Magyarország, 1906. január (13. évfolyam, 1-27. szám)

1906-01-02 / 1. szám

BUDAPEST, 1906. JANUÁR 2. KEDD XIII. ÉVFOLYAM I. SZÁMI Előfizetési én negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona.­ Főszerkesztő. "^--jszeritezzta.ég és Wadóhivatal« Taréz-faörnt 19.m. Egyes szán éra helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. | Holló Lajos. I n­ie csak nonporeine ntoittnu ejsuli mrat. Tisztelettel felkérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfi­zetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fönakadást ne szenvedj­en a politikai n­év. Budapest, január 1. Az évforduló alkalmával ma az ösz­­szes parlamenti pártok köreiben politi­kai nyilatkozatok hangzottak el, melyek a válságos helyzettel foglalkoztak. A változott politikai viszonyok között a politikai újévi üdvözlések kicserélésének külső képében is lényeges változás ál­lott be. Míg a múlt évben a szabad­elvű párt beszédei követelték maguknak a fősúlyt, — hat beszédben szóltak a helyzethez — addig ma, alig hogy tudomást vesz az ország létezéséről. Még az utolsó napokban is az a re­mény csillant fel, hogy az újévi beszé­dek be fognak világítani a helyzet szö­vevényes rejtekeibe és tájékoztatni fogják az országot arról, hogy várhat-e egyáltalán és ha igen, milyen kibonta­kozásra. Ez a remény csak részben valósult meg. A ma elhangzott nyilat­kozatok alaptónusa rendkívül komoly. A békére való kilátást nagyon is kis mér­tékben engedik meg. Majdnem mind, — még a szabadelvű párt szónoka is — konstatálják a fenyegető alkotmány­vál­ságot és az abszolút hatalom túlkapásait, melyekkel napról-napra sértik a törvényt. A mai nap szónokai majdnem kivétel nélkül c­élzásokat tettek arra, hogy megindultak a békés kibontakozásra irányuló megbeszélések, de ezeknek eredményétől senki se vár kecsegtetőt. A lefolyt év küzdelmeivel, úgy látszik, még nem ürült ki a keserűség pohara. Új küzdelmekre, új nehézségekre van kilátás. A békés kibontakozásnak útját nem a szövetkezett ellenzék állja. Ez domborodott ki a ma elhangzott be­szédekből vezérfonalként. A legérdeke­sebb kijelentéseket tette erre vonat­kozólag Kossuth Ferencz, Andrássy Gyula gróf és Justh Gyula. Kossuth Ferencz a függetlenségi párt szónoká­nak, Sághy Gyulának érdekes és tar­talmas beszédére válaszolva hangsú­lyozta, hogy a korona által elfoglalt non possumus álláspontján múlt, ha eddig a felirat alapján álló kormány alakítása nem sikerült. Andrássy Gyula gróf még tovább ment. Az alkot­mánypártnak, ennek az idén először szereplő politikai pártnak vezére igen érdekes nyilatkozatában rámu­tat arra, hogy tisztességes, minden tényezőt kielégítő béke semmi tekin­tetben sem csorbíthatja a korona tekin­télyét Erőteljes szavakat talált a hely­zet jellemzésére Justh Gyula is, — akit az összes ellenzéki pártok nevében szép beszéddel Szivák Imre üdvözölt­e ki kijelentette, hogy ezer sziklán, ezer örvényen és ezer poklokon is keresztül el fog jutni Magyarország jogainak ér­vényesítéséhez és el fogja érni, hogy a népképviseleti rendszer az eddiginél erősebb védelemben részesüljön. Az új párt vezérének, Bánffy Dezső bárónak rövid beszédéből bizonyos rezignáczió hangzott ki. A harczban való kitar­tásra buzdított. A megváltozott politikai viszonyok között jellemző beszédet mondott Hieronymi Károly, a szabad­­elvű párt szónoka is. Beszéde első ré­széből mintha keserves panaszkodás hangzana ki a szabadelvű párt bukása felett, de azután kemény kritikát mond a mai kormány magatartása felett, amely alkotmányválságba sodorja az országot. A kibontakozás első feltételéül szabja a kormány távozását. És az eddigiektől teljesen eltérő hangmodorban jelentkezik az egész po­litikai szónoklat sorában a­­ haladó­párt. Ez a kisded társaság felkereste vezérét, Fejérváry Géza bárót. Ki üd­vözölhette a vezért méltóbban, mint Lányi Bertalan, aki a miniszterelnök­ben a jóságos családapát köszöntötte. A miniszterelnök pedig — minden baj okául odaállította a koalíc­iót, amely a választásoknál elért győ­zelme után nem vállalkozott arra, hogy a status quo alapján kormányt ala­kítson. Ő is a békét hirdette, bár el­ismerte, hogy ezt eddig csak szavakkal, nem pedig tényekkel készítik elő. A miniszterelnök alaptalan vádaskodásaira lesz még alkalmunk visszatérni. Ma csak annak a konstatálására szorít­kozunk, hogy az országgyűlési pár­tok többségének ma kifejezésre ju­tott véleménye szerint a nemzeti törek­vések kellő kielégítése nélkül egészsé­ges kibontakozás nincs. Ennek az egy­hangú megnyilatkozásnak tanulságát meg kellene végre-valahára érteni ott, ahol még mindig útját állják a nemzet óhaj­tásai, vágyai és jogai érvényesítésének. Kossuth Ferencz üdvözlése. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt ma délelőtt testületileg tisztelgett a párt elnöké­vel, Kossuth Ferencinél, hogy az újév alkalmá­ból őt üdvözölje. A képviselők délelőtt 11 órakor gyűltek össze Kossuth Ferencinek József­ körúti lakásán. Jelen voltak: Babó Mihály, Bakonyi Samu, Ball­agi Aladár, Batthyány Tivadar gróf, Batthyány József gróf, Benedek János, Be­­nyovszky Sándor gróf, Bernáth Béla, Berzsenyi Jenő, Désy Zoltán, Draskóczy László, Eitner Zsigmond, Farkasházi Zsigmond, Ferdinándy Béla, Gaál Sándor, Günther Antal, Hammersberg László, Hentaller Lajos, Hédervári Lehel, Holló La­jos, Horváth Gyula, Horváth József, Illyés Bálint, Kállay Lipót, Kállay Tamás, Kálosy József, Keller István, Koller Tivadar, Kovács Ernő, Kubinyi Már­ton, Laebne Hugó, Lady Béla, ifj. Madarász Jó­zsef, Markos Gyula, Meczner Béla, Nagy Emil, Olay Lajos, Papp Elek, Pogány Lajos, Pozsgay Miklós, Polónyi Géza, Rákosi Viktor, Ráth Endre, Sághy Gyula, Smialovszky Valér, So­mogyi Aladár, Sturman György, Sümegi Vilnos, Szatmári Mór, Szász Zsombor, Szemere Huba, Szentiványi Árpád, Szúnyog Mihály, Thaly László, Tóth János, Várady Imre, Várady Ká­roly és Világhy Gyula. Sághy Gyula a következő beszéddel üdvözölte Kosst­h Ferenczet:• Szeretett kedves elnökünk és vezérünk ! Eljöttünk az év fordulóján hozzád, hogy ra­gaszkodásunkat és szeretetünket, s az újév al­kalmából üdvözletünket és jókívánságainkat ki­fejezzük. Boldognak érzem magamat, hogy ne­kem jutott a szerencse a vezetésed alatt álló, örvendetesen megnövekedett pártunk nevében ezeknek kifejezést adhatni. De mikor ezt teszem, tekintve, hogy mi, mint politikai párt, meggyő­ződésünk, elveink azonossága folytán egységes érzületben egyesült, nagy politikai családot alko­tunk, nem tehetem anélkül, hogy egyúttal ha­zánk jelen súlyos politikai helyzetét legalább némi rövid reflexióval ne érintsem. (Helyeslés.) Sötét és súlyos fellegek borították hazánk egét már a lefolyt év első hajnalhasadásakor is, me­lyek vészes zivatart jóslólag tornyosultak össze. Villámok czikáztak, mennykövek hullottak le hazánk alkotmányának alapköveire, melyek azo­kat összezuzással, szétrombolással fenyegették. Reményeink vajmi vékony szálon függöttek: vájjon képesek leszünk-e a nemzetet megelőzőleg mutatkozott elaléltságából oly mértékben felrázni, hogy a fenyegető nagy veszélyeket elhárítani lehessen. De reményünket mégis fentartotta az az erős hitünk, hogy e nemzetnek, a­mely ezer­éves nagy és dicsőséges nemzeti múltra tekint­het vissza, s amelynek alkotmánya az ellene in­tézett támadások folytán nem egyszer recsegett, ropogott és ingott a letűnt századok alatt is, mégis épen és teljes erejében szállott az át nem­­zedékről-nemzedékre, — itt Európa közepén Istentől nyert nagy hivatása van, azért a nehéz időkben és nehéz viszonyok közt az isteni Gond­viselés, a magyarok Istene e nemzetet nem fogja elhagyni soha, soha! Ez a hitünk s ama törté­nelmi tény tanúsága, hogy a nemzet alkotmá­nyának minden támadását diadallal verte vissza, aczélozta meg erőinket, fokozta kitartásunkat. Ezen feltevésünkben nem csalatkoztunk s lan­kadatlan fáradozásunkat az akkori várakozáso­kat is túlhaladó siker koronázta, mert a nemzet nemcsak felébredt álmából, hanem hűen és mél­tóan fényes történelmi hagyományaihoz, most is teljes erejével és teljes kitartással szállott szembe azokkal, kik alkotmányának alapjait megtámadni merészelték s elsöpörte őket és leszorította állami életünk vezetéséről, nagy többséget adva a nem­zeti törekvések bajnokainak, különösen pedig a nemzeti függetlenség harczosainak, a füg­­getlenségi és 48-as pártnak. (ügy van! ügy van!) Azt vártuk és méltán remélhettük, mert ter­mészetszerű az lett volna, hogy a nemzeti akarat ily nagyszerű megnyilvánulása állami életünk gyakorlati vezetésében, tehát kormányzásában is érvényesülni és kifejezésre fog jutni. Azonban az ármány, még­pedig ami ebben a legelszomorítóbb, édes hazánk saját fiai egy ré­szének ármánya, sőt a lefolyt események, a jelen kormány törvénysértéseinek egész halma­­zata s különösen az országgyűlés legutóbbi el­napolása által elkövetett merénylete folytán bátran mondhatni árulása egyrészről, másrészről pedig a bécsi udvar hagyományos színvaksága, a kamarilla százados tradíc­iói ezt mindeddig nemcsak meggátolták, hanem országunk kor­mányzásában, állami életünk összes viszonyai­ban valóságos káoszt idéztek elő. De ez a súlyos helyzet és a kilátásba helye­zett s részben már reánk is zúdított „nyomor és szenvedés“ nem ejt kétségbe bennünket, nem lohasztja le harczi kedvünket és kitartásunkat Lapunk mai száma 20 oldal.

Next