Magyarország, 1905. március (12. évfolyam, 55-81. szám)

1905-03-01 / 55. szám

BUDAPEST, 1905. MÁRCZIUS 1. SZERDA. XII. ÉVFOLYAM 55. SZÁM. Előfizetési ár­a negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő: Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal­­ Teréz-körut 19. sz Hirdetések nonparense számítással díjszabás szerint.­­ A liberálisok feladata: Budapest, február 28. Tökfilkókból állana az ellenzék, ha felséges győzelmét kibocsájtaná a ke­zéből. A szabadelvű párt pedig saját bőréből bújt volna ki, ha minden disz­­nóságot el nem követne elveszített fa­zekának visszaszerzésére. A harcz tehát természetes, miként virradatkor termé­szetes a nappal harcra az éjszakával. Ez a harcz e pillanatban a király előtt foly. A nemzet előtt már lefolyt. Bírónak volt felhiva a nemzet és dön­tött az ellenzék javára. A bírói tiszt gyakorlására maga a király hívta föl a nemzetet. Nehéz tehát azt feltételezni, hogy a király nem hajlik meg a nem­zet döntése előtt. A szabadelvű párt lesben áll. Any­­nyira megszokta a dividensiát, hogy nem tud elképzelni nála nélkül történő alakulást. Kínjában kész összeölel­kezni Bánffyval, akit cserben hagyott, lehurrogott és akinek hazafiságát a Ro­­senberg-féle kísérlettel alattomos hurok­kal próbálta megfojtani. Sőt kész ölel­kezni a néppárttal is, amelyet évek óta iparkodott befullasztani a politikai kloáka legszennyesebb levébe. Arról nem is beszélek, hogy kész a disszidenseknek a saját kebelében vezérszerepet adni, akiket pedig a legközelebbi múlt idő­ben lenézett, megrágalmazott és mint a feudalizmus sötét és rémes alakjait az ország vezérletére rettentő veszélyes­nek hirdetett. Azoknak mondom, akik a közélet tisztességes kezelése után áhítoznak, hogy a szabadelvű párt leselkedése nem fog sikerrel járni. Megbontani az ellenzék föderáczióját sem kívülről, sem belülről nem lehet. Kívülről nem, mivel józan okosságért nem megyünk a szomszédba. Czélunkat ismerjük és a czélhoz vezető eszközöket szintén ismer­jük. Belülről még kevésbbé, mert nin­csen köztünk áruló. Mindannyian tud­juk, hogy nagy küzdelmek előtt állunk és a végleges győzelem kivívására erő kell. Azt is tudjuk, hogy erőnk, vallott igazságaink mellett, az egységben áll. Ennélfogva senki sem vállalkozik az egység megbontására. Konkolyhintő köztünk nincs. Először és mindenek fölött azért nincs, mivel legfőbb törvé­nyünk a hazafiság. Másodsorban azért sincs, mivel a konkolyhintő mint orszá­gos gazember lenne megbélyegezve. De ha a szabadelvű párt mindenáron szerephez óhajt jutni, kövesse jó taná­csomat és bújjék ki a bőréből. Elisme­rem, hogy tanácsom hangja pórias. Kelletlenül írtam le, mert az erős kife­jezéseket nem szoktam kerülni, de az útszéli stílus nem kenyerem. Hanem ez­úttal mégis használtam a könnyű meg­értés szempontjából. A szabadelvű párt körében ugyanis ez a pórias beszéd otthonos. Tisza István gróf úr mondta a harczok füzében, hogy „majd ha meg­tanulok a bőrömből kibújni..." Ezt szájtátva hallgatták és igen szellemes­nek hirdették. Nos hát, itt az alkalom. Tanulják meg. Bújjanak ki a bőrükből. Keresztelkedjenek meg a hazaszere­tet vizével. Szolgálják a hazát önzetle­nül. Ne Bécsben keressék üdvösségüket, hanem itthon. Becsüljék a magyar nyel­vet többre, mint a német szót. A ma­gyar zászlót ne rendeljék alá az osztrák zászlónak. A magyar iparfejlődést ne gátolják meg az osztrák ipar monopó­liumával. Ne arra vigyázzanak, hogy hatalmukat az ország kárával biztosítsák, hanem arra, hogy hazánkat megoltal­mazzák idegen befolyások káros hatása ellen. Egy szó, mint száz: keresztelked­jenek meg. Tudjanak lemondani a hú­sos fazék párolgó emlékeiről. Kezdjék azon, hogy lázadjanak fel a kormány gyalázatos kinevezései ellen. Ne tűrjék azt a hitvány korrupcziót, mely a rohamos czím- és állásadomá­nyozásokban lát napvilágot. Porig alá­zott helyzetükből álljanak végre talpra. Mondják föl uruknak a szolgálatot. Az érvelés egyszerű.Szóljanak ekként. Halomszámra csinálja a kormány a bárókat, a főrendeket, az udvari taná­csosokat. Szakmabeli állásokat ajándé­koz politikai szolgálatokért. Rendjele­ket osztogat képtelen alakok között. De ha végignézzük a kitüntetett egyé­nek névjegyzékét, azt találjuk, hogy kizárólag olyan emberek részesülnek kitüntetésben, akik meggazdagodtak. Tehát kizárólag olyanok, akik szeren­csés üzleteket csináltak. Hazánkban vannak tudósok, írók, köl­tők, művészek, érdemben megőszült politikusok, jeles tanárok, kiváló mér­nökök, nagyhírű orvosok, jeles papok, kitűnő bányászok, nagyizlésű építőmes­terek, remek műiparosok. Közülök vala­mennyi lendületet ad a magyar közmű­velődésnek. Mindenik a közélet szolgá­latában áll. Pénzkeresete egyiknek sincs arányban azon nehéz és nagy munká­val, melyet lelke sugallatára önfeláldozó energiával végez. Hát nem durva elal­­jasodása-e a kormányzati szellemnek, ha a magyar kultúra ezen vezérlő ténye­zőit teljesen mellőzi és ezek helyett azokat jutalmazza, akik nem tettek egyebet, mint meggazdagodtak szeren­csés üzleteik révén? Megtisztulni, urak, ez lehet a bukott szabadelvűek egyetlen kötelessége. Tegyék lehetetlenné a­ bukott kormány­zási rendszer további garázdálkodását. Ne tűrjék, hogy gseftelők kitüntetésé­vel rondíttassék be a magyar társada­lom. Segítsenek eltakarítani ezt a rom­lott és ízléstelen rendszert. Abból a dögleletes légkörből lépjenek ki a tisztes elemek. Ne akadályozzák hazánk sor­sának jobbra fordulását. Ne vessenek gáncsot a gazdasági önállóság és a magyar nyelv győzelme elé. Vezeklés által sok bűn jóvátehető. Térjenek meg. Vegyék föl a hazafiság szent kereszt­­ségét. Jöjjenek­ és munkálkodjanak a nemzeti feladatok kiépítésén. Bartha Miklós: Lapunk mai száma 22 oldal* A válság. — Saját tudósítónktól. — Budapest, február 28. A szövetkezeti pártok teljes nyugodtsággal néznek a válság további fejleményei elé. Ilyen időkben már szokásos, hogy az újság­írói fantázia pozitív tények hiányában szerte kalandozik és képtelenebbnél képtelenebb kombinácziókra ragadtatja magát Most a helyzet teljesen változatlan. Semmi új mozzanat semmi irányban fel nem merült. Úgy látszik, most Bécsben egész csendes körben folynak a tanácskozások afelett a pozitív formában tett előterjesztés felett, melyet Andrássy legutóbbi kihallgatása alkalmával a király előtt tett. Ma a lapok tele voltak azzal a híresztelés­sel, hogy ebben az előterjesztésben a magyar vezényszóról szó sincs. Tudomásunk szerint ez az állítás teljesen valótlan. A nehézségek — amint el is lehet képzelni — éppen a katonai téren vannak. Enélkül Bécscsel könnyen tisz­tába lehetne jönni. Az is teljesen légből kapott állítás, hogy Andrássy a koalícziós lisztát magával vitte. A koalíczió kebelében semmiféle személyes kér­désről és semmiféle lisztáról még szó sem volt. Maguk a vezéremberek sem foglalkoztak még ezzel. Hiszen nem a személyes kérdések okoznak nehézséget, hanem a programm meg­­állapítása. Az a kérdés, hogy Bécs meghajlik-e a nemzet akarata előtt. Első­sorban a meg­oldandó állami feladatokban kell megállapodni, és a nemzetnek kívánalmait kell teljesíteni, csak azután lehet szó koalíc­iós kormány alakításáról. Éppen az a különbség a régi kormány­zati regime és a szövetkezeti pártok álláspontja között. Eddig csak a miniszteri állásokról folyt a diskurzus. A válságokat könnyű volt elintézni, mert akadt tíz vállalkozó is egy­­egy tárczára. Csak el kellett Bécsben dön­teni, hogy ki lesz az új „vezér“ a szabad­elvű párton. Ez azután összeállította a kis és ment vele Bécsbe. Személyi kérdésekről és lisztáról mind­eddig még szó sem volt, ellenben van szó nemzeti irányban folytatott szívós küzdelemről. Minden magyar ember feszült várakozással néz ezen küzdelem eldőlte elé, mert a nem­zet nagy eretekeiről és jövőjéről van szó. A vezérlő bizottság kebelében teljesen egy-

Next