Magyarország, 1905. december (12. évfolyam, 294-317. szám)

1905-12-01 / 294. szám

A politikai szinteiről. Budapest, november 30. A póttartalékosok behívása törvénytelen. Az nem egyéb, mint az országgyűlés újonez­­megajánlási jogának kijátszása. A törvény­ben említett rendkívüli körülmények alatt érthető külháború vagy lázadás, ami most nincs. De nem érthető semmi esetre az, hogy ha a kormány az országgyűlést folyton elnapolja s az újonézjavaslat tárgyalását maga megakadályozza. A képviselőház októ­ber 10-iki határozatában a póttartalékosok behívását törvénytelennek nyilvánította, attól a kormányt és a hatóságokat eltiltotta. A vármegyék a kézbesítéseket megtagadták, az alkotmányellenes kormány ennek daczára rendeletben kiadta, hogy a póttartalékosok 1903—1904. esztendőkről jelentkezzenek, azért, hogy a kiszolgált katonák helyébe besoroztassanak. A póttartalékosok pedig nem tartoznak rendes katonai szolgá­latot végezni, hanem nyolczheti kikép­zés után kötelesek háromszor tizen­három napi fegyvergyakorlatra bevonulni. A nyolcz hetet a most behívott póttartalékosok már leszolgálták, összevéve tehát csak har­­minc­kilencz napi gyakorlatra kötelezhetők. Aki még nincs is kiképezve, annak is csak kilenczvenöt napra szóló hadkötelezettsége van s három hónap múlva szabad polgár. Hadgyakorlatok most nincsenek. A régi póttartalékosok behívása tehát nem sza­bályszerű. Gyakorlatilag is képtelenség, hogy az alföldi tanyákon s a Kárpát völgyeiben tartózkodó legények a járásbiró­­ság s iklón, vasúti állomásokon és adóhivatalok­ban,a kifüggesztett hirdetéseket olvassák és tudhatással bírjanak a katonai hatóságok pa­rancsolatáról.* Lemondani nem akarnak Fejérváryék. Hát fel akarják oszlatni az országgyűlést, mely vád alá helyezné őket. Azon tanakod­nak, hogy mitévők legyenek. Ha megjelen­nek, kíméletre nem számíthatnak, ha távol­maradnak, gyávák és tehetetlenek. Ha meg­buknak, az országban sincs maradásuk, ha hivatalaikhoz ragaszkodnak, csakis katonai abszolutizmussal kormányozhatnak. Tudják ezt a táborszernagy és ügyvivői. Mondják is: — Pár nap múlva a katonai abszolutizmus bekövetkezik — mondotta tegnap egyik ál­lamtitkár. — A helyzet pénzügyileg tarthatatlan — mondotta ugyanaz. Bizony, úgy van! Pénzügyileg is. A kato­nai követeléseket teljesíteni s az állam ren­des költségeit fedezni tovább exlexben nem lehet, kölcsönt pedig nem kap a kormány. Tarthatatlan a helyzet katonailag is. Ex­­lexbe jut az egész hadsereg s bomlásnak indul egész Magyarországon. A magyar ez­redet szelleme kitünően hazafias, a legény­ségé is s a magyar tiszteké is. Policzár­­szol­gálatokra, adóxeekuczióra, választási becstelenségre a magyar huszárt, bakát és honvédet nem használhatják fel Vexküll és Klobucsár. Tarthatatlan a helyzet a közkormányzat­ban, mikor nyolcz kalandor ügyvivő egy tuczat bitang megyefőnökkel akar parancsolni a magyar állam , alkotmányos intézményei­nek, a független bíróságoknak, az autonóm megyéknek és a törvényre felesküdött állami tisztviselőknek. A hazafiak az összes hivata­lokban ellenesei a hazaárulóknak. Tarthatatlan a helyzet politikailag, mivel a törvényhozás egész tekintélyével síkra száll a becstelenné vált végrehajtó hatalom ellen. Ez pedig mozdulni sem tud, mert se törvé­nyeket nem alkothat, se delegácziót nem kap, sem választásokat nem rendelhet el, mikor se főispánjai, se központi bizottságai, se elnökei, se jelöltjei nincsenek, s akkora pártja sincs, ahányan a minisztertanácsban ülnek. Tarthatatlan a helyzet társadalmilag is, mert bojkottálva vannak minden tisztességes körből, nemcsak maguk a császári ügyvivők, hanem a megyefőnökeik és rendőrbiztosaik is. Aki eladja magát és elárulja hazáját, az kiközösítette önmagát. Mindezen okoknál fogva igaza lehet az államtitkárnak, hogy a helyzet tarthatatlan és a katonai abszolutizmus jön, mert egyéb nem jöhet,­­ ha meg nem buknak. De meddig tarthat a katonai abszolutizmus is ? Ezért nem élnek vele, sőt siettetik a meg­oldást, a hadsereg kérdésének és az alkot­mány helyreállításának sikeres el­itézését, Magyarország függetlenségének kivívását. * Gromon Dezső verbuvál Fejérvárynak ha­ladó pártot a szabadelvű párt táborában. Le­veleket irogat, embereket látogat, értekezletre hívogat. Azzal csalogat, hogy pénzt és man­dátumot mutogat. Gromon kiléphetett volna a szabadelvű pártból, hiszen Fejérvárynak volt államtit­kára és éjjel-nappal bizalmasa sok eszten­deig. Mindenki föltette róla, hogy haladó párti, de most kisül, hogy a táborszernagy kivezényelte hadsegédét, maradjon a Tisza partjában. Bontsa meg a szabadelvűeket és hozzon neki szöke­vényeket. Lágyan hányan lesznek? Mondják, vagy húszan, kik még e héten felcsapnak császári czuczilistáknak. Mert Fejérvárynak szüksége van arra, hogy jövő héten jelent­hesse a császárnak, hogy haladó pártja sza­porodik. Tisza István pedig bosszúsan félrevonult, csalódott pártjában és barátaiban, s ez fáj neki legjobban. A két Gajári, Feilitzsch, Kristóffy, Kubinyi, Szőts Pál tolakodtak és kiabáltak körülötte leghangosabban, Fejér­­váryban bízott legtöbbet, Hieronymire épitett s most mindig szőkébb lesz párthiveinek köre, mióta nincs remény, hogy ismét kor­mányra jusson s nemzeti ellenzék lenni nem tud. Kövesse kiki meggyőződését, azt üzeni Tisza István a patkányoknak, akik Gromon sípját követik. Komáromban csuda esett. A kőszűz Ku­­binyiba szerelmes lett. A szüzőn folt esett, fattyú-főispán született. Nagy csomag térképen kívül egy kitűnő szerkezetű nagy Kodak-géppel egészítettem ki úti podgyászomat, hogy az útról vezetendő naplómat a legérdekesebb pontok­­ fénykép­felvételeivel illusztrálván, azt — mielőtt kü­lön kötetben kiadnám — szíves ismertetés végett nagynevű tudósunk s keleti utazónk, Lóczy Lajos dr. urnak küldhessem haza. A „Tung-ling“ fedélzetén, a Yang-Tse-Kiangon, aug. 31. Jó erős gépű­ a „Tung-ling“ gőzös, de a tengerszéles Yang-Tse-Kiang sodra csak úgy játszik vele. A nagy, piszkos, sárga folyam erősen ára­dott, s az áram oly sebes, hogy némely he­lyen 9—10 tengeri mértföldet rohan órán­­ként. Olyan erő az, mint a tengeri vihar hullámtorlata, s a kis „Tung-ling“ csak ne­hezen zihálva törtethetett előre. Nem is ér­tünk be 12 nap alatt Schang­ ba, mint azt előre terveztük, hanem húsz nap alatt, vagyis aug. 20-án, vasárnap éjjel 11 órakor. Csúnya ünnepi sziesztára kötöttünk ki 3 heti hányattatás után. Zuhogó záporban vetett horgonyt a „Tung-ling‘‘. A szeles, för­­geteges éjen gondolni sem lehetett arra, hogy partra szálljunk. A bőszült folyam harsogása volt altató dalunk hajnalig. Ichangban 381 * lábnyi volt az áradat zérus felett s a következő két napon át még 431­ lábnyira emelkedett. Hogy micsoda ördögi munkát végzett itt a Yang-tse-Kiang ezelőtt egy héttel, mikor mi Hankan körül küzdöttünk az árral, arról szomorú képet nyújtott az egész vidék, amed­dig szemmel, távcsővel beláthattuk. Akkor 52 lábnyira emelkedett a folyam árja, s lehangnál 40 méternyi hosszan el- Bzsimka-Siajóval Kínán keresztül. — 1600 mértföld a Yang Tse-Kiangon. —■ A „Magyarország“ eredeti tárnája. Irta : Kompolthy Jób tengerészkapitány. Hattiban, augusztus 16. Chinkiangban kaptam kézhez július 30-án azt a kormányrendeletet, hogy — amennyi­ben erőimben bízom, — hajózzak föl a Yang Tse-Kiang folyamon, ennek a Sárga-ten­gerbe torkollatától, Chinkiangtól, — ahol eddig állomásoztam — egész Kínán keresztül, a legnyugatibb kínai tartomány Sechmannak fővárosáig, Chunkingig, amely már Tibet határán van. A kínai kormánynak ugyanis most, hogy az angolok Tibetben állandóan berendezked­tek, főfigyelmét arra kell fordítania, miszerint a Tibetből eredő Yang-Tse-Kiang-folyam legnyugatibb kínai kikötőit kitűnő szervezetű vámrendszer és postaszolgálati hálózattal lássa el, s e czélra — az eddigi gyalogfutá­rokon kívül — lehetőleg magát a Yang-Tse- Kiangot is fölhasználni. Lehetséges lesz-e ez? Ma még, mikor még nem is értem végére ez immár két hónapnál tovább tartó szondírozó útnak,­­ nem tudom. De azt már tudom, hogy a misszionáriusoknak, akik valamikor itt jártak, igazuk van, mikor azt mondják, hogy aki a felső Yang-Tse-Kiang borzalmas sziklaörvény-labyrintben áthatolt, az bátran átmehet a pokolbéli Styx-en is. Mert bejártam már jó-rossz időben min­den óczeánt, s két földkörüli utam megismertette velem a hajózás minden végzetes veszedelmét, de ilyen isten­kisértő útról, minő a dzsunka-hajózás ezen a sziklás, örvényforgatagos óriási folya­mon, Jogal­mám se volt. Ilyenről még nem tanítanak a tengerész-akadémiában ! Mit is keresett volna czivilizált tengerésztiszt ebben az ördögvájta, sziklás folyammederben, a vi­lágtól elzárt Tibet határán? Ezt a szerencsét nekem tartotta fenn a magyarok Istene! Küldetésem végczélja és állomása Chunking kikötő, amely — mint a térképen látható — a Tibet­tel határos Sechman tartomány fő­városa s Shanghai­tól 1600 mértföldnyire van. Az út 60—65 napra van tervezve és ebből csak tizenkét napig használhatok gőzhajót Sehang-ig; innen azután csak evezős-vitorlás kínai dzsunka-hajón kell töltetnem az ár el­lenében, melyet a partról felfogadott kulik fognak vontatni. Örömmel vállaltam e megbízó kiküldetést, noha e vállalkozásom bizonyára három, eset­leg négy évig fog lekötni a legsötétebb Kí­nában. De így legalább elérem czélomat tel­jesen, amiért három év előtt a Keletre jöt­tem. Megismerem a föld legnagyobb biro­dalma sajátos produktív viszonyait, annak a magyar export és­­import majdan értékes hasznát veheti. A Felső Yang-Tse-Kiangról eddig kiadott angol útleírást eleve­­­nulmány­oztam, de az rendkívül hézagos volt, s több megbízható adattal szolgáltak nekem Shanghaiban, ille­tőleg Chinkiangban a hittérítők, kiket evég­­ből megkerestem. A folyam abnormitásaitól eltekintve, biztosítottak, hogy a föld legcso­­dásabb szépségű tájait fogom látni és mert már folyékonyan beszélem a kínai nyelvet, a lakosság bízvást bizodalommal s előzékeny tisztelettel fog fogadni.­­ MAGYARORSZÁG Budapest, 1905. péntek, deczember 11

Next