Magyarország, 1905. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1905-05-17 / 120. szám

Miniszteri­­kihallgatás. Nyíri Sándor hon­véd c­vnd miniszter a szokásos heti kihallgatást csütörtökön, nem délután, hanem déli 12 és 1 óra között tartja meg.­­ Csokonai-ereklyék. A debreczeni százados C­­sokonai-ünnep egyik legérdekesebb része lesz a Csokonai-ereklyetár bemutatása. Az ereklyetár alapja a Csokonai-kor tulajdonában levő ereklye­­múzeum. Csokonai különböző arczképein kívül, melyek közt van Aggházy egy pompás idealizált Csokonai olajfestménye is, nagybecsű lesz a Csokonai-kéziratgyűjtemény. Ezek közt ma érkezett meg a Fejérmegyei Régészeti Egyesü­lettől Csokonainak egy ismeretlen levele, melyet nem sokkal halála előtt irt Obernyik József derecskei rektornak. Az 1804 deczember 14-éről keltezett levélben még abban reménykedik a költő, hogy Peresre és Derecskére átrándulhat, egy kis jó levesre. Ez a levél a költő utolsó le­velei közül való s már ezt is az ágyból írja. Ér­dekes a „Még egyszer Lillához“ czimű vers eredeti kézirata. Csokonai megzenésített dala közül, három hangjegyfü­zet válik ki. Egyik Bécs­­ben jelent meg 1803-ban. Teljesen ép példány s Csokonai dedikálásával van ellátva, egyik ba­rátjának, Fándy Károlynak ajánlva. A másik a „Hat magyar dalt“ tartalmazó pozsonyi kiadás körülbelül 1815—1820-ból, a harmadik a hang­jegyekkel ellátott „Lilla“ czimű költeménykötet 1813-ból. A költő kedvelt tárgyai közül ki lesz állítva egy furulya és egy tilinkó. Érdekes még Lilla gyűrűje, Júlia zsoltárkönyve s egy Lillának dedikált költeménykötet. Az irg­almasok új generálisa, Rómából telegrafálják, hogy a tegnapi választáson a tiroli születésű Gasser Cassian volt generálist a rend ismét generálisává választotta. Gasser 1888 óta állandóan viseli ezt a tisztséget. Olasz sertéseit a bécsi piaczon. A mai bécsi sertésvásáron, mint bécsi tu­dósítónk jelenti, nagy feltűnést keltett, hogy a Laborsky-czég egy kocsirakomány olasz hússertést hozott piaczra. A czég kilátásba helyezte, hogy legközelebb újabb olasz sertés­­szollihno­ngok érkeznek. Az olasz sertések métermázsánkint 110 korona áron keltek. Harmadik alpolgármester Bécsben. A bé­csi városházán, mint bécsi tudósítónk jelenti, el­határozták, hogy Bécsben még­ egy harmadik alpolgármesteri állást is létesítenek. A községi Szabályzatna­k erre vonatkozó módosítását az alsó­­ausztriai községtan­ácsban hír szerint már holnap előterjesztik. A kaszinói kártyaveszteség. A Nemzeti Kaszinóban lefolyt kártyajátékról és Justh Bé­lának nagyobb kártyaveszteségéről közölt hi­tekre vonatkozólag illetékes forrásból kijelentik, hogy sem Szemere Miklós, sem Szapáry Pál gróf nem­ vett részt a nagyobb kártya-partiban, így az ő nevük tévesen került forgalomba. — A spanyol király Párisban, Párisból jelen­tik, hogy hivatalosan most állapították meg a spanyol király párisi tartózkodásának programm­­ját. Alfonz király hat napot tölt Parisban. Május 30-án érkezik Andraisba, ahol a departement magas hivatalnokai fogadják ünnepélyesen. Pá­­risba a Bois de Boulognei pályaudvaron érkezik meg a király, a „királyok pályaudvarán“, amint ezt a pályaudvart a párisiak tréfásan nevezik. Itt a köztársasági elnök fogadja és a külügy­minisztérium palotájába kíséri a királyt. Dél­után XIII. Alfonz meglátogatja az elnököt, este pedig vacsora lesz tiszteletére az elyseei palotában. Másnap, május 31-én a király séta,kocsizást tesz Parisban, megnézi az inva­lidusok templomát és a Panteont, délben pedig Paris, városa részesíti díszes fogadtatás­ban a Hotel de Ville-en. A fiatal uralkodó a spanyol követségen hessenézik, délután megláto­gatja a spanyol kolóniát, este pedig díszelőadás lesz tiszteletére a nagy Operában. Június elsején végignézi a király a chalousi katonai gyakorlato­kat, másnap pedig meglátogatja a saint-cyri ka­tonai iskolákat, a versaillesi kastélyt, este pedig végignézi a­ Theatre-Français díszelőadását. Június 3-án katonai csapatszemle lesz a vinc­ennesi mezőn a király tiszteletére, délben ebéd az ely­­séei palotában, este pedig vacsora a spanyol követségen a köztársasági elnök tiszteletére. Június 4-én végig nézi Alfonz király az anteuili nagy akadályversenyt, a „Grand-steepl­” és este a spanyol követségen vacsorál. Éjfélkor utazik el Cherbourgba, ahova másnap reggel 7 órakor érkezik meg. Itt megszemléli az északi hajó­­rajt és a Victoria and Albert angol királyi yachton folytatja útját Londonba. A Theatre Françcr­s-ban Marivaux „ A szerelem és a sors játéka“ czímű darabját és Rostand „Romanesques“-jeit, az Ope­rában pedig „Sámson és Delilá*•M­ás a „Mala­­detlip balettet adják elő a spanyol király tisz­teletére. — A péterrévi méregkeverék. A péterrévi m­éregkeverő asszonyok ügyében, mint nekünk irtják, még mindig folyik a vizsgálat. Csütörtö­kön Popovics kir. ügyész, Rehák törvényszéki biró Újvidékről kiszállottak Péterrévére, és Deák dr. törvényszéki orvos, továbbá Szászy dr. óbecsei orvos jelenlétében újabban négy sírt bontottak föl. És pedig három férfi és egy nő sírját. Egyike ezeknek, a bűnösök vallomása szerint 17 év előtt lett elföldelve méreggel. A hullák belső részei olyan tüneteket mutatnak, mintha szere­­csika mérgezés lenne, azonban határozottan ez nem volt megállapítható a jelen volt orvosok által, miért is felküldték a belső részeket Buda­pestre az országos vegyészhez. A vizsgálat során a legtöbb bűnös asszony megtört és bűnbánó val­lomást tesz, így azután az eddig még titokban volt esetek is újabban napfényre kerültek. Neveze­tesen letartóztatták e héten Sinkovits Istvánnét is, aki Salgó Istvánné keresnője segítségével lassan ölő fegyvesztő porral mérgezte meg urát. A meg­mérgezett férj iszonyú kínokat érzett és mert nem tudott azoktól szabadulni, de itt sem talált rá, fájdalom okozta kétségbeesésében öngyilkossá lett. Ugyancsak letartóztatta a csendőrség a val­lomások alapján Király Istvánné, Gór Anna asz­­szonyt is, akit pedig az angyalcsinálás vádja nyom. Mint a zsebelyi és hódmezővásárhelyi nagy port fölvert hasonló esetekben, úgy itt is a főbűnös egy szülésznő, aki tudásával ilyen bű­nös uton és módon élt vissza. A péterrévei Jä­ger Mari, akit Palkó Teréznek hívnak, menekülni akart a földi igazságszolgáltatástól s öt adag fél­­grammos szublimátpasztulát ivott meg. Nagy kint állott ki, de mégis életben maradt. A széles alapon folyt nyomozás még mindig tart. — A vasöntők sztrájkja. A Zöld vadászhoz czimzett kerthelyiségben tanyázó vasöntők száma ma 100 új sztrájkolóval szaporodott meg. Az új sztrájkolók a Máv­ vasgyárából valók, akik szintén szolidaritást vállaltak a magánvállalko­zók munkásaival és hírül hozták, hogy az állami gyár tízezernyi munkássága között is nagy az elkeseredés és ha a sztrájk hamarosan békés megoldást nem nyer, ott is kitör a mozgalom. Az államvasutak munkásainak mozgalma — mint illetékes helyről értesülünk — ez idő sze­rint csak 100 emberre szorítkozik. Nem is tart­ják valószínűnek, hogy a többiek követnék a sztrájkolók példáját, minthogy az állami gyá­rak munkásai eddig sem voltak semmi össze­köttetésben a szakszervezettel. — Gyászrovat. Özv. liptószentiváni Szent- Ivány Farkasné, szül. lászlófalvi Eördögh Amália élete 63-ik évében e hó lo-én Apczon elhunyt. — Az ostromolt bandita elfogatása. Már tegnapi számunkban megírtuk, hogy Francois Roy vadőrt, miután a házat, amelyben magát el­torlaszolta fölrobbantották, tíz napi ellenállás után végre sikerült elfogni. A Journal egyik munkatársa — mint Párisból jelentik — megintervieválta a banditát a kórház­ban. Roy elmondta, hogy először Grandpied ház­tulajdonost lőtte le bosszúból — és csak azután lőtt a csendőrökre és a katonákra, mert félt, amikor ezeket fegyveresen a ház tele látta közeledni, hogy a kaput betörjék. A védelem különféle esz­közeivel, továbbá élelmiszerrel bőven el volt látva. Amint a robbanás elmúlt, amely a menyezethez csapta, a menekülésen törte a fejét. Hallotta, amint a tömeg ezt kiáltotta: — Üssétek agyon! De ő csupa félelemből egyenesen szaladt, mig a törzsteg elérte és fél­­h­oltra verte. Sebesülése nem komoly és nagyon bízik az esküdtek fölmentő ítéletében. Az utolsó küzdelem, valamint a robban­tás és menekülés részleteit a következőkben adjuk: Amit 700 katona egy héten keresztül nem bírt megtenni, azt 150, körülbelül 45 kiló súlyú Melinit patron egy másodperc­ alatt elvé­gezte. A patronok lerakásánál a legnagyobb elő­vigyázatosságra volt szükség. A prefektus, mi­előtt a ház felrobbantását végérvényesen el­rendelte volna, előbb még Párisba utazott a belügyminiszterhez, hogy a felelősséget elhárítsa magáról, ha a robbantás következtében a ban-i díjának is valami baja esnék. Miután minden­­ előkészületet megtettek, a katonaság és csend­őrség, valamint a körülálló embertömeg és a dolgot intéző hivatalnokok személyes biztonsága érdekében 15 melinit-patront az eltorlaszolt ház fája mellé tettek. A katonai kirendeltség veze­tőjét, aki a patronokat elhelyezte, szintúgy hívják, mint a banditát. Roy amikor észrevette, hogy a petárdákat elhelyezik, belátta, hogy el van veszve, és kikiáltott, hogy meg akarja­ magát adni. De már késő volt. Roy, egy pillanat alatt eltűnt az ablakból. A robbanás iszonyú dördüléssel megtörtént és a tál beomlott. Roy a robbanás elől a pinczébe futott, de azután rögtön a meneküléshez látott, ami nem is volt olyan nehéz, mert a ház közelében való tartózkodás a robbanás veszélye miatt meg volt tiltva. De a látcsővel figyelemmel kísérték, hogy hová szalad. A tömeg kedvet kapott, a katonák és csendőrök se féltek már és száz meg száz ember rohant ordítva a szökevény után. A legnagyobb dühhel rohantak rá, összerug­dosták és ököllel addig verték, amig eszméletle­nül összeesett. A katonák és csendőrök oltal­mukba vették, de csak nehezen sikerült nekik az elkeseredett tömeget elűzni. Ezután hord­ágyra fektették Roy-t és a kórházba szállították. A prefektus kihirdette, hogy Roy él, és hogy állapota egyáltalán nem aggasztó. Egy kis ka­tonai különítményre bízták a ház őrizetét, amely hivatva volt arra is, hogy megakadályozza a tö­meget abban, hogy bátorságát a romokon is ki­próbálja. — A szép Deszanka meghalt. Néhány hónap előtt Gyorgyevics Deszanka neve volt a szerb fő­városban, de egész Szerbiában a leggyakrabban említett név. Mert Deszanka (Szerbiában az em­bereket a keresztnevükön szokták megnevezni) szép volt, ügyes, kokett és szenvedélyes s amel­lett elmés és okos is volt. De mind­ennél a tulajdonságainál jobban felkeltötte iránta az érdeklődést kalandos életmódja. Legelőször akkor hallatott magáról, amikor mint a budapesti szerb főkonzul Barjaktárovics felesége megszökött. Egy­­ideig külföldön élt és itt képeztette ki magát szí­­nésznővé s akkor egyenesen a szerb metropolisba tért vissza, hogy mint a nemzeti színház új tagja, első szerepeket játszon. Ez volt Deszanka fény­­ kora. A színpadon és a színpadon kívül bem­' lett utána, az egész férfivilág. Állítólag a fiatal trónörökös, György herczeg is alig mulasztott el egy előadást, amelyen a szép Deszanka játszott,­ Zajos életmódja miatt azonban Belgrádot el kel­lett hagynia s akkor Bécsbe utazott. Ekkor azt az álhírt is terjesztették — némelyek szerint ő maga, terjesztette — hogy a szerb trónörökös ti­tokban utána szökött. A szép Deszanka az osz­trák fővárosban szerződtetni akarta magát, azon­ban ez nem sikerült neki, mert már akkor beteg, volt. Hisztérikus rohamok támadták meg a gyönge testalkatú nőt. Egy kisebbrangú szín­házban nyert nehezen angázsmát, azonban ez sem maradhatott soká, hanem leszorult az or­­feumi színpadra. Betegsége azonban mindinkább krónikussá vált és végre a kórházba került, ahol a napokban meg is halt. — Lilla-ünnep. A Komárom vármegyei és Vá­rosi Múzeum-Egyesület Csokonai Vitéz Mihály halálának százéves évfordulója alkalmából a nagy költő Dunaalmáson nyugvó ideáljának, Lillának, emlékezetének áldozni kívánván, vasárnap, má­jus 14-én délután Dunaalmáson Lilla-ünnepélyt rendezett a következő sorrenddé :­­ A 12 óra 11 perczkor induló gyorsvonattal Fü­zitőre, majd onnan Dunaalmásra utazott a társaság. Az ér­kező vendégeket a vasútnál Kecskeméthy Jenő ev. ref. lelkész üdvözölte, majd közebéd volt. Az emlékünnep a temetőben délután 4 órakor kez­dődött a Komáromi Dalegyesület énekével. Al­kalmi beszédet Szendrey Imre mondott. A duna­­almási iskolás gyermekek éneke és szavalata következett ezután, majd a dunaalmási hölgyek nevében Thiel Erzsike megkoszorúzta a sirt s a Muzeum Egyesület is elhelyezte koszorúját Lilla sírjára. A Komáromi Dalegyesület éneke fejezte be a szép ünnepélyt. — Az eszéki sztrájk vége. Eszékről jelentik, hogy a csöndesen eltelt vasárnap után a mun­kások hétfőn mindenütt megkezdték a munkát, minden kikötés nélkül. Az összes kivételes köz­­biztossági intézkedéseket megszüntették. Mihalovics főispán a polgármesterrel és főkapi­tánynyal látogatást tett Matt altábornagy állomás­­parancsnoknál, hogy megköszönje a segítséget, amelyben a katonai hatóság a napokban a pol­gári hatóságot részesítette. MAGYARORSZÁG­ Budapest, 1905. szerda, május 17

Next