Magyarország, 1906. április (13. évfolyam, 80-106. szám)

1906-04-01 / 80. szám

M­AGYARORSZÁG BUDAPEST, 1906. ÁPRILIS­I VASÁRNAPXIII. ÉVFOLYAM 80. SZÁM -------- — .....................................- - nEssaweea £*■ mmp t - ■■■ -- ■ " -- —­ Előfizetési éri negyedén-« 1 korona, egész évre 28 korona. Főszerkesztő: X^g/jYj'V. Szerkesztőség és kiadóhivatal ■ Teréz-körút 18. 18 Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Holló L R­­­OS. Hirdetések mllimeter slamb­lssal Um­sbia smenni. Osztrák árak hirdetése. Budapest, márczius 31. Teleld Arvéd gróf egy levelet intézett hozzánk, amelyben szóvá teszi a lapok azon eljárását, hogy mig a szerkesztő­ségi részekben hazafias lelkesedéssel buz­dítanak a magyar ipar pártolására, addig hirdetéseikben elárasztják a közönséget osztrák iparczikkek ajánlatával. Levelének idevonatkozó részében ezeket mondja Teleki Arvéd gróf: Etába utasítják vissza az osztrák utazót, ha a közönségnek lapjaink osztrák c­égeket ajánlanak, honnan szükségletét beszerezheti. A közönség egy része annyira közönyös, hogy nem kell neki alkalmat szolgáltatni arra, hogy nemzeti mozgalmunkból kibújjék. Azért felhívással kellene fordulni lapjaink­hoz, hogy osztrák c­égeket ne hirdessenek. A Teleki gróf által felvetett eszme jogosultságát kétségbevonni nem akar­juk. Habár a lapok mindeddig teljesen jóhiszeműen jártak el, mert az az egész világon bevett szokás, hogy a hirdetésekbe hasonló szempontok belevitetni nem szoktak és maga a közönség kell, hogy megítélje, hogy milyen hirdetésre reflek­tál és milyenre nem. Anélkül tehát, hogy többi laptársunk eljárására befolyást gyakorolni akar­nánk, vagy eljárásuk jogosultságát két­ségbe vonnánk, magunk részéről kije­lentjük, hogy a mai naptól kezdve a „Magyarország“ olyan osztrák iparczikk­ hirdetését nem közli, amely csikk Magyar­­országon is gyártatik és beszerezhető. Széchenyi nyomdokain. Budapest, márczius 31. Bizonyosnak lehet tekinteni, hogy a királyi manifesztum a napokban megje­lenik. Azok a híresztelések, amelyek újabb közvetítésről és újabb kísérletek­ről szóltak, jelentőséggel nem bírnak. A békés megegyezésre mindannyian ma is készek vagyunk ugyan, de tudjuk, hogy az jogaink megsemmisítésével és a nemzet megalázásával létre nem jöhet. Már­pedig Bécsben nem hajlandók ma sem engedményeket tenni. Akár Széll próbálkozik, akár más, eredményt el nem tudnak érni. úgy tudom, a koalíc­ió nem is tesz semmiféle újabb kísérletet ily irányban. Belementek vezéreink eddig a legtelje­sebb jóakarattal minden békekísérlete­­zésbe, de örökösen csak kieszelt csapdá­nak bizonyult minden ilyen próbálkozás. A nemzet előtt és a külföld előtt meg akarták őket alázni. Azt hiszem, senki sem nyújt többé alkalmat arra, hogy­­ez megismétlődjék. Sajnos, tehát a békés megegyezésre és az alkotmányos élet felvételére ez idő szerint nincs semmi kilátás. Készen kell lennünk arra a szomorú eshető­ségre, hogy Fejérváryék hosszabb időre berendezkednek az abszolút kormány­zásra. Most azt mondják: őszszel válasz­tanak. Talán választanak, talán nem. Ha addig „eredményeket“ érnek el, lehetséges, hogy a választásokat őszszel kiírják. Eredmény lesz nekik az, hogy addig a vármegyéket elárasztják kormánybiz­tosokkal és királyi biztosokkal. Ezek fegyveres erővel megszállják a várme­gyeházakat. A tisztviselők sok helyen visszavonulnak, sok helyen farkassze­met néznek velük. De tenni, mit tudnak Fejérváryék fegy­veres kirendeltségeikkel is tenni ? Besze­dik kényszereszközök segítségével az „ ön­ként" befizetett adókat. Mindössze ennyi lehet az eredmény, amit nagy nehezen ki bírnak csikarni. Az önként befi­zetett adók és az önként jelentkező újonczok azonban egy birodalmat sem tartottak még fenn soha. Sem az a né­hány gyámoltalan alak, aki hozzájuk csatlakozik. Ezekre igaz, hogy mindenütt rátalálnak. Minden vármegyében, min­den városban meglesz a saját külön közönségük. Azok az értéktelen depu­­tácziózók, akik „küldöttségekkel“, kérvé­nyekkel járulnak elébük. Ebben, elhisz­­szük, később sem lesz hiány. Ezeket az önzés és gonoszlelkűség oda vitte még mindig az önkényuralom lábaihoz. De hol van még mindebben „ered­mény“ és a nemzetre való várva-várt kihatás? A hazafias sajtót lenyűgözik, a gyülekezési szabadságot elfojtják, el­árasztják az országot saját szellemi ter­mékeikkel, a hozzájuk tartozó elemek élvezik a szabad mozgás és a szabad­­szólás jogát, de a nemzetnek elhatáro­zását semmiféle mesterkedéssel nem fogják bírni megmásítani. Nyugodt lehet ebben az országban mindenki, a hatalom semmiféle számba­­vehető eredményt el nem fog érni alkot­mányellenes kormányzásával. Nemze­tünk nemes nagy elszántsága pedig nemcsak hogy nem csökken, hanem a nyomás alatt mindjobban erősödni fog. Ezzel a teljes nyugalommal várjuk be az események további fejlődését. Csakhogy ne tétlenül ám! Ha a politikai élet tere el van előlünk zárva, vigyük át tevé­kenységünk teljes erejét a társadalmi térre. Elevenítsük fel a nagy Széchenyi korát. A társadalmi és közgazdasági tevékeny­ség úgy is teljesen béna volt eddig. Mindenki belátja már, hogy az állami és kormányhatalomnak mindenre való kiterjesztése megölt itt minden egyéni tevékenységet. Várjon Széchenyi is mit várhatott akkor a hatalomtól, mégis megindult hatalmas útján. Akkor sem volt ország­gyűlés. Metternich és magyar szövetsé­gesei elnyomták akkor is a politikai szabadságot. A nemzet mégsem halt meg. Sőt a nemzeti újjászületés kora Széchenyi fellépésével vette kezdetét. Az alkotások egész sora köszönhette a fellendült nemzeti életnek létrejöttét. Új vérkeringés keletkezett a nemzet ereiben. Pedig mi volt a Széchenyi kora a mienkhez képest? Csaknem egy évszá­zad választ el bennünket azon időktől. Hol van ma a kultúra, a nemzeti erő, a pénzbőség, a közlekedés, a technikai fejlettség, a társulási szellem és min­den más, a Széchenyi-korabeli állapo­tokhoz képest. Fordítsuk nemzetünk javára azt, amit egy gonosz szellem nemzetünk romlására akart fordítani. Teremtsük meg nemzetünk társadalmi és gazdasági újjászületését. Egy századon belül nem volt ehhez hasonló nemzeti mozgalom. Ma nem holmi szalma­láng az egész felbuzdulás, hanem mélyre­ható, komoly meggyőződés. Azért hódít oly rohamosan az eszme. Minden tár­sadalmi osztály meghódol előtte és el lehet mondani, hogy magával ragadja az egész nemzetet. A talaj, a közhangulat tehát meg van teremtve. Vagy ami tennivaló van még, azt hivatott kezek bámulatraméltó lel­kesedéssel és kitartással el fogják végezni. Ezen a kitűnő talajon most hozzá kell kezdeni mesteri kézzel az építéshez. El­jött az idő, hogy a nagy Széchényi nyomdokaiba lépjünk. A mai kor szel­lemében és a mai eszközök arányaiban kell a munka részleteit berendezni. A közhangulat rendkívül fontos faktor. Mint a kedvező szél a hajó kormányo­saira. Akkor kell kifeszíteni a vitorlá­kat, hogy révbe érhessünk, mikor a feltámadt széláram hajt előre és előre. Aki elmulasztja a kedvező időt, aki megvárja, míg a szél elül, az sohasem fog czéljához eljutni. Ha megértjük a kor intő szózatát, akkor ez az alkotmányunkra nézve szo­morú korszak a nemzet felvirágzásának lesz kiindulási pontja. A fölpezsdült tár­sadalmi erők egy új Magyarországot varázsolnak elénk. De nem ábrándozás­sal és nem összetett kezekkel lehet azt elérni. Hanem csak széleskörű, nagy­arányú munkálkodással. Rendet kell belehozni az általános vá­gyakozásokba. Medret kell ásni, amelybe bel­evezet­jük az össze-vissza megnyilat­kozó tevékenységi vágyaknak szerte­­csapongó hullámait. Ne egyikünk erre, másikunk pedig amarra induljon. A sok eszmével és gondolattal egymást csak keresztezzük minden látható siker nélkül. kapónk mai száma 33 oldal

Next