Magyarország, 1905. május (12. évfolyam, 108-132. szám)
1905-05-03 / 108. szám
kívánságaik teljesedésbe menjenek. Csak Tisza hazajövetelét várják Bécsből, hogy ebben az irányban határozott lépéseket tegyenek. A törvényhatóságot mozgalma. A törvényhatóságok körében mindenfelé élénk mozgalom indult meg a nemzeti ügy mellett való állásfoglalás iránt. Újabban Somogy-, Fejér- és Győr vármegye nyilatkozott ily értelemben. Kaposvárról ugyanis azt táviratozzák, hogy Somogy vármegye törvényhatósági bizottsága tegnap Tarlián főispán elnöklete alatt tartott rendes közgyűlésében Heves vármegye átiratát a képviselőház többségének működése iránti bizalom kifejezése tárgyában egyhangúlag elfogadta. A közgyűlés ezután Baja város átiratát márczius 15-nek nemzeti ünneppé avatása tárgyában szintén elfogadta. Győrből pedig azt jelentik, hogy Győr vármegye tegnap tartott rendes tavaszi közgyűlésén tárgyalta Heves és Zemplén vármegyék, továbbá Kecskemét város feliratát és élénk vita után tudomásul vette az említett feliratokat és a maga részéről hasonló szellemű feliratot intéz a képviselőházhoz. - - Székesfejérvárról táviratoztak: Fejér megye Fiáth Pál báró főispán elnöklete alatt tegnap közgyűlést tartott, mely alkalommal Heves megye ismeretes átirata nagyobb vitát provokált. Az állandó választmány hasonló szellemű felirat felterjesztését javasolta. Zichy Jenő gróf orsz.. képviselő indítványára ezután túlnyomó többséggel elhatározta, hogy bizottságot küld ki egy hasonló szellemű felirat megszerkesztésére. A közgyűlésen részt vettek a többek között: Zichy Jenő gróf, Zichy Aladár gróf, Koller Tivadar, Gyapay Pál, Horváth Gyula orsz. képviselők, továbbá Széchenyi Viktor gróf, Cziráky Antal gróf, Zichy Rafael gróf, Tállián Vilmos, Mansdorf Géza báró, Meszlényi Benedek. A vitában résztvettek az előadó Szűcs Arthur főjegyzőn kívül: Zichy Aladár gróf, Fiáth Pál báró főispán, Zichy Jenő gróf, Fantusz Fülöp dr. A felirat szerkesztésére kiküldték: Széchenyi Viktor grófot, Meinsdorf Géza bárót, Kenessey Gyulát, Rosenfeld Henriket, Szűcs Arthur főjegyzőt. * A válság hírei közé tartozik az is, hogy a deczember 13-ika miatt megindult üldözés végképp megszűnt. A képviselőházban történt rombolás miatt negyven képviselő ellen indult meg büntető eljárás. A rendőrség sok képviselőt ki is hallgatott s az iratokat áttette az ügyészséghez. Gegrtss Gusztáv dr. főügyészhelyettes azonban a nyomozat folytatását nem tartotta szükségesnek és a további kihallgatásokat beszüntette. Ezzel a deczember 13-ikának aktái a bíróságnál is lezáródtak. A választások óta. A függetlenségi képviselők száma ma megint szaporodott egygyel: Smialovszky Valért Zsolnán ma reggel egyhangúlag megválasztották. A szabadelvű párti képviselők száma pedig megfogyott egygyel. Szóday Lajos, az újvidéki képviselő lemondott mandátumáról, hogy megmentse polgármesteri nyugdíját, melyet a város tőle megtagadott addig, amíg képviselő. A mérleg tehát ismét billent egyet az ellenzék javára, a kormánypárt rovására. És ez így tart az általános választások óta szakadatlanul. Három hónapja, hogy lezajlottak az általános választások , azóta kilépett a szabadelvű pártból két képviselő (Szentiványi és Fogarassy), kettőnek mandátumát megsemmisítette a Kúria; három kettős kerületet elhódított az ellenzék és lemondott egy, az újvidéki, akinek helyébe egész bizonyosan ellenzékit fognak választani. A szabadelvű párt vesztesége a választások óta tehát 8 kerület. Ha ez így megy, a cziklus végéig a szabadelvű párt általános választások nélkül is elolvad, mint a tavaszi hó. Ha pedig általános választások lesznek, akkor egyszerre fogy el a régi nagy, hatalmas párt. Mert ez a veszteség is, amit a választások óta szenvedtek, csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy a nemzet a szabadelvű párttal leszámolt. A kormánypárt intézőbizottsága. A szabadelvű párt intézőbizottsága ma este 6 órakor tart értekezletet, amelyen Tisza István gróf is résztvesz. Az intézőbizottság tanácskozásának legfőbb tárgyát az a kérdés képezi, hogy milyen magatartást tanúsítsanak a fölirati vitában, amelynek eldöntése nem kis feladat, mivel úgy akarják intézni a dolgot, hogy az udvari politikának mindenesetre szolgálatot tegyenek, anélkül azonban, hogy a párt iránt immár mindenfelől nyilvánuló ellenszenvet nagyobbra növelnék. Ezen felül még arra is ügyelni kell, hogy ez a vita, helyesebben mondva, e vitában a pártvezetőség magatartása elő ne idézze azt, amit ők a szövetkezett ellenzékre szeretnének rádisputálni: tudniillik a pártbomlást. Az ellenzék köréből. Politikai körökben feltűnést keltett és élénk megbeszélésre adott alkalmat a Független Hírlapnak ma közzétett meglepő híre, mely arról szól, hogy a király nem jön most Budapestre. A rendes hírforrások és a bécsi tudósítások ezt a hírt eddig nem erősítették meg, de a szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságának egyik tagja úgy nyilatkozott tudósítónk előtt, hogy értesülése szerint a hírnek pozitív alapja van, amit egyik politikus azzal egészített ki, hogy most Budapesten időzött a külügyminisztériumnak egyik magas állású tisztviselője, s az is olyanformán nyilatkozott, hogy az uralkodó részéről a válság megoldására döntő lépés mostanában alig várható. Nemzetközi kiállítás. — A Magyarország eredeti tározója. — IV. Magyarok. Ha világos ítélő szemmel végignézzük a magyar kiállítás képeit, — amelyeknek jobbjait bizony igen zug sarkokból kell összekeresgélnünk, — meg kell látnunk a magyar művészetben uralkodó khaotikus rendetlenséget. Nagy itt a zűrzavar, amelyet a gyors emelkedésnek az akarása okoz. Az, hogy mesebeli varázsszóra akarjuk megteremteni és magas nívóra emelni a művészetünket, mint ahogy a tündérkirályfi a semmiből előparancsol egy mesebeli kakassarkon forgó várat. Külső látszatra igazán fejlett fokon állunk. Művészeink megértenek mindent és bátran nekivágnak minden kísérletezésnek. Nem is elmaradottak modern emberek, akik ismerik a festészet mai technikájának minden rejtett csinja-binját. Nem ijednek meg a plein-air tüzes színeitől sem és merészen odaállanak a magyar nap perzselő sugarai elé. Eléggé fiatalos kedvűek, akik tájékozva vannak a művészetek minden apró forrongásáról és igen igyekeznek igazodni a nagyvilághoz. Hanem ebben a külszínre tetszetős világban azért a gyors haladás nem tudott magának eléggé biztos és becsületess alapokat teremteni. Az egész kiállításon alig találunk olyan képet, amelynek parancsoló művészi értéke előtt meghajolni és bámulni tudunk. Az öregebb generáczió akadémikus formákban működik. A fiatalabb generáczióban sok a tehetség, — mert ebben nem szegény sem a fajunk, sem a művészi életünk, hanem ezek a tehetséges és kvalitásos művészemberek sem tudnak olyan igazi, kifogástalan művészi munkákat produkálni, amelyek ki ne hívják maguk ellen a kritikát. Ezek a tehetségek erejüket elkísérletezik és elfecsérlik. Megelégesznek valami újabb és egyénibb irányba való haladással, valami kitalálással, és csak technikáznak. Mások már megállanak akkor, ha feltétlen urak lettek a valeur felett, ahol aztán könnyen elsikkaszthatják gyengeségeiket. Ezek a tehetségek gyorsan produkálnak, de gyorsan letörnek. Nincs bennük meg a kitartás a hosszú, komoly munkára és irtóznak a témáktól, a hatalmasabb művész-gondolatok megoldásától. Megelégesznek apróbb problémákkal és ..témák” nem izgatják az ő lelküket. ■Nézzünk szét mindjárt a tájképfestőink között, itt vannak a szolnokiak. A szolnokiak már a kivételek közé tartoznak, mert komoly munkások, akik ismerik jól a magyar Alföld levegőjét és fel tudják bontani azokat a gazdag színeket, amelyeket a tiszta kék égboltozat alatt a magyar rónaságból, földjéből, vizéből, füvéből, fáiból kivált a ragyogóan izzó nyári nap. A szerteömlő színeket vászonra is terítik, — de ezzel vége van az ő művészetüknek. Nincs erejük arra, hogy ezeknek a színeknek a kifejező erejét fel tudják használni. Ők azzal, hogy azokat meglátták és vásznaikon visszaadták, már kimerültek. Előttük az, hogy ezeket a színeket ecsetjükkel lekötik, nehogy elillanjanak, az már czél, nem pedig csak értékes eszköz arra, hogy amit a napsütötte ég alatt megláttak, azt ki is tudják ezekkel a színekkel fejezni. Mihalik a sárga színeket keresi a természetben, Olgyay színlátása lila. Mondanivalójukat pedig mind a ketten dekoratív mezbe öltöztetik és ezzel gúzsba kötik vonalaik szabad mozgását. Igazában vett témákat — ha keresnek is — ők sem oldanak meg. Grumwald Bélának már nagyobb a kifejező képessége és a témaszeretete. Rómából hazaküldött nagy képén a pompázó színeken bemutatott fényeffektusai bravúrosan sikerültek, hanem ez csak a fényhatások megoldása és nem az egész képé. Tájképein azt tekinti feladatának, hogy haragos, nyers zöldekben tobzódjék és ezt a mulatságát csak méla éjszakai hangulatain tudja mérsékelni. Az arczképfestőnek a téma maga az arcz, minden más csak mellékes segítség arra, hogy minél kiválóbban és sikerültebben meg tudja oldani a témáját. A kinyalt fényképarczképek korszakából — amelyre elég keserű emlékeztető Knopp Imre csoportképe — eljutottunk oda, hogy a portraitfestés munkáját — csak szét kell nézni jól a tárlaton — most hivatásos művészkezek végzik, akik az arcz megfestését művészi feladat megoldásának tekintik, nem pedig egy kodak-masina gyors elpattantásának. Elég nagy szerencsét- MAGYARORSZÁG Budapest, 1905. szerda, május 3. A politikai szintérről. Budapest, május 2. Tiszáéknak pedig el kell menniök. Először azért, mert imparlamentáris minisztérium, melynek nincs többsége; másodszor, mert lemondott és elbocsátott minisztérium, mely nem alkalmas az ország ügyeinek vitelére s a kormányt át kellett volna adnia utódjának még február hónapban; harmadszor azért, mert ideiglenes minőségében is egyremásra diszkvalifikáló intézkedéseket tesz; negyedszer, mert a parlament határozatilag kimondotta rosszulását, ami sokkal több, mint a politikai bizalomnak egyszerű megvonása ; ötödször, mert törvény- és alkotmánysértéseket követett el, melyeknek megtorlása még nem teljes s daczosságuk a szigorúbb elbánást provokálja; hatodszor, mert a magyar nemzet a Tisza-kormányt elitélte s ezen sújtó ítélet után uralkodását nem tűrheti ; hetedszer, mert Tisza és társainak miniszteri méltósága és hatalmaskodása immár nyers abszolutizmus, mely nemzetünk jövőjét veszélyezteti és életével össze nem egyeztethető. Nincs Európában alkotmányos fejedelem, aki megtartotta volna őket eddig. Más országokban a parlamentből szégyenükben régen eltűntek volna, itt még nekik áll fölebb: külföldi fejedelmet fogadnak Bécsben, császári ebédeken parádéznak, külső országokkal alkudoznak, a nemzet pénzét meg nem szavazott költségre szállítják, kegyeket és kitüntetéseket osztogatnak, betolakodnak a király és a nemzet közé, és nem engedik, hogy a parlament hasznos munkát végezzen. Hát lehet ezt tűrni? Meddig akarnak még a-HÉ-6SüiMie^ieüiHaüSüiiiiaüii**-«üüssiiSHa*