Magyarország, 1904. december (11. évfolyam, 288-313. szám)

1904-12-01 / 288. szám

Budapest, 1904. deczember 1. CSÜTÖRTÖK. XI. ÉVFOLYAM 288. SZÁM. Előfizetési ára negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő: Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal ■ Teréz-körut 19. Hirdetései! nonparelle számítássa! díjszabás szerint. A nemzet védelme. Budapest, november 30. Harmincz év óta Tisza Kálmán és az őt követő kormányok folyton enged­tek a bécsi befolyásnak, mely elosztrá­­kosította jogunkat, intézményeinket és lebilincselte gazdasági erőinket. Kor­mányaink kiszolgáltattak bennünket pénz­ügyileg és katonailag, megvesztegették és megrontották az erkölcsöket, elszoktatták népünket a szabadság gyakorlásától, meg­hamisították országunk önállóságának erősségeit, a vármegyéket és a parlamen­tet, míg nemzetünk szervezete annyira elgyöngült és megbomlott, hogy most már meg lehet fosztani Magyarországot államiságától is. Aki visszaemlékezik azokra, ami az 1889-iki véderővita óta történt, megtalálja a fonalat a valutarendezés akadályozásá­ban, a kiegyezési alkudozások nehézségei­ben, az iddili klauzu­s kísérletében, a delegácziók pazar engedékenységében, az ujonézlétszám fölemelésében, Magyaror­szág kitagadásában a diplomáczia terén, a külfölddel kötött szerződésekben, a magyar udvartartás megtagadásában, a bécsi udvar viselkedésében, stb. A bécsi c­entralisták nem is tagadták szándéku­kat. Lueger nyíltan hirdette, Beck fenye­getőzött vele, hogy Magyarországot fel fogják osztani s Horvátországgal délszláv királyságot alapítani. Az Ausztriában beállott nemzetiségi háborúság és a zavarok a Reichsrathban csak siettették a kamarillát, hogy a bü­­rokrácziára és a hadseregre támaszkodva a rendeletekkel való kormányzáshoz, az abszolutizmushoz visszatérjen. Sokáig kerestek Magyarországon állam­­férfiút, ki médiát ejtse a hagyományos osztrák politika megvalósításának. Se Wekerle, se Bánffy, se Széll nem voltak erre kaphatók, Tisza István felkínálko­­zott minden válság alkalmával, de lehe­tetlennek bizonyult. Khuen-Héderváryt hívták elő, hogy az vigye bele Magyaror­szágot a császári akarat előtt való meghódo­lásba, de Khuen-Héderváry csak lelkiisme­retlen volt, de nem elég erős. Tisza István­nak ideje elérkezett akkor, mikor a nemzet fölébredt és az osztrák udvari politikával szembeszállott. Megcsalni és letörni a magyar nemzetet, erre alkalmas eszközül Tisza Istvánt küldötték Bécsből nya­kunkra. Minálunk senki sem hívta, senki sem akarta, de az önállóságtól elszokta­tok szabadelvűpárti képviselők igába haj­tották nyakukat Eleinte csalárdsággal befonta a jóhi­­szeműeket a kormánypárton és ellenzé­ken egyaránt. Hazug jelszavakkal nem­zeti politikát színlelt, Rákóczi szent hamvaival korteskedett, parlamenti békét hirdetett, választási reformot ígért és amint czélját elérte, hogy az ellenzék le­szerelt, szállította Bécsnek a számlálatlan milliókat udvartartásra, ágyukra, hajókra, hadseregre. A kirabolt ország szörnyül­­ködött, Tisza pedig előállott a vámkö­zösségnek törvénytelen meghosszabbítá­sával s a kereskedelmi szerződésekkel tizenkét esztendőre, s mikor már mindenki látta, hogy be vagyunk csapva és el vagyunk árulva, hogy gazdaságilag be leszünk kebelezve, akkor augusztusban titokban az uj véderőtörvényre is meg­szerződött, lekötvén honvédágyuk fejében minden vérünket az osztrák hadseregnek. Ujabb elviselhetetlen terhek tegyék kol­dussá a magyart, s minden fia s minden vagyona legyen az osztrák császáré. Ezt nem engedheti a magyar ellenzék, mig van alkotmány, elérkezett tehát ahhoz a ponthoz, hol a kamarilta politi­kádnak útját állotta az országgyűlés. Meg kellett tehát fosztania az ország­gy­űlést ellenállási képességétől. Hogyan ? A parlamentarizmus megmentésének ha­zug ürügyével, a házszabágok javításá­nak hazug jelszavával, ezzel még félre lehet vezetni a szabadelvű pártosokat, a materialistákat és a butákat. Csapdát ál­lított az ellenzéknek, hívogatta, csalogatta, hogy menjen a huszonegyes bizottságba, s mivel az ellenzék a múlt dec­emberi és márcziusi jogfosztó kísérletek után Tiszának fel n­em­ült, bekövetkezett a november 18-iki merénylet, vagy mint Eötvös mondotta «gaztett». A magyar alkotmány meg van sebezve, de még él. A rabló kezében a gyilkos fegyver, melylvel újabb csapást mérni készül nemzetünk szabadságára. Ezt a hasonlatot Nagyváradon Apponyi mon­dotta. Csak néhány nap választ el a második merénylettől és néhány hét a harmadiktól, a törvénytelen házszabályok­nak erőszakos alkalmazása lesz a máso­dik, a legkegyetlenebb, jogtipró választá­sok, a harmadik merénylet , az össz­­birodalmi politika és a császári abszolu­tizmus érdekében. Abszolutizmus ? Hiszen Tisza mindig parlamentarizmusról beszél. A pribék is igazságszolgáltatásról okoskodik, miután a hóhérnak az akasztásban segédkezett. Levelet ír Tisza, hogy a törvénytelen utat-módot kénytelenek voltak választani, hogy­ állandó veszedelemmel fenyegetett gépezetünket megmentsék. Neki az alkot­mány csak gép! Puszta eszköz az ab­szolutizmus gyakorlására. Segédje, a, ház­elnök, azt meri mondani Bonyhádon, hogy midőn elnöki fogadalma és adott férfiszava ellenére a magyar alkotmány törvényes garancziáját megtörte és az osztrák abszolutizmusnak kaput nyitott, «egyedül hazaszeretete és alkotmánytisz­­telete» vezette, így csak farizeusok mond­hatják becsületnek az árulást. Igenis, megmentik a parlamentariz­must, megmentik az alkotmányt, de ho­gyan és kinek ? Császári parlamentariz­must csinálnak, császári alkotmányt többségi, házelnöki és miniszteri abszo­­lutiizmussal, a kamarilla rendelkezésére és a birodalmi egység szolgálatára. Minek eltörölni a magyar alkotmányt, hogyha "SzT eszközül lehet felhasználni az összbirodalmi politika keresztülvite­­lére és a császári abszolutizmus törvé­­nyesítésére. Ha Bach ezt tudta volna, ha neki rendelkezésére Tisza Istvánja lett volna, ha félszázados uralkodási ta­pasztalás és harminczéves liberális gaz­dálkodás eredményeit tudta volna. Bach Sándor sem tanácsolta volna, Ferencz József császárnak a magyar alkotmány eltörlését, Magyarország bekebelezését és a nyers abszolutizmust. Ugyanazt a czélt könnyebben elérheti, ha a császári helytartónak miniszterelnöki czím­et ad, vesztegetésre pénzt bocsát rendelkezé­sére, választat huncztutsággal és fegyve­res erőszakkal, s a házszabályok módo­sításával két embertől, a kormány- és házelnöktől teszi függővé, hogy bármely törvényjavaslat az ellenzék kirekesztésé­vel királyi szentesítés alá terjesztessék. Ezt a politikát eszelték ki Bécsben s évekig tűnődtek rajta, mig kiviteléhez hozzáfogták. «Utját-módját az alkotmá­nyos gépezet» kezelésének Tisza István gondolta ki, tanácsolta és vállalta magára, hogy taktikailag keresztülviszi. Hát igenis, megteszi, ha az ellenzék és a nép útját nem állja. Negyven, tolvajokat és betyárokat fog­­dosó, zsandárt felöltöztetett teremőrnek és rendelt számukra tízes számú keztyűt, hogy keztyüs kézzel fogják meg és ve­zessék ki a népképviselőket. Árulja a báróságokat és a magyar nemességet, ki­nevez főrendeket és főméltóságokat. Nem­telen korteskedéssel, ez is osztrák hagyo­mány, szerencsétlen hazánk ütőkártyája a választások lesznek, melyekre úgy ké­szül, hogyha Schmerling így tett volna. Magyarországot a Reichsrathba vihette volna, de Schmerling tisztességes és Lustkandl naiv volt. Tisza jobban érti. Itt csak egy mentség van, ha maga a nemzet, a magyar nép védi meg hazáját, miként megvédte 1848-ban mikor az osztrák kamarilla Magyarországot alkot­mányos szabadságától szintén megfosz­tani akarta. Lapunk mai szava 28 oldal A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Budapest, november 30. Jól informált helyről a következő élesítést vettük: A képviselőházat Tisza a dec­ember 9—12 közötti napok valamelyikére hívja össze és pedig meglepetésszerűen, anélkül hogy a szo­kásos hirdetési idő előtt nyilvánosságra hozná a határnapot. Valószínű, hogy k­ikét választja.

Next