Magyarország, 1905. november (12. évfolyam, 268-293. szám)

1905-11-01 / 268. szám

3 MAGYARORSZÁG Budapest, 1905. szerán, november­i. önálló törvényalkotó képességét és ezzel a nemzeti akarat érvényesülhetését kizárólag az uralkodó akaratától tenné függővé. A hadseregnél a nemzeti kiván­ságok teljesitésének lehetetlensége. A­­véderő terheinek felemelése a kétéves szolgálat jelszava alatt, amely fel­emelt te­her alatt összeroskadna az ország, ahelyett, hogy a kétévi szolgálatot létező számemelés nélkül értené. A gazdasági lekötöttséget, illetve a kö­zös vámterületet föltétlenül fentartja leg­alább is 1917-ig. A vármegyéket államosítja, tehát lerom­bolja a magyar szabadságot most is hatá­lyosan védő bástyákat és ezzel arra tö­rekszik, hogy nemcsak a fegyveres végre­hajtó hatalom, hanem a polgári végrehajtó hatalom is egészen az uralkodóé legyen, és míg a királyi vető, tehát a királyi akarat szabja meg az országnak azt, hogy mit létesíthet saját földjén, saját pénzén, saját érdekében, addig a nemzet a nemzeti szellemtől áthatott hadsereg nélkül marad, s nemcsak az anyagi, hanem az alkotmá­nyos védekezés minden eszköze ki legyen csavarva a nemzet kezéből. Ebbe a keretbe illeszkedik bele az a szemfényvesztés, amelylyel mindenkinek minden érdekét kielégíteni akarják az adó­fizető közönség rovására. Aki ennyit ígér, az semmit sem tarthat meg. Aki pedig azért ígér, hogy letörje a magyar nemzetet és polgári erényt, az nem kormányzási programmot készít, ha­nem vesztegetési programmot. Ez a mindent ígérő programm minden olyan részletében, amely azonnal meg lesz valósítható, nem demokrata programm, hanem úgy a nemzeti, mint a helyi ön­­kormányzat szempontjaiból abszolutisztikus programm. Amint Józsefnek, a kalapos királynak abszolutisztikus demokrácziája előtt nem hajlott meg a nemzet, úgy nem fog meg­hajolni ezen üres ígérethalmaz előtt sem, amiből kik­ a szándék: hitegetni, kecseg­tetni és nem törődni azzal, hogy mikor, milyen eszközökkel és milyen módon vál­tassák be az ígéret. Még a leghatásosabbnak vélt csalétekre, az általános szavazati jogra nézve is, me­lyet ígér, hamis jelszóval él, mert általá­nosnak és egyenlőnek nevezi azt a jogot, mely csak értelmi czenzus lenne, és mely­nek alkalmazásánál minden eszköz a kor­mány kezei közt lesz, mert a kormány program­ja egy szóval sem említi, hogy milyen lesz a választási eljárás, és lesz­­nek-e egyáltalán a választások tisztaságá­nak és szabadságának biztosítékai;már­pedig becsületes választási eljárás nélkül a legkiter­jedtebb választási jog is csak eszköz a kormá­nyok kezében, úgy­hogy azt is megérhetjük, hogy csak a kormánypártiak fognak tudni írni és olvasni ; továbbá annyira nem ál­talános és egyenlő az ígért jog, hogy a most választói joggal bíró húsz és huszon­négy év közti polgárokat kizárja és ezen­kívül a huszonnégy évet meghaladott pol­gárok közül továbbra is kimarad 1.273.735 lélek a kormány hivatalos statisztikája sze­rint. Még abban sem őszinte tehát a programm, amiben leginkább akarja meg­vesztegetni a nagy tömegeket. De a nemzet zöme tudja, hogyha meg­választott képviselőjének akarata nem ér­vényesülhet, h­anem­ megtörik a korona akaratán, akkor teljesen mindegy az, hogy hány ember küldi az országgyűlésre azo­kat a képviselőket, akiknek csak azt sza­bad akarni, amit az uralkodó akar. Ha nem érvényesülhet a nemzet akarata, akkor az alkotmány üres álarca és sem­mivé lesz ; a magyar józan ész belátja, hogy a semmiben osztozkodhatni nem nyereség. Első feladata marad tehát a nemzetnek meg­védelmezni alkotmányát és érvényt szerezni ez alkotmány biztosítékainak. Második feladata marad a nemzetnek, eltávolítani a nemzeti haladás útjából az odagördített akadályokat. Csak a kötelességeink teljesítése mellett foghatunk hozzá azon feladatoknak a meg­oldásához, melyeket a Fejérváry-programm kisajátított a mi programmjainkból, az ellenzéki pártok programmjaiból. Ilyenek a szavazati jog kiterjesztése az ellenzék nagy része által vallott általános szavazati jog, a kerületek új beosztása a községen­kénti szavazás ; ilyen az adómentes lét­minimum biztosítása és az otthon mente­sítése; a kis- és középbirtok tehermente­sítése ; a kis- és nagyipar gyámolítása; a tisztességtelen verseny kiküszöbölése ; az uzsora fékezése; a gyümölcsöző befek­tetések rendszeres fejlesztése ; csatornázás stb.; a progresszív adó ; a tisztviselők hely­közlekedésnek kellett lenni Európa és Ame­rika közt. Atlantis létezésében még mindig erő­sen kételkednek, sőt kevesebb híve van az Atlantis-hipotézisnek, mint az elsülyedt Le­­muria-ban való hitnek. Különösen a zoológu­sok erősítik, hogy támaszpontjaik vannak, amelyek szerint tényleg volt egy olyan világ­rész, amely valamilyen katasztrófa következté­ben —valószínűleg vulkanikus természetű kitö­rések folytán— elpusztult. A Lemuria nevet is egy angol zoológus, Lutley Sclater Fülöp adta neki, mert azelőtt Indo-Óc­eánia volt a neve. A lemuridáktól (félmajmok) kölcsönözte ezt a nevet, mert ezeknek az elődei egyes szigetekre, amelyeket az elsülyedt világ­rész megmaradt részeinek tekintenek, to­vábbá egyes területekre, amelyek Lemu­ria valószínű tengerpartvidékét képezték, jellemzők. De nemcsak az állat-, hanem a növényvilágot is bizonyítékul hozzák föl, hogy Lemuria csakugyan létezett. Huxley híres természettudós nézetét Lemuriáról abban foglalja össze, hogy a paleontológia, fizikai földrajz, geológia, valamint az élő állatok és növények szétosztásának megfigyelése h­atos bizonyítékot szolgáltatnak, hogy Afrika és India az indiai óczeán tropikus szigeteivel együtt szorosabb kapcsolatban volt egy­zetének rendezése és szolgálati pragmati­kája; a munkások ügyeinek rendezése és a munkásügyekre vonatkozó tör­vényhozás teljesítése ; munkásbiztosítás; az ingyeniskolák és általános tankötele­zettség ; a közegészségügy rendezése; a szövetkezet előmozdítása; az egyházak és a kultúra állami segélyezése; a kereskede­lem előmozdítása; a mezőgazdaság erélyes támogatása; a közgazdasági ügy önállósi­­sítása az önálló vámterület és a nemzeti bank felállításával; a városok anyagi hely­zetének megjavítása; a kivándorlásnak he­lyes gazdasági politikával való meggátlása stb. Ezeket és más ilyennemű követelé­seket az ellenzék évtizedek óta hangozta­tott, nem mond ebben tehát semmi újat a Fejérváry - programm, s az, amit mond, azt legkevésbbé illetékes elmondani az a miniszterelnök, aki hosszú minisztersége alatt soha egy perczig sem mutatott semmi érzéket e czélok iránt, hanem évtizedekig képviselte a katonai akaratot ebben az országban , mely előtt mindennek meg kell hajolni s melynek kielégítése ő szerinte a nemzeti és állami élet első kelléke. Most azonban e czélok elérését megigéri, de csak abban az esetben, ha a nemzet leszerel, letörik, hűtlen önmagához, meghazudtolja magyar szavát és bebizonyítja, hogy mikor akart, nem komolyan akart, mikor követelt, nem őszintén követelt. A királyt meg kell győzni arról,hogy a magyar nemzet alkotmányszeretete, nemzeti érzelme, nemzeti vágyódása nem eladó. A magyar nemzet nem gyermek, és nem olyan könnyen hivő, hogy megtévesz­tést c­élzó ígéreteknek hitelt adjon, s eze­kért leszereljen, amely ígéretek egy olyan kormány részéről kivihetetlenek, amely első­sorban az udvar akaratát és a mili­­tarizmus czéljait szolgálja, a népnek tehát csak azokat a morzsákat juttathatná, me­lyek e tényezők dúsan terített asztaláról lehullanak. A kormány megfenyegeti a­­nemzetet, hogyha az ő programmját nem fogadja el, állandóvá lesz az alkotmány­válság, tehát alkotmány ellen is kész lesz kormányozni. A nemzet e fenyegetéstől meg nem ijed, mert évezredes alkotmányát saját erejéből teremtette, fejlesztette és tartotta fenn, és alkotmányon kívül álló királyi hatalom a magyar közjog szerint nem létezhetik, több jel inkább déli Ázsiára mutat. Déli Ázsián kívül a mostani világrészek közül egye­dül Afrika jöhetne még tekintetbe. Ezenkívül számos jel egészen a legújabb időkig azt lát­szott igazolni, hogy az emberiség őshazája egy, az indiai óc­eánba elsülyedt világrész, amely a mostani ,-Ázsia déli részében (s valószínű­leg vele összfü­ggésben) egyrészt keletre egé­szen Hátsó-In­diáig és Lunda-szigetekig, más­részt nyugata egészen Madagaszkárig és déli Afrikáig terjedt. Már korábban említettük, hogy az állat- és növényvilág egy ilyen délindiai szárazföldnek korábbi létezését na­gyon valószínűvé teszi. Az angol Sclater az ezt jellemző félmajmoktól Lemuriának nevezte. Ha Lemuriát elfogadjuk őshazának, úgy eb­ből a legkönnyebben magyarázható meg a különböző emberfajoknak vándorlás útján való földrajzi elterjedése. Egy későbbi mun­kájában, amelyben az ember származásáról ír, azt állítja Haeckel, hogy Lemuriának létezése a föld történetének nagyon is korai szakában tagadhatatlan tény. 'ftRr r- -r--------aasgarrrr-rr------rr--------­ Tudományos dolgok. — Két elsülyedt világrész. — Az emberiség őshazája. — Az átöröklés titka. — — A Magyarország tárczája. — Ma már nem tartozik a mesék országába, hogy földünk öt világrészén kívül voltak más világrészek is, hogy földünkön nem mindig úgy voltak elosztva a tengerek és szárazföl­dek, mint manapság. Természetesen nagyon régen, talán millió és millió évekkel ezelőtt volt, mikor óriási viztömegek hömpölyögtek ott, ahol ma szárazföldek vannak s megfor­dítva szárazföldek voltak ott, ahol ma keres­kedelmi és hadihajók hasítják az óczeánok hullámait. Két terjedelmes szárazföldről tud ma már a tudomány, mind a kettőnek nevet is adott s ezek számításba jönnek nemcsak a föld történetének megírásában, hanem te­kintetbe jönnek az emberiség őstörténeté­ben is. Az ősidők ezen szárazföldjei közül az egyik a titokzatos Atlantis, amely hidat képezett az európai és amerikai szárazföld között, a másik az elmerült Lemuria, amely az afrikai szárazföldtől India déli részéig és Ceylon szi­getéig húzódott. Az erről a két világrészről szóló hipotézisek mindenkor foglalkoztatták az embe­rek képzeletét s főleg az Atlantis az, amely e tekintetben nagy szerepet játszik. A­ költé­szet és a valóság, már amit a tudomány annak hisz, mindig behatóan foglalkoztak en­­nek létezésével, vagy nem létezésével s külö­nösen az anthropológusok és ethnológusok tárgyalják ismételten az Atlantis kérdését, amennyiben rámutatnak arra, hogy bizonyos amerikai régészeti leletek megerősítik azt a föltevést hogy valamikor régen valamilyen mással.* Lemuria iránti érdeklődésünket különösen az a körülmény teszi indokolttá, hogy egyes, nagyon is komoly tudósok Lemuriát tekintik az emberiség őshazájának. A most létező öt világrész közül — írja Haeckel egyik munká­jában — sem Ausztrália, sem Amerika, sem Európa nem lehet ez az őshaza, az úgyne­­vezett paradicsom,, az emberiség bölcsője. A leg­* Az átöröklés titka! A tudomány, bár lát­juk, hogy egyetlenegy sejtből miként fejlőd­nek élőlények, emberek és állatok, amelyek szüleikhez hasonlóak, erre a kérdésre még nem tud tiszta, határozott feleletet adni, jóllehet megismeréséhez már tettek egy fontos lépést. Ismeretes, hogy az egysejtű élőlények osz­lás útján szaporodnak, a sejtmag ketté válik, mire az egész protoplazma-test összehúzódik­ s két új sejtté alakul. Hasonló módon kelet­keznek a nagy és komplikált élőlények is, amennyiben a megtermékenyített sejt folyton oszlik s az újonnan keletkezett sejtek mindig jobban elütnek a régiektől, hogy végül a kü-

Next