Magyarország, 1905. november (12. évfolyam, 268-293. szám)
1905-11-01 / 268. szám
e valók s vannak kisebbek, akik a vidéken máról-holnapra változtatnak irásmodort, politikát és elvet. Van fegyver ellenük olyan, aminőt például Békéscsabán használnak, ahol szintén akad olyan sajtóorgánum, amely napok előtt még a nemzeti jogok mellett berzenkedett s ma a nemzet ellen fordul. A Békésmegyei Híradó követte el ezt a Pálfordulást, de kapott is rá méltó választ. A csabai Népegylet tagjai annyira felháborodtak e hazafiatlan vállalkozás hallatára, hogy Szentmiklóssy Józsefet, aki titkára volt az egyesületnek, elcsapták, sőt kitörölték a tagok sorából is, de még ennél is tovább ment az egylet, kijelentette, hogy bojkottálja a lapot, s tagjait a kizáratás terhe alatt eltiltja a lap olvasásától. A Fejérváry-kormány lapokat vásárol, lapokat alapít. Ezzel nyilván a közvélemény megfertőzését czélozza. Az Újságírók Országos Szövetsége felismerte ennek a törekvésnek épp az újságírókat lealacsonyító voltát s Biró Pál temesvári lapszerkesztő egy igen figyelemreméltó czikkben foglalkozik ezekkel a hírekkel s inti az újságírói kart, hogy óvja meg a sajtó szabadságát, igaz meggyőződését a kerítők ellen. Indítványt is terjesztett a szövetség igazgatótanácsa elé, hogy a szövetség, amely az újságírók erkölcsi helyzetének javítása czéljából alakult, ezeket a jelenségeket vegye figyelembe és az ujságírók erkölcsi reputációját mélyen érintő híresztelésekre válaszoljon, azokkal szemben állást foglaljon. Tette pedig ezt az indítványt, mert a híreszteléseket a hirlapi kar társadalmi pozicziójára nézve fölötte veszedelmeseknek tartja. Továbbá mert a keritőket munkájuk folytatásában vissza kell verni. Károlyi István gróf és a szatmári képviselők felhívása. Tisztelt bizottsági tag úr ! Egy német zsoldban álló érdekszövetkezet, a magyar miniszteri czimet bitorolva, Nagy László alispánt a megye főispánjává nevezte ki. Nagy László, mint alispán, a megye augusztus 23-iki határozata daczára is síkraszállott a nemzeti követelések ellen. Mit fog csinálni most, midőn főispán lett ! ? A legközelebbi napokban várhatjuk a főispáni beiktató közgyűlés összehívását. Eddigi hazafias határozatainkat semmisítenénk meg, ha a beiktatáson tiltakozásunkat impozáns módon kifejezésre nem juttatnánk. Látnunk kell szemtőlszemben azokat, akik most a nemzeti követelések ellen foglalnak állást, tudnunk kell, kik azok, kik a Fejérváry-Kristóffy Jakabok zsoldjában állanak. Az október 12-iki megyei gyűlésen, midőn az alispán fegyelmi ügyét tárgyalták, elszomorodva tapasztaltuk, hogy az ellenzéki bizottsági tagok nagy része távol volt, ezáltal az augusztus 3-iki, szeptember 7-iki győzelmeink gyümölcsét ragadta ki kezeinkből a megyei sárga-fekete párt. Minden igaz hazafinak egyedüli gondja legyen most síkra szállani a zsarnokság első kísérlete ellen. Nem magyar, osztrák szolga az, rosszabb a 48-iki muszkavezetőnél, aki most félrevonul és nem teljesíti hazafias kötelességét. A szabadságharcz után megyénkben letelepedett Haynauval is voltak egyének, akik társadalmilag érintkeztek, ezekkel egyforma bűnt követ el, aki most félreáll. Ma már csak két politikai párt van az országban, osztrák és magyar, biztosan reméljük tehát, hogy Szatmár megye bizottsági tagjainak óriási többsége a nemzettel tart. Most, hogy nem az alispán fegyelmi ügye van szóban, megszűnik a barátság és személyes tekintet s mindenki szabadon csatlakozhatik azon párthoz, melyhez meggyőződése köti. Az alispáni szék megüresedésével előre gondoskodnuk kell alkalmas jelöltről is, aki megyénket méltóan képviselni hivatva lesz. A lezajlott nemzeti küzdelemben Ilosvay Aladár, vármegyénk főjegyzője hazaszeretetének, önzetlenségének, politikai függetlenségének oly fényes példáját adta, hogy az ő egyhangú alispáni választása kétségen felül áll. Minden igaz hazafias bizottsági tag csatlakozzék tehát az ő pártjához. Éljen Ilosvay Aladár, mint Szatmár vármegye leendő hazafias alispánja! A kamarilla és a szabadság első csatája lesz most a megyében a főispáni installáczió alkalmából, jegyezze ezt meg minden bizottsági tag és távol ne maradjon, ha csak az árulás bélyegét magára sütni nem akarja. Hazafias üdvözlettel Károlyi István gróf, Luly Géza, Luby Béla ország. képviselők, Fejérváry Tisza ellen. Fejérváry Géza báró a szabadelvű párt tegnapi értekezlete után, mikor annak határozatáról értesült, egy újságíró előtt a következőképp nyilatkozott: — Én a helyzet kibontakozását teljes nyugalommal várom be. Az egyészséges felfogás és az igazság idővel utat tör magának. Sajnálom, hogy Tisza gróf ily módon foglalt állást, de ez nem változtat a helyzeten. Miniszteri tanácskozás. Ma délben a budavári miniszterelnöki palotában tanácskozásra gyűltek össze a kabinet tagjai. Ez az összejövetel nem volt a rendes heti minisztertanács, hanem egy, a helyzet kritikus volta következtében szükségessé vált értekezlet, amelyben a kormány tagjai a legközelebbi teendőket beszélték meg. Beavatottak vélekedése szerint Fejérváry báró legközelebb Bécsié megy, hogy a királynak a politikai helyzet újabb fázisairól jelentést tegyen. A zalamegyei főispánság, Herkclendy Ferencz, Zalamegye hazafias főispánja, tudvalevőleg már hónapok előtt beadott lemondásához feltétlenül ragaszkodik, minek következtében Kristóffy utódot keresett helyére. Miután több oldalról kosarat kapott, megkínálta a főispánsággal Szüllő Géza pártonkívüli képviselőt is. Hosszas tárgyalás után Szüllő hajlandó is lett volna elvállalni a kétes dicsőségű feladatot, úgy hogy már kinevezése készen volt a felterjesztésre, amikor Szüllő Géza sürgönyileg értesítette Kristóffyt, hogy mégse fogadja el a főispánságot, így Kristóffy még mindig keres zalamegyei főispánt. Szüllőt Zichy János gróf tartotta vissza a főispánság elvállalásától. A fiumei kormányzó. Szapáry Pál gróf november 3-án érkezik Fiuméba. Az ünnepélyes székfoglalás azonban egyelőre elmarad, mert sem a podeszta, sem a rapprezentanza nem hajlandó ehhez az akaráshoz asszisztencziát szolgáltatni. A fiumei kormányzónak egyébként két inkompatibilitása is támadt. Ő igazgatósági tagja a Hálókocsi-Társulatnak, mely a kormánynyal szoros üzleti viszonyban áll; továbbá igazgatósági tagja a Lloyd-társulatnak is, melynek az a törekvése, hogy Fiumétól a forgalmat az osztrák kikötők felé terelje. Mindkét állás nagy jövedelmet biztosit Szapáry Pál grófnak és ezért ezekről kineveztetése daczára nincs kedve lemondani. Tolnamegye főispánja, Szekszárdiól táviratozzák, hogy ott elterjedt hirek szerint Tolna vármegye főispánjává Simontsics Elemér vármegyei főjegyzőt nevezik ki, aki már kétszer is megbukott mint szabadelvű párti jelölt. Simontsics eddig nagy híve volt Tiszának, most azonban Kristóffyt vallja vezérének. Kilépések a szabadelvű pártból. Ma délig a szabadelvű párt elnökségéhez nem érkezett még kilépő nyilatkozat egy képviselő tagja részéről sem. De azért az eddigi értesülések szerint biztosra vehető a következők kilépése: Károlyi György gróf, Dési Géza, Siöts Pál, Demkó Kálmán, Terbócz István és Gajár Géza. A kormány körében azt a reményt táplálják, hogy mihelyst Tisza István gróf ismét elhagyja a fővárost és így a szabadelvű párt tagjai felszabadulnak az ő nyomása alól, többen fognak csatlakozni a haladó párthoz. Erre való tekintettel egyelőre elhalasztották a haladó pártnak holnapra tervezett megalakítását. A fiaimat tartománygyűlés és a válság Zárából jelentik, hogy a tartománygyűlés mai ülésén több interpellációt terjesztettek elő. Mielőtt a napirendre tértek volna át, Prodan képviselő (tiszta jogpárt) rámutatott arra, hogy a magyar válságot több más tartománygyűlésben megvitatták piár, csak Dalmácziában nem, daczára annak, hogy az ország a válság kérdésében érdekelve van, amennyiben a horvát többség felelős a fiumei határozatban foglaltakért. Szónok az iránt interpellálja a tartományi választmányt, hajlandó-e a magyar válságot és a horvát képviselők fiumei akcióját haladéktalanul a mai napirend után tárgyalás alá venni. A tartományi főnök kijelentette, hogy az interpelláczióra a legközelebbi ülések egyikében fog válaszolni. MAGYARORSZÁG Budapest, 1905. szerda, november 1. Apponyi elkobzott czikke. — Saját tudósítónktól. — Budapest, október 31. Lapunk más helyén megemlékeztünk arról, hogy Apponyi Albert czikkét a zágrábi Obzor czimű lapban elkobozták. Az elkobzott czikk a következőleg szól: „Magyarország és Horvátország.“ írta: Apponyi Albert gróf. A fiumei határozat és az a mozgalom, a melyből ez a határozat kiindult, a legfontosabb és legörvendetesebb tények egyike ebben a mostani válságban. Mi sem jellemzőbb, mint az az ellenmozgalom, amelyet e határozat ellen, egészen úgy, mint Magyarországon, hivatalos vezetéssel a legszélső radikális elemek indítottak. Kicsoda más lehetne a két nemzet megegyezésének ellensége, mint a bécsi hatalom, amely mind a két nemzetet szolgaságában akarja megtartani ? Kicsoda másnak van érdeke abban, hogy a két nemzet természetes fejlődését megakaszsza és köztük egyenetlenséget szítson ? Horvát testvéreink az előtt a kérdés előtt állnak, váljon ennek a hatalomnak szolgálatába akarnak-e szegődni, vagy pedig önálló, észszerű, egy szabadságért lelkesülő néphez illő nemzeti politikát akarnak-e követni. Az elsőt már egy ízben megkísérelték a horvátok; a bécsi kamarillának sikerült erejüket ellenünk felhasználni és mi volt érte a jutalmuk? Bécs oldalán ellenünk harczoltak és őket épp úgy szolgaságba nyűgözték, mint bennünket. Az ilyen dolog okos embereket is érhet egyszer, de másodszor nem szabad érnie. És bár következzék be az a valószínűtlen eset: a magyarok ellenségének, a kamarillának győzelme, akkor is mit nyernének ? A történelem számtalan esetben igazolta már, hogy az ilyen győzelem csak ideig-óráig tartó dicsőség volt, a körülményekhez képest rövid idő alatt,újra csak a magyarok kerekedtek felül. És ez a dolog természetében fekszik. A Habsburg-hatalom Magyarország nélkül, vagy ami ugyanaz: megelégedett Magyarország nélkül nem egzisztálhat; bármennyiszer igyekszenek is oktalan módon az erőszakhoz nyúlni, mégis mindig a megegyezés útjára kénytelenek visszatérni. Az a kérdés már most, várjon a horvátok a nemzetellenes politika szolgálatába fognak-e szegődni, vagy maradandó, elpusztíthatatlan sikereket akarnak-e maguknak biztosítani? Azt hiszem, hogy a kérdésben már benn van a felelet is. A fiumei határozat ennek az egyedül észszerű útnak követését jelenti: a horvát nép a bécsi mozgalom és az esztelen kísérletek ellen akar fordulni. Horvátországnak Magyarországgal való emez alapos és végleges megegyezése tisztán utilitárius szempontból történik s a kamarilla törekvései ellen irányul. Eziránt semmi kétség, és csak az a kérdés, vájjon lehetséges-e ez? De még ez sem képezhet akadályt még