Magyarország, 1906. december (13. évfolyam, 291-315. szám)
1906-12-01 / 291. szám
BUDAPEST, 1906. DECZEMBER 1. Előfizetési ér • negyedért» 7 korona, egész évre 18 korona. Egyes szám éra helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér« SZOMBAT XIII. ÉVFOLYAM 291. SZÁM, Főszerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatali Teréz-keret 19«a* Főszerkesztő: '' Holló Lajos. Hirdetésük mtlündter szamitdss&l ditscabds Kaas Ivor báró. Budapest, november 30. Ha annyi érdemes és nagy emberünk volna, mint ahányat évenként megjubilálunk, nem volna nálunk boldogabb nemzet a világon. Ünnepélyekre a magyar társadalmat mindig könnyű mozgósítani. Csak jogczim legyen, ünneplő közönség akad! így ütöttük agyon a sok szürke ünnepléssel a jubileumok tekintélyét, mióta ezt a fogalmat évszámokhoz és nem egy hasznos munkában eltöltött életnek érdemeihez kötöttük. így alakult ki azután idővel a jubileumoknak két fajtája. Az egyikkel a jubilánst teszik nagggyá és kiemelik vele őt egy napra az ismeretlenség homályából. A másiknak ellenben az ünnepelt érdemei adnak csakugyan fényt ésjelentőségét. Az igazi jubileumok egyik tipikus esejével állunk szemben Kaas Ivor báró ünnepeltetésénél, akinek, hosszú 40 évre terjedő irodalmi érdemeit akarja ezzel értékelni a magyar társadalom. Ma este még csak írótársai ünnepük szűkebb körben a mestert, aki deczember elsejéhez kapcsolja hírlapírói működésének negyvenéves emlékét. De már holnap a jubiláns örömet és lelkesedést szétviszi az egész országba a sajtó, hogy csatlakozhassanak hozzá a nagy embernek minken igaz barátai és tisztelői, akik tollában a magyar zsenit, jellemében pedig az önzetlen, tiszta hazafit kívánják megbecsülni. Legnagyobb azonban a mi örömünk, akik benne munkatársunkat, örökifjú pub- r aczistánkat ünnepelhetjük. De amíg ez a jubileum minden magyar írónak dicsősége, addig az ünnepeltetés kínos teher neki. Mennyi küzdelembe került, míg a példaadás kötelességérzésével leküzdhetők az ő szerénységét, amely minden hivatásos és Istenáldott tehetségnek jellemző sajátsága ?! Kaas Iver neve ma már az egész ország büszkesége s épp olyan észrevétlenül ment bele a köztudatba, mint az ő fenkölt eszméinek, nemes érzéseinek és tisztult ízlésének nevelő hatása a nemzeti közszellembe. Egyénisége kidomborodik, mint a kemény márványba faragott relief. Tollát, melyet a magyar géniusz kezébe nyomott, sas szárnyából tépte ki. Kemény az, mint az aczél, tiszta, mint a gyémánt, de van ereje, van tüze és vannak villámai is! Küzdött vele a szabadságért, igazságért, mindig hittel és szeplőtelen becsülettel, mint amily tiszta fegyverekkel küzdöttek egykor Szent Grál lovagjai. Eszményi hőse volt a jónak, a szépnek, az igaznak s mint ahogy a nap ontja magából a fényt és a világosságot, úgy sugarazta ki Ő is önmagából állandóan a szivjóságot és általán nem az ő ízlése szerint való leány s ami fő, különben sem érzett semmi kedvet a házasságra. Elég volt neki abból egyszer. Nem sok öröme telt az első feleségében sem. Az asszonyok azonban tudják a módját, hogy kell az embert rábeszélni. S mit felelhetett volna szegény ember, amikor Csabayné olyan szépen magyarázta neki: — Látja, ilyen leány kellene magának. Még sohasem volt olyan nagy a barátság köztük, mint ebben az időben. Minduntalan majd ebédre, majd vacsorára hívogatták, etették, itatták. — No meg ebből, — kínálgatta a szives háziasszony, — ezt Juliska csinálta. Mindig csak Juliska, Juliska. Az asztalnál melléje ültették. Meg kellett mondani, mik a kedvencz ételei? Juliska majd olyat főz jövő vasárnapra. Mik a kedvencz nótái? Juliska majd eljátszsza a zongorán. Egyszer csak azon vette észre magét Tar Béla, hogy nyakig bent van a szószban s nem tudja, hogy mászik ki tisztességesen. Egyik-másik jó ismerős már gratulál is neki. Tar Béla mentegetődzött: — Ej, dehogy !... Ki mondta ? . .. Szó sincs róla ... Az én koromban !. .. De az ismerősök az ilyen beszédre nem adtak semmit. A korával áll elő! Lári-fári. S tovább vitték a hirt. Már bizonyos. Mikor lesz az esküvő ? — Ördög tudja, hogy jutottam bele, — gondolta Tar Béla — de csakugyan valamiképp kompromittálnom kellett azt a lányt, mert az egész város beszél róla. Cseppet sem volt kellemes ez a gondolat, a legnemesebb érzéseket. Gondolatait a szivén szűrte keresztül, mert minden nagy és igaz gondolatnak a szív a bölcsője. Ma még nem helyezhetjük be alakját abba a történelmi háttérbe, amelyet csak egy megfutott életpálya perspektívája adhat meg. De azért mindnyájan érezzük, hogy egyik erős alapköve ő az új korszak szentélyének és nevelő hatása elválaszthatatlan a magyar társadalmi, művészeti és politikai élet kialakulásától. Eszméi észrevétlenül szivárogtak bele a magyar közszellembe s annak még most is egyik legbecsesebb részét és tartalmát képezik. Megbecsülhetetlen szolgálatot tett fajának, mert folyton épített és fejlesztett. Hatott minden térre, mint a légnyomás zajtalanul. Mert van-e nagyobb jó, amit embertársainknak adhatunk, mint egy önzetlen élet munkásságának állandó példaadása?! Egy-egy hasznos gondolat, egy-egy nemes érzelem milliók szívét termékenyítheti meg és öntudatlanul emelheti egy lépcsővel magasabbra kortársait az igazság, a szabadság, a haladás, a tisztulás felé. Az író hatása korára mindig megmérhetetlen és minden hatásnál mélyebb és általánosabb. Vezetheti vagy félrevezetheti nemzetét aszerint, amint hittel és igazsággal, vagy pedig kételyig él és hamissággal tölti meg a szürke ólombetűket, amelyek a világszabadságnak szárnyai . Mit csináljon már most ? Végre igazán nem tehet egyebet, el kell vennie azt a leányt. Lassan kint megbarátkozott azzal a gondolattal. Hát hiszen nem is olyan rettenetes, ha van az embernek valakije, aki gyöngéden gondoskodik minden kényelméről. Aztán itt vaknnak a gyerekek, igaza van Csabaynénak, hogy már csak azok miatt is meg kell házasodnia. Napról-napra több okot talált, ami mind a házasság mellett szólt. Ha az ember nem tud szabadulni, hát elhiteti magával, hogy tulajdonképp az az ő akarata. És belevegyül a hiúság is. Negyvennégy éves korában hízeleg az az embernek, hogy meghódít egy fiatal leányt. — Ördöngős ficzkó vagy pajtás, — hunyorgatott Csabay Józsi, — megbabonáztad azt a leányt, fülig szerelmes beléd. Nem látszott ugyan, de mégis úgy kellett lennie, mert Csabayné is olyanformát emlegetett. Persze az ilyen szemérmes fiatal leány nem mutogathatja azt. Sőt mikor már eljegyzett menyasszonya lett Tar Bélának, még akkor is oly hideg és tartózkodó maradt. Csabayné azonban megnyugtatta Tar Bélát: — Az ilyenekből válnak a legjobb aszszonyok. A leány előtt viszont a vőlegényét dicsérték : — Derék ember. Jó dolgod lesz nála. ■ Most már nyakra-főre siettek Csabayék. Azt a kis kelengyét hamar összeütötték, ilyen szegény árva leánynak nem sok kell. Aztán hiszen van Tar Bélának mindene még az első feleségétől, nem szükséges oda a házhoz vinni semmit. Az esküvő előtt azonban egy kis baj rá- házasitás. — A Magyarország eredeti tárczái. --írta: Vértesi Arnold. Tar Béla már két év óta volt özvegy s talán úgy is maradt volna, ha az a sok jó ismerős, főképp az asszony-féle békét hagy neki. De egyre nógatták, biztatták: csak nem marad így özvegyen? Most van javakorában (negyvennégy éves volt), meg kell házasodni, asszonyt kell a házhoz hozni, anya kell a gyerekeknek is. Két kisfia volt, tíz éves a nagyobbacska, nyolcz a kisebb. A boldogult anyjuk sokat betegeskedett az bizony nem igen bajlódott a gyerekekkel. Idáig szépen elvoltak anyai gondviselés nélkül, de most az asszonyok fejükbe vették, hogy a gyerekeknek anya kell s mindenképp rajta voltak, hogy szerezzenek is nekik. Legjobban buzgólkodott ebben Csabayné. De segített az ura is. Valami rokonuk volt a háznál, valami sápadt, fénytelen szemű, csöndes, szótlan, árva leány, akit mód nélkül ajánlgattak, dicsérgettek , milyen derék leány, milyen jó leány, milyen dolgos, milyen takarékos, jól jár vele, aki nőül veszi. Ternó az ilyen feleség a mai világban Tar Béla minden alkalommal hallotta ezt a beszédet. Nem volt az a házias erény, amiben ez a sápadt leány ne bővelkedett volna. Nyilván szerettek volna rajta túladni Csabayék. De Tar Bélának, úgy látszott, nagyon vastag feje van. Semmiképp sem akarta megérteni, hogy miért dicsérik olyan nagyon azt a Juliskát. Nem volt csúnya leány, de egy Lapunk mai száma 24 oldal.