Magyarország, 1905. október (12. évfolyam, 241-267. szám)

1905-10-01 / 241. szám

HhI' • HHpH ( ■ yu 7/r*—/)2 BUDAPEST, 1905. OKTÓBER 1. VASÁRNAP. XII. ÉVFOLYAM 241. SZÁM. Előfizetési ápi negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Főszerkesztő: Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Holló Laj 0s. Szerkesztőség és kiadóhivatal a Teréz-körut 19. sí Hirdetések nonpareille számítással díjszabás szerint.­­ Tisztelettel felkérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfi­zetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Október harmadika. Budapest, szeptember 30. Még csak két-három évvel ezelőtt is — hogyan állottunk nemzeti egység tekintetében ? Egységes politikai tábor csak egy volt az országban: az, melynek az osz­trák politika szolgálata volt a hivatása. Ez jól volt szervezve a központban is, a perifériákon is. Uralma megdönthe­tetlennek látszott, mert ennek egységes szervezetével szemben a nemzeti erők szétszórva, szervezetlenül, csüggedten állottak. Hogy ezek a szétszórt erők egyesülhessenek, szükség volt azokra a rohamokra, melyeket a bécsi hatalom szólásszabadságunk, nemzeti törekvé­seink, alkotmányunk ellen intézett. Mit panaszkodunk? A Gondviselés­­őrködik felettünk. Lám, ezek a rohamok, me­lyeket a nemzeti erők ellen intéztek, az ok.Irak pártot tették semmivé, a nemze­tet pedigg erőssé pírostélessé. .. .ujjamat sem köretezett be egyszerre. Az ugrai levél még csak fegyverbarátságot okozott a nemzeti eszme különböző zászlóvivői között. November 18 ika a fegyverbarátsá­got szövetséggé erősítette. A törvény­telen feloszlatás már pártok összeol­vadását eredményezte. A jegeczesedés így haladt fokozatosan előre. És a nemzeti összeolvadás fenséges folya­mata még mindig nincs befejezve. A v­illámgyű­rűk folyton tovább terjednek, hiszen még egyre dobálják a köveket nemzeti életünk víztükrébe. Újabb dá­tumhoz érkeztünk: szeptember h­uszon­­harmadikához. Ezen a napon megta­gadták jogainkat, megalázták méltósá­gunkat, kigúnyoltak és kijátszottak bennünket. A nemzet eddigelé minden ilyen emlékezetes napra megadta a maga válaszát. Szeptember huszonhar­madika sem maradhat méltó válasz nélkül! Október harmadika az a nap, amelyen a nemzet megadja a maga válaszát. Úgy, mint eddig is minden erőszakos támadásra, akként most is a nemzeti erők még nagyobb tömegének még szorosabb egyesülésével felelünk szeptember huszon­­harmadikára. Hadd lássák odafönt, hogy minél hevesebb támadást intéznek al­kotmányunk megszentelt vára ellen, annál nagyobb, egységesebb, kitartóbb és elszántabb az azt védők tábora. El­mondhatjuk október harmadikén, hogy együtt, egy táborban van immár az egész magyar­ nemzet. Aki ekkor nincs a tá­borban,­az önmagát közösíti ki a nem­zet testéből. Odafönt botorul a fejükbe vették, hogy a nemzet széles rétegei nem tar­tanak a nemzeti ügygyel. Azért, mivel a hirtelen nagyra nőtt fővárosban akadt egy félrevezethető, zavargó, összeve­rődött tömeg, melyet sikerült ideig­­óráig a maguk reakcziós czéljaira a nem­zet ellen felhasználni, el akarták hitetni magukkal és a világgal, hogy a nem­zet nagy tömegei rendelkezésükre ál­lanak. Micsoda tévedés! Milyen balga számítás! A nemzet nagy tömegéből vájjon mennyit tudtak megnyerni a ma­guk czéljainak a vidéken? Semennyit sem. És a fővárosban? Kilenczszázezer közül harminczezret. És erre a törpe kisebbségre azok a nagy állambölcsek egész nagy politikai számítást, egész politikai programmot építenek! Hát csak építsenek. Számításuk, pro­­grammjuk kártyavárként fog összeom­­lani. Rosszhiszemű tévedésükből ki kell őket józanítani. Hadd tudják meg, hogy mivel megtámadták alkotmányunkat, egyet­lenegy zárt tömeggé egy­esített­ék az egész magyar nemzetet, melyet semmiféle osz­tály-, felekezeti-, vagy fajha,sz felidé­z...M meg nem bonthatnák- és ebben a zárt táborban ott vanna­k a nemzet nagy tömegei, a százezred és a milliók is. Ezt fogja a főváros magyar népe ok­tóber harmadikén dokumentálni. A ten­gert akartátok, fölidézni? Nos, majd meglátjátok a magyar nép tengerét, mely elsodor mindent, mely ebben az ország­ban a nemzeti ügy áramlatának útját akarja ál­lani. Ennek­ a tenger­áramlásnak hitvány terrorizmussal akarnak gátat vetni a kormány és szövetségesei. Hát mi­kor tanult meg­ a magyar félni? Di­csőséges történelmének során daczo­­san szem­beszállt a világ legnagyobb hatalmasságaival, és most a salak­tól rettenjen meg? Akkor hátráljon meg, amikor visszanyerte egységét, félretette belső vis­zálykodásait, amikor érzelmi harmóniája folytán ereje megtízszere­ződött? Kis meghátráljon akkor, amikor legdrágább kincsei, ezeréves alkot­mánya, legszentebb nemzeti törekvései, egész léte és jövője áll a koczkán és megy veszendőbe a meghátrálás folytán ? Október harmadikén, megmutatja ez a nemzet erejét és egységét. Megmutatja, hogyan forr össze a nemzeti védekezés és előretörés nagy gondolatában a nem­zetnek minden számot­tevő és jóravaló eleme, kezdve a nemzet vezéreitől, folytatva a főurakon, a polgárságon, az ifjúságon, a hazafias munkásokon, együtt lesz e napon mindenki, aki számot tart a politikai szinteiről. Budapest, szeptember 30. A kormánypárt hétfőn este értekezik a Lloyd-körben. Megelőzi a magyar pártokat egy nappal. Ők lehetnek kiváncsiak ismeret­len elveikre és programmjukra, melyeket ve­zérük, Tisza István dolgozott ki Geszten titok­ban. Minket kevésbbé érdekel az aulikus libera­­­­lizmus, mivelhogy olvastuk a császári pontoza­­tokat, melyekhez alkalmazkodni a szabadelvű pártnak muszáj. És a Fejérváry-kormányhoz is muszáj, mert nincs más és amíg nincsen, addig a szabadelvűek kormánypárt marad­nak, mert más kormányhoz csatlakozni nem tudnak. És ha a választásokat a táborszer­nagy czuczilista Kristófa fogja vezetni, pénzt és kerületet a generális és botos, ispánra adhatnak s a magyar választókat a vörös­zászlós nemzetköziek és a­ fekete-sárga­­zászlós katonák szerzik meg a kor­mány jelöltjeinek. Aki tehát kormány­párti akar lenni, a Fejérváry katonai, a Kristó választási, a Lányi közjogi és a vörös­­közgazdasági politikáját kell elfogadnia-De ezt­ a programmot október 2-ikán kell a sza­badelvű pártnak magáévá tenni, hogy úgy tessék-lássék, mintha a bécsi kamarillától, a budai összeesküvőktől és a nemzetközi párt-­ vezetőségtől függetlenül és szabadon foglalna állást a híres szabadelvű párt. Sőt mintha a­ Fodor vívótermében volnának, maszk alatt kardot rántanak egymás ellen Fejérváry ge­nerális és Tisza kapitány, de ez csak játék süt összejátszás. Így tettek Széll bukása óta mindig s a Fejérváry kormányra lépése óta nyilvánosan. Senki sem kételkedhetik tehát abban, hogy október 2-ikán a szabadelvű Tisza-párt az alkotmányromboló Fejérváry­­nak, a forradalmár abszolutistának beszegődik darabantcsapatnak. Lesznek-e, akik ettől a sorozástól átszök­nek a magyarokhoz? • * A harmadik pont magyarázatával ámítják most a szabadelvűeket és egyéb gyöngeelmé­­jűeket és kishitüeket. Visszaszitta Fejér­váry, amit a császár írásban adott s most már minden jól van, nincs közjogi sé­relem, a többit el kell fogadni. Mi nem ülünk fel semmiféle ugratásnak, annak sem, amit Fejérváry fogna az országgyűlésen — nyilván a főrendiházban — kijelenteni, nekünk a törvény világos, ahhoz tartjuk ma­gunkat. Se császári felolvasás, se táborszer­­nagyi magyarázat nem másíthatja meg a törvényt. Az a félhivatalos önc­áfolat, amelyet Fe­jérváry Bécsben a sajtóban közzétett, nem lehet egyéb, mint kompromisszum közte és Gautsch között. Egymás után kilincseltek a Lapunk mai száma 32 oldalt a jó magyar hazafi nevére. És aki az összeforradásnak e perzselő tüzébe sa­lakként betolakodni akar, azt ez a tűz megégeti és kilöki magából.

Next