Magyarország, 1904. november (11. évfolyam, 261-287. szám)

1904-11-01 / 261. szám

IO — Leégett gyár. Hatvanból jelentik, hogy a selypi erőtakarmánygyár az éjjel teljesen leégett. A gyár a selypi czukorgyár tulajdona volt. A kárt még nem állapították meg, de előreláthatólag nagymérvű. — Véres krónika. Szombatról vasárnapra vir­radó éjfél a mentőknek alaposan kijutott a dolog­ból. A X. ker. kapitányságnál Szabik János napszá­most kötözték be, akit veszekedés közben szurkáltak meg. — Az Alsóerdősor- és Kerepesi-út sarkán Csendovszky István 32 éves színészt támadták meg ismeretlen emberek, s összeszurkálták. — A Keleti­pályaudvar mellett Gasparik Jánost szurkálták meg, akit a Rókus-kórházba kellett vinni, végre a VII. kerületi kapitányságra hívták ki a mentőket, ahol három összeszurkált szabólegény várt az első segít­ségnyújtásra. Ezek Tillmann Miklós 35 éves, Lövin­­ger Ferencz 32 éves és Ortner Rezső 57 éves sza­bók. Szerencsére valamennyien könnyebb sebeket szenvedtek, s a maguk lábán mehettek lakásukra. A rendőrség a késelőket nyomozza.­­ Amerikában elpusztult magyar bányá­szok. Londonon keresztül jelenti a távíró, hogy Equador amerikai államban, Fereire város közelé­ben borzasztó bányaszerencsétlenség történt. Bánya­légrobbanás következtében hatvan munkás életét vesztette. Hír szerint mind a hatvanan magyarok voltak. Megmentésükre nem lehetett kísérletet tenni, mert az egész bánya lángban áll. — Tűz. Ma éjjel kigyulladt a selypi czukorgyár­­hoz tartozó erőtakarmánygyár és az összes épületek sok fölszereléssel leégtek. A kár óriási, annál is inkább, mivel az üzem most folyt javában. Azonnal felépítik, hogy ne soká szenvedjen kárt az üzem. — Adakozás Veres Pálné szobrára. Veres Pálné szoboralap javára újabban adakoztak: Özvegy Teleki Sándorné és Teleki Jozefin grófnők 300 K, Fábián Ilona 50 K, Hieronymi Károlyné 30 K, Benyovszky Sándorné grófné 20 K, özv. Kvassay Antalné 20 K, Kiss Áron dr. igazgató 10 K, Vécsey Tamás 10 K, Kreizler Gyuláné és Sármay Mariska 10 K, összesen s 450 korona. — Házasságszédelgő franczia nyelvtanár. A rendőrség egy franczia nyelvmestert köröz, aki há­zassági ajánlattal több leánytól pénzt és ékszereket csalt ki. A szélhámos Vlassopouls Antal 24 éves franczia nyelvmester, aki ellen legutóbb Evek Ma­­riska nevelőnő tett feljelentést. A nyelvmester meg­ígérte a leánynak, hogy feleségül veszi. Közben kicsalt a szegény leánytól 100 korona készpénzt és 200 koronát érő ékszert, azután megszökött. A há­zasságszédelgő nyelvtanár ellen a büntetőtörvényszék elfogató parancsot adott ki.­­ Az elidegenített hordók, üvegek s kan­nák. A budapesti sörgyárosok, valamint a tej­kereskedők panaszt emeltek amiatt, hogy a gyáro­sok, illetőleg kereskedők c­égjegyével ellátott hor­dókat, palac­kokat, kannákat s egyéb edényeket a fogyasztók egy része nem szolgáltatja vissza az elárusítóknak, hanem jogtalanul elidegeníti. Az el­idegenített tartályokat azután rendszerint potom áron ama házalóknak, ócska fémárusoknak adják el, akik ezek összevásárlásával üzletszerűen foglal­koznak. Miután ezek a visszaélések mind nagyobb mérveket öltenek, s ezzel a gyárosok és kereskedők jelentékeny károsodását okozzák. Rudnay Béla fő­kapitány figyelmezteti a közönséget és különösen a házalókat, zsibárusokat és ócskavaskereskedőket, hogy a gyáraktól átvett s azok c­égjegyével ellátott bárminemű tartályokat az elalusítónak adják vissza, azok összevásárlásától tartózkodjanak, azokat pe­dig, akik ilyen tartályokat adnak el, azaz vesznek, a legközelebbi rendőrnek adják át annál is inkább, mert az eladók ellen sikkasztás, a vevők ellen orgazdaság, illetőleg tulajdon elleni kihágás miatt azonnal megindítják az eljárást. — A Blúzi­umszövetség Verseczen. A Wlassics Gyula elnöklete alatt álló Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetsége szombaton Temesváron tartott közgyűlésének folytatásaképp tegnap Versecz városát keresték fel a muzeális ügy neves képviselői Szalay Imre miniszteri tanácsos, a Nemzeti Múzeum igazga­tója, h. elnök vezetése alatt. A Délvidék e nevezetes vá­rosa dr. Bezucha István újonnan megválasztott polgármesterrel és Seemayer Károly múzeumi igaz­gatóval élén, a város társadalmának hazafias érdek­lődése mellett fogadta a magyar tudományos világ kiküldötteit, akik az egész napot Versecz kulturális intézményeinek és a vattinai őstelepnek­ meglátoga­tására szentelték. Fél 10 órakor a fellobogózott városházában Szalay Imre min. tanácsos nyitotta meg a szövetség közgyűlését, s kifejtette azt a nagy fontosságú hatást, amelyet a hazai múzeum és könyvtárügy terén a Múzeumok és Könyvtárak Or­szágos Szövetsége kifejteni hivatott és rámutatott azokra a jelentékenynek mond­ha­i eredményekre, amiket Berzeviczy Albert közoktatásügyi miniszter, mint e fontos kulturális fórumnak volt elnöke, a szövetség érdekében kifejt. Dr. Bezucha István pol­gármester tolmácsolta Versecz közönségének háláját azért, hogy a Múzeumszövetség közgyűlését kap­csolatba hozta egy kirándulással Verseczre, amely­nek kulturális fejlődésére kiválóan jótékony hatás­sal lesz a magyarság és a tudomány nagyrabecsült képviselőinek jelenléte. Majd Milleker Bódog régész tartott előadást a vattinai őstelepről, amelynek fel­kutatása legfőképpen a kiváló muzeális szakerőnek köszönhető. Vattina, szerb falu, Versecztől 10 kilo­méternyire északra az alibunár-verseczi mocsár szélén egy csekély emelkedésű, északkeletről dél­nyugatra húzódó földháton fekszik, melynek 1—12 cm. vastag humuszrétege alatt hatalmas ho­mokréteg van. Ennek kiaknázása közben, a homok és humusz érintkezési vonala mellett, a munkások egy őskori telep és temetkezési hely maradványait tárták fel, melyeknek tudomására már 1893-ban ju­tott Milleker. Azóta, tehát 11 éven át gyűjtődött a Verseczi Városi Múzeum, 3-szor ásatást is rendez­vén, közel ötödfélezer régiséget találtak. A vasúttól keletre, közvetlenül a vasúti megállóhely mellett volt a terjedelmes telep. Ettől keletre, valamint a mai falu helyén, temetkezések fordulnak elő , de voltak sírok a tűzhelyek között is. A hullatemetke­zés ritkán fordult elő. Az előbbi két helyen volt, urnasírok mellékleteik egyszerűbbek és a versecz­­ludasdüllői urnasirokéira emlékeztetnek. A tűzhelyek között volt urnasirok mellékletei más formájuak és csinosabbak az előbbieknél. A lelettárgyak közt a keramika tűnik ki csinossága által: az agyagdolgok adják meg a vattinai leleteknek az igazi jelentősé­gét. Érdekesek az állatalakok ; ezek az őskori plasz­tikának előkelő emlékei nemcsak hazánk területén, hanem a külföldön is. A szarvasagancstárgyak szép számmal lépnek föl. Közülök kiválnak az Al­­pesek vidékén gyakori, de nálunk ritka fa­ragott és vésett dolgok. Kőszerszám is sok van. A bronz azonban csak szerényen van képviselve, ami különben mindenütt tapasztalható, ahol az agyagmívesség virágzott. A lelettárgyak anyag és czélszerinti csoportosítása és jellemzése után kiter­jedt a felolvasás a vattinai telep és temetkezőhely kiterjedésére, a vattinai őslakók foglalkozására, szokásaira és végre vallására és művészetére is. Analóg lelethelynek látszik Szarvas vidékével, ahon­nan hasonló, de nem oly­asinos kidolgozású dolgok a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók. Végre megállapittatott a telep kora is, mely a magyar­­országi bronzkor IV., azaz végszakának felel meg (Kr. e. IX. Kr. u. V. század), amelylyel az Alpisek vidékén párhuzamosan a hailstadti kor haladt. A köz­gyűlés végül lelkes táviratot intézett I­­assics Gyu­láihoz, a szövetség elnökéhez, aki a verseczi kiránduláson jelen nem lehetett, s aki a szövetség temesvári közgyűlését nagyarányú meg­nyitójával hosszú időkre emlékezetessé tette, majd megtekintették a városkertet, a görög kel. szerb templomot, a római kath. parochiális templomot, a m. kir. fő- és alreáliskolát, a városi villanytelepet és a város egyéb nevezetes helyeit. Szalay Imre min. tanácsos, György Aladár titkár, Krenner József udvari tanácsos, Ferenczi Zoltán dr. az Egyetemi Könyvtár igazgatója, Seemayer János orsz. képviselő és dr. Horvát Géza múzeumi osz­tályigazgató társaságában fővárosba indult, míg a társaság jelentékenyebb része dr. Fejérpataky László egyetemi tanár, dr. Schönherr Gyula főfelügyelőségi előadó titkár és dr. Seemayer Willibáld muz., vezető­őr Belgrádba indultak a belgrádi városi múzeum megtekintésére. — Késelés. A Podmaniczky-utczában az éjjel verekedésből kifolyólag Kiss József 19 éves nap­számos lágyékon szúrta Rosner József 19 éves kőfaragót, akit életveszélyes sebével a Rókus-kór­­házba szállítottak. A késelőt letartóztatták. — elszenvedett. Megírtuk, hogy e hó 13-án a Teréz-körúton egy villamos kocsi elgázolta Klerics Antal mezőmunkást. A kerék egyik lábát vágta el s a szerencsétlen az éjjel a Rókus-kórházban meghalt. Kiderült, hogy Klerics nagyot hall s ennek követ­keztében nem hallva a csöngetést, így került a kocsi elé. — Letartóztatott tolvajok. A rendőrség letar­tóztatta Szűcs János 21 éves és Schaumbauer Ferencz 15 éves napszámosokat, akik 11—12 éves gyerkőczök társaságában lakásokat fosztogattak. — Letartóztatták továbbá Muha Flórián 39 éves csa­vargót, akit a Váczi-út és Tutaj­ utcza sarkán tetten­­értek egy zöldséges bódé feltörésén. x Vásároljon osztálysorsjegyet Lukács Vil­mos bankházából. Budapest. V., Fürdő­ utcza 10. Vi á 12 K, V­ á 6 E, */4 á 3 K, Vs á 150 E. x A Zoltán-féle csukamájolaj azért örvend oly nagy kelendőségnek, mert tápereje igen nagy, rossz ize, szaga nincs s a gyermekek szívesen veszik. x Minden hölgynek nélkülözhetetlen a Földes­féle Margit-éréme. Páratlan bőrápoló és közked­velt szépítőszer. Ara­b korona a gyógyszertá­rakban. x Dr. Lendl Adolf állattani preparatóiiuma Budapest, 11., Donáti-uteza 7. x Lakás- és ablaktisztító vállalat. A költöz­ködés alkalmával, midőn a takarítás újra aktuálissá válik, a háziasszonynak nagy gondot okoz a taka­rítás. A Pitriehstew-féle (VII. Kertész­ utcza 18. szám alatt levő) lakás és ablaktisztítási vállalat eszközöl a takarítás fogalma alá eső mindennemű munkálatokat. A vállalat egyik speczialitását a po­loskák, svábok alapos kiirtása és lakások dezinfl­­eziálása képezi, az ezideig tett kísérletek az irtásu­kat illetőleg sikertelen volt, mert tudvalevőleg a poloskák és petéik hozzáférhetetlen helyen vannak s a bútorokból való kiirtást nagyon megnehezítette az a körülmény, hogy a szerek legkedvesebb bútor darabjainkon el nem tüntethető foltot hagytak s mindamellett a poloskák újra meg újra jelentkeztek. Végre van egy kitűnőnek bizonyult módszer, hogy megszabaduljunk ezen kellemetlenségek valamennyi­jétől és ez a poloskáknak forró gőzzel, újonnan szerkesztett gőzgéppel való kiirtása. Hosszú gummi­­csővel a forró gőzt a fészkekhez vezetik és azokat kipusztítja, ami még ezideig lehetetlen volt. A munkálatok jótállás mellett eszközöltetnek. E Dit­­richstein-féle vállalat csakis szakavatott és megbíz­ható munkásokból álló nagv munkaerővel dolgozik ugy, hogy módjában van a legmesszebbmenő kivá­nalmaknak is eleget tenni. A «Bob-hashajtó» a legkellemesebb (10 fillér). MAGYARORSZÁG Budapest, 1904. kedd, november . A felgyújtott törvényszéki irattár. — Saját tudósítónktól. — Budapest, október 31. A budapesti büntetőtörvényszék irattára teg­nap délután nagy veszedelemben forgott. Az alkotmány-utczai törvényház harmadik emele­tén levő irattárt bűnös kéz felgyújtotta. Sze­rencsére azonban a tűz pusztításának ellent­­állott a szorosan egymás mellé rakott s ke­mény aktatartó s miután a tüzet még ideje­korán is észrevették, sikerült megakadályozni a tűz tovaterjedését, úgy hogy az iratoknak csak a szélét pörkölte meg a pusztító elem. A vakmerő bűncselekményt Ragoczky István tör­vényszéki dijnok követte el, aki úgy akart ba­ráti szívességet tenni Horváth Antalnak, akit okirathamisításért pörbe fogtak, hogy felgyújtja az irattárt s igy pusztítja el a barátja bün­­pörére vonatkozó aktákat. Az esetről tudósítónk a következőket írja: Vasár­nap délután 3—4 óra között a Sólyom­ utczában czirkáló rendőr nagy füstfelhőt látott kiözönleni a törvényszéki palota harmadik emeletéről. Nyomban értesítette Varga hivatalszolgát, aki az épületben lakik. Erre aztán ketten kutatták, honnan száll a füst az utczára, meg is találták a tűzfészket az épület harmadik emeletén, a büntetőtörvényszék irat­tárában. Az irattár helyiségéből az ablakon keresztül sűrü tömegben tódult ki a füst. Nyomban értesítették az V. kerületi tüzőrséget s a megjelent tűzoltók háromnegyed órai nehéz munka után eloltották a tűzet. A tűz eloltása után megejtett szemle arra enge­dett következtetni, hogy bűnös kéz okozta a tüzet. Az irattárnak 1903—1904. évi iratcsomóit fenyegette a pusztító elem, de nem tudta teljesen megsemmi­­síteni, mert az iratcsomóknak csak a szélei égtek el kisebb-nagyobb mértékben. Ma reggel 8 óra után aztán megkerült a gyújto­gató is Bagóczky István nevű törvényszéki díjnok személyében, akit a detektívek a törvényszék kiadó­­hivatalában el is fogtak és letartóztattak. Bagóczky István letartóztatására egy elfogott levél adott okot.­­ Bagóczky ugyanis meghitt barátja volt Horváth Antalnak, aki hat évvel ezelőtt a büntetőtörvényszéknél bijnok volt. Erről a Horváth Antalról Lovcsányi Mihály törvényszéki irodatiszt kiderítette, hogy sötét múltú ember, aki eddig 6 évi fegyházbüntetést szenvedett el. Csorba István irodaigazgató erre a felfedezésre Horváthot rögtön elbocsátotta, aki ilymódon kicsöppenvén állásá­ból, a magyar államvasutakhoz akart bejutni. De nem volt érettségi bizonyítványa, enélkül azon­ban nem akarták felvenni. Fogta magát s hamisított egy érettségi bizonyítványt, de nem sokra ment vele, mert kiderült a hamisítás s a Máv­ igazgató­ságának feljelentésére közokirathamisítás büntette miatt megindították ellene az eljárást s a vizsgá­latot befejezvén, vád alá is helyezték. Langer Ernő tanácselnök kapta kézhez ügyét.Horváthot ez a bűnpör nagyon aggaszthatta, mert barátját, Ragóczky Istvánt egyre kérte, nógatta, semmisítse meg bünpörének aktáit. Ez pedig nagyon nehéz lett volna. A bíróság személyzete előtt ismeretes volt kettőjük barátsága, ha tehát a bünpör iratai eltűnnek, nyomban Ba* *■

Next