Magyarország, 1907. április (14. évfolyam, 79-103. szám)

1907-04-02 / 79. szám

.A módra az osztrák-magyar viszonyt olyan megcsontosodott valaminek, amin vál­­toztatni nem lehet. Ezért beszél a „ke­resztülvihető reformokról". Magas hiva­talos állásban lévő, felelős személytől elég nyomós nyilatkozat. És ő bizo­nyára megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a magyar nemzet nem akar egye­bet, mint megreformálni az Ausztria és Magyarország közötti viszonyt a paritás alapján úgy, hogy a két, egymástól nem függő, de szoros szövetségben élő állam együtt maradjon a közös uralkodó alatt. És a franczia külügyminiszternek nem kell azt sokat magyarázni, hogy ez a czél sokkal könnyebben és biztosabban érhető el akkor, ha az ilyen szövet­ségben mind a két fél jól érzi magát, mint ha az egyik fél (akinek nincs is ahhoz elég ereje) a másikat erővel le­nyűgözni akarja. A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Budapest, április 1. semmi akadály. Egy új állambíróság szerve­zését önálló törvénybe foglalva terjeszti be a belügyminiszter együttesen az előbb említett javaslattal. A harmadik volna a kúriai bírás­kodás meghosszabbítása. Ez a három javas­lat lenne az alkotmánybiztosítékok közül az első series, ami már most tavaszszal a képvi­­selőházban tárgyalásra kerülhet. A többi javaslat az őszi cziklusra maradna, s az általános választói jogról szóló javaslat is csak ősz­­szel vétetnék előadói munkálatba, miután a kellő anyag feldolgozása sok időt vesz igénybe. A többi tárc­a köréből szintén már most várhatók előterjesztések. Darányi földmű­velésügyi miniszter a munkásházakról és a cselédrendtartásról szóló javaslatokat terjeszti legközelebb elő. Günther igazságügyminisz­­ter pedig a sajtóügy rendezése tárgyában megígért ankétjét tartja meg pár hét múlva. A kivándorlás kérdése ezek mellett az a rendkívül égető nagy kérdés, ami a belügyi politikában az irányadó politikusokat legerő­teljesebben foglalkoztatja. A kormány által kilátásba helyezett nagy tanácskozmány va­lószínűleg szintén rövid időn belül meg fog tartatni, hogy a legégetőbb bajok mielőbb orvosásba vétethessenek j­l­nek a valósággal. Több héttel ezelőtt történt egy alkalommal, hogy Wekerle és Kossuth maguk kérték a függetlenségi pártnak Buda­pesten időző több vezető tagját, hogy velük a kiegyezés kérdésében tanácskozzanak. A miniszterelnök és Kossuth tájékoztatták a függetlenségi párt vezetőit a kiegyezés akkori állásáról, akik viszont a párt tagjait nyugtat­ták meg. De sem akkor, sem később nem kellett Wekerlét a hosszúlejáratú szerződés ellen állásfoglalásra bírni. Az egész kormány egy állásponton volt arra nézve, hogy 1917-ben, csakis valóságos vámsorompók felállítása védel­mezheti meg Magyarország érdekeit és azon időn túl a külön vámterület felállítása sem­miféle elhalasztást többé nem szenvedhet. Ebben tehát nem volt szükség semmiféle ka­­pac­itáczióra. Ellenben ismeretes volt a nézeteltérés az önálló jegybank felállítása dolgában Erre vo­natkozólag foglalt a függetlenségi párt, ille­tőleg annak a kormánynyal érintkezett több tagja határozott állást a bankjegy-szabadalom meghosszabbítása ellen. A kiegyezési tárgyalások folyamán még a bankszabadalom dolga tanácskozások tárgyát nem is képezte. De a fü­ggetlenségi párti politikusok mégis szükségesnek találták, hogy álláspontjukat már most preczizírozzák és a külön magyar jegybank felállítását­, mint a gaz­dasági függetlenség egyik előfeltételét, a mi­niszterelnök tudomására hozzák. * Szerdán este tartják meg a pártok első kö­zös értekezletüket a húsvéti szünetek után. Azután több hétig a parlament a nem állami tanítók fizetésrendezésének kérdésével foglal­kozik. A nemzetisé­gek bizonyára nyújtják és húzzák a vitát. De ez sem a törvényhozás, sem a kormányzás működését nem akasztja meg. A húsvéti szünetek után valószínűl­eg már Andrássy is abban a helyzetben lesz, hogy egy-két nagyfontosságú javaslatot előterjeszt­hessen. A közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztésénél tudvalevőleg nehézségek me­rültek fel egy-két részletkérdésre nézve. De ezek a nehézségek remélhetőleg mihamarabb eloszlathatók lesznek s igy a javaslatot pár hét múlva már valószínűleg a Ház elé ter­jeszthetik. A hatásköri összeütközés dolgában nincs Gyönyürű ősz volt pedig. A nap oly sokáig hazudta a nyarat, hogy az emberek már vétkes könnyelműségükben nem is akartak hinni a tél eljövetelében. De nekem hiába hazudott, én feltartózhatatlanul rohantam a vesztembe. Az volt a legnagyobb baj, hogy senki sem akarta elhinni, hogy komolyan beteg vagyok, mert amint egy kissé köny­­nyebben éreztem magam, már olyan élénk, vidám teremtés voltam, mint ezelőtt. Szegény öreg háziorvosunk zsémbelt ve­lem legtöbbet. Persze ismert születésem első perczétől kezdve és azért úgy bánt velem, mint tulajdon gyermekével. Ha ágyban ta­lált, rám szólt, hogy ne lustálkodjam, nincs nekem olyan nagy bajom, amiért feküdnöm kellene; makacs hülés az egész, mely tavasz­­szal, ahogyan támadt, úgy el is múlik. Csak akkor ijedt meg nagyon, mikor egy délután ájulva találtak az ágyam előtt. Ekkor már ő sürgette legjobban az egyetemi tanár lehí­vását, aki táviratban jelezte, hogy ekkor és ekkor érkezik. Azon a napon, mikor a nagytudományú férfiút vártuk, aki ítélendő volt élet és halál fölött, rettenetesen komoly volt a hangulat. A mi kedves, vidám ott­honunk majdnem olyan volt, mint egy sira­lomház, ahol mindenki egy-egy erőszakolt mosoly után lopva könyer törült ki a sze­méből. A szép mama és a helyzethez mért sötét, apáczaszerű empirruhát öltött ma­gára, a legkisebb csipke, vagy szal­­lagdísz nélkül. Persze, arról már nem tehetett szegényke, hogy így talán még kí­vánatosabb volt és dr. Havas, engem vizs­gálva, szavait minduntalan hozzáintézte, mintha apa nem is lett volna a szobában. A kis húgomat a harmadik szobába internálták. Jó szerencse, hogy mellette volt Miklós, aki A kiegyezési tárgyalások újra felvételének idejét a két kormány még nem állapította meg. Egyes kérdéseket a kiküldött szak­közegek már előbb is megbeszélnek egymás között, sőt bizonyára a két miniszterelnök is szükségét fogja annak találni, hogy bizo­nyos dolgokban előzetesen is érintkezzék egymással, de a nagyobb arányú tanácskozá­sok csak néhány hét eltelte után fognak újból kezdődni. A hosszúlejáratú szerződésre nézve a köz­lések még mindig tudnak valami új részletet feltálalni, ami azt akarná jelenteni, hogy a hosszúlejáratú szerződés körül milyen harcz folyt Wekerle miniszterelnök és a független­ségi párt között. Ezek a közlések azonban tel­jesen ellenkez­... De most jut eszembe, hogy róla még nem is beszéltem. Hegedűs Miklós rendkí­vüli tehetségű fiatal ügyvéd, az édesanyám unokanővérének fia, tehát rokonunk, mely kö­rülményt igyekezett is kihasználni, mert majd­nem mindennapos volt a házunknál és velem, meg a kis húgommal úgy bánt, mintha nővérei lettünk volna. Én akczeptáltam is ezt a vi­szonyt, de Aranka nem igen szenvedhette őt. Mindig veszekedtek, minden semmiség fölött összepöröltek, hogy alig győztem a békebíró szerepét játszani közöttük. A közös baj, az én betegségem azonban egy kissé közelebb hozta őket egymáshoz. Hanem én, mikor el­búcsúztam otthonról, hogy ide, a szanató­riumba jöjjek, hol meg kellett operáltatnom magam, végzetszerű felfedezésre jutottam: senkitől sem esett oly nehezen ez a válás, mint a Miklóstól ... , Mielőtt a vonat kirobogott a pályaházból és én utoljára néztem szép komoly szemeibe, mintha maga az élet és minden, ami abban szép és kívánatos, tűnt volna el előlem. .. Édesapa kísért el és néhány napig, míg az operáczión átestem és az orvosok megnyug­tatták, hogy az várakozáson felül sikerült, velem maradt. Állapotom ez időtől kezdve rohamosan javult és én, a halálra ítélt leány, napról-napra többet foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy mi is lenne, ha életben maradnék, ha újra az az egészséges, vidám teremtés lenne belőlem, aki voltam. És amint a jövő, ez a reám nézve eddig tiltott foga­lom kezdett kibontakozni a zavaros ködből, melybe betegségem ideje alatt rejtőzött. nem úgy képzeltem el az életem folyását, amilyen eddig volt, hanem egészen új, ismeretlen, de kimondhatatlan boldogsággal telj­esitek ... Az önálló magyar bank ellen különben ma Tiszáék is brutális kirohanást rendeznek. Az uj rendszer penetráns ellensége az. Az Újság megszólaltatja ma a régi rendszer egy hivét és ugyancsak nekimennek együttesen a magyar önálló nemzeti banknak. Ezek szerint egyenesen az ország romlása lenne a magyar bank. Csakis a mai osztrák bank, ez az áldás reánk nézve ; ez ad olcsó pénzt, ez nyújt hitelt, ez Magyarország megváltása. A magyar nemzeti bank ostobaság, kár és veszedelem az országra, így szolgálják Lehunytam szemeimet és a javulás lankasz­­tóan édes stádiumában magam elé varázsol­tam Miklós alakját. Lassan­-lassa­n már nem is gondoltam másra, csak ő reá ... Szóval , szerelmes voltam. Hogy mikor lopódzott a szívembe ez az érzelem, arról sejtelmem sem volt. Így lehet, abban a pillanatban, mikor úgy váltam el tőle, hogy sohasem látom többé. Huszonhá­rom éves vagyok és eddig soha senkit sem szerettem ... Én Istenem, mennyi kiakná­zatlan, el nem tékozolt, érzelem lakozik egy ilyen leány szivében! És én azt mind annak a fiúnak szántam, őt akartam boldogítani, neki szentelni visszanyert életem minden pil­lanatát. El-elábrándoztam órákig azon, hogy mi is lenne, ha ő is úgy érezne irányomban, mint én? Hisz mindig rokonszenvezett ve­lem. Órákig elbeszélgettünk sokszor és azon vettük észre magunkat, hogy egészen egy­forma a gondolkozásunk, ízlésünk. Ha fé­nyes terveiről beszélt, szavait hozzám intézte, mintha kizárólag engem illetett volna az ő jövője.... Ez a kitüntető bizalom bol­doggá és büszkévé tett és most, hogy ma­gányos óráimban minden aprólékos, eddig jelentéktelennek látszó mozzanatra visszaem­lékeztem, őrülten kezdett dobogni a szívem már csak a sejtelmétől is annak, hogy ő is szeret. Nemcsak mint rokont, hanem igaz, mély, soha nem múló szerelemmel. Elkép­zeltem a viszontlátás pillanatát, mikor mámo­ros boldogságunkban összevillanó tekinte­tünk minden szónál érthetőbben beszél. Aztán egyszer csak egy hatalmas, ellentállhatatlan kényszer parancsának engedve ő magához von, én a vállára hajtom a fejem és igy ma­radunk sokáig, mialatt csak a lelkünk be­szélget egymással... MAGYARU­L ^­.apest, 1907. kedd, április 2.

Next