Magyarország, 1906. február (13. évfolyam, 28-52. szám)
1906-02-01 / 28. szám
^ iy| ** BUDAPEST, 19Q6. FEBRUÁR 1. CSÜTÖRTÖK"'^^""| XIII. ÉVFOLYAM 28. SZÁM. Előfizetési ári negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Főszerkesztő: V _kijSzerkesztSség és kiadóhivatal 1 Terés-köret 19.«* Egyet szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Holló Lajos, mrd®t*«»k wHiten&i* niaatmi ditaamM* ».mnt, Egyenes úton, Budapest, január 31. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága abban a közleményben, melyben a most lefolyt tanácskozásokról nyújtértesítést, kijelenti, hogy a valóságnak meg nem felelő koholmányok mindazok a híresztelések, mintha a vezérlő bizottság megállapodásai a nemzeti jogoknak és a koalíció által elfoglalt álláspontnak megtagadását tartalmaznák.. Jóhiszemű és ép ítéleti emberek előtt ez a kijelentés szinte fölöslegesnek tűnik elő, mert józan észszel és ép elmével senki sem tételezhette föl, hogy a vezérlőbizottság egyszerre megtagadja és cserbenhagyja eddigi álláspontját és vele azt a nagy nemzeti ügyet, melynek képviseletére és szolgálatára vállalkozott. Ám a cáfolat mégsem volt fölösleges, mert vannak rosszhiszemű és gyenge ítéletű emberek, sőt vannak gonoszak is, akik a gyenge ítéletűeket és kishitűeket megtéveszteni és eltántorítani iparkodnak. Ennek a hitvány munkának, hiszszük, elejét vágta az erélyes cáfolat, mert azokról a férfiakról, akikből a vezérlőbizottság áll, talán még a legalacsonyabb indulat sem meri állítani, hogy szándékosan tévútra akarják vezetni az országot Hiszen a vezérlőbizottság nemsokára nyíltan is be fog számolni sáfárkodásáról, és csak nem képzelhető, hogy az ország legtiszteletreméltóbb férfiai e nyílt beszámolás kötelező voltának tudatában a köteles diszkréczió leple alatt olyan álláspontot foglaljanak el, amelyről nyíltan be nem számolhatnának! Azok, akik most egyszerre a nemzeti jogokat féltik a vezérlőbizottságtól (!), ugyanazok, akik a kormányra jutva létüknek minden szálával a törvénytelen kormányrendszerhez vannak szorosan hozzáfűzve. Az ország ezekkel már akkor végzett, amikor mézesmázos, de maszlagos programmjukat egyértelemmel visszautasította, nemcsak, hanem meg is bélyegezte. Ha akkor nem vezették tévútra az országot, most sem fogják, amikor már föl vannak ismerve, le vannak leplezve és pellengérre vannak állítva. Ismételjük, a jóhiszeműek és ép ítéletűek részére fölösleges volt ez a cáfolat. Hiszen a nemzeti ellenzék és annak vezérkara, a vezérlő bizottság, éppen azt a nagy átalakulást testesíti meg, amelyen az ország közvéleménye és egész politikai konstrukcziója a válság során átment. Miben áll ennek a nagy átalakulásnak lényege ? Mi a különbség az ország mostani politikai konstrukcziója és a szabadelvű párt uralma alatti konstrukcziója között? Az, hogy míg a szabadelvű párt uralma alatt az ország, vagy legalább is annak hivatalos képviselete belenyugodott abba, hogy a nemzet erkölcsi, anyagi, kivált pedig katonai erői idegen formában, idegen czélokat szolgáljanak, addig most és ezentúl sem az ország, sem annak hivatalos képviselete — ami január 26-ika óta egyet jelent — ebbe nem nyugodhatik bele. Ez az alapvonása az ország mostani politikai konstrukciójának és ezt nagyon természetesen a vezérlőbizottság rögtöni erkölcsi és fizikai bukás nélkül meg nem tagadhatta. A kérdésnek azonban másik oldala is van, az, hogy a törvényhozás másik faktora, a király, milyen végleges álláspontot foglal el az ország eme változhatatlan álláspontjával szemben ? Egy kerek esztendeig azt láttuk, hogy a király álláspontja a merev tagadás volt. Ha ez álláspont véglegesnek bizonyul, akkor természetesen közeledésről, megegyezésről szó sem lehet és akkor nem következhetik más, mint az élet-halálharc a király és nemzet álláspontja között, amelybe mind a két fél minden erejét beleviszi és amelyben az a fél győz, amelyiknek a másik fél erőinek elpusztítása után még erőtartalékja marad. Mi nem kételkedünk benne, hogy a győztes fél ebben a végzetes esetben a nemzet marad, és éppen ezért szörnyű hibának tartanók, ha a nemzet az élethalálharctól való félelmében jogait feláldozná. Ámde mielőtt e harczba a nemzet belemenne, nem önmaga iránti kötelessége-e megvizsgálni, van-e elkerülhetetlen szükség ennek a harcának felidézésére ? Ez az a döntő fontosságú kérdés, amelyre a mostani napok adják meg a feleletet. A vezérlőbizottság mostani lépéseinek tulajdonképpeni czélja nem egyéb, mint megtudni erre a kérdésre a feleletet. Megjegyzendő, mert nagyon fontos, hogy a vezérlőbizottság e puhatolózásra csak akkor szánta el magát, amikor erre felülről kedvezőnek ítélhető impulzusban részesült. Hiba lett volna, ha ezt előbb tette volna ; akkor, amikor odafönt a merev tagadás még megváltozhatatlannak látszott, mert akkor előzékenységét gyengeségnek és kínálkozósnak vették volna, ami a nemzeti jogok érvényesülhetésére kétségtelenül káros hatással lett volna. Mikor azonban a király önszántából kilépett eddigi merev elzárkózásából, akkor a vezérlőbizottság a nemzeti ügy kompromittálásának kockázata nélkül megtehette, sőt meg kellett tennie mindazt, amiből megtudhatja, hogy a királyi hatalomban rejlő erőt mennyire hódíthatja meg a nemzet nagy czéljai számára. Ezt, igenis, meg kell tudnia a vezérlő bizottságnak és meg kell tudnia rövid idő alatt a nemzetnek is. És akik erről a mellőzhetetlen elővigyázati intézkedésről azt hirdetik, hogy az jogfeladás és árulás, azok vagy ármánykodó gonoszok, vagy tökéletes híjával vannak minden politikai belátásnak. De sem azok, sem emerek el nem tántoríthatják a nemzet vezéreit arról az egyenes útról, melyen őket a nemzet tisztelete és bizalma kiséri. X* M. •Lapunk mai száma 22 oldal. • A válság. — Saját tudósítónktól. — Budapest, január 31. A szövetkezett ellenzéki pártok vezérlőbizottsága három napon át tartó lelkiismeretes és fontos tanácskozás után megállapította minden részletében azon választ, melyet az Andrássy Gyula gróf által hozott királyi üzenetre ugyancsak Andrássy Gyula gróf visz fel Bécsbe. A vezérlő-bizottság válasza már holnap a király tudomására jut és igy hamarosan meg fog győződhetni róla az ország, hogy fel nem adta a nemzeti törekvéseket. Alaposan tájékoztatott férfiak nyilatkozatai alapján még óva intünk mindenkit attól, hogy a készlékéről terjesztett híreket készpénzül vegye. Amit a vezérlőbizottság tett, az a helyzet lelkiismeretes vizsgálódása után annyi, hogy igyekezett a maga álláspontját a korona által kifejezett óhajtásokkal összeegyeztetni, de egy hajszálnyit a nemzet jogaiból föl nem adott. Balgaság lenne a mindkét oldalról tanúsított előzékenységből most már arra a konklúzióra jutni, hogy a megegyezés már létre is jött. Rózsás optimizmusra semmi ok nincs, sőt nagyon is tartani kell attól, hogy Bécsben most is érvényesülni fognak azok a befolyások, melyek eddig is hátráltatták a békés kibontakozást. Máris halljuk, hogy Fejérváry Géza báró, Toros és Feilittsch társaságában, holnap, tehát ugyanakkor, amidőn Andássy Gyula gróf fenn lesz Bécsben, szintén Bécsben lesznek. Az ürügy a kereskedelmi tárgyalások folytatása, a valódi ok azonban az, hogy, ha még lehet, keresztezni lehessen minden oly áramlatot, mely a király és a parlamenti többség között méltányos kompromiszszumot hozhat létre. Andrássy Gyula gróf holnap közli a királylyal a szövetkezett ellenzéki pártok vezérlő-bizottságának válaszát. Andrássy Gyula gróf a tárgyalások egész ideje alatt féltékenyen őrködik afelett, hogy csak az üzenetváltás közvetítése legyen a szerepe, ezúttal tartózkodott minden egyéni véleménynyilvánítástól vagy kapacitálástól és a határozatok érdemleges részének meghozatalában döntő módon nem vett részt Ezt is külön azért hangoztatjuk, mert az alkotmánypárt vezérét épp az utóbbi napokban annyi mindenféle rágalommal illették, annyi valót