Magyarország, 1906. szeptember (13. évfolyam, 212-237. szám)

1906-09-01 / 212. szám

BUDAPEST, 1906. SZEPTEMBER 1. SZOMBAT­I XIII. ÉVFOLYAM 212. SZÁM. EISfixetAai ér­i negyedéree 7 korona, atrész érre 18 korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. -----------------------.U­­ v­./vrv. Főszerkesztő: Holló L Laj­os. Szürke«xt6 cég és kiadóhivatal« Teréz-kAnni 18. mt mUintUi uuuoitfcma* Ollesab&s raarint, a tanév küszöbén. Irts: Hook János. Budspost, SHgC8?tB8 31. Szeptember elseje fordulópont a ta­nulóifjúság életében. Megkezdődik az új tanítási időszak, a vakáczió örö­meinek és szabadságának pedig vége.­­ A napsütéstől lebarnult és a jó fa­lusi levegőtől kipirosult arczok ismét visszatérnek a kitatarozott, újra meszelt iskolákba, hogy az élet létráján egy­­egy fokkal magasabbra, az iskolában p­edig egy-egy osztálylyal előbbre tör­jenek. Csapatostól jönnek vissza az üresen hagyott fészekbe, mint költöz­ködésük idején a vándormadarak. Ma­gukkal hozzák ifjúkoruk üdeségét, s életkedvét s derűs homlokukon még vérzik is talán az anyacsókok melegét.­­ Csendesebb lesz a családi hajlék, zajosabb a város! Felélénkülnek a ki­halt utczák. Megjöttek a diákok! Ki­csendül az utczára a régi nóta és mo­solygós arc­ocskák nyitogatják ki a szomszédban a muskátlis ablakokat.­­ Ez az időszak azonban csak az ifjú­ságra nézve színes poézis. A szülőkre elitben nagy gond és aggodalom. Sok szegény családapa töri a fejét, hogy az élet mai nehéz viszonyai mellett hon­nan szerzik meg a gyermekneveléshez a legszükségesebbet ?! A tandíj magas, a könyvek drágák és a különféle is­kolai szerek mellett még jól fel is kell ruházni őket télire. Hát még az el­tartásuk ? ! Egy gyermek is gond, némely he­lyen pedig többet is kell egyszerre ne­veltetni. Az egyik már az egyetemen, a legkisebb pedig még csak most kezdi a középiskolát. Sőt a modern élet igényei megkövetelik, hogy a fiuk mellett a leányokat se hanyagoljuk el. Ezeket is ki kell adni sok helyen a házból, hogy te­hetségükkel és szorgalmukkal megsze­rezhessék maguknak a megélhetés esz­közeit, amelyekre szükség esetén biz­tosan támaszkodhatnak. Mennyi aggodalom és mennyi felelős­ség­? Ha már a költségeket sikerült valahogyan a szülőknek összehozni, meg­kezdődik a harcz a beh­atásért. Kisebb vidéki központokban még csak megy a dolog, mert az iskolák befogadhatják a jelentkezőket. De már nagyobb váro­sokban a baj is nagyobb. Kevés a hely, sok a tanuló. Idejében kell jelentkezni, vagy legalább is jó protekc­ióval. A fővárosi viszonyok pedig egysze­rűen már botrányosak. Arra gondolni sem lehet, hogy a szülők gyermekeik­nek hajlamai szerint választhassák a gimnáziumot, vagy a reáliskolát. Oda kell menniük, ahol még hely van. Na­gyon sokan vannak pedig, akik mind a kettőből kiszorulnak. Svek óta állandó a panasz, hogy Budapeen az állami és felekezeti középisklák túlzsúfoltak. Pedig vannak kerülete, amelyek évtizedek óta depu­­tácziózik már valamiféle középisko­láért. S van például a X. kerület, mely a központtól a város minden más részéné távolabb esik és negyvenezer lakosát oly területet foglal el, mint öt fővársi kerület együttvéve. Tíz év óta hasalanul könyörög középiskoláért! Eme kiterületen lakó szegényebb sorsú családok pedig hiába viszik gyerme­keiket , legjobb bizonyítványnyal a fővárosközépiskolákba. Minden iskola első sorait a saját kerületeinek szük­ségletei akar­ja kielégíteni. Azt sem tudja, tömegestől utasítja vissza a je­lentkeztet. A taasztaltabb szülők már június végén melnek előjegyeztetni gyerme­­keiket szeptember első napjaiban, mi­kor elkezdik a hivatalos beiratást, már cík néhány hely maradt üresen a közé, vagy felsőbb osztályokban. A négy-­ párhuzamos kezdő osztályok mind­enve vannak. Újakat nyitni pe­dig nics az iskolában hely és ha még volna , nincs tanerő. Ső v Ezéra néhány helyért folyik most az odá tusakodás az egész fővárosban és vasságosan meg­ostromolják a közép­iskolák. Kora reggel, már kapunyitás előtt­­ állnak a szülők, hogy kézzel­­lábbal­­vényesithessék elsőbbségi jo­gaikat, rendőri segédlettel kell fentar­­tani a trendet és már az első napon többnyir künn van a tábla az iroda­ajtón. - Fölvételre nincs hely! Csodatos egy állam vagyunk, ahol törvénykkel kötjük képesítéshez még a legkiset állást is, de a magasabb rail­­velődédgényei elől rendőrökkel zárat­juk el­­ ajtót?! Numerus clausus a mílvelőceben ! fremde, furcsa!? Pedig szükség, nehogy túlságosan sok le­gyen Mgyarországon az okos ember! Maga a kultusz kormány kénytelen úgy intézkeni, hogy a főváros túltömött iskoláiba utasítsák vissza a fölösleget. Így járik el még a leghivatottabb te­­hetségei is. A teliismeretes szülőkre nézve ez az iskolalány is csak még inkább sú­lyosbítja a gyermeknevelés gondjait. Pedig aagy is bőven kijut nekik. A modern lét rohamos haladásában gyor­san alakít át minden. Az iskolák is! Elmondttjuk, hogy néhány év alatt gyökerein megváltoztak köznevelési vi­szonyain. Egy-kt évtizeddel ezelőtt (tehát nem is olyan régen), hogyha valamely szülő gyermeke iskoláztatni akarta, számot vetett ayagi viszonyaival, a taníttatás költségével, és ha kifutotta, nehézség nélkül hallatta a fiút az iskolába és ott elhelyezve őt, bizonyos nyugalommal ment haza, így okoskodott: — Kisebb vagy nagyobb szorgalom­mal majd csak elvégzi valahogy. Ha pedig már egyszer kezében lesz az érettségi, nem féltem többé. Vagy fel megy valamelyik szakiskolába, vagy pe­dig valahol állást keres magának. Lesz biztos kenyere és a sok gondnak és áldozatnak is meglesz az eredménye ! Ez a számítás helyes és reális volt, mert rendesen bevált. Pár évtizeddel ezelőtt még a középiskolák termelését is föl tudta szívni az élet. Ez időből még több volt a fóka, mint az eszkimó ! A közlekedés fellendülésével új for­galmi vonalak nyíltak és mindig volt üresedés postánál, vasútnál. A pénzügyi igazgatás fejlesztésével tömegesen szer­vezték az állásokat az adóhivataloknál, számszékeknél, és szaporították a pénz­ügyi, közigazgatási és bírósági segéd­­hivatalok személyzeteit is. Ha kijött egy-egy táj az iskolából, többnyire megtalálta életfeltételeit és elhelyez­kedhetett a képesítésének megfelelő állásokban. Ezért a szülők is joggal tekinthették összekuporgatott, vagy köl­csönkért filléreiket olyan befektetéseknek, amelyek árán gyermekeiknek jövőjét, önmaguknak pedig lelki nyugodalmukat biztosíthatják. Ma már nem így áll a helyzet A szü­lőnek nem elég a fiát az iskolában elhelyezni, érettségivel és diplomával ellátni, mert még ez sem biztos kenyér. A nagy áldozatokkal járó neveltetés bevégzése után újabb gond és aggoda­lom szakad a nyakába: az álláskeresés! Az elhelyezés, a megszerzett bizt­kít­ványok értékesítése. Ahol eddig a középiskola is megfe­lelt, oda ma már jogvégzett emberek jelentkeznek fölös számban. Miért? Mert az iskolák túltermelését az élet nem tudja többé feldolgozni! A túltengő bü­rokratikus szervezetet, amelyet nem kiterjeszteni, de összevonni kell hazánk­ban, útjaink évekig nem tekinthetik többé biztos menedéknek. Hova fejlőd­nek ezek a viszonyok, ha az új nem­zedék neveltetését mielőbb helyes irányba nem tereljük és életföltételeik biztosításáról idejében nem gondosko­dunk? Szaporodik évről-évre az az im­produktív osztály, amelynek vannak élet­­igényei, de nincsenek meg az élet föltételei! ? Csupa meddőség és stagnáczió min­denütt, amely nagy társadalmi veszé­lyeknek és szocziális rázkódtatásoknak veti előre árnyékát.. Mindeme nyomornak és küzdelemnek forrása pedig a mi szerencsétlen politi­kai, illetve álamalakulati viszonyaink­ban rejlik. Idegen állam érdekeihez va­gyunk lánczolva, mint a gályarab az evezőpadhoz. Nincs önrendelkezésünk, mozgásszabadságunk! Ez a függés és lapunk mai száma ál­oldal.

Next