy Péter czár pártját fogta Rákóczinak; IV. Henrik, XIV. Lajos, I. Napóleon és III. Napóleon független Magyarországot kívántak; Abdul Medsid megvédelmezte Kossuthot és a magyar emigrácziót; Viktor Emánuel, Cavour és Garibaldi légiót szerveztek Magyarország felszabadítására. Nincs ezeknek röpül nyakra-lőre, ki merre lát. Egy se tudja, hogy mi az, ami egyszerre rászakadt s nem tudják még a múltra már nem emlékező öregek se, hogy mivel, miként védekezzenek, hogy merre, hová meneküljenek a nyomaikon haladó kutyák elöl s halálos kétségbeeséssel futnak ide, oda a takaró bokrok alatt, majd pedig, amikor már egészen közel van a veszedelem, meglapulnak, szinte félholtra válva, a fa és az avar között. De nincs menekvés. A vizsla megtalálja őket itt is s immár csak az őrült futás, vagy a gyors szárnyrakelés segíthet. Csakhogy . . . Oh, ilyenkor villámok czikáznak és hatalmas dörrenések hangzanak körülöttük: a lövés ... a lövés, amely még gyorsabban röpül . . . Szerencse, hogy nagyon gyakran csak fölöttük, alattuk, mellettük surran el, vagy csak köntösüket tépi meg valamennyire. * A véres harcz után végre leáldozott a nap piros korongja a hegyek mögé, az éj leszálló fátyola ráborult a tára, a völgy besötétedett és elveszett az előbbi szemhatár. Itt-ott mintha foszlányokra szakadozott sűrű, fehér köd feküdnék a már harmatozó bokrokon. Az elégett sok lőpor nehéz füstje ez, amely a ritka levegőben esőt, harmatot soha nem szülő felhőkké tömörült. Néma csönd fogja körül ismét az egész nagy vidéket. Mintha csak nem is változott volna semmi az előbbi megszokott állapoton! De amikor már sok csillag ragyog az ég bohózatán s ezek egészen birtokba vették az eltűnt napvilág szerepét; amikor új uralomhoz jutott ismét a rejtelmes éjszaka", akkor lassanlassan, előbb félve-lopva, alig hallhatóul.