Magyarország, 1906. szeptember (13. évfolyam, 212-237. szám)
1906-09-01 / 212. szám
, társaink épp oly szabadok, mint mi magyarok, de külön nemzetet nem alkothatnak épp oly kevéssé, mint a németek Csehországban. Pozitív irányban kell az egyetértést keresni, mindenekelőtt a fenforgó kiegyezési kérdésekben Ausztriával, pl. a hitel- és bankviszonyok terén, az ipari és kereskedelmi forgalom közvetlenségében, közjogilag, a cseh államjog elismerésében és restaurálásában. A módszer pedig adva van a delegácziókban, midőn a hadsereg kérdésénél és a külügyekben a cseh delegátusok megegyezhetnek a magyarokkal egyforma eljárásban. Ezzel számolnia kellene akár Goluehovszidnak, akár Pitreichnak. Ausztria belügyeibe nem avatkozhatunk, nehogy az osztrákoknak joguk legyen itt kotnyeleskedni. Baj, hogy úgyis megteszik és mi csak protestálunk, de ha a Reichsrath mindkét házában örökösen magyar vitát folytatnak, nem vethetik szemünkre, ha a csehek követeléseit a Reichsrathban erkölcsi támogatásban részesíti a magyar parlament. Ezeket jegyezzük meg ma, Klerucz képviselő úr látogatása alkalmából s nem fogunk megszűnni ebben az irányban a magyar közvéleményt felvilágosítani. Budapest, augusztus 31. kedvetlenséget keltett és számos kommentárra adott alkalmat a horváti községi tanácsnak Bosznia annexiójára vonatkozó határozata. A dolog tisztázása érdekében szükséges megjegyezni, hogy a községi tanács 50 tagból áll, kik közül 14 Szarcsevics párti, 86 pedig híve a volt nemzeti pártnak. E községtanács a múlt év deczember havában a volt nemzeti párt rendszere szerint lett megválasztva. Ebből kitűnik, mily véleményt juttat e testület kifejezésre. Ezzel lehet magyarázni a javaslat egyhangú elfogadását is. Hadik János nyilatkozata a kivándorlásról. Lapunk egyik előző számában megírtuk, hogy Andrássy Gyula gróf belügyminiszter a kivándorlás ügyét szabályozni akarja s e ezerből kivándorlási ügyosztályt állít fel a belügyminisztérium kebelében. A kivándorlás kérdéséről Hadik János gróf belügyi államtitkár következőleg nyilatkozott : Mi igenis sürgősen foglalkozunk a kivándorlás csökkentésének kérdésével. Az utóbbi időben oly nagy mértéket öltött a kivándorlás, hogy a legsürgősebb szükségnek tartjuk földeríteni és alkalmazni azokat az eszközöket, amelyek hivatva lehetnek arra, hogy általuk a kivándorlást csökkentsük. Ez eszközök alkalmazásában az államhatalom minden törvényes erejével akarunk eljárni, ami azonban nem jelenti azt, hogy a Szabad költözködési jogot korlátozni és eszerint a szabályszerű útlevéllel ellátott, saját akaratából, önként kivándorolni szándékozót hatalmi eszközökkel visszatartani akarnék. A kivándorlást gátló rendszabályokat igenis a legnagyobb szigorral alkalmazzuk azokra, akiknek kivándorlására nézve törvényes akadály áll fönn és a legmesszebb menő intézkedésekkel meg akarjuk oltalmazni a népet attól a veszedelemtől, hogy lelketlen csábítás áldozata legyen. Ez nemcsak a nemzet egészének, hanem az egyes egyéneknek is az érdeke, mert a mesterséges csábítással, bűnös üzelmekkel kivándorlásra késztetett állampolgáraink elvonatnak a hazai földön teljesített élethivatásuktól, az óczeánon túl, sajnos, vajmi gyakran testi-lelki nyomorba és romlásba sülyednek. Azokat a kivándorlókat, akik némely vidék mostoha gazdasági viszonyai folytán veszik kezükbe a vándorbotot, vagy azokat, akik jobb keresetet és vagyonosodást remélve, hagyják el az országot, azokat visszatartani hatalmi eszközökkel nem lehet és nem szabad. A mi működésünk e részben is a szigorú törvényességen és az egyéni szabadság tiszteletén alapszik. A kivándorlást hatalmi eszközökkel korlátozni csak azok között a határok között lehet, amelyeket a törvény rendelkezései szabnak.De jól tudjuk mindnyájan, hogy csökkenteni a kivándorlást tulajdonképpen és hathatosan csak akkor lesz lehetséges, ha sikerülni fog céltudatos, helyes gazdasági politikával olyan kereseti viszonyokat teremteni hazánkban, amelyek lehetővé teszik, hogy népünk idehaza találja meg boldogulását és anyagi jólétének, gyarapodásának és vagyonosodásának feltételeit. Egészségügyi Intézkedések a tengeri hajókon. Triesztből táviratozzák : A tengerészeti hatóság a magyar tengerészeti hatósággal együtt kiegészítő rendeleteket bocsátott ki, melyek holnap, szombaton lépnek hatályba és amelyek az oly hajókkal való eljárásra vonatkoznak, amelyeken az orvosok járványos betegségeket konstatáltak. (Pestisre és sárgalázra külön rendelkezések vonatkoznak.) Ily esetekben megengedik, hogy a hajó kikössön, az orvosoknak azonban meg kell tenniük a szükséges fertőtlenítő intézkedéseket és erről a politikai hatóságok értesítendők. Az intézkedéssel járó költségeket a hajó tulajdonosai tartoznak fedezni. Megtámadott maufrátzsmote, A Kúria második választási tanácsa Vavrik Bála elnöklésével tegnap ülést tartott, melyben a Nagy Dezső dr. Budapest józsefvárosi képviselő ellen benyújtott kérvény tárgyalására fídiámnapul a jövő év január tizenötödikét tűzte ki. Rudnyánszky György országgyűlési képviselő választását, aki Verbón a tót nemzetiségi párti Ilarkoncs Gyula dr.-t legyőzte, a kisebbségben maradt párt szintén peticzióval támadta Kiég. A Kuria a peticzió tárgyalását ez évi deczember 11-ére tűzte ki. Mind a két peticzió előadója Somogyi Mihály kúriai bíró. Két peticzió tárgyalásának határidejét a Kúria bizonytalan időre elhalasztotta. A László Mihály dr. gyulafehérvári képviselő ellen beadott peticzió tárgyalását ugyanis szeptember negyedikére, a Mihályi Tivadar dr. nagyilondai mandátuma ellen szólót pedig szeptember tizennegyedikére tűzte volt ki, de mivel Bolgár Emil és Dessewffy Géza előadók időközben megbetegedtek, a tárgyalást nem lehet megtartani. A dalmát kérdés. Havas Rezső dr. kir. tanácsos, aki a dalmát kérdéssel régóta foglalkozik, egyik fiumei újságban Dalmáczia visszacsatolásáról érdekes czikket írt, melyből közérdekű és aktuális voltánál fogva a következőket közöljük : Nem ábrándkép az, hogy a magyarság dicső múltját föl kell támasztanunk. Ami volt, miből meglehet, mert a magyar nemzet küldetése ma ugyanaz, mint ami volt ezer esztendőn keresztül. Még csak rövid ideje, hogy országunkban a rend helyreállott s bizonyságát adtuk annak, hogy a magyar nemzetet megtörni és jogos álláspontjától megfosztani nem lehet s máris erőnknek e megnyilatkozására hozzánk sietnek Bosznia és Herczegovina annektálása. Szarajevóból jelentik lapunknak, hogy ott a bosnyák hatóságok állandó, erős agitácziót fejtenek ki Bosznia és Herczegovina annektálása érdekében, de ez izgatásnak a lakosság körében semmi eredménye nincsen. Az annektálás mellett csakis a hivatalnoki kar és néhány megfizetett horvát és osztrák politikus és hírlapíró van. A vezérszerepet ez ügyben a magyarellenes horvát Frank-párt viszi Ausztria érdekében. Az annexiónak még gondolata ellen is tiltakozik a lakosság túlnyomó része : a szerbek és mohamedánok. Ők készek a berlini szerződést aláírt nagyhatalmakhoz tiltakozással fordulni az annexió miatt, mert szerencsétlenségnek tartanák, ha Bosznia felett az osztrák uralom törvényesen elismertetnék és állandósíttatnék. A lakosság inkább Bosznia és Herczegovina autonómiáját kívánja, mint az annexiót is a régi török uralom visszaállítását szívesebben támogatná, mint örök időkre Ausztriához való kapcsolását. Zágrábból jelentik: A magyar sajtóban nagy — Tudja, Mayer Ferenczet szeretném megajándékozni vele. Tartozom neki a szép csokráért valamivel. Bosszantott ez a nagyon is leplezetlen s mindenáron való ugratás, s azért válaszoltam csaknem gorombán. — Mayer Ferencz ur művészi igényeinek, remélem, meg fog felelni az én szerény tudásom is s ezért merek vállalkozni reá. — Helyes ! Akkor mintázzon, mint badkansnőt ! Kinevettem magamat. — Talán képtelenség, amit kívánok? — Dehogy fenség! Uralkodók leányai sohasem kívánhatnak képtelenségeket. Látszott az arczán, hogy nagyon elkedvetlenedett, de azért villogó szemmel nézett reám s határozottan gőgösen mondta: — Igaza van. Meg vagyok győződve róla, hogy amit én kívánok, annak meg kell lenni. Ma örülni akarok az életemnek s örülni akarok annak, hogy széppé lettem. Nem fog lebecsülni tudni. Lehet, hogy így, amint lát, nem látszom alkalmasnak arra, hogy badansnőt mintázzon rólam. Meg vagyok azonban győződve róla, hogy más nézetre bírom. Azzal mint valamely mámoros badansnő, leszaggatta a kebléről a ruhát. Igazán csodaszép domború mellkasa volt s két keble lázasan pihegett. Egy pillanatig feledtem, hogy szobrász vagyok s önkénytelenül fölkiáltottam, de a másik perezben már a művész tiszta, szenvedélytelen szemével gyönyörködtem a tökéletesen megalkotott női keblekben. — Valóban lényég — mondtam igen nyugodtan — ön tökéletes szépség s alkalmas arra, hogy művészérzéseket váltson ki minden műérzékkel biró emberből. Annak mintázom, aminek parancsolja. Alexia herczegnő váratlanul, teljesen elkomolyodott. Nem szólott semmit, hanem szótlanul, elgondolkozva gombolta be az előbb olyan szenvedélyesen föltépett ruhaderekát — Maga is azt hiszi tehát, amit én. Többre születtem, mint hog£ egy harmadszülött felesége Jegyek ? — Fenség mindenesetre érdemes bármely korona rá. — Ne sablonokat, édes Fehér, ne sablonokat mondjon. Mondja ki, amit gondol. Nem halálos vétek, egy vnczi-pinczi fejedelmecske, egy nagyherczeg harmadszülött fiához mennem?. . — Fenség!« Éppen fenségedtől tanultam meg, hogy a fejedelmi sarjadékoknak egyetlen kötelességük van, belenyugodni a politika intézkedéseibe. — ÉjS ezt maga mondja, maga a szabad művész, a szabad ember, a korlátokat nem ismerő, önálló férfi ? — Nem mondhatok egyebet. — Hát azt akarja maga is, hogy belemenjek ebbe a csúnya, lealázó komédiába? Azt akarja, arája legyek Frigyes herczeginek, akit unok, akit lekicsinyelek, akit nem tartok méltónak magamhoz? — Fenség, lázadozni a sors eltéri nem lehet, sőt egy herczegnőnek nem is szabad, Noblesse oblige ! Beleharapott az ajkába s úgy sziszegte: — Halvér. Halvér ! Azt hittem, művész, aki él, aki védi az életet, aki megérti a lelkek Sóvárgását, aki erősíteni tud, amikor az emberi jogaimat akarom megvédeni Ne féljen, kedves Mester. Az akadémikus művészetét nem fenyegeti veszedelem. Ha úgy kívánja, én is ezredesi ruhában mintáztatom magamat. A badansnő meghalt. Öltözzék gyorsan, kihallgatásra várja György fejedelem. S arra sem méltatva, hogy köszönjön, egy fejbicrczentés nélkül kiment a szobámból. • Harmadnapon este, nagy ünnepségek között, jegyet váltott Frigyes stahrenbergi herczeggel, a stahrenbergi uralkodó nagyherczeg harmadszülött fiával. Alexia herczegnő fenségesen komoly volt, a herczeg szinte feltűnően boldog. Az eljegyzés után való napon értesítettek, hogy a herczeget azonnal meg kell mintáznom, ellenben Alexia herczegnő most nem hajlandó mintának ülni, majd értesíteni fognak, ha a herczegnő mintáztatni kívánja magát. Őszintén szólva nagyon meg voltam elégedve ezzel a fordulattal. Abban biztos voltam, hogy utoljára láttam a herczegnőt s hazafelé utaztamban napnál világosabban bebizonyítottam magamnak, hogy a bibliai József nemcsak igen becsületes férfi volt, de minden valószinüség szerint igen okos ember is. MAGYARORSZÁG Budapest, 1900. szombat, szeptember l. cr.—tw—fwi.i írük ii i - - ,i -ii m' ~~ 1/ rajgnBiffliik-