Magyarország, 1905. január (12. évfolyam, 1-28. szám)

1905-01-01 / 1. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1905 JANUÁR 1. VASÁRNAP. XII. ÉVFOLYAM I. SZÁM. Előfizetési ári negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Főszerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal­­ Teréz-körut 19. sz Egyes szám ára helyben 8 fillér­ vidéken 10 fillér. Holló Lajos: Hirdetések nonpareille atomb­asaar dit B Babaa szerint. ) Tisztelettel felkérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt le­hetőleg gyorsan sziveskedjenek intézkedni, nehogy a lap szétküldése fenakadást szenvedjen. 1848. Budapest, deczember 31. Mihelyt egy vár, nem oltalom, azon­nal alkalmatlanság. Várnak tekintettük a 67-diki alkotást is. Nem tökéletesnek. Rések mutatkoztak falain és pinczéiben aknák. De legjobbjaink alkották és leg­jobbjaink hitték, hogy a réseket és ak­nákat betömi az idő. Méltán néztük tehát várnak. Korszellemünk idegenkedett ettől az erősségtől. A múlt évszáz második fele új államszervezeteket hozott létre. Ro­mánia, Szerbia, Bulgária függetlenséget nyertek. Megalakult a német és az olasz egység. Ezen alakulások alapgondolata az, hogy Németország a németeké, Olaszország az olaszoké, Szerbia a szer­­beké. A mi 67-es alkotásunk nem illett bele ebbe a gondolatkörbe, mert a 67-iki szervezet értelmében Magyaror­szág nemcsak a magyaroké, hanem az osztrákoké is. Kétségen kívül lehetett volna 67-et úgy kezelni, hogy az osztrák befolyás ne legyen durván érezhető. És legelején, az Andrássy-kormány idejében a nem­zet nagy intelligenc­iája méltán hihette, hogy csonka államiságunk a 67-es ke­retben is kiépíthető. Ez a hit a Deák­­párt összeomlása után évről-évre tért veszített. Nem haladtunk, hanem vissza­estünk. Egyszer aztán arra ébredtünk föl, hogy a hatalom féltékenyen ápolja és izmosítja azokat a szerveket, melyek az összbirodalom szolgálatára felhasznál­hatók, ellenben azokat a szerveket, melyeket a kiegyezés a nemzeti élet fejlesztésére szánt, a hatalom mester­ségesen összezsugorítja és életképte­lenné teszi. Bizonyára jelentékeny alkotmánybiz­­tosítékokat tartalmaz a 67-iki alkotás. Ilyen a parlamenti rendszer ; ilyen az a kikötés, hogy Ausztriában is teljes al­kotmányosság legyen ; ilyen a kvóta­­megállapításnak tüzetes körülírása; ilyen a magyar hadsereg beállítása az összes véderőbe ; ilyen az a gondos részlete­zés, melylyel megszabatott a vám- és kereskedelmi szövetség megkötésének valamennyi feltétele. Ezen biztosítékok közül melyiket tartotta a hatalom tisz­teletben? Egyiket sem. Parlamentünk az erőszakos és kor­rupt választások és az összezsugorított választási jog miatt valóságos szatírája egy törvényhozó testületnek, melyben a többség vak eszköz a hatalom kezében. Ausztria évek óta nem kormányoztanak alkotmányosan. Még költségvetéseit sem a törvényhozás készíti. A kvótát évek óta az uralkodó állapítja meg, holott a törvény értelmében a törvényhozó tes­tületek jogköre a kvóta-megállapítás. Magyar hadsereg magyar nyelvvel és magyar zászlóval még mindig nincs. A vámszövetség jogilag megszűnt még 1897 végén és ennek daczára Ausztriá­val közös vámterületen élünk. Biztosítékaink tehát nem érvényesül­tek. Ellenben az összbirodalmi eszme tért hódított. Az udvar évről-évre keve­sebb időt tölt Budapesten. A czivillista megnőtt. Mikor a nemzet lázasan köve­telte a magyar hadseregre vonatkozólag a törvény végrehajtását, éppen akkor jelent meg a chlopyi hadiparancs. Ez korbácsütés volt, mely most is ég a nemzet arczán. Betetőzésül nyakunkra küldték Tisza grófot, aki erőszakkal iparkodik letörni a parlament törvényes ellenállási jogát és nem irtózik attól a a végső eszköztől sem, hogy a királyt esküszegésre bírja s ezen az alapon törvénytelen feloszlatást csikarjon ki az aggastyán uralkodó kezéből. Mi tette mindezt lehetővé? Semmi egyéb, mint a nemzeti életszervek hiá­nyossága. Az a körülmény, hogy Ma­gyarország nem kizárólag a magyar nemzeté. A 67-es alkotás keresztül­­kasul van lyukasztva. Nem nyújt vé­delmet. A 67. évi X-dik törvény sarka­latos­ feltétele a király és a nemzet kö­zött létrejött békének. A feloszlatással ez a feltétel is keresztül lesz törve. Lehet-e ezek után 67-es alapon a nem­zet hiányos intézményeit kiépíteni ? Nem lehet. Érdemes-e ezek után a 67-es alkotást védelmezni? Nem ér­demes. Azok, kik a nemzet ügyét igazán szolgálják és csak a nemzet ügyét szolgálják, elmondhatják 67-ről, amit Andrássy gróf mondott a szabadelvű pártról: „minket a lelkiismeret űz ki onnan !“ A 67 romokban hever. Jelen­tőségét elvesztette, tekintélye szétmor­zsolódott, feladatát betölteni nem tudta. Évek óta mod­uszszal táplálják. Ezt a romot nem lehet talpra állítani. Idő­­pazarlás és erőveszteség volna vesződni a megrongált 67 javítási kísérletével. Oda kell tehát visszatérni, ahonnan 67 is kiindult. Ez a tiszta perszonális unió. Más névvel a mi kabalisztikus szent. számunk: 1848. A visszatéréshez Károlyi István gróf adott impulzust egy politikai lakomán. Jelen volt az ellen­zék szine-java. Ezt az emlékezetes fel­­köszöntőt tüzes lelkesedéssel fogadták. Még Andrássy gróf is csak annyit jegy­zett meg, hogy „a ti hitvallásotok nem az enyém, de a ti sérelmetek az enyém is.” A társaság többi tagja szokatlan melegséggel éljenzett és a levegő megtelt azzal a hittel, hogy a nemzeti jövendő sorsát át kell helyezni a 48-as alapra. A november 18-iki erőszak óta Apponyi grófról szájról-szájra jár a hir,hogy az or­szággyűlés törvénytelen feloszlatása ese­tében 48-as alapra helyezi politikáját. Engem ez a hir nem lepett meg. Ap­­ponyi grófnak ez a szándéka nem egyéb, mint hazafiságának logikája. Aki meg­értette Apponyi grófot, annak tudni kellett, hogy ő nem hulló levél, melyet a viszonyok szele ide-oda sodor, hanem törzs, mely csak annyiban változékony, hogy uj lombokat, uj virágot, uj gyü­mölcsöt termel, de mindig megmarad a maga valóságában, mert gyökerei a nemzet őstalajában helyezkedtek el. Apponyi gróf egy nagy és tiszta éle­tet szentelt 67 védelmének. Minél in­kább ostromolta a hatalom a 67-ben rejlő alkotmány-biztosítékokat , annál job­ban közeledett Apponyi gróf ahhoz a 48- hoz, amelyből Deák a 67-et kifejlesztette. Ennél következetesebb életpályát alig tud történelmünk felmutatni. Mikor az­tán Tisza gróf úr döntő csapást mér 67-re, Apponyi gróf ugrás nélkül vo­nul be oda, ahol alkotmányvédő misz­­szióját erőteljesebben végezheti, mint eddig. A politikai újév megváltást hoz sze­gény hazánkra. Az ellenzék — kevés tagjának kivételével — teljesen össze fog forradni egy nagy történelmi eszmé­nek oltárán. Zászlónkra lesz írva 1848. Ebben az eszmekörben veszszük föl a harczot az osztrák beolvasztási kísérle­tek ellen. Kossuth Ferencz lesz ennek a hatalmas pártnak a feje. Az ő tudá­sát, tapasztalását, bölcseségét fogja ki­egészíteni az Apponyi gróf varázsló egyénisége. Uj életnek, uj reménységnek csiráit rejti magában ez az alakulás. A bécsi törekvések meginognak és szárnyasze­­getten dőlnek a semmiségbe. A nemzet föléled, m­egvigasztalódik, lendületet nyer. A magyar történelem géniusza fölemeli lobogó fáklyáját és bevilágít a magyar imperium szép és hatalmas jö­vendőjébe." Bartha BX­dós: Lapunk mai száma 41 oldal Budapest, deczember 31. Fartértekezletek. A Szederkényi Nándor elnök­lete alatt álló függetlenségi és 48-as párt január 3-án, kedden délután 5 órakor értekezletet tart, Teréz­ körút 19. sz. a. A nemzeti párt — mint már említettük — szin­tén január 3-án délután 3 órakor tart értekezletet a Hungáriában lévő­ közhelyiségében. A Kossuth Ferencz elnöklete alatt álló független­ségi párt ugyancsak január 3-án, délután 6 óra­kor tart értekezletet Erzsébet­ körút 35. sz. a. helyiségében.

Next