Magyarország, 1906. január (13. évfolyam, 1-27. szám)
1906-01-02 / 1. szám
BUDAPEST, 1906. JANUÁR 2. KEDD XIII. ÉVFOLYAM I. SZÁMI Előfizetési én negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Főszerkesztő. "^--jszeritezzta.ég és Wadóhivatal« Taréz-faörnt 19.m. Egyes szán éra helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. | Holló Lajos. I nie csak nonporeine ntoittnu ejsuli mrat. Tisztelettel felkérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fönakadást ne szenvedjen a politikai név. Budapest, január 1. Az évforduló alkalmával ma az öszszes parlamenti pártok köreiben politikai nyilatkozatok hangzottak el, melyek a válságos helyzettel foglalkoztak. A változott politikai viszonyok között a politikai újévi üdvözlések kicserélésének külső képében is lényeges változás állott be. Míg a múlt évben a szabadelvű párt beszédei követelték maguknak a fősúlyt, — hat beszédben szóltak a helyzethez — addig ma, alig hogy tudomást vesz az ország létezéséről. Még az utolsó napokban is az a remény csillant fel, hogy az újévi beszédek be fognak világítani a helyzet szövevényes rejtekeibe és tájékoztatni fogják az országot arról, hogy várhat-e egyáltalán és ha igen, milyen kibontakozásra. Ez a remény csak részben valósult meg. A ma elhangzott nyilatkozatok alaptónusa rendkívül komoly. A békére való kilátást nagyon is kis mértékben engedik meg. Majdnem mind, — még a szabadelvű párt szónoka is — konstatálják a fenyegető alkotmányválságot és az abszolút hatalom túlkapásait, melyekkel napról-napra sértik a törvényt. A mai nap szónokai majdnem kivétel nélkül célzásokat tettek arra, hogy megindultak a békés kibontakozásra irányuló megbeszélések, de ezeknek eredményétől senki se vár kecsegtetőt. A lefolyt év küzdelmeivel, úgy látszik, még nem ürült ki a keserűség pohara. Új küzdelmekre, új nehézségekre van kilátás. A békés kibontakozásnak útját nem a szövetkezett ellenzék állja. Ez domborodott ki a ma elhangzott beszédekből vezérfonalként. A legérdekesebb kijelentéseket tette erre vonatkozólag Kossuth Ferencz, Andrássy Gyula gróf és Justh Gyula. Kossuth Ferencz a függetlenségi párt szónokának, Sághy Gyulának érdekes és tartalmas beszédére válaszolva hangsúlyozta, hogy a korona által elfoglalt non possumus álláspontján múlt, ha eddig a felirat alapján álló kormány alakítása nem sikerült. Andrássy Gyula gróf még tovább ment. Az alkotmánypártnak, ennek az idén először szereplő politikai pártnak vezére igen érdekes nyilatkozatában rámutat arra, hogy tisztességes, minden tényezőt kielégítő béke semmi tekintetben sem csorbíthatja a korona tekintélyét Erőteljes szavakat talált a helyzet jellemzésére Justh Gyula is, — akit az összes ellenzéki pártok nevében szép beszéddel Szivák Imre üdvözölte ki kijelentette, hogy ezer sziklán, ezer örvényen és ezer poklokon is keresztül el fog jutni Magyarország jogainak érvényesítéséhez és el fogja érni, hogy a népképviseleti rendszer az eddiginél erősebb védelemben részesüljön. Az új párt vezérének, Bánffy Dezső bárónak rövid beszédéből bizonyos rezignáczió hangzott ki. A harczban való kitartásra buzdított. A megváltozott politikai viszonyok között jellemző beszédet mondott Hieronymi Károly, a szabadelvű párt szónoka is. Beszéde első részéből mintha keserves panaszkodás hangzana ki a szabadelvű párt bukása felett, de azután kemény kritikát mond a mai kormány magatartása felett, amely alkotmányválságba sodorja az országot. A kibontakozás első feltételéül szabja a kormány távozását. És az eddigiektől teljesen eltérő hangmodorban jelentkezik az egész politikai szónoklat sorában a haladópárt. Ez a kisded társaság felkereste vezérét, Fejérváry Géza bárót. Ki üdvözölhette a vezért méltóbban, mint Lányi Bertalan, aki a miniszterelnökben a jóságos családapát köszöntötte. A miniszterelnök pedig — minden baj okául odaállította a koalíciót, amely a választásoknál elért győzelme után nem vállalkozott arra, hogy a status quo alapján kormányt alakítson. Ő is a békét hirdette, bár elismerte, hogy ezt eddig csak szavakkal, nem pedig tényekkel készítik elő. A miniszterelnök alaptalan vádaskodásaira lesz még alkalmunk visszatérni. Ma csak annak a konstatálására szorítkozunk, hogy az országgyűlési pártok többségének ma kifejezésre jutott véleménye szerint a nemzeti törekvések kellő kielégítése nélkül egészséges kibontakozás nincs. Ennek az egyhangú megnyilatkozásnak tanulságát meg kellene végre-valahára érteni ott, ahol még mindig útját állják a nemzet óhajtásai, vágyai és jogai érvényesítésének. Kossuth Ferencz üdvözlése. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt ma délelőtt testületileg tisztelgett a párt elnökével, Kossuth Ferencinél, hogy az újév alkalmából őt üdvözölje. A képviselők délelőtt 11 órakor gyűltek össze Kossuth Ferencinek József körúti lakásán. Jelen voltak: Babó Mihály, Bakonyi Samu, Ballagi Aladár, Batthyány Tivadar gróf, Batthyány József gróf, Benedek János, Benyovszky Sándor gróf, Bernáth Béla, Berzsenyi Jenő, Désy Zoltán, Draskóczy László, Eitner Zsigmond, Farkasházi Zsigmond, Ferdinándy Béla, Gaál Sándor, Günther Antal, Hammersberg László, Hentaller Lajos, Hédervári Lehel, Holló Lajos, Horváth Gyula, Horváth József, Illyés Bálint, Kállay Lipót, Kállay Tamás, Kálosy József, Keller István, Koller Tivadar, Kovács Ernő, Kubinyi Márton, Laebne Hugó, Lady Béla, ifj. Madarász József, Markos Gyula, Meczner Béla, Nagy Emil, Olay Lajos, Papp Elek, Pogány Lajos, Pozsgay Miklós, Polónyi Géza, Rákosi Viktor, Ráth Endre, Sághy Gyula, Smialovszky Valér, Somogyi Aladár, Sturman György, Sümegi Vilnos, Szatmári Mór, Szász Zsombor, Szemere Huba, Szentiványi Árpád, Szúnyog Mihály, Thaly László, Tóth János, Várady Imre, Várady Károly és Világhy Gyula. Sághy Gyula a következő beszéddel üdvözölte Kossth Ferenczet:• Szeretett kedves elnökünk és vezérünk ! Eljöttünk az év fordulóján hozzád, hogy ragaszkodásunkat és szeretetünket, s az újév alkalmából üdvözletünket és jókívánságainkat kifejezzük. Boldognak érzem magamat, hogy nekem jutott a szerencse a vezetésed alatt álló, örvendetesen megnövekedett pártunk nevében ezeknek kifejezést adhatni. De mikor ezt teszem, tekintve, hogy mi, mint politikai párt, meggyőződésünk, elveink azonossága folytán egységes érzületben egyesült, nagy politikai családot alkotunk, nem tehetem anélkül, hogy egyúttal hazánk jelen súlyos politikai helyzetét legalább némi rövid reflexióval ne érintsem. (Helyeslés.) Sötét és súlyos fellegek borították hazánk egét már a lefolyt év első hajnalhasadásakor is, melyek vészes zivatart jóslólag tornyosultak össze. Villámok czikáztak, mennykövek hullottak le hazánk alkotmányának alapköveire, melyek azokat összezuzással, szétrombolással fenyegették. Reményeink vajmi vékony szálon függöttek: vájjon képesek leszünk-e a nemzetet megelőzőleg mutatkozott elaléltságából oly mértékben felrázni, hogy a fenyegető nagy veszélyeket elhárítani lehessen. De reményünket mégis fentartotta az az erős hitünk, hogy e nemzetnek, amely ezeréves nagy és dicsőséges nemzeti múltra tekinthet vissza, s amelynek alkotmánya az ellene intézett támadások folytán nem egyszer recsegett, ropogott és ingott a letűnt századok alatt is, mégis épen és teljes erejében szállott az át nemzedékről-nemzedékre, — itt Európa közepén Istentől nyert nagy hivatása van, azért a nehéz időkben és nehéz viszonyok közt az isteni Gondviselés, a magyarok Istene e nemzetet nem fogja elhagyni soha, soha! Ez a hitünk s ama történelmi tény tanúsága, hogy a nemzet alkotmányának minden támadását diadallal verte vissza, aczélozta meg erőinket, fokozta kitartásunkat. Ezen feltevésünkben nem csalatkoztunk s lankadatlan fáradozásunkat az akkori várakozásokat is túlhaladó siker koronázta, mert a nemzet nemcsak felébredt álmából, hanem hűen és méltóan fényes történelmi hagyományaihoz, most is teljes erejével és teljes kitartással szállott szembe azokkal, kik alkotmányának alapjait megtámadni merészelték s elsöpörte őket és leszorította állami életünk vezetéséről, nagy többséget adva a nemzeti törekvések bajnokainak, különösen pedig a nemzeti függetlenség harczosainak, a függetlenségi és 48-as pártnak. (ügy van! ügy van!) Azt vártuk és méltán remélhettük, mert természetszerű az lett volna, hogy a nemzeti akarat ily nagyszerű megnyilvánulása állami életünk gyakorlati vezetésében, tehát kormányzásában is érvényesülni és kifejezésre fog jutni. Azonban az ármány, mégpedig ami ebben a legelszomorítóbb, édes hazánk saját fiai egy részének ármánya, sőt a lefolyt események, a jelen kormány törvénysértéseinek egész halmazata s különösen az országgyűlés legutóbbi elnapolása által elkövetett merénylete folytán bátran mondhatni árulása egyrészről, másrészről pedig a bécsi udvar hagyományos színvaksága, a kamarilla százados tradíciói ezt mindeddig nemcsak meggátolták, hanem országunk kormányzásában, állami életünk összes viszonyaiban valóságos káoszt idéztek elő. De ez a súlyos helyzet és a kilátásba helyezett s részben már reánk is zúdított „nyomor és szenvedés“ nem ejt kétségbe bennünket, nem lohasztja le harczi kedvünket és kitartásunkat Lapunk mai száma 20 oldal.