Magyarország, 1905. február (12. évfolyam, 29-54. szám)
1905-02-01 / 29. szám
BUDAPEST, 1905. FEBRUÁR 1. SZERDA. XII. ÉVFOLYAM 29. SZAWL Előfizetési ára negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben 3 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő: Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal s Teréz körut 19. sz Hirdetések nonpareilre számítással díjszabás szerint. A Fanfaron úr műve. Budapest, január 31. Hol van ön, Fanfaron úr? Söpörgetésre van szükség, hol a seprője? El kellene tiporni az „ elemek“-et. Hol van ön? Miért bujkál? Ej, föl se vegye! Elvégre is, ön nem tette tönkre az országot. No hát! A liberális párt — — az egy kicsit meghótt. Ez már szent igaz. A kormány is meghótt egy kicsit. Ez is igaz. Nemkülönben igaz, hogy az Ipar- és Kereskedelmi bank is meghótt. És az olasz vámszerződés és Perczel Dezső és a lex Daniel és Münnich és Fájlics és Hieronymi és Hegedűs . . . mind, mind meghalának. Fanfaron úr, ennek a sok drágalátos halottnak ön volt a sírásója. Ön érzi magát. Ebben a mesterségben nem kontár. Föld felett és ég alatt nincs olyan sírásó, mint ön. Meg kell adni, remekül csinálta. Nem emlékszem, hogy Jerikó falai alatt ki volt a trombitás. De bizonyosnak tarom, hogy ön annál is jobban fújta. Önben az a csodálatos, hogy nemcsak sirtás, hanem el is trombitálja halottait. Azonban senki se nyugtalankodjék. Fanfaron ur nem az utolsó ítélet trombitáját fújja, melyre tudvalevőleg föltámadás következik. Fanfaron ur temet és akit ő eltemet, az el van temetve alaposan. Ott nyugszik az Iparbank. Melléje fektették a Tisza-kabinetet. Ehhez a lex Danielt, a Tisza-kabinet ezen egyetlen alkotását. Hát ezek nem támadnak föl soha ,sem ezen, sem a más világon Ott nyugszik sírjában a liberális párt is. Született 1875-ben. Meghalt 1905-ben. Apja volt Tisza Kálmán. Gyilkosa lett Tisza István. Élt harmincz évet. Sohasem gyümölcsözött, de mindig voltak virágai, miként az akasztófának. Fanfaron úr, önt vallatóra fogják Bécsben ezért a halottért. Önnek felelni kell. Mit fog mondani ? Hiszen ha ott is úgy lehetne nyelvelni, mint idelent! Ez esetben nyert pőre volna. Mert senki sem tud nagyobb bravúrral tagadni, vakmerőbben ráfogni és irigyóbb módon csavarogni. Csakhogy az a bécsi úr: komoly ur, tapasztalt ur, szigorú úr. Annak ön nem adhat borravalót, mint itt a liberális zsákhordóknak. És az az öreg úr nem is olyan féleszű, mint ön és nem is olyan irigyelejű, mint dr. Kautz úr ő nagyméltósága, önnek sikerült azt a bécsi uraságot becsapni. De odafönn a csalókat nem szeretik, a hazugokat megvetik. Ön azt mondta, ugye, hogy a feloszlatás után Magyarország felséged lábai előtt fog heverni ? Hát nem hever, hanem talpon áll. Érzi jogát és élni fog jogaival. Ön megcsalta a királyt. Kompromittálta a királyi tekintélyt. Mit hoz föl saját védelmére, Fanfaron úr? Mikor a király átadta önnek a liberális pártot, akkor száz ellenzéki volt és háromszáznegyven kormánypárti. Azóta másfél év telt el. A háromszáznegyven helyett most van százötven. Hol van a többi? Ki fog dolgozni, ha nincs Hegedűs, aki abból monopóliumot csinált magának. Új liberálisok jöttek be. Meglepetve látják, hogy a vályú üres. Forgatják a csapot, de a vezeték elromlott. Immár se korbács, se ablakos tarisznya. Ki a fene legyen egy liberális? Hej, amíg többségük volt! Milyen jó dolguk volt. Nekik állott a világ. A hegyen ők szüreteltek, a völgyben ők kaszáltak, a malomban ők őröltek. Övék volt minden főispán, minden rendőr. Érettük virított a tavasz, nekik gyümölcsözött az ősz. Ezek a semmiháziak, akik munka nélkül arattak, vita nélkül szavaztak, kormányok kegyétől függtek, ország dolgával nem törődtek, csaholtak, kaczagtak, káromoltak, fenyegettek parancsszóra. . . mi lesz velük? Kibe kapaszkodnak? Kit nyalnak ezentúl? — Fanfaron úr, mi lesz ezekkel gazdag hatalom nélkül ? Ellenzékbe mennek? Oh, jó urak, ahhoz gerincz kell. Hiszen úgy megszoktátok a csúszást-mászást, hogy járni immár nem tudtok. Úgy megszoktátok a tétlenséget, hogy cselekvésre képtelenek vagytok. Elszoktátok a beszédet, a gondolkozást, a tanulást, az ellenőrzést, a bírálást. Mungók lettetek. Nem tudtok ti parancsszó nélkül még köhögni se. Mit csinálnátok ti az ellenzéken, ahová csak önjogú férfiak valók. Pedig nincs más választás: nektek ellenzékbe kell menni. Szörnyű sors, ugye? Lábatokra kell állani. Az országot többé nem a ti gazdátok kormányozza. A Lloyd-klubban nem röpködnek ezentúl sült galambok. A közhatalom fejőstehene többé nem nyújt nektek tejfölt. Megszűnnek a jogosulatlan nyugdíjak, a közgazdasági tevékenységek, a szubvencziók. Oh, j jaj, nyakatokba szakadt a balsors. És ezt mind Fanfaron úr okozta. Többsége a szövetkezett ellenzéknek van. Nem a 67-nek, nem is a 48-nak, nem a liberalizmusnak, nem is a konzervatívoknek. Hanem azoknak az elveknek, amelyeket közösen és egységesen hirdet a szövetkezett ellenzék minden árnyalata. Ennélfogva a szövetkezett ellenzék megalakítja a Házat és megalakítja a kormányt. Ilyen és nem más a jövendő képe. Ennek a jövendőnek útjába állhat a király felségjoga. Kormányelnököt nevezhet ki a kisebbségből. De ez a kormány halva születik meg, mert többség nélkül mindennap megbukik. Bekövetkezhetik egy másik kísérlet , a feloszlatás. A király ezt is megteheti. Annál jobb, ha megteszi. Ezzel a helyzet tökéletesen megtisztul, mert akkor a 48-as pártnak abszolút többsége lesz. Fanfaron úr, ez az ön műve. Ha gyűjtés indul, adok az ön szobrára három koronát. Bartha Miklós. Lapnak mai száma 24 oldal Irányváltozás kell. Budapest, január 31. Mit tesz a király ? Mire határozza el magát ? Kiket hallgat meg ? Az udvari kamarillának, az osztrák generálisoknak tanácsát fogadja-e el és Tisza István s Khuen-Héderváry fondorlatainak enged-e ? Meghallgatja-e a győztes ellenzék vezérférfiait, Kossuth Ferenczet, Apponyit, Andrássyt, Bánffyt, Zichyt? Avagy homo regiusnak kiküldi ismét Széll Kálmánt, a politikai alkudozót ? A szabadelvű párton azt hiszik, hogy a régi szokás szerint a király kijelöl valakit miniszterelnöknek, az minisztertársakat fogad magához s kineveztetik Magyarország kormányelnökévé és belép a Lloyd-klubba s a mamelukok megéljenzik s hűséges támogatásukat ígérik a mig meg nem bukik. A szabadelvűek állítása szerint Magyarország most liberális hivatalnok-minisztériumot kap Lukács László vagy Hieronymi vezetése alatt s ennek Tisza István lesz támogatója, vagy amint ők mondják, Tisza István lesz a szabadelvű párt , Deák Ferencre. Mit szól hozzá Széll Kálmán, ha Tisza István is Deák Ferencz lesz? Buzdítják egymást szörnyen a szabadelvű kibukottak és megválasztottak, hogy tartsunk össze szorosan és szilárdan s lelkesedjünk művésziesen, de csak a szabadelvű körben, hol magunk közt vagyunk, — bízván a királyban, hogy az csak 67-es kormányt nevezhet ki, és mi liberálisok másfélszázan vagyunk a legnagyobb 67-es párt, kormánypárt tehát csak mi leszünk és maradunk. Vagy úgy? . . . Mondják meg az urak, hogyan lesz a kisebbségből többség? Vagy talán már nem is kell többség az önök parlamentarizmusához ? Csak kormány. De hiszen a házelnökséget mi választjuk s azt nem engedjük át se Perczel Dezsőnek, se Keglevich Istvánnak. Tévednek, uraim, ha abban reménykednek, hogy a többi 67-es pártok önökhöz csatlakoznak. A néppárt semmiesetre se. Elvei és múltja sem engedik és választóik összes kerületeikben megvetéssel fordulnának el képviselőiktől, ha Tisza pártjához csatlakoznának. Bánffy is kellene önöknek, de önök nem kellenek Bánffynak, mert nagyon jól ismeri önöket és meg is mondotta Pápán, hogy az ellenzéki szövetség még fenn-