Magyaroszág, 1906. október (13. évfolyam, 238-264. szám)

1906-10-02 / 238. szám

, és az ilyen kormánynak ne álljon ren­delkezésére a jövőben a közhatalmi funkc­ionáriusoknak egyetlen csoportja sem. Ami a megalkotandó szolgálati pragmatika tartalmát illeti: a hivatali kötelességek pontos meghatározásán kívül az előléptetésre való jognak hathatós biztosítása, a tisztviselő és a hivatalfőnök közt az ügyek elintézésénél fel­merülhető nézeteltérések esetében való eljárás szabályozásai (a törvénytelen vagy alkotmány­­ellenes parancs teljesítése megtagadhatásának jogával), a titkos minősítés érvrendszerének a, főnöki önkény és igazságtalanság lehetetlenné tevése czéljából való elejtése és a tisztviselő­vel hivatalból, vagy ennek kívánságára bár­mikor közlendő minősítés ellen jogorvoslati út igénybevehetése, a komoly ok nélkül, vagy bosszúból, a „szolgálat érdekének“ ürügye alatt való áthelyezések elkerülésére vezető mó­dozatok létesítése, a szabadságidő tartamának s a fizetési előlegek engedélyezése feltételeinek megállapítása, a politikai jogok szabad gya­korlásának mindenféle befolyásolás és fe­lülről jövő nyomás ellen való biztosítása, a tisztviselői állással való összefér­hetetlenség eseteinek meghatározása, a mellékfoglalkozások kérdésének szabályozása, a hivatalos órák tartamának ugyanama hatóság vagy hivatal összes, bár különböző képesítésű tisztviselőire nézve azonos méretben való megállapítása s végsőnek említve a legfontosabbat, a, fegyelmi ügyekben — az eljárás megindítását kizáró elévülési elvnek behozatala, az állami tiszt­viselők előtt ma is ismeretlen rendbírság utá­latos büntetésnemének továbbra is kizárása s az eddigi elavudt eljárásmód kiküszöbölése mellett — független bíróság ítélkezése, köz­vádlói intézmény és ügyvédi képviselet igénybe­vételével, — ezek volnának nagyjában azok a főbb irányelvek és pontozatok, melyekről a törvénynek részletesen intézkednie kell. Ezekhez még azt is hozzá lehetne venni, — bár ez inkább a közigazgatási bíróságról szóló 1896 : XXVI. törvényt módosító tör­vény tervezetének keretébe tartozik — hogy ha a tisztviselő és a kormány közt vitássá váló illetmény­kérdésben az erre illetékes köz­­igazgatási bíróság ítéletének a kormány ne­talán vonakodnék eleget tenni, vagy ha a tisztviselő illetményeit a kormány jogos ok nélkül, avagy törvény ellenére beszüntetné , a közigazgatási bíróság, mely utalványozási joggal ez idő szerint nem bír az állam pénz­tárainál, az állami számvevőszék elnökének értesítése mellett az illető miniszter tárczájá­nak terhére utalványozási jogot gyakorol­hasson. Hogy a kormány a szolgálati prag­matika erkölcsi és anyagi áldásaiban nemcsak az állami tisztviselőket, hanem kijelentése szerint az önkormányzati ha­tóságok tisztviselőit is részesíttetni akarja, ezzel annak adja bizonyítékát, hogy a magyar köztisztviselői kar hazafiságát, hűséges és odaadó kötelességteljesíté­­sét és egyetemes érdekei kielégítésének alkotmányunk biztosítására szolgáló vol­tát értékük szerint tudja megbecsülni s a múlt nemzedéket megaláztatásáért, szenvedéseiért és üldöztetéseiért bibliai igazságossággal a jelennek és a jöven­dőnek nemzedékében kárpótolja. Vásárhelyi Lajos. Őszi emlékezés. — A Magyarország eredeti tárczája. — Irta : Tanos Pál. III. A testi szemeim lecsukódtak s megnyíltak újra a lelki szemek, amelyek belelátnak a magas égbe és lehatolnak a föld mély rej­­tekeibe, amelyek előtt kinyílnak a múltnak könyvei és fölpattannak az emlékezés zárjai. A kaleidoszkóp lencséje újra megvilágoso­dott s forgott a hengere, elém tárva azt a sok képet, amelyeknek előterében magamat is ott láttam mindenütt. Láttam az akkori időket, a ..hatvanas évek­ elejét, mikor azt hittük, hogy: no most . . . És láttam magam előtt egy végtelen nagy erdőséget, melynek a hegyei, a völgyei mind, mind régi ismerőseim voltak. Ennek az erdőnek legbelsejében, messze­­távol az emberlakta helyektől, látom az er­dei gunyhók fejedelmét. A többiek csak nagyjából ácsolt, meg se faragott fadarabok­ból vannak egy kis ásott gödör fölött össze­állítva s elég, ha néhány évig eltartanak és pár embert befogadhatnak. Ilyenek mindunta­lan készülnek más-más helyeken s a sorsukra hagyatnak a régi helyükön, ha már tovább haladt az az ok, amely miatt ezekre is szük­ség volt. Emez azonban nem ilyenfajta épü­let. Állandóságra, százesztendős életre tart számot és olyan helyre épült, ahol mindig van, mindig lesz rá szükség. A közelben fej­tett terméskövekből és helyben ásott zsíros agyagból készítették jó tágra, hogy többen is meghúzhassák benne magukat. Olyan az alakja, mint egy, a föld színére állított pin­­cze, mely elejétől végig bolthajtásos és nincs más teteje, mint a vastagon ráhordott agyag, amit erős gyep lepett el és egy nagy bükkfának a koronája, amely el is takarja egészen. A kéményfa-deszkából készült és tenyérnyi üvegtelen ablaklyukkal ellátott ajtón kivül nincs más nyílása az egész épületnek, mint a legbelső végén a kis kémény, mely az alatta elhelyezett nyi­tott tűzhely füstjét is kivezeti és az ajtó nyi­lásával egyetemben, a jó levegőről is gon­doskodik. A lapos fogantyús fakilincse mel­lett pompás zára van az ajtónak, mely kulcs nélkül zárható, nyitható mindenki által, aki ennek az elmés szerkezetét ismeri. Az egész csak belül alkalmazott, könnyen járó fare­teszből áll, amit a kívül lógó drótkampóval nyitni is, zárni is lehet. Csak érteni kell hozzá. S azért szükséges itt ez a készlet, hogy ha akárki erre vetődik, a maga ember­ségéből is födél alá juthasson hidegben, me­legben, szükségben, ínségben. És azért nem baj az ilyen ajtózár, mert nincs ebben a la­kásban semmi olyan, amit belőle valaki el­vinni kívánhatna. A bejáratból jobbról-balról faragatlan ge­rendák vannak a földön a falakkal párhuza­mosan végigfektetve s az így keletkezett gerenda és falközök feneke régi zsuppszal­­mával s fölül friss erdei szénával vannak puhára megpárnázva. A szabadröptű képzelet legjobb ágyai ezek, ahol legtöbbször kénye­sen válogathatjuk a fekvőhelyet, de a­hol Akárhányszor sok jó ember is megfér kicsi helyen. A terem közepét asztal foglalja el, olyan, a­milyent nagy úri házakban se talá­lunk. Egy sokszázados bükkfának a vastag törzse volt ez, amit ugyan egy kissé rézsűt vágtak el a hosszú fű­­részszel, de a­melyen azért mégis jól megáll a cseréptál és a szálaskancsó. Körülötte féltuc­at ülőke, amik szintén fatörzsek voltak valamikor, kínálja üléssel a jövevényt, és jó ülést kí­nálnak az ágyak szélei, a vastag fagerendák is. Ez a bútorzat. De van itt még a nyitott tűzhelynek megfelelő konyhakészlet is sza­badhasználatra, amelyről senki se tudja, hogy ki volt a bőkezű adományozója. Egy­két kormos fazék, pár füstös lábas, egy virá­gos tál, egy csorba szálaskancsó, mindannyi elsőrendű cserépből. És egy csomó evőkanál bádogból. Kés, villa nem szükséges, mert bicsakja mindenkinek van, aminek az élét késnek s a hegyét villának szokás használni. Leltárt itt senki se vezet semmiről. Ebben a házban nem izzadunk nyáron, s nem fázunk télen és nem kell ott éheznünk sem, mert főzhetünk, süthetünk és a legjobb étvágygyal lakmározhatunk benne, ha van mit sü­tnünk-főznünk, ha van mit ennünk, és­­ ha magunk értünk a szakácsmester­séghez is.* Ez a gunyhófejedelem volt egyszer, egy időn át, hónapokon keresztül, az én állandó lakásom, ahol egymagam laktam s csak hol nappali, hol éjjeli vendégeket fogadtam néha­­néha. Ezt az időt, ezt a lakást, az akkori dolgo­kat láttam meg a lobogó tüzemn magasan csapkodó lángjában. Olyan helyekre került akkor már évek óta az évi vágás, ahonnan a kivágott fát csak MAGZA RORSZAG Budapest, Iguo, Keaa, október 2. A politikai színtérre!. Budapest, október 1. A tavaszszal­­150 milliót kértek, megsza­vaztatott. Ez őszszel még 50 milliót köve­teltek, de csak néhány millióra kötelezték magukat Wekerle és Popovics. Efölött vitat­koztak egész délután Pitreichhal és Mon­­tecuccolival. Ha az idén csak ötmillió rendkívüli kiadást szavaznak meg Monte­­cuccolinak, abból 50 millió lesz öt esztendő alatt, ennyi pedig kell, hogy egy új hajó­­hadosztályt megépítsenek és felszereljenek három nagy csatahajót és egy egész torpedó­­k­ottillát. A delegátusokat meghívják Triesztbe és Pólába, mutatnak nekik egy kis harcz­­játékot a tengeren, azt nagyon szép nézni. Rendeznek azután lakomákat, kitűnő bron­­zm­o­dallal és jószű­­sztriai borokkal. Mikor Széll Kálmántól követelték a lét­­számfölemelést és az új ágyukat, csak 300 millió rendkívüli kiadásról beszéltek. Tisza és Fejérváry alatt ez megnőtt 450 millióra s azt mondották Wekerlének és a koalíczió ve­zéreinek : vagy vállaljátok és akkor lesz pak­tum és parlamentáris minisztérium; vagy nincs kormány, nincs választás, de a 450 milliót mégis kiadjuk, felveszszük kölcsön és megfizeti Vörös László. A magyarok bele­mentek s most megint 50 millió ráadást kö­vetel a német. Jaj, de hamis a németi * Az adóreform előtérbe lép, valahányszor több pénz kell. A darabant-leszámolás is nagy kontó, a közös költségek 100 milliói, a másik, har­madiknak felemlítjük a már megszavazott beruházásokat, negyedik számla az új refor­mok, melyekkel a Wekerle-minisztériumnak kell előállani: csatornák, vasúti­ kocsik, va­luta­rendezés, új törvényszékek, járási szám­vevőségek, állami népiskolák és az egyhá­zak szubvenc­iójának felemelése — elte­kintve az új honvéd-tüzérségtől. Ha valaki, ki a számtételeket ismeri, összeadja ezeket a summákat, megdöbben az eredmény­től és azt látja először, hogy jövő évben, vagy mihelyt a pénzpiac­ megjavul, egy nagy hi­telműveletre van kilátás, melybe mindenféle rendkívüli szükségletek és fizetések beszámít­tatnak ; másodszor pedig a megingott egyen­súly fentartására új jövedelemforrásokat kell nyitni, hogy a kölcsön kamatai a fizetés fel­emelések, a darabolt kegy- és nyugdíjak, a honvédség fejlesztése, a létszám emelése és a hivatalok szaporítása fedezetet nyerjen. Budapest, október 1. Minisztertanács. Lapunk szombati szá­mában már jeleztük, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök minisztertársait ma délelőttre tanácskozásra hívta össze. A minisztertanács délelőtt 11 órakor kezdődött és a délutáni órákban ért véget. Jelen voltak az összes miniszterek, kik előtt Wekerle miniszterelnök szombati audiencziájáról és a közös minisz­tertanácson történt megállapodásokról szá­molt be. Ezen bejelentések kapcsán tárgyalta a minisztertanács a közös költségvetést és szóba került a kiegyezés kérdése is. Végül a minisztertanács foglalkozott az 1907. évi költségvetéssel, amely a jelen évi költségve­téssel szemben 15—10 millió emelkedést mutat. A költségemelkedés a kereskedelmi, vallás- és közoktatásügyi és igazságügyi tárczák javára esik. A kiegyezési tárgyalások­ folytatása. A múlt hét elején Budapesten félbeszakított kiegyezési tárgyalásokat — amint ezt megírtuk — ma foly-

Next