Magyarország, 1906. április (13. évfolyam, 80-106. szám)
1906-04-01 / 80. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1906. ÁPRILISI VASÁRNAPXIII. ÉVFOLYAM 80. SZÁM -------- — .....................................- - nEssaweea £*■ mmp t - ■■■ -- ■ " -- — Előfizetési éri negyedén-« 1 korona, egész évre 28 korona. Főszerkesztő: X^g/jYj'V. Szerkesztőség és kiadóhivatal ■ Teréz-körút 18. 18 Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Holló L ROS. Hirdetések mllimeter slamblssal Umsbia smenni. Osztrák árak hirdetése. Budapest, márczius 31. Teleld Arvéd gróf egy levelet intézett hozzánk, amelyben szóvá teszi a lapok azon eljárását, hogy mig a szerkesztőségi részekben hazafias lelkesedéssel buzdítanak a magyar ipar pártolására, addig hirdetéseikben elárasztják a közönséget osztrák iparczikkek ajánlatával. Levelének idevonatkozó részében ezeket mondja Teleki Arvéd gróf: Etába utasítják vissza az osztrák utazót, ha a közönségnek lapjaink osztrák cégeket ajánlanak, honnan szükségletét beszerezheti. A közönség egy része annyira közönyös, hogy nem kell neki alkalmat szolgáltatni arra, hogy nemzeti mozgalmunkból kibújjék. Azért felhívással kellene fordulni lapjainkhoz, hogy osztrák cégeket ne hirdessenek. A Teleki gróf által felvetett eszme jogosultságát kétségbevonni nem akarjuk. Habár a lapok mindeddig teljesen jóhiszeműen jártak el, mert az az egész világon bevett szokás, hogy a hirdetésekbe hasonló szempontok belevitetni nem szoktak és maga a közönség kell, hogy megítélje, hogy milyen hirdetésre reflektál és milyenre nem. Anélkül tehát, hogy többi laptársunk eljárására befolyást gyakorolni akarnánk, vagy eljárásuk jogosultságát kétségbe vonnánk, magunk részéről kijelentjük, hogy a mai naptól kezdve a „Magyarország“ olyan osztrák iparczikk hirdetését nem közli, amely csikk Magyarországon is gyártatik és beszerezhető. Széchenyi nyomdokain. Budapest, márczius 31. Bizonyosnak lehet tekinteni, hogy a királyi manifesztum a napokban megjelenik. Azok a híresztelések, amelyek újabb közvetítésről és újabb kísérletekről szóltak, jelentőséggel nem bírnak. A békés megegyezésre mindannyian ma is készek vagyunk ugyan, de tudjuk, hogy az jogaink megsemmisítésével és a nemzet megalázásával létre nem jöhet. Márpedig Bécsben nem hajlandók ma sem engedményeket tenni. Akár Széll próbálkozik, akár más, eredményt el nem tudnak érni. úgy tudom, a koalíció nem is tesz semmiféle újabb kísérletet ily irányban. Belementek vezéreink eddig a legteljesebb jóakarattal minden békekísérletezésbe, de örökösen csak kieszelt csapdának bizonyult minden ilyen próbálkozás. A nemzet előtt és a külföld előtt meg akarták őket alázni. Azt hiszem, senki sem nyújt többé alkalmat arra, hogyez megismétlődjék. Sajnos, tehát a békés megegyezésre és az alkotmányos élet felvételére ez idő szerint nincs semmi kilátás. Készen kell lennünk arra a szomorú eshetőségre, hogy Fejérváryék hosszabb időre berendezkednek az abszolút kormányzásra. Most azt mondják: őszszel választanak. Talán választanak, talán nem. Ha addig „eredményeket“ érnek el, lehetséges, hogy a választásokat őszszel kiírják. Eredmény lesz nekik az, hogy addig a vármegyéket elárasztják kormánybiztosokkal és királyi biztosokkal. Ezek fegyveres erővel megszállják a vármegyeházakat. A tisztviselők sok helyen visszavonulnak, sok helyen farkasszemet néznek velük. De tenni, mit tudnak Fejérváryék fegyveres kirendeltségeikkel is tenni ? Beszedik kényszereszközök segítségével az „ önként" befizetett adókat. Mindössze ennyi lehet az eredmény, amit nagy nehezen ki bírnak csikarni. Az önként befizetett adók és az önként jelentkező újonczok azonban egy birodalmat sem tartottak még fenn soha. Sem az a néhány gyámoltalan alak, aki hozzájuk csatlakozik. Ezekre igaz, hogy mindenütt rátalálnak. Minden vármegyében, minden városban meglesz a saját külön közönségük. Azok az értéktelen deputácziózók, akik „küldöttségekkel“, kérvényekkel járulnak elébük. Ebben, elhiszszük, később sem lesz hiány. Ezeket az önzés és gonoszlelkűség oda vitte még mindig az önkényuralom lábaihoz. De hol van még mindebben „eredmény“ és a nemzetre való várva-várt kihatás? A hazafias sajtót lenyűgözik, a gyülekezési szabadságot elfojtják, elárasztják az országot saját szellemi termékeikkel, a hozzájuk tartozó elemek élvezik a szabad mozgás és a szabadszólás jogát, de a nemzetnek elhatározását semmiféle mesterkedéssel nem fogják bírni megmásítani. Nyugodt lehet ebben az országban mindenki, a hatalom semmiféle számbavehető eredményt el nem fog érni alkotmányellenes kormányzásával. Nemzetünk nemes nagy elszántsága pedig nemcsak hogy nem csökken, hanem a nyomás alatt mindjobban erősödni fog. Ezzel a teljes nyugalommal várjuk be az események további fejlődését. Csakhogy ne tétlenül ám! Ha a politikai élet tere el van előlünk zárva, vigyük át tevékenységünk teljes erejét a társadalmi térre. Elevenítsük fel a nagy Széchenyi korát. A társadalmi és közgazdasági tevékenység úgy is teljesen béna volt eddig. Mindenki belátja már, hogy az állami és kormányhatalomnak mindenre való kiterjesztése megölt itt minden egyéni tevékenységet. Várjon Széchenyi is mit várhatott akkor a hatalomtól, mégis megindult hatalmas útján. Akkor sem volt országgyűlés. Metternich és magyar szövetségesei elnyomták akkor is a politikai szabadságot. A nemzet mégsem halt meg. Sőt a nemzeti újjászületés kora Széchenyi fellépésével vette kezdetét. Az alkotások egész sora köszönhette a fellendült nemzeti életnek létrejöttét. Új vérkeringés keletkezett a nemzet ereiben. Pedig mi volt a Széchenyi kora a mienkhez képest? Csaknem egy évszázad választ el bennünket azon időktől. Hol van ma a kultúra, a nemzeti erő, a pénzbőség, a közlekedés, a technikai fejlettség, a társulási szellem és minden más, a Széchenyi-korabeli állapotokhoz képest. Fordítsuk nemzetünk javára azt, amit egy gonosz szellem nemzetünk romlására akart fordítani. Teremtsük meg nemzetünk társadalmi és gazdasági újjászületését. Egy századon belül nem volt ehhez hasonló nemzeti mozgalom. Ma nem holmi szalmaláng az egész felbuzdulás, hanem mélyreható, komoly meggyőződés. Azért hódít oly rohamosan az eszme. Minden társadalmi osztály meghódol előtte és el lehet mondani, hogy magával ragadja az egész nemzetet. A talaj, a közhangulat tehát meg van teremtve. Vagy ami tennivaló van még, azt hivatott kezek bámulatraméltó lelkesedéssel és kitartással el fogják végezni. Ezen a kitűnő talajon most hozzá kell kezdeni mesteri kézzel az építéshez. Eljött az idő, hogy a nagy Széchényi nyomdokaiba lépjünk. A mai kor szellemében és a mai eszközök arányaiban kell a munka részleteit berendezni. A közhangulat rendkívül fontos faktor. Mint a kedvező szél a hajó kormányosaira. Akkor kell kifeszíteni a vitorlákat, hogy révbe érhessünk, mikor a feltámadt széláram hajt előre és előre. Aki elmulasztja a kedvező időt, aki megvárja, míg a szél elül, az sohasem fog czéljához eljutni. Ha megértjük a kor intő szózatát, akkor ez az alkotmányunkra nézve szomorú korszak a nemzet felvirágzásának lesz kiindulási pontja. A fölpezsdült társadalmi erők egy új Magyarországot varázsolnak elénk. De nem ábrándozással és nem összetett kezekkel lehet azt elérni. Hanem csak széleskörű, nagyarányú munkálkodással. Rendet kell belehozni az általános vágyakozásokba. Medret kell ásni, amelybe belevezetjük az össze-vissza megnyilatkozó tevékenységi vágyaknak szertecsapongó hullámait. Ne egyikünk erre, másikunk pedig amarra induljon. A sok eszmével és gondolattal egymást csak keresztezzük minden látható siker nélkül. kapónk mai száma 33 oldal