Magyarország, 1906. augusztus (13. évfolyam, 185-211. szám)
1906-08-01 / 185. szám
BUDAPEST, 1906. AUGUSZTUS I. SZERDA XIII. ÉVFOLYAM 185. SZÁM. , -----------------------------------■------------------------------------—--------------------" ........................................................... ........— Előfizetési ára negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Főszerkesztő: "------ Szerkesztőség és kiadóhivatal a Teréz-körút 13* sz Egyes számára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Holló LajoS. Hirdetések miliméter sz&mit&ssal ai. szabit. szerűit. Eseteiben. Budapest, Julius 31. Hozzászoktunk már, hogy hazánk ügyeit messze túl hazánk határain, Bécsben, Schönbrunnban vagy Ischlben döntik el. A magyarok királya öreg ember és terhére esnék neki megszokott, otthonos környezetéből ideszakadni a magyar földre, ahol sok minden olyan szokatlan és érthetetlen . . . Ezért hát minisztereink évről-évre, évtizedről-évtizedre szépen elutazgatnak télen Bécsbe, nyáron Ischlbe, amikor az ország legfontosabb ügyeiben a legmagasabb döntést elkérik. Így utaznak most Wekerle Sándor miniszterelnök és Andrássy Gyula gróf belügyminiszter Ischlbe, hogy holnap megjelenjenek az uralkodó színe előtt, referálni a magyar dolgokról. Nyugodtan, tiszta öntudattal referálhatnak. Amit a nemzet a királyával kötött egyezségben elvállalt, azt bőségesen, hűségesen, pontosan teljesítette. Meg van szavazva két évi újonezjutalék, egy évi költségvetés, meg vannak szavazva a hadsereg és haditengerészet rendes és renden kívüli, több száz millióra rugó költségei. A trónnak alaposan megrendült hatalmi állása és nemzetközi tekintélye ezzel helyre van állítva. A nemzet mindazt az áldozatot, melyet az alkotmánya helyreállítása fejében kívántak tőle, teljes bizalommal meghozta, nem tartván attól, hogy áldozatainak meghozatala után újabb veszedelem fenyegetheti alkotmányát. De most már, amikor a nemzet a maga részéről megtett mindent, amit az egyezség értelmében meg kellett tennie, teljesen jogosult a nemzet részéről az a várakozás, hogy a kétoldalú megegyezés másik felére mikor, hogyan, miképpen kerül a sor? Ezért van nagy fontossága minisztereink mostani isdili útjának. Fokozza az út jelentőségét az, hogy a belügyminiszter is részt vesz ezen az úton. Tudvalevő, hogy éppen a belügyek azok, amelyek kezelését a megegyezés nem érinti, és éppen a belügyek azok, amelyek terén az átmeneti korszakban a legtöbb, a legnagyobb, a legfontosabb alkotnivalóink vannak. Százszor elmondottuk, de százegyedszer se fölösleges ismételni, hogy a király és nemzet közötti megegyezésben a nagy katonai kérdés, a vezényleti nyelv érinthetetlenségével szemben áll az alkotmány biztosítékainak megerősítése. Hiszen az átmeneti korszak egész jövő fejlődése attól függ, hogy a kérdésnek ez a másik, a nemzetet érdeklő oldala hogyan alakul. Ha kedvezően alakul, akkor ez az átmeneti korszak elérheti czélját és megoldhatja azokat a nagy feladatokat, melyeket elvállalt. De ha ez a kérdés kedvezőtlen fordulatot vesz, ha a nemzet azt volna kénytelen látni, hogy alkotmánya megrongált, sánczait kellő és biztos módon az átmeneti korszak alatt meg nem erősítheti , akkor az átmeneti kormányzás dudás egy csárdában, na meg éppenségesen a szomszédjukban látta, ahol Nyiresék együtt laktak a vejükkel, hogy micsoda harcrok folytanak ott a szócsatározásokból kifolyólag. Békés természetű ember lévén, magukra nézve hasznosabbnak látta a különélést, amit mi tűrés-tagadás benne Marosa, is helyeselt, sőt ha nyilatkozni mert volna Igazi Dániel nemzetes uram a feleségével szemben — ő is helybenhagyott volna. Addig-addig tüzelte maga magát Igazi Dánielné nemzetes asszonyom, míg végre is kimondta az ultimátumot: Marosa nem lesz az Imréé, ha csak nem laknak az Igazi-portán. Mivel pedig a nagyasszony ahhoz volt szokva, hogy ez ideig az egész família térdet és fejet hajtott határozata előtt, szentül hitte, hogy az akarata most is érvényesül. Hogy pedig távoltartsa a megtörésig a fiatalokat, Marosát a következő napok egyikén elvitte egyik rokonához Váradra vagy megpuhulni, vagy feledni. . . Kóthi Imrének rosszul esett ugyan a Harcsa elmenetele, de mivel meg volt győződve lelkében a menyasszonya állhatatos hűségéről, sutba tette a szomorúságát és végezte dolgát napestig a gazdaságában, meg városházán, ahol viczenetáriusi tisztet viselt ... A tisztesség okáért hetenkint egyszer-kétszer ellátogatott az Igaziék portájára, de mikor a nemzetes asszony szóba hozta az ő akaratát, Imre minden egyes alkalommal kijelentette, hogy azt nem teljesítheti. Egy ízben aztán annyira méregbe hozta a nagyasszonyt, hogy ez aperte kimondta, hogy még abban az esettovábbi útja elé legyőzhetetlen akadályok fognak gördülni. Nem tudjuk, hogy az idevágó nagy kérdések már most szóba kerülnek-e Ischlben, de alig hihető, hogy a magyar miniszterek, akiknek nem mindennap van alkalmuk az uralkodó előtt megjelenhetni, ezt az alkalmat föl ne használnák jövő politikájuknak, terveiknek az uralkodó előtt való kifejtésére, így hát azt is alig hihetjük, hogy teljesen üres kézzel jöjjenek haza akkor, amikor ott a nemzet nagymértékű áldozatkészségéről és vállalt kötelezettségeinek hiánytalan teljesítéséről számolnak be. Ha így volna, akkor ezzel megint egyike következnék be azoknak a momentumoknak, amelyek a politikai helyzet alakulására kedvezőtlen módon hatnak. Pedig hát eddigelé csak az ilyen momentumok ellenkezőinek hiányáról panaszkodhatunk... A nemzet már türelmesen, de türelmében és várakozásában megcsalódni nem akar. Ischlből már sok rossz jött e nemzetre: most már valami jót, valami kedvezőt várunk onnan. De nem vagyunk-e ekkor túlságos optimisták? Vájjon nem fogunk-e már egy-két nap múlva arra a tapasztalatra jutni, hogy meghozott áldozataink hideg, közömbös fogadtatásra találtak és hogy ott közéletünk fejlesztése, föllendítése helyett ennek elposványosítására törekszenek? A holnapi isdili nap sok tekintetben a jövő kritériuma. Jó lesz hát ezt a napot nagy figyelemmel kísérni. Hegben sem engedi el a lányát a házából, ha porig ég is a porta, vagy örökké pártában marad is a lánya. Az öreg Igari azonban biztatta Imrét, hogy ne engedjen, Imre tehát keményen kitartott, bár a szive ugyancsak vágyakozott mátkája után . . . Négy hét telt el a Marosa eltávozása után, mikor egy alkonyatkor tűz ütött ki az Igariporta közelében. Száraz idő lévén, a nádas és zsuppos házak ropogva, recsegve égtek a lángtengerben. Mikor már vagy tíz ház elpusztult, hatalmas vihar kerekedett és a következő pillanatban lángba borult az Igariporta is. Imre nem gondolva a maga vagyonával, embereivel, cselédeivel Igariékhoz rohant, ámde a pusztító elemekkel nem tudtak megküzdeni és mikor a hold feltűnt az éji sötétségben, az Igazi-portából nem maradt egyéb az omladozó falaknál. A város akkori jegyzőkönyvében pro memoria feljegyezték ezt a rettenetes ítéletidőt, melyben száznál több porta pusztult el „az Isten végzőséből.“ „Hora vespertinama ante Dominica Rogationum“ keletkeze és erede vala a tűz, mely városunkat elpusztitá; beleveszének embereken kívül jószágaink, marháink, quid quid eleségünkre való bétakaritás volt, azonképpen élő fáink elhervadozának az nagy melegségnek miatta, és bár emberi állatban nem esett kárvallásunk, nagy az mi szomorúságunk, miként azoké, kiktől elveve az Ur mindeneket. Libera nos Domine adincendio. Sürgős auxilium adassék az kárvallottaknak, exmittáltatván az segítségre az senátor uraimék Sizi. (A török időkből.) ■*— A Magyarország eredeti tárcsája. — Irta : Konca Ákos. Igazi Dánielné nemzetes asszony sehogysem tudott beletörődni abba a gondolatba, hogy az ő egyetlen leánya, a szépséges aranyhaju, lenvirágszemü Harcsája Kóthi Imréhez menjen feleségül. Hiába mondogtatta élete párja, Igari Dániel nemzetes uram, hogy ez a takaros, vitéz, dolgos legény éppenséggel beillik az Igazi-familiába, az alsó-felső szomszédok azonképpen Dudálták az bötsületes ifiju perszonáját, sőt még felbiró uram is interveniált, azonban még ez sem nyugtatta meg Igarinét és nagy elkeseredésében még arra az órára is haragudott, amelyen az Ég kegyelméből leányát a világra hozta ... Ez a nagy harag Kóthi Imre ellen onnan datálódott, hogy ez semmiképpen sem akart beleegyezni abba, hogy a Marosával kötendő házasságuk megkötése után az Igazi-portán lakjanak. Ez szörnyen sértette a nagyaszszonyt, aki már évekkel ezelőtt úgy rendezkedett be, hogy a fiatalok nála fognak lakni. A Kóthi-familia büszkeségét meg szörnyen sértette ez az előre elkészített határozat, mivel a vőlegénynek olyan portája volt a Szent László-utczában, hogy akár herczegkisaszszonyt is beleültethetett volna. De még Imre úgy gondolta, hogy elég egy Lapunk mai száma 20 oldal