Magyarország, 1904. november (11. évfolyam, 261-287. szám)
1904-11-01 / 261. szám
s lakodók száma lassan kint olyan nagy lett, hogy értékük alá szállott csaknem a semmire. És ez a mandátumhajszolás nem állt meg a többség határain, átcsapódott az az ellenzéki oldalra is. Ahol nem lehetett győzni a hivatalos kormánypárti jelölttel, ott támogatták az ellenzéki kormánypárti jelöltet, így aztán a szervezet bővült és tökéletesedett. Két szárnya lett a hatalomnak. Mind a kettő ugyanazt a czélt szolgálja: az egyéni érvényesülést. Amellett a hatalom vágyainak kielégítését, a nyílt vagy hallgatag támogatás által. És ez az, ami kínos és kétségbeejtő állapot. Mert hiszen menjen, aki már menni akar nyíltan a kormánypártra. Van reá elég példa, hogy sokan boldogulást találtak ott Sárközy, Vadnay és mások főispánok lettek. Vannak, akiknek gyerekei, vejei csúsztak előre. Ha valaki nyíltan színt változtat, ott hagyja az ellenzéket és átmegy a kormánypártra, hát viseli érte a politikai felelősséget. De suttyomban és alattomban kormánypártoskodni ellenzéki álarca alatt, titokban összetrafikálni, ez a legkvalifikálhatatlanabb eljárás. Bámulatos, hogy az ellenzék ezt elnézi és eltűri. — Meglássa, hogy hogyan fognak most is az áthidalásokkal svmndtizni. A Magyarország már reámutatott arra, hogy Tisza hogyan kapcsolja ki egymásután javaslatából a sallangokat. Ezt sem akarja, azt sem akarja. Természetesen, ő csak a lényeget akarja , hogy a Habsburg-hatalom czéljaira összeszervezett többséggel szemben ne legyen itt többé ellenállási erő. Beszélni beszélhetnek, de akaszthatják meg többé, hogy a hatalom az ő törvénytelen szándékait keresztülvihesse. Ami jogrend, szabadság, parlamenti rend és gyakorlat fennállhatott századokig, ami jó volt Széchenyinek, Deáknak, Kossuthnak, jó volt még Tisza Kálmánnak is, az ma már nem jó. A hatalom az ő udvari embereit ideküldi, hogy azokat elkoboztassa. Higyte el, az eddigi követelődzés csak móka volt, a czél a sima és engedékeny keresztülvitel. Csak a lényeget engedjék meg: Az ellenállás lehetősége szűnjön meg. Ne akaszthassák meg az udvari akarat érvényesülését. Törüljék el az ellenállás fegyvereit. Beszélgessenek, szavazhassanak. De az udvari többség akarata végre érvényesülhessen. Ez a lényeg és ez a czél, amit keresztül akarnak vinni. — Nézze csak, hogy az izletesek már is hogy kertelnek. Eleinte csak az üzletes lapokban jelennek meg a ballon d’essay-k. Eleinte szerény keretekben. Tudósítások, vélemények alakjában. Azután mind határozottabban. Míg végre elől kerül a nagyképü, hangzatos deklamácziókba. Ezek szolgálni akarnak a hatalomnak. Láthatta, hogy amikor igazán bajban van, az üzletes emberek mindig odaállanak a hatalom mellé. A nagyhangú fogadkozások, a színfalhasogató, kifestett arczú nemzeti dolgok ezeknek csak az a dörzsölő fa, amelyhez időközönként népszerűség okáért hozzádömölődnek. Meg fogja látni, hogy simítják majd itt is a dolgot. A harcz folyik majd egy jó darabig, akkor előre megállapított haditerv szerint jön a megrohanás. Előkerülnek a kormánypárti ellenzékiek és a kapható üzletes lapok és végtelen ordítozást fognak a pubikum fülébe véghez vinni, hogy milyen veszélyben van a haza. Engedni kell Tiszának, mert hiszen ő is enged. Meg kell menteni az alkotmányt. Lehetetlenné kell tenni, hogy »kevesek, egy törpe kisebbség garázdálkodhasson.« És igy tovább, Tiszának nem a szalang kel, nem a szó kell, hanem a lényeg kell. A parlamenti ellentállást akarja lehetetlenné tenni. Ez a harcz, megássa, nagy eredményeket fog előidézni Hogy Tisza czélját semmi áron és semmi eszközzel el nem érheti, az természetes De ez a küzdelem fel fogja nyitni a nemzet szemeit tebesen. Az álarcz végleg le fog hullni. Az alakoskodók, akiknek mára alig van valami hitelük, el fogják veszíteni lábuk alól egészen a tatat. Üzleti haszon kedvéért nem lehet többé alattomos és kétszínű játékot folytatni. Ebben a küzdelemben végre határozottan ki fog tűnni, hogy ki tart a nemzettel és ki a bécsi udvar embere a tekintetnek, ellátunk a tejút szélső csillagaihoz, az álló csillagok komoly és titoksebes birodalmába. Ez az a hatalom, amely a Guzman Pierre százezer frankját sugallta, ez az a világosság, amelynek fényénél végtelen egyedülvalónak látjuk az emberiség földi helyzetét. Kérdést fogunk tehát tenni mi, vermérő parányok a mindenséghez . Teremtés nagy lenke, aki idáig vezettél és kormányozol bennünket, felelj, éltek-e felebarátaink odaát a sziporkázó égitesteken, avagy óriási krpta immár a tér és koporsók a benne kerengő égitestek,amelyeken kilobbant máig minden lélek, elhervadt minden virág és elhallgatott minden kis madár ? Nagy titkok a világtér titkai, nagy kérdések a kérdései, anterere méltók arra, hogy lekössék az ember gondolatvilágát. De a titkok leple föl nem lebbent, a kérdésekre felelet nem érezett sehonnan sem! Még a szomszédos bolygókról sem, amelyek testvérek velünk a származásban s e sorok írójának vélménye szerint épp úgy a nap dülő testébe fognak temetkezni egykor, mrként a föld . . . Csak abban vagyunk okot tétlenül bizonyosak, hogy ha ma nem is volna élet odaát a bolygókon, egykor bizonyosan volt. Elpusztul, szetteomlott világok romai, a meteorok bizonyítják ezt, amelyekben felfedezték a szerves élet kétségtelen nyomait. Hahn dr. vot az úttörő ezen a téren, aki növényi és állati zárványokat fedezett fd a világtér apró postásánek tettében Hahn dr. egyik nagy munkája száznál több vékony csiszoló(bén olyn formáczitást ismertet, amelyek határozóion organikus eredetűek, nevezetesen szivacsok, kor illőkés kanoideák maradványai. Azóta mnden elégnrögeti ezeket s a mait nv von Hamburban Gottsehe dr., az ottani Ni ur~historische Museum igazgaója bámulatosan ép maradványokat volt szives mutatni e sorok írójának a favositesek családjából. Ez a család Tanácskozások Bécsben. — Saját tudósítónktól. — Bécs, október 31. A német kormány igen sürgeti a vám és kereskedelmi szerződések megkötését Bár a magyar felhatalmazási törvény még meg sem hozatott, Tisza Bécsben hozzájárult a tárgyalások azonnali megkezdéséhez. A német kormány Posadowszky gróf belügyi álamtitkárt küldötte ki a tárgyalásra. Ez ügyben a következő újabb részleteket jelentik: Bécsi tudósítónk jelenti: Posadowsky gróf belügyi államtitkár csütörtökön reggel Bécsbe érkezik Posadowsky utazásának az a czélja, hogy a Németország és Ausztria-Magyarország közt kötendő vámszerződésre vonatkozó tárgyalásokat közvetlenül maga kezdje meg az osztrák és a magyar miniszterekkel és ezeken a konferenciákon a szerződésre nézve irányadó és döntő kérdéseket lehetőleg rövid idő alatt tisztázva, a szerződés megkötését elvben lehetővé tegye olyanformán, hogy a ,e fontosabbak elintézése után még csak egyes technikai vesztetekre nézve kell majd a kormányoknak megegyezni. Posadowsky utazása úgy látszik közvetlenül azokkal a megbeszélésekkel függ össze, amelyekeet Szlegény-Manch László nagykövet egy hét előtt Berlinben, Bécsben és Budapesten folytatott. A magyar és osztrák meghatalmazottakat pár nap előtt utasították, hogy készüljenek a Berlinbe való elutazásra, más azonban elhatározták, hogy a tárgyalásokat Bécsben fogják folyatni. Már az a szokatlan körülmény, hogy a német kormány a tárgyalások folytatására egy államminisztert küld ki, amellett tanúskodik, hogy a kormányok a tárgyalások menetét lehetőleg gyorsítani óharják. Tisza gróf magyar miniszterelnök Hieronymi kereskedelmi miniszter, Lukács pénzügminiszter és Tallián földmivelési miniszter a konferencziák tartama a itt Bécsben fognak tartózkodni. Szőgyény- Mandi László nagykövet, akit a király ma kihallgatáson fogad, szintén Bécsben marad. Posadowsky a magyar miniszterelnököt Budapesten is meg fogja látogatni. Tegnap közös miniszteri tanácskozások folytak, amelyeken megbeszélték az új kereskedelmi politikai helyzetet és megállapították a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy a tárgyalásodat a földön is előfordul a legrégibb kőzetekben és csak fosni állapotban. Magasabb élet nyomát eddig egyetlen meteordarab se röpítette le hozzánk, mert az izzó lebke alaktalanná teszi és elpusztítja a teljesen el nem kovásodott zárványokat. De már az eddigi bizonyítékok is elegendők arra, hogy a tús merész következtetések vádja nélkül föltehessük azt, hol a többi bolygókon, melyeken szinte megvannak a szerves élet föltételei, szervezetre hasonló, érzésre és értelemre pedig nálunk alacsonyabb és magasabb fokú élőlények laknak. Mert hisz ugyanazok az estfeltételek ugyanazokat az egyedeket szülik, fejlesztik vagy rombolják. Nincs, azonban kizárva, hogy e távoli világok méhei a lényeik egész különös formáit ootották. Meglehet, hogy amott egészen más fajták népesítik be a bolygók tévéit, de benépesítik és ha bizonyos fokot elértek, a velük való érintkezés lehetősége nincs kizárva. Legfőbb reményünk ebben a tekinteben a Mars, amely kedvező esetben 64 millió kilométerre közeledik hozzánk. Ez a hojó a földhöz képest már nagyon öreg lehet.* Összeomlott hegyei, óriási sivatagjai ezt bizonyítják. Flammarion szernt a föld hegyeit a folyamok 4 millió év múlva hordják úgy szét a síkságokra és a tengerfenékekre, ha tehát elfogadjuk igazságnak azt a törvényt, hogy az élőlények kifejlődése és a vénülő bogyók közt szoros viszony kapcsolata áll fönn, egyszerre előttünk áll az emberiség fiatalsága: u vszován gyermekek vagyunk mi a Mars lakóihoz képp®t. A kiélt Mars-bogyó látta-a aggódom iskodók már felvetették azt a kérdést is, nem halt-e ki ilyen előhaladt égitesten máig az élet, vagy a viszonyok mostohasága miatt nem korcsúsult-e vissza a kezdet állapotába ? Azt fedhetjük, hogy nem. Hatalmas argumentumunk van erre: a mértani Üzenet a csillagokba. —* A Magyarország eredeti tárczája. — Irta : Serényi Gusztáv. «Utat kívánunk nyitni az emberi léleknek a leves Mpczeánon túl az űr mélyébe !» — e szavakkal kezdi alapító levelét Guzman Pierre, a tudomány egy nagylelkű meczénása, aki 100 000 frankot adott nemrég a franczia akadémának oly találmány jutalmazására,amelylyel összeköttetést lehetne létesíteni a föld és a szomszéd égitestek lakói közt. Ez az alapítvány tehát a természettudományok egyik legkalandosabb és legizgatóbb problémáját veti ismét a felszínre és élénk kifejezője a mai emberiség nyugtalan, forrongó lelkének, amely csöndes éjszakákon vágyódva nézi a vakító fehér Vénuszt, a vörös Marsot, a ködös tejutat, ahol testvéreket és barátokat sejt, akiét ölelni szeretne, de akiktől kegyetlen távolság választja el... Mert bizony minket, a föld lelánczolt rabszolgáit a röghöz kapcsonak a vonzás eltéphetetlen szilár. Ez világosan áll előttünk, de oly igen nehéz beletörődni, hogy a földön kívül nncsen számunkra hely. Lázas, izgatott, szertelen gondolkozásunk oly szűknek látja a földi élet kereteit, oly nyomasztó súlyúnak érzi az égboltnak fönbénk boruló azúr harangját, mely alatt az élet és a haladás — úgy tetszik, — szűkös térre van szorítva. A lélek tengerén végigviharzik az érzelmek bórája ; oda oda — túl a fösvény kék fényessé en, — ahol tán szebb világok léteznek, mint a miénk, édesebb, tisztább a csók és a virágillat és kevesebb az a drága sós vz, amely idejen olyan bőven fakad az emberek szemeiből . . . Igen, ez az a vágy, amely az emberekkel megkedvelteti az éjszakát, amelyben nincs gátja MAGYARORSZÁG Budapest, 1904. kedd, november 1. ,