Magyarország, 1906. február (13. évfolyam, 28-52. szám)

1906-02-01 / 28. szám

^ iy| ** BUDAPEST, 19Q6. FEBRUÁR 1. CSÜTÖRTÖK­"'^^""| XIII. ÉVFOLYAM 28. SZÁM. Előfizetési ári negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Főszerkesztő: V _kijSzerkesztSség és kiadóhivatal 1 Terés-köret 19.«* Egyet szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Holló Lajos, mrd®t*«»k wHiten&i* niaatmi ditaamM* ».m­nt, Egyenes úton, Budapest, január 31. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizott­sága abban a közleményben, melyben a most lefolyt tanácskozásokról nyújt­­értesítést, kijelenti, hogy a valóságnak meg nem felelő koholmányok mindazok a híresztelések, mintha a vezérlő­ bizott­ság megállapodásai a nemzeti jogoknak és a koalíc­ió által elfoglalt álláspont­nak megtagadását tartalmaznák.. Jóhi­szemű és ép ítél­eti­ emberek előtt ez a kijelentés szinte fölöslegesnek tűnik elő, mert józan észszel és ép elmé­vel senki sem tételezhette föl, hogy a vezérlő­bizottság egyszerre megtagadja és cserbenhagyja eddigi álláspontját és vele azt a nagy nemzeti ügyet, melynek képviseletére és szolgálatára vállalko­zott. Ám a c­áfolat mégsem volt fölös­leges, mert vannak rosszhiszemű és gyenge ítéletű­ emberek, sőt vannak gonoszak is, akik a gyenge ítéletűeket és kishitűeket megtéveszteni és eltán­torítani iparkodnak. Ennek a hitvány munkának, hiszszük, elejét vágta az erélyes c­áfolat, mert azokról a férfiak­ról, akikből a vezérlő­bizottság áll, ta­lán még a legalacsonyabb indulat sem meri állítani, hogy szándékosan tévútra akarják vezetni az országot Hiszen a vezérlő­bizottság nemsokára nyíltan is be fog számolni sáfárkodásáról, és csak nem képzelhető, hogy az ország legtisz­teletreméltóbb férfiai e nyílt beszámolás kötelező voltának tudatában a köteles diszkréczió leple alatt olyan álláspontot foglaljanak el, amelyről nyíltan be nem számolhatnának! Azok, akik most egyszerre a nemzeti jogokat féltik a vezérlő­bizottságtól (!), ugyanazok, akik a kor­mányra jutva létüknek minden szálával a törvénytelen kormány­rendszerhez vannak szorosan hozzáfűzve. Az ország ezekkel már akkor végzett, amikor mézes­mázos, de maszlagos programmjukat egyértelemmel visszautasította, nemcsak, hanem meg is bélyegezte. Ha akkor nem vezették tévútra az országot, most sem fogják, amikor már föl vannak ismerve, le vannak leplezve és pellen­gérre vannak állítva. Ismételjük, a jóhiszeműek és ép íté­­letűek részére fölösleges volt ez a c­á­­folat. Hiszen a nemzeti ellenzék és annak vezérkara, a vezérlő bizottság, éppen azt a nagy átalakulást testesíti meg, amelyen az ország közvéleménye és egész politikai konstrukcziója a vál­ság során átment. Miben áll ennek a nagy átalakulásnak lényege ? Mi a kü­­lönbség az ország mostani politikai kon­strukcziója és a szabadelvű párt uralma alatti konstrukcziója között? Az, hogy míg a szabadelvű párt uralma alatt az ország, vagy legalább is annak hivata­los képviselete belenyugodott abba, hogy a nemzet erkölcsi, anyagi, kivált pedig katonai erői idegen formában, idegen czélokat szolgáljanak, addig most és ezentúl sem az ország, sem annak hi­vatalos képviselete — ami január 26-ika óta egyet jelent — ebbe nem nyugodha­­tik bele. Ez az alapvonása az ország mostani politikai konstrukc­iójának és ezt na­gyon természetesen a vezérlő­bizottság rögtöni erkölcsi és fizikai bukás nélkül meg nem tagadhatta. A kérdésnek azon­ban másik oldala is van, az, hogy a törvényhozás másik faktora, a király, milyen végleges álláspontot foglal el az ország eme változhatatlan álláspontjával szemben ? Egy kerek esztendeig azt láttuk, hogy a király álláspontja a merev tagadás volt. Ha ez álláspont véglegesnek bizonyul, akkor természetesen közele­désről, megegyezésről szó sem le­het és akkor nem következhetik más, mint az élet-halálharc a király és nemzet álláspontja között, a­melybe mind a két fél minden erejét beleviszi és amelyben az a fél győz, amelyiknek a másik fél erőinek elpusz­títása után még erőtartalékja marad. Mi nem kételkedünk benne, hogy a győztes fél ebben a végzetes esetben a nemzet marad, és éppen ezért szörnyű hibának tartanók, ha a nemzet az élet­­halálharc­tól való félelmében jogait fel­áldozná. Ámde mielőtt e harczba a nemzet belemenne, nem önmaga iránti kötelessége-e megvizsgálni, van-e elke­rülhetetlen szükség ennek a harcának fel­idézésére ? Ez az a döntő fontosságú kérdés, amelyre a mostani napok adják meg a feleletet. A vezérlő­bizottság mostani lépéseinek tulajdonképpeni czélja nem egyéb, mint megtudni erre a kérdésre a feleletet. Megjegyzendő, mert nagyon fontos, hogy a vezérlő­bizottság e puhato­lózásra csak akkor szánta el magát, ami­kor erre felülről kedvezőnek ítélhető impul­zusban részesült. Hiba lett volna, ha ezt előbb tette volna ; akkor, amikor oda­­fönt a merev tagadás még megváltoz­­hatatlannak látszott, mert akkor előzé­kenységét gyengeségnek és kínál­kozós­nak vették volna, ami a nemzeti jogok érvényesülhetésére kétségtelenül káros hatással lett volna. Mikor azonban a király önszántából kilépett eddigi merev elzárkózásából, akkor a vezérlő­bizott­ság a nemzeti ügy kompromittálásának koc­kázata nélkül megtehette, sőt meg kellett tennie mindazt, amiből meg­tudhatja, hogy a királyi hatalomban rejlő erőt mennyire hódíthatja meg a nemzet nagy czéljai számára. Ezt, igenis, meg kell tudnia a ve­zérlő bizottságnak és meg kell tudnia rövid idő alatt a nemzetnek is. És akik erről a mellőzhetetlen elővigyázati intézkedésről azt hirdetik, hogy az jog­feladás és árulás, azok vagy ármány­­kodó gonoszok, vagy tökéletes híjával vannak minden politikai belátásnak. De sem azok, sem emerek el nem tánto­ríthatják a nemzet vezéreit arról az egyenes útról, melyen őket a nemzet tisztelete és bizalma kiséri. X* M. •Lapunk mai száma 22 oldal. • A válság. — Saját tudósítónktól. — Budapest, január 31. A szövetkezett ellenzéki pártok vezérlő­­bizottsága három napon át tartó lelkiismere­tes és fontos tanácskozás után megállapította minden részletében azon választ, melyet az Andrássy Gyula gróf által hozott királyi üzenetre ugyancsak Andrássy Gyula gróf visz fel Bécsbe. A vezérlő-bizottság válasza már holnap a király tudomására jut és igy hamarosan meg fog győződhetni róla az or­szág, hogy fel nem adta a nemzeti törekvéseket. Alaposan tájékoztatott férfiak nyilatkozatai alapján még óva intünk mindenkit attól, hogy a kész­lékéről terjesztett híreket kész­pénzül vegye. Amit a vezérlő­bizottság tett, az a helyzet lelkiismeretes vizsgálódása után annyi, hogy igyekezett a maga álláspontját a korona által kifejezett óhajtásokkal összeegyeztetni, de egy hajszálnyit a nemzet jogaiból föl nem adott. Balgaság lenne a mindkét oldalról tanúsított előzékenységből most már arra a konklúzióra jutni, hogy a megegyezés már létre is jött. Rózsás optimizmusra semmi ok nincs, sőt nagyon is tartani kell attól, hogy Bécsben most is érvényesülni fognak azok a be­folyások, melyek eddig is hátráltatták a békés kibontakozást. Már­is halljuk, hogy Fejérváry Géza báró, Toros és Feilittsch társaságában, holnap, tehát ugyanakkor, amidőn And­ássy Gyula gróf fenn lesz Bécsben, szintén Bécs­ben lesznek. Az ürügy a kereskedelmi tár­gyalások­ folytatása, a valódi ok azonban az, hogy, ha még lehet, keresztezni lehessen min­den oly áramlatot, mely a király és a parla­menti többség között méltányos kompromisz­­szumot hozhat létre. Andrássy Gyula gróf holnap közli a ki­­rálylyal a szövetkezett ellenzéki pártok ve­zérlő-bizottságának válaszát. Andrássy Gyula gróf a tárgyalások egész ideje alatt fél­tékenyen őrködik afelett, hogy csak az üzenetváltás közvetítése legyen a szerepe, ezúttal tartózkodott minden egyéni véle­ménynyilvánítástól vagy kapac­itálástól és a határozatok érdemleges részének meghozata­lában döntő módon nem vett részt Ezt is külön azért hangoztatjuk, mert az alkotmány­párt vezérét épp az utóbbi napokban annyi mindenféle rágalommal illették, annyi valót­

Next