Magyarország, 1905. november (12. évfolyam, 268-293. szám)

1905-11-01 / 268. szám

e valók s vannak kisebbek, akik a vidéken m­áról-holnapra változtatnak irásmodort, po­litikát és elvet. Van fegyver ellenük olyan, aminőt például Békéscsabán használnak, ahol szintén akad olyan sajtó­orgánum, amely na­pok előtt még a nemzeti jogok mellett ber­zenkedett s ma a nemzet ellen fordul. A Békés­megyei Híradó követte el ezt a Pálfordulást, de ka­­pott is rá méltó választ. A csabai Népegylet tagjai annyira felháborodtak e hazafiatlan vállalko­zás hallatára, hogy Szentmiklóssy Józsefet, aki titkára volt az egyesületnek, elcsapták, sőt kitör­ölték a tagok sorából is, de még ennél is tovább ment az egylet, kijelentette, hogy bojkottálja a lapot, s tagjait a kizára­­tás terhe alatt eltiltja a lap olvasásától. A Fejérváry-kormány lapokat vásárol, la­pokat alapít. Ezzel nyilván a közvélemény megfertőzését czélozza. Az Újságírók Or­szágos Szövetsége felismerte ennek a törek­vésnek épp az újságírókat lealacsonyító voltát s Biró Pál temesvári lapszerkesztő egy igen figyelemreméltó czikkben foglalko­zik ezekkel a hírekkel s inti az újságírói kart, hogy óvja meg a sajtó szabadságát, igaz meggyőződését a kerítők ellen. In­dítványt is terjesztett a szövetség igaz­gatótanácsa elé, hogy a szövetség, amely az újságírók erkölcsi helyzetének javítása czéljából alakult, ezeket a jelenségeket vegye figyelembe és az ujságírók erkölcsi reputá­­c­ióját mélyen érintő híresztelésekre vála­szoljon, azokkal szemben állást foglaljon. Tette pedig ezt az indítványt, mert a hí­reszteléseket a hirlapi kar társadalmi pozi­­cziójára nézve fölötte veszedelmeseknek tartja. Továbbá mert a keritőket munkájuk folyta­tásában vissza kell verni. Károlyi István gróf és a szatmári képviselők felhívása. Tisztelt bizottsági tag úr ! Egy német zsoldban álló érdekszövetkezet, a magyar miniszteri czimet bitorolva, Nagy László alispánt a megye főispánjává nevezte ki. Nagy László, mint alispán, a megye augusztus 23-iki határozata daczára is síkraszállott a nemzeti kö­vetelések ellen. Mit fog csinálni most, midőn fő­ispán lett ! ? A legközelebbi napokban várhatjuk a főispáni beiktató közgyűlés összehívását. Eddigi hazafias határozatainkat semmisítenénk meg, ha a beik­tatáson tiltakozásunkat impozáns módon kifeje­zésre nem juttatnánk. Látnunk kell szemtől­­szemben azokat, akik most a nemzeti követelések ellen foglalnak állást, tudnunk kell, kik azok, kik a Fejérváry-Kristóffy Jakabok zsoldjában állanak. Az október 12-iki megyei gyűlésen, midőn az alispán fegyelmi ügyét tárgyalták, elszomorodva tapasztaltuk, hogy az ellenzéki bizottsági tagok nagy része távol volt, ez­által az augusztus 3-iki, szeptember 7-iki győzelmeink gyümölcsét ragadta ki kezeinkből­ a megyei sárga-fekete párt. Minden igaz hazafinak egyedüli gondja legyen most síkra szállani a zsarnokság első kísérlete ellen. Nem magyar, osztrák szolga az, rosszabb a 48-iki muszkavezetőnél, aki most félrevonul és nem teljesíti hazafias kötelességét. A szabadság­­harcz után megyénkben letelepedett Haynauval is voltak egyének, akik társadalmilag érintkez­tek, ezekkel egyforma bűnt követ el, aki most­­ félreáll. Ma már csak két politikai párt van az ország­ban, osztrák és magyar, biztosan reméljük tehát, hogy Szatmár megye bizottsági tagjainak óriási többsége a nemzettel tart. Most, hogy nem az alispán fegyelmi ügye van szóban, megszűnik a barátság és személyes tekintet s mindenki sza­badon csatlakozhatik azon párthoz, melyhez meggyőződése köti. Az alispáni szék megüresedésével előre gon­­doskodnuk kell alkalmas jelöltről is, aki megyén­ket méltóan képviselni hivatva lesz. A lezajlott nemzeti küzdelemben Ilosvay Aladár, vármegyénk főjegyzője hazaszeretetének, önzetlenségének, po­litikai függetlenségének oly fényes példáját adta, hogy az ő egyhangú alispáni választása kétségen felül áll. Minden igaz hazafias bizottsági tag csatlakozzék tehát az ő pártjához. Éljen Ilosvay Aladár, mint Szatmár vármegye leendő hazafias alispánja! A kamarilla és a szabadság első csatája lesz most a megyében a főispáni installáczió alkal­mából, jegyezze ezt meg minden bizottsági tag és távol ne maradjon, ha csak az árulás bélye­gét magára sütni nem akarja. Hazafias üdvözlet­tel Károlyi István gróf, Luly Géza, Luby Béla ország. képviselők, Fej­érváry Tisza ellen. Fejérváry Géza báró a szabadelvű párt tegnapi értekezlete után, mikor annak hatá­rozatáról értesült, egy újságíró előtt a követ­kezőképp nyilatkozott: — Én a helyzet kibontakozását teljes nyuga­lommal várom be. Az egyészséges felfogás és az igazság idővel utat tör magának. Sajná­lom, hogy Tisza gróf ily módon foglalt ál­lást, de ez nem változtat a helyzeten. Miniszteri tanácskozás. Ma délben a budavári miniszterelnöki palotá­ban tanácskozásra gyűltek össze a kabinet tagjai. Ez az összejövetel nem volt a rendes heti minisztertanács, hanem egy, a helyzet kri­tikus volta következtében szükségessé vált érte­kezlet, amelyben a kormány tagjai a legköze­lebbi teendőket beszélték meg. Beavatottak véle­kedése szerint Fejérváry báró legközelebb Bécsié megy, hogy a királynak a politikai hely­zet újabb fázisairól jelentést tegyen. A zalamegyei főispánság, Herkclendy Ferencz, Zalamegye hazafias fő­ispánja, tudvalevőleg már hónapok előtt beadott lemondásához feltétlenül ragaszkodik, minek kö­vetkeztében Kristóffy utódot keresett helyére. Miután több oldalról kosarat kapott, meg­kínálta a főispánsággal Szüllő Géza párton­­kívüli képviselőt is. Hosszas tárgyalás után Szüllő hajlandó is lett volna elvállalni a kétes dicsőségű feladatot, úgy hogy már kinevezése készen volt a felterjesztésre, amikor Szüllő Géza sürgönyileg értesítette Kristóffyt, hogy mégse fogadja el a főispánságot, így Kristóffy még mindig keres zalamegyei főispánt. Szüllőt Zichy János gróf tartotta vissza a fő­ispánság elvállalásától. A fiumei kormányzó. Szapáry Pál gróf november 3-án érkezik Fiuméba. Az ünnepélyes székfoglalás azonban egyelőre elmarad, mert sem a podeszta, sem a rapprezentanza nem hajlandó ehhez az akaráshoz asszisztencziát szolgáltatni. A fiumei kormányzónak egyébként két inkompatibili­tása is támadt. Ő igazgatósági tagja a Háló­kocsi-Társulatnak, mely a kormánynyal szo­ros üzleti viszonyban áll; továbbá igaz­gatósági tagja a Lloyd-társulatnak is, mely­nek az a törekvése, hogy Fiumétól a for­galmat az osztrák kikötők felé terelje. Mind­két állás nagy jövedelmet biztosit Szapáry Pál grófnak és ezért ezekről kineveztetése daczára nincs kedve lemondani. Tolnamegye főispánja, Szekszárdiól táviratozzák, hogy ott elterjedt hirek szerint Tolna vármegye főispánjává Si­­montsics Elemér vármegyei főjegyzőt nevezik ki, aki már kétszer is megbukott mint szabadelvű párti jelölt. Simontsics eddig nagy híve volt Tiszának, most azonban Kristóffyt vallja vezé­rének. Kilépések a szabadelvű pártból. Ma délig a szabadelvű párt elnökségéhez nem érkezett még kilépő nyilatkozat egy kép­viselő tagja r­észéről sem. De azért az eddigi értesülések szerint biztosra vehető a követke­zők kilépése: Károlyi György gróf, Dési Géza, Siöts Pál, Dem­kó Kálmán, Terbócz István és Gajár­ Géza. A kormány körében azt a reményt táplál­ják, hogy mihelyst Tisza István gróf ismét elhagyja a fővárost és így a szabadelvű párt tagjai felszabadulnak az ő nyomása alól, többen fognak csatlakozni a haladó párthoz. Erre való tekintettel egyelőre elhalasztották a haladó pártnak holnapra tervezett megala­kítását. A fiaimat tartománygyűlés és a válság­ Zárából jelentik, hogy a tartománygyűlés mai ülésén több interpellác­iót terjesztettek elő. Mielőtt a napirendre tértek volna át, Prodan képviselő (tiszta jogpárt) rámutatott arra, hogy a magyar válságot több más tartománygyűlésben megvitatták piár, csak Dalmácziában nem, da­czára annak, hogy az ország a válság kérdésé­ben érdekelve van, amennyiben a horvát több­ség felelős a fiumei határozatban foglaltakért. Szónok az iránt interpellálja a tartományi vá­lasztmányt, hajlandó-e a magyar válságot és a horvát képviselők fiumei akc­ióját haladéktalanul a mai napirend után tárgyalás alá venni. A tartományi főnök kijelentette, hogy az inter­­pelláczióra a legközelebbi ülések egyikében fog válaszolni. MAGYARORSZÁG Budapest, 1905. szerda, november 1. Apponyi elkobzott czikke. — Saját tudósítónktól. — Budapest, október 31. Lapunk más helyén megemlékeztünk ar­ról, hogy Apponyi Albert czikkét a zágrábi Obzor czimű lapban elkobozták. Az elkobzott czikk a következőleg szól: „Magyarország és Horvátország.“ írta: Apponyi Albert gróf. A fiumei határozat és az a mozgalom, a melyből ez a határozat kiindult, a legfonto­sabb és legörvendetesebb tények egyike eb­ben a mostani válságban. Mi sem jellem­zőbb, mint az az ellenmozgalom, amelyet e határozat ellen, egészen úgy, mint Magyar­­országon, hivatalos vezetéssel a legszélső ra­dikális elemek indítottak. Kicsoda más le­hetne a két nemzet megegyezésének ellen­sége, mint a bécsi hatalom, amely mind a két nemzetet szolgaságában akarja megtar­tani ? Kicsoda másnak van érdeke abban, hogy a két nemzet természetes fejlődését megakaszsza és köztük egyenetlenséget szítson ? Horvát testvéreink az előtt a kérdés előtt állnak, váljon ennek a hatalomnak szolgá­latába akarnak-e szegődni, vagy pedig ön­álló, észszerű, egy szabadságért lelkesülő néphez illő nemzeti politikát akarnak-e kö­vetni. Az elsőt már egy ízben megkísérelték a horvátok; a bécsi kamarillának sikerült ere­jüket ellenünk felhasználni és mi volt érte a jutalmuk? Bécs oldalán ellenünk harczol­­tak és őket épp úgy szolgaságba nyűgözték, mint bennünket. Az ilyen dolog okos embe­reket is érhet egyszer, de másodszor nem szabad érnie. És bár következzék be az a valószínűtlen eset: a magyarok ellenségének, a kamarillá­­nak győzelme, akkor is mit nyernének ? A történelem számtalan esetben igazolta már, hogy az ilyen győzelem csak ideig-óráig tartó dicsőség volt, a körülményekhez képest rövid idő alatt,újra csak a magyarok kere­kedtek felül. És ez a dolog természetében fekszik. A Habsburg-hatalom Magyarország nélkül, vagy ami ugyanaz: megelégedett Ma­­gyarország nélkül nem egzisztálhat; bármennyi­szer igyekszenek is oktalan módon az erőszak­hoz nyúlni, mégis mindig a megegyezés út­jára kénytelenek visszatérni. Az a kérdés már most, várjon a horvátok a nemzetelle­nes politika szolgálatába fognak-e szegődni, vagy maradandó, elpusztíthatatlan sikereket akarnak-e maguknak biztosítani? Azt hi­szem, hogy a kérdésben már benn van a fe­lelet is. A fiumei határozat ennek az egye­dül észszerű útnak követését jelenti: a hor­vát nép a bécsi mozgalom és az esztelen kísérletek ellen akar fordulni. Horvátországnak Magyarországgal való emez alapos és végleges megegyezése tisztán utili­­tárius szempontból történik s a kamarilla törekvései ellen irányul. Eziránt semmi két­ség, és csak az a kérdés, vájjon lehetséges-e ez? De még ez sem képezhet akadályt még

Next