Magyarország, 1904. november (11. évfolyam, 261-287. szám)

1904-11-01 / 261. szám

s­ lakodók száma lassan kint olyan nagy lett, hogy értékük alá szállott csaknem a semmire.­­ És ez a mandátum­hajszolás nem állt meg a többség határain, átcsapódott az az ellenzéki oldalra is. Ahol nem lehetett győzni a hivatalos kormánypárti jelölttel, ott támogat­ták az ellenzéki kormánypárti jelöltet, így aztán a szervezet bővült és tökéletesedett. Két szárnya lett a hatalomnak. Mind a kettő ugyanazt a czélt szolgálja: az egyéni érvé­nyesülést. Amellett a hatalom vágyainak kielé­gítését, a nyílt vagy hallgatag támogatás által. És ez az, ami kínos és kétségbeejtő állapot. Mert hiszen menjen, aki már menni akar nyíltan a kormánypártra. Van reá elég példa, hogy sokan boldogulást találtak ott Sárközy, Vad­­nay és mások főispánok lettek. Vannak, akik­nek gyerekei, vejei csúsztak előre. Ha valaki nyíltan színt változtat, ott hagyja az ellenzéket és átmegy a kormánypártra, hát viseli érte a politikai felelősséget. De suttyomban és alat­­tomban kormánypártoskodni ellenzéki álarca alatt, titokban összetrafikálni, ez a legkvalifikál­­hatatlanabb eljárás. Bámulatos, hogy az ellen­zék ezt elnézi és eltűri. — Meglássa, hogy hogyan fognak most is az áthidalásokkal svmndtizni. A Magyarország már reámutatott arra, hogy Tisza hogyan kap­csolja ki egymásután javaslatából a sallango­kat. Ezt sem akarja, azt sem akarja. Termé­szetesen, ő csak a lényeget akarja , hogy a Habs­­burg-hatalom czéljaira összeszervezett több­séggel szemben ne legyen itt többé ellenállási erő. Beszélni beszélhetnek, de­­ akaszthat­ják meg többé, hogy a hatalom az ő törvény­telen szándékait keresztülvihesse. Ami jogrend, szabadság, parlamenti rend és gyakorlat fenn­állhatott századokig, ami jó volt Széchenyinek, Deáknak, Kossuthnak, jó volt még Tisza Kál­mánnak is, az ma már nem jó. A hatalom az ő udvari embereit ideküldi, hogy azokat elkoboz­­tassa. Higyte el, az eddigi követelődzés csak móka volt, a czél a sima és engedékeny keresztülvitel. Csak a lényeget engedjék meg: Az ellenállás lehetősége szűnjön meg. Ne akaszthassák meg az udvari akarat érvényesülését. Törüljék el az ellenállás fegyvereit. Beszélgessenek, sza­vazhassanak. De az udvari többség akarata végre érvényesülhessen. Ez a lényeg és ez a czél, amit keresztül akarnak vinni. — Nézze csak, hogy az i­zletesek már is hogy kertelnek. Eleinte csak az üzletes lapok­ban jelennek meg a ballon d’essay-k. Eleinte szerény keretekben. Tudósítások, vélemények alakjában. Azután mind határozottabban. Míg végre elől kerül a nagyképü, hangzatos dekla­­mácziókba. Ezek szolgálni akarnak a hatalom­nak. Láthatta, hogy amikor igazán bajban van, az üzletes emberek mindig odaállanak a hatalom mellé. A nagyhangú fogadkozások, a színfal­hasogató, kifestett arczú nemzeti dolgok ezek­nek csak az a dörzsölő fa, amelyhez időkö­zönként népszerűség okáért hozzádömölődnek. Meg fogja látni, hogy simítják majd itt is a dolgot. A harcz folyik majd egy jó darabig, akkor előre megállapított haditerv szerint jön a megrohanás. Előkerülnek a kormánypárti ellenzékiek és a kapható üzletes lapok és vég­telen ordítozást fognak a pub­ikum fülébe vég­hez vinni, hogy milyen veszélyben van a haza. Engedni kell Tiszának, mert hiszen ő is enged. Meg kell menteni az alkotmányt. Lehetetlenné kell tenni, hogy »kevesek, egy törpe kisebbség garázdálkodhasson.« És igy tovább, Tiszának nem a szal­ang ke­l, nem a szó kell, hanem a lényeg kell. A parlamenti ellentállást akarja lehetetlenné tenni. Ez a harcz, meg­ássa, nagy eredményeket fog előidézni Hogy Tisza czélját semmi áron és semmi eszközzel el nem érheti, az természetes De ez a küzdelem fel fogja nyitni a nemzet szemeit tebesen. Az álarcz végleg le fog hullni. Az alakoskodók, akiknek már­­a alig van valami hitelük, el fogják veszíteni lábuk alól egészen a tata­t. Üzleti haszon kedvéért nem lehet többé alattomos és kétszínű játékot folytatni. Ebben a küzdelemben végre határo­zottan ki fog tűnni, hogy ki tart a nemzettel és ki a bécsi udvar embere­ a tekintetnek, ellátunk a tejút szélső csillagai­hoz, az álló csillagok komoly és titoksebes bi­rodalmába. Ez az a hatalom, amely a Guzman Pierre százezer frankját sugallta, ez az a vilá­gosság, amelynek fényénél végtelen egyedül­­valónak látjuk az emberiség földi helyzetét. Kérdést fogunk tehát tenni mi, ve­rmérő pará­­nyok­ a mindenséghez . Teremtés nagy lenke, aki idáig vezettél és kormányozol bennünket, felelj, élt­ek-e felebarátaink odaát a sziporkázó égitesteken, avagy óriási krpta immár a tér és koporsók a benne kerengő égitestek,amelyeken kilobbant máig minden lélek, elhervadt minden virág és elhallgatott minden kis madár ? Nagy titkok a világtér titkai, nagy kérdések a kérdései, ante­rere méltók arra, hogy lekös­sék az ember gondolatvilágát. De a titkok leple föl nem lebbent, a kérdésekre felelet nem ér­ezett sehonnan sem! Még a szomszédos bolygókról sem, amelyek testvérek velünk a származásban s e sorok írójának vé­lménye szerint épp úgy a nap dülő testébe fognak temetkezni egykor, mrként a föld . . . Csak abban vagyunk okot tétlenül bizonyosak, hogy ha ma nem is volna élet odaát a bolygókon, egykor bizonyosan volt. Elpusztu­l, szetteom­­lott világok rom­ai, a meteorok bizonyítják ezt, amelyekben felfedezték a szerves élet kétség­telen nyomait. Hahn dr. vo­t az úttörő ezen a téren, aki növényi és állati zárványokat fedezett fd a világtér apró postásá­nek tet­tében Hahn dr. egyik nagy munkája száznál több vékony csiszo­­ló(bén oly­n formáczitást ismertet, amelyek ha­tározóion organikus eredetűek, nevezetesen szi­vacsok, kor illőkés kanoideák maradványai. Azóta m­nden­ elé­gnr­öget­i ezeket s a mait nv von Hambur­ban Gottsehe dr., az ottani Ni­­ ur~­historische Museum igazga­ója bámulatosan ép maradványokat volt szives mutatni e sorok írójának a favositesek családjából. Ez a család Tanácskozások Bécsben. — Saját tudósítónktól. — Bécs, október 31. A német kormány igen sürgeti a vám és ke­reskedelmi szerződések megkötését Bár a ma­gyar felhatalmazási törvény még meg sem ho­zatott, Tisza Bécsben hozzájárult a tárgyalá­sok azonnali megkezdéséhez. A német kormány Posadowszky gróf belügyi ál­amtitkárt küldötte ki a tárgyalásra. Ez ügyben a következő újabb részleteket jelentik: Bécsi tudósítónk jelenti: Posadowsky gróf belügyi államtitkár csütörtökön reggel Bécsbe érkezik Posadowsky utazásának az a czélja, hogy a Németország és Ausztria-Magyarország közt kötendő vámszerződésre vonatkozó tár­gyalásokat közvetlenül maga kezdje meg az osztrák és a magyar miniszterekkel és ezeken a konferenc­iákon a szerződésre nézve irányadó és döntő kérdéseket lehetőleg rövid idő alatt tisztázva, a szerződés megkötését elvben lehe­tővé tegye olyanformán, hogy a ,e fontosabbak elintézése után még csak egyes technikai vesz­tetekre nézve kell majd a kormányoknak meg­egyezni. Posadowsky utazása úgy látszik közvetlenül azokkal a megbeszélésekkel függ össze, ame­­lyekeet Szlegény-Manch László nagykövet egy hét előtt Berlinben, Bécsben és Budapesten folytatott. A magyar és osztrák meghatalma­zottakat pár nap előtt utasították, hogy készüljenek a Berlinbe való elutazásra, más azonban elhatározták, hogy a tárgya­lásokat Bécsben fogják folyatni. Már az a szo­katlan körülmény, hogy a német kormány a tárgyalások folytatására egy államminisztert küld ki, amellett tanúskodik, hogy a kormá­nyok a tárgyalások menetét lehetőleg gyor­sítani óha­rják. Tisza gróf magyar minisz­­terelnök Hieronymi kereskedelmi miniszter, Lukács pénzü­gminiszter és Tallián földmi­­velési miniszter a konferencziák tartama a itt Bécsben fognak tartózkodni. Sz­őgyény- Mandi László nagykövet, akit a király ma kihallgatáson fogad, szintén Bécsben marad. Posadowsky a magyar miniszterelnököt Buda­pesten is meg fogja látogatni. Tegnap közös miniszteri tanácskozások folytak, amelyeken megbeszélték az új kereskedelmi poli­tikai helyzetet és megállapították a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy a tárgyalásodat a földön is előfordul a legrégibb kőzetekben és csak fosni állapotban. Magasabb élet nyomát eddig egyetlen meteordarab se röpítette le hozzánk, mert az izzó lebke alaktalanná teszi és elpusztítja a teljesen el nem kovásodott zárványokat. De már az ed­digi bizonyítékok is elegendők arra, hogy a tús merész következtetések vádja nélkül föl­­tehessük azt, ho­l a többi bolygókon, melye­ken szinte megvannak a szerves élet föltételei, szervezetre hasonló, érzésre és értelemre pedig nálunk alacsonyabb és magasabb fokú élőlények laknak. Mert hisz ugyanazok az e­stfeltételek ugyanazokat az egyedeket szülik, fejlesztik vagy rombolják. Nincs, azonban kizárva, hogy e távoli világok méhei a lényeik egész különös formáit ootották. Meglehet, hogy amott egé­szen más fajták népesítik be a bolygók tévéit, de benépesítik és ha bizonyos fo­kot elértek, a velük való érintkezés lehetősége nincs kizárva.­­ Legfőbb reményünk ebben a tekinte­ben a Mars, amely kedvező esetben 64 millió kilométerre közeledik hozzánk. Ez a ho­j­ó a földhöz képest már nagyon öreg lehet.* Összeomlott hegyei, óriási sivatagjai ezt bizonyítják. Flammarion szernt a föld hegyeit a folyamok 4 millió év múlva hordják úgy szét a síkságokra és a tengerfenékekre, ha tehát elfogadjuk igazságnak azt a törvényt, hogy az élőlények kifejlődése és a vénülő bogy­ók közt szoros viszony kapcsolata áll fönn, egyszerre előttünk áll az emberiség fiatalsága: u vszo­ván gyermekek vagyunk mi a Mars lakóihoz képp®t. A kiélt Mars-bogyó látta-a aggódom iskodók már felvetették azt a kérdést is, nem halt-e ki ilyen előhaladt égi­testen máig az élet, vagy a viszonyok mos­­tohasága miatt nem korcsúsult-e vissza a kez­det állapotába ? Azt fedhetjük, hogy nem. Ha­talmas argumentumunk van erre: a mértani Üzenet a csillagokba. —* A Magyarország eredeti tárczája. — Irta : Serényi Gusztáv. «Utat kívánunk nyitni az emberi léleknek a leves Mpczeánon túl az űr mélyébe !» — e szavakkal kezdi alapító levelét Guzman Pierre, a tudomány egy nagylelkű meczénása, aki 100 000 frankot adott nemrég a franczia aka­­démának oly találmány jutalmazására,amely­­lyel összeköttetést lehetne létesíteni a föld és a szomszéd égitestek lakói közt. Ez az alapítvány tehát a természettudomá­nyok egyik legkalandosabb és legizgatóbb problémáját veti ismét a felszínre és élénk ki­fejezője a mai emberiség nyugtalan, forrongó lelkének, amely csöndes éjszakákon vágyódva nézi a vakító fehér Vénuszt, a vörös Marsot, a ködös tejutat, ahol testvéreket és barátokat sejt, ak­iét ölelni szeretne, de akiktől kegyetlen távolság választja el... Mert bizony minket, a föld lelánczolt rabszolgáit a röghöz kapcso­nak a vonzás eltéphetetlen szilár. Ez világosan áll előttünk, de oly igen nehéz beletörődni, hogy a földön kívül n­ncsen szá­munkra hely. Lázas, izgatott, szertelen gondol­kozásunk oly szűknek látja a földi élet kere­teit, oly nyomasztó súlyúnak érzi az égboltnak fön­bénk boruló azúr harangját, mely alatt az élet és a haladás — úgy tetszik, — szűkös térre van szorítva. A lélek tengerén végigvi­­harzik az érzelmek bórája ; oda­­ oda­­ — túl a fösvény kék fényessé en, — ahol tán szebb világok léteznek, mint a miénk, édesebb, tisz­tább a csók és a virágillat és kevesebb az a drága sós v­z, amely ideje­n olyan bőven fa­kad az emberek szemeiből . . . Igen, ez az a vágy, amely az emberekkel megkedvelteti az éjszakát, amelyben nincs gátja MAGYARORSZÁG Budapest, 1904. kedd, november 1. ,

Next