Magyarország, 1906. január (13. évfolyam, 1-27. szám)
1906-01-02 / 1. szám
Budapest, 1906. kedd, január 2. MAGYAR©ESZA- nak a száma, akik hisznek még a 67-es alap föntarthatóságában és napról-napra szaporodik azoknak a száma, akik a dicső függetlenségi zászló alá sorakoznak, abban a tudatban, hogy a függetlenségi elv a magyar szabadságnak és függetlenségnek legerősebb elve. A küzdelem tovább folyik, tisztelt barátaim, de minden józan ember tudja, hogy a küzdelem nem czél, hanem csak eszköz. A czél egészen más. A czél az, hogy a nemzeti élet fejlődhessen, mert ha a nemzet testére egy kényszerzubbony van ráhúzva, mely a nemzeti fejlődést megakadályozza, akkor két dolog közül az fog történni, hogy vagy a test elsatnyul, vagy pedig a kényszerzubbony szétreped. Hát most, tisztelt barátaim az utóbbi látszik történni. A küzdelem eszközei, amelyeket használtunk, teljes mérvben alkotmányosak és törvényesek, mert mi az adómegtagadás és újonczmegtagadás fegyverét használjuk, amelyek nemcsak törvényesek, hanem a törvény egyenesen ráutalja az országot ezen fegyverek használatára. De az alkotmányos harcznak megvannak a maga kellékei és ezen kellékek közül a legeslegelső az, hogy a harcz nyugodtan folyjék, mert csak akkor lehet ez a harcz megtartható a törvény korlátain belül, ha az ész irányítja azt és a szív csak annyiban vesz részt benne, hogy bátorítja az embereket arra, hogy ne lankadjanak, bármilyenek legyenek is a küzdelemnek szenvedései. Mert mindenki tudja, hogy minden küzdelem áldozatokkal jár és hogy minden erőfeszítés bizonyos fokú szenvedés, úgyhogy nem is volt szükség az országot szenvedéssel ,és nyomorral megfenyegetni. Meg vagyunk győződve, hogy a mi küzdelmünk eredménynyel fog végződni, ha lesz bennünk kitartás. Még egyszer köszönetet mondok szíves megjelenésükért, és boldogságot kívánok önöknek és családjaiknak. (Éljenzés.) A VII. kerületi független polgárság küldöttségével együtt jelent meg Kossuth Ferencz előtt a Néptanítók Otthonának küldöttsége is, amelynek nevében Száva Jáos, az Otthon elnöke arra kérte Kossuthot, hogy az Otthonnak január Hatodikén, Vízkereszt napján megtartandó jubiláris ünnepélyén és díszközgyűlésén részt vegyen. Száva János beszédére Kossuth Ferencz a következőket mondotta: Tisztelt barátaim! Jól ismerem én a néptanítóknak óriási hatását a nép szellemére. A tanítók gyúrják át a gyermekek lelkét és én meg vagyok arról győződve, hogy az a hazafiság, amely hála Istennek mindig nagyobb és nagyobb lesz hazánkban, főképp két tényezőnek köszönhető: az egyik a néptanítók hazafisága, a másik pedig az édesanyáknak honleányi érzése. A néptanítók és általában a tanítók sorsa mindenesetre javításra szorul. Küzdöttem ezért én is, amióta hazajöttem (Éljenzés.) és küzdött a függetlenségi párt is, de nagyon sok eredményt nem érhettünk el, mert az ország erejét nagy részben igénybe veszi egy emésztő moloch és ennek következtében az ország nem teljesítheti kötelességét a tanítókkal szemben. Az Isten tudja, tisztelt barátaim, hogy amint az előbb is mondottam, a szövetkezett baloldal hatalomra fog-e jutni vagy nem. De ha igen, az bizonyos, hogy a tanítóság ügye is azok közt lesz, amelyek a szövetkezett baloldalnak szívén feküsznek. Végül Kossuth megígérte, hogy amennyiben módjában lesz, az ünnepélyen meg fog jelenni. Ezután a lipótvárosi függetlenségi és 48-as pártnak 50 tagú küldöttsége járult Kossuth Ferencz elé, akit a párt nevében Lázár Nándor dr. elnök üdvözölt Majd a VIII. kerületi függetlenségi és 48-as párt tisztelgett Kossuth Ferencz előtt, ekeit a párt nevében Batthyány Tivadar gróf üdvözölt. Kossuth Ferencz mindkét üdvözlést rövid beszédben melegen megköszönte. • A koalíczió Kossuthnak A szövetkezett pártok nevében ma délután 1 órakor megjelentek Kossuth Ferencznél Andrássy Gyula gróf, Darányi Ignácz, Zichy Aladár gróf és Zboray Miklós országgyűlési képviselők és őt az újév alkalmából üdvözölték, mint a szövetkezett pártok elnökét. Kossuth meghatottan köszönte meg az üdvözlést s hosszasan elbeszélgetett a vezérpolitikusokkal. Politikai jelentőségű beszéd ennél az üdvözlésnél nem volt. A képviselőház elnökénél. Az egyesült ellenzék ma déli 12 órakor tisztelgett Justh Gyulánál, a képviselőim elnökénél, hogy neki az újév alkalmából jó kívánságait tolmácsolja. Jelen voltak: Andrássy Gyula gróf, Darányi Ignácz, Hadik János gróf, Zichy Aladár gróf, Batthyány Tivadar gróf, Zichy Aladár gróf, Kaas Ivor báró, Polónyi Géza, Batthyány Lajos gróf, Vigyázó Ferencz gróf, Bolgár Ferencz, Günther Antal, Sághy Gyula, Tóth János, Olay Lajos, Semsey Boldizsár, Révay Simon báró, Hammersberg László, Zboray Miklós, ifjabb Szmrecsányi Jenő, Szúnyog Mihály, Horváth József, Vancső Gyula, Molecz Dániel, Bernáth Béla, Nagy Ferencz, Malatinszky György, Thaly László, Barlagi Aladár, Illyés Bálint, Farkas József, Ferdinándy Béla, Smialovszky Valér, Szivák Imre, Keller István, Szatmári Mór, Bakonyi Samu, Pogány Lajos, Bittó Dénes, Laehne Hugó, Szentiványi Árpád, Holló Lajos, Nyáry Béla, Teleki Pál gróf, Batthyányi József gróf, Simonyi-Semadam Sándor, Nagy Emil, stb. Midőn Justh Gyula lépett az elnöki szobába, a jelenvoltak zajos éljenzéssel fogadták. Majd Szivák Imre a következő beszédet intézte hozzá: Tisztelt elnökünk, szeretett barátunk! Az országgyűlés többségi pártjai részéről jöttünk ide, üdvözölni téged, mint betöltőjét azon állásnak, amely — ha minden megrendül is — a harcz forgatagában egyedüli szilárd pontként, megingathatatlanul kell, hogy álljon. De hajh! most te is oly oltár papja vagy, melyen a hazafias áldozat tüze nem loboghat: a nemzeti munka temploma zárva van. Bennünk az a hit élt, hogy a király s nemzet közi harcz nem lehet, mert hisz az egykor szemben állott érdekei kiegyenlítődve, az alkotmány elemeivé lettek s azon túl a királyság fennállásának, úgy, mint a nemzet felvirágzásának egyetlen alapja azon erkölcsi erő, mely az alkotmány sértetlen fentartásában van. Az, amii ezzel ellentétben van, adják annak bár az államfentartó szükségesség bármily jogezimeit, marad nyers erő és kormányzati furfang, amely jogot nem hoz gyakorlójának s jogot nem vesz el attól, aki ellen gyakorolják. A modern államok alakulása kivétel nélkül azon etnikai erők alapján történik, amelyek az illető államot alkotó nép történetéből fejlődtek ki. Ezen etnikai erők fölénye és érvényesülése egy percig sem lehet előttünk kétséges, mert ha az egész világon ezt látjuk győzni, s nincs okunk annak a föltevésére, hogy Magyarország kivétel legyen. Az alkotmány megtámadása, mellőzése mellett támadhat rövid átmeneti személyes uralom, — s ilyennek a jelenségeit látjuk, fájdalom, most hazánkban — de erre a válaszunk az, hogy mi, a mostani országgyűlés legkülönbözőbb elvi irányú pártjai egyesültünk az alkotmány védelmében; megnyugtatjuk nemzetünket azzal, hogy a történelmi fejlődés magaslatáról nézve a válság további folyama elé, biztosak vagyunk az iránt, miszerint a király és nemzet közti félreértés is a történetet irányító nemzeti etnikai erők érvényesülésével végződhetik csak. A nemzet nem indul kel újabb jogok szerzésére, jogvesztés tehát nem lehet a küzdelem vége. Minket a békére hivó szózat, amely a kölcsönös elismerés olajágával, bölcs mérséklettel és inintegrum restitutióval közeledik — készen talál a közreműködésre, de ennek alapját, határait a nemzet jogainak biztosításában jelöljük meg és mert a fennálló rendszer ezeket érinti, vele szemben intranzigensek vagyunk. Elmondtuk ezeket most azért, mert lehet, hogy a beköszöntő év sem adja meg az alkalmat alkotmányos életünk legtöbb szervének, a parlamentnek rendes működésére. Azért a nemzet élni fog, nagy igazaiban kárt nem tehet sem az idő, sem a balszerencse, csak a csüggedés árthatna, ennek azonban ellentmondanak ezeréves történetünk s fajunk alkotó tulajdonai. Működjék vagy szüneteljen bár az országgyűlés, benned a képviselőház oly elnökét, tanácskozásaink oly pártatlan vezetőjét tiszteljük, aki békés időkben bölcs kiegyenlítéssel, a nemzeti küzdelem korszakában pedig rendíthetetlen hazaszeretettel s a jogeszme intranzigens szilárdságával, a kemény férfi megbízhatóságával, tiszta jellemével tölti be magas hivatását, úgy hogy a házelnök tisztsége általad s személyedben a nemzeti alkotmányvédelem integráns részévé vált. Ezzel érdemelted ki mindnyájunk bizalmát s ezzel fogod azt továbbra is megtartani s ezért kívánunk mi neked törhetetlen egészséget, munka- és életkedvet az uj esztendőben. Fogadd még egyszer bizalmunk biztosítását s baráti vonzódásodat tartsd meg! (Zajos éljenzés.) Az éljenzés lecsillapulása után Justh Gyula a következőket mondotta: (Justh beszéde) Justh Gyula az üdvözlésre a következőleg válaszolt: Kedves barátaim! Lelkem egész melegével köszönöm azt a nagy kitüntetést, melyben részesíteni kegyesek voltatok akkor, midőn az új év küszöbén őszinte jóindulattal, igaz szeretettel és változatlan bizalommal jöttetek el hozzám. Azok a szívből fakadó, szívhez szóló ékes szavak, melyekkel igen betelt szónokotok, az én régi jó barátom, engem a ti nevetekben üdvözölni szíves volt, mélyen meghatottak. A tőle megszokott ékesszólással tolmácsolt jókívánságokért fogadjátok hálás köszönetemet. Magyarország jelen szomorú, aggodalmas állapotában, mélységes nagy keservünkben örvendezésre ugyan semmi okunk sem lehet és ha mégis örömömet nyilvánítom afölött, hogy a képviselőház többségét alkotó pártok mindenike megjelent ma itt e helyen, teszem ezt azért, mert ez a körülmény is fényesen bizonyítja, hogy a szövetkezeti pártok soraiban teljes az egyetértés és hogy a soraink megbontására irányuló törekvések hajótörést szenvedtek. A magyar állam veszélyeztetett érdeke követeli meg, most inkább, mint valaha, a teljes egyetértést, a rendületlen kitartást, hogy hazánk törvényes jogai, alkotmányos szabadsága megvédelmezhetők legyenek. Valóban elszorul szívünk, ha visszapillantunk a lefolyt év eseményeire. A választásoknál ítélt a nemzet. Reméltük, hogy a nemzet ítéletéből szegény hazánkra egy jobb, egy boldogabb jövő fog fakadni. Csalódtunk. A nemzet ítélete és kifejezett akarata mindekkoráig figyelembe nem vétetett. A végrehajtó hatalom szembehelyezkedett a törvényhozó hatalommal. Az abszolút hatalom szembeszállt a nemzeti hatalommal. A népképviseleti rendszer az alkotmány alapjaiban lett megtámadva. Törvényeink lépten-nyomon megsértettek, az országgyűlés működése lehetetlenné tétetett. A törvényhatóságok jogainak elkobzása folyamatban van. Nyomor és szenvedés jutott a nemzet osztályrészéül. Napnap után szívet facsaró gyászos események ismétlődnek. Bármily szomorú legyen is azonban a jelen, hazánk jövője felett mindazonáltal kétségbeesnünk nem szabad. A nemzet ősereje, szilárd kitartása, türelme, alkotmányához , törvényeihez való állhatatos ragaszkodása csodát fog művelni és a nemzet minden sziklákon, minden örvényeken, minden poklokon keresztül is be fog evezni a biztos kikötőbe. A törvényesség erős vára a nemzetnek, nagyon jól mondta Szivák Imre tisztelt barátom, hogy alkotmányunknak, a népképviseleti rendszernek megvédelmezése elsőrangú feladatunk kell, hogy legyen. Nemzetünk sorsát csak úgy biztosíthatjuk, ha okulva a múltak keserű tapasztalatain, alkotmányunknak, a népképviseleti rendszernek megvédelmezésére az eddigieknél erősebb, alkalmasabb eszközöket fogunk keresni. Bízva bízom, hogy a népképviseleti rendszer sikerrel fogja kiállani tűzpróbáját és hogy el fog érkezni utóvégre is az az idő, amikor hazánkban is a nemzet lesz forrása minden jognak, minden erőnek, minden hatalomnak. Nagy és nehéz munka vár ránk s a nagy munkából én is ki fogom venni a magam részét. Fő törekvésem lesz a jövőben is bizalmatokra, szeretetetekre méltóvá lenni. Alkotmányunkat ezentúl is igyekezni fogok veletek együtt csüggedést nem ismerő kitartással teljes erővel a bárhonnan jövő támadásokkal szemben megvédeni. Köszönöm ismételten is a nagy megtiszteltetést és a szíves jókívánságokat, viszont nektek és családaitoknak én is minden jót, hazánknak pedig jobb jövendőt kívánok. (Hosszantartó zajos éljenzés.) A képviselők ezután a Ház éttermébe vonultak, hol gazdagon terített buffet várta őket. * Egyes politikusok körében szó esett ma arról, hogy a képviselőház elnökét, Justh Gyulát, ki az országgyűlés legnagyobb pártjából, a függetlenségi pártból került az elnöki székbe, nem ennek a pártnak egyik tagja, hanem az új disz- 3