Magyarország, 1907. április (14. évfolyam, 79-103. szám)
1907-04-02 / 79. szám
.A módra az osztrák-magyar viszonyt olyan megcsontosodott valaminek, amin változtatni nem lehet. Ezért beszél a „keresztülvihető reformokról". Magas hivatalos állásban lévő, felelős személytől elég nyomós nyilatkozat. És ő bizonyára megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a magyar nemzet nem akar egyebet, mint megreformálni az Ausztria és Magyarország közötti viszonyt a paritás alapján úgy, hogy a két, egymástól nem függő, de szoros szövetségben élő állam együtt maradjon a közös uralkodó alatt. És a franczia külügyminiszternek nem kell azt sokat magyarázni, hogy ez a czél sokkal könnyebben és biztosabban érhető el akkor, ha az ilyen szövetségben mind a két fél jól érzi magát, mint ha az egyik fél (akinek nincs is ahhoz elég ereje) a másikat erővel lenyűgözni akarja. A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Budapest, április 1. semmi akadály. Egy új állambíróság szervezését önálló törvénybe foglalva terjeszti be a belügyminiszter együttesen az előbb említett javaslattal. A harmadik volna a kúriai bíráskodás meghosszabbítása. Ez a három javaslat lenne az alkotmánybiztosítékok közül az első series, ami már most tavaszszal a képviselőházban tárgyalásra kerülhet. A többi javaslat az őszi cziklusra maradna, s az általános választói jogról szóló javaslat is csak őszszel vétetnék előadói munkálatba, miután a kellő anyag feldolgozása sok időt vesz igénybe. A többi tárca köréből szintén már most várhatók előterjesztések. Darányi földművelésügyi miniszter a munkásházakról és a cselédrendtartásról szóló javaslatokat terjeszti legközelebb elő. Günther igazságügyminiszter pedig a sajtóügy rendezése tárgyában megígért ankétjét tartja meg pár hét múlva. A kivándorlás kérdése ezek mellett az a rendkívül égető nagy kérdés, ami a belügyi politikában az irányadó politikusokat legerőteljesebben foglalkoztatja. A kormány által kilátásba helyezett nagy tanácskozmány valószínűleg szintén rövid időn belül meg fog tartatni, hogy a legégetőbb bajok mielőbb orvosásba vétethessenek jlnek a valósággal. Több héttel ezelőtt történt egy alkalommal, hogy Wekerle és Kossuth maguk kérték a függetlenségi pártnak Budapesten időző több vezető tagját, hogy velük a kiegyezés kérdésében tanácskozzanak. A miniszterelnök és Kossuth tájékoztatták a függetlenségi párt vezetőit a kiegyezés akkori állásáról, akik viszont a párt tagjait nyugtatták meg. De sem akkor, sem később nem kellett Wekerlét a hosszúlejáratú szerződés ellen állásfoglalásra bírni. Az egész kormány egy állásponton volt arra nézve, hogy 1917-ben, csakis valóságos vámsorompók felállítása védelmezheti meg Magyarország érdekeit és azon időn túl a külön vámterület felállítása semmiféle elhalasztást többé nem szenvedhet. Ebben tehát nem volt szükség semmiféle kapacitáczióra. Ellenben ismeretes volt a nézeteltérés az önálló jegybank felállítása dolgában Erre vonatkozólag foglalt a függetlenségi párt, illetőleg annak a kormánynyal érintkezett több tagja határozott állást a bankjegy-szabadalom meghosszabbítása ellen. A kiegyezési tárgyalások folyamán még a bankszabadalom dolga tanácskozások tárgyát nem is képezte. De a függetlenségi párti politikusok mégis szükségesnek találták, hogy álláspontjukat már most preczizírozzák és a külön magyar jegybank felállítását, mint a gazdasági függetlenség egyik előfeltételét, a miniszterelnök tudomására hozzák. * Szerdán este tartják meg a pártok első közös értekezletüket a húsvéti szünetek után. Azután több hétig a parlament a nem állami tanítók fizetésrendezésének kérdésével foglalkozik. A nemzetiségek bizonyára nyújtják és húzzák a vitát. De ez sem a törvényhozás, sem a kormányzás működését nem akasztja meg. A húsvéti szünetek után valószínűleg már Andrássy is abban a helyzetben lesz, hogy egy-két nagyfontosságú javaslatot előterjeszthessen. A közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztésénél tudvalevőleg nehézségek merültek fel egy-két részletkérdésre nézve. De ezek a nehézségek remélhetőleg mihamarabb eloszlathatók lesznek s igy a javaslatot pár hét múlva már valószínűleg a Ház elé terjeszthetik. A hatásköri összeütközés dolgában nincs Gyönyürű ősz volt pedig. A nap oly sokáig hazudta a nyarat, hogy az emberek már vétkes könnyelműségükben nem is akartak hinni a tél eljövetelében. De nekem hiába hazudott, én feltartózhatatlanul rohantam a vesztembe. Az volt a legnagyobb baj, hogy senki sem akarta elhinni, hogy komolyan beteg vagyok, mert amint egy kissé könynyebben éreztem magam, már olyan élénk, vidám teremtés voltam, mint ezelőtt. Szegény öreg háziorvosunk zsémbelt velem legtöbbet. Persze ismert születésem első perczétől kezdve és azért úgy bánt velem, mint tulajdon gyermekével. Ha ágyban talált, rám szólt, hogy ne lustálkodjam, nincs nekem olyan nagy bajom, amiért feküdnöm kellene; makacs hülés az egész, mely tavaszszal, ahogyan támadt, úgy el is múlik. Csak akkor ijedt meg nagyon, mikor egy délután ájulva találtak az ágyam előtt. Ekkor már ő sürgette legjobban az egyetemi tanár lehívását, aki táviratban jelezte, hogy ekkor és ekkor érkezik. Azon a napon, mikor a nagytudományú férfiút vártuk, aki ítélendő volt élet és halál fölött, rettenetesen komoly volt a hangulat. A mi kedves, vidám otthonunk majdnem olyan volt, mint egy siralomház, ahol mindenki egy-egy erőszakolt mosoly után lopva könyer törült ki a szeméből. A szép mama és a helyzethez mért sötét, apáczaszerű empirruhát öltött magára, a legkisebb csipke, vagy szallagdísz nélkül. Persze, arról már nem tehetett szegényke, hogy így talán még kívánatosabb volt és dr. Havas, engem vizsgálva, szavait minduntalan hozzáintézte, mintha apa nem is lett volna a szobában. A kis húgomat a harmadik szobába internálták. Jó szerencse, hogy mellette volt Miklós, aki A kiegyezési tárgyalások újra felvételének idejét a két kormány még nem állapította meg. Egyes kérdéseket a kiküldött szakközegek már előbb is megbeszélnek egymás között, sőt bizonyára a két miniszterelnök is szükségét fogja annak találni, hogy bizonyos dolgokban előzetesen is érintkezzék egymással, de a nagyobb arányú tanácskozások csak néhány hét eltelte után fognak újból kezdődni. A hosszúlejáratú szerződésre nézve a közlések még mindig tudnak valami új részletet feltálalni, ami azt akarná jelenteni, hogy a hosszúlejáratú szerződés körül milyen harcz folyt Wekerle miniszterelnök és a függetlenségi párt között. Ezek a közlések azonban teljesen ellenkez... De most jut eszembe, hogy róla még nem is beszéltem. Hegedűs Miklós rendkívüli tehetségű fiatal ügyvéd, az édesanyám unokanővérének fia, tehát rokonunk, mely körülményt igyekezett is kihasználni, mert majdnem mindennapos volt a házunknál és velem, meg a kis húgommal úgy bánt, mintha nővérei lettünk volna. Én akczeptáltam is ezt a viszonyt, de Aranka nem igen szenvedhette őt. Mindig veszekedtek, minden semmiség fölött összepöröltek, hogy alig győztem a békebíró szerepét játszani közöttük. A közös baj, az én betegségem azonban egy kissé közelebb hozta őket egymáshoz. Hanem én, mikor elbúcsúztam otthonról, hogy ide, a szanatóriumba jöjjek, hol meg kellett operáltatnom magam, végzetszerű felfedezésre jutottam: senkitől sem esett oly nehezen ez a válás, mint a Miklóstól ... , Mielőtt a vonat kirobogott a pályaházból és én utoljára néztem szép komoly szemeibe, mintha maga az élet és minden, ami abban szép és kívánatos, tűnt volna el előlem. .. Édesapa kísért el és néhány napig, míg az operáczión átestem és az orvosok megnyugtatták, hogy az várakozáson felül sikerült, velem maradt. Állapotom ez időtől kezdve rohamosan javult és én, a halálra ítélt leány, napról-napra többet foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy mi is lenne, ha életben maradnék, ha újra az az egészséges, vidám teremtés lenne belőlem, aki voltam. És amint a jövő, ez a reám nézve eddig tiltott fogalom kezdett kibontakozni a zavaros ködből, melybe betegségem ideje alatt rejtőzött. nem úgy képzeltem el az életem folyását, amilyen eddig volt, hanem egészen új, ismeretlen, de kimondhatatlan boldogsággal teljesitek ... Az önálló magyar bank ellen különben ma Tiszáék is brutális kirohanást rendeznek. Az uj rendszer penetráns ellensége az. Az Újság megszólaltatja ma a régi rendszer egy hivét és ugyancsak nekimennek együttesen a magyar önálló nemzeti banknak. Ezek szerint egyenesen az ország romlása lenne a magyar bank. Csakis a mai osztrák bank, ez az áldás reánk nézve ; ez ad olcsó pénzt, ez nyújt hitelt, ez Magyarország megváltása. A magyar nemzeti bank ostobaság, kár és veszedelem az országra, így szolgálják Lehunytam szemeimet és a javulás lankasztóan édes stádiumában magam elé varázsoltam Miklós alakját. Lassan-lassan már nem is gondoltam másra, csak ő reá ... Szóval , szerelmes voltam. Hogy mikor lopódzott a szívembe ez az érzelem, arról sejtelmem sem volt. Így lehet, abban a pillanatban, mikor úgy váltam el tőle, hogy sohasem látom többé. Huszonhárom éves vagyok és eddig soha senkit sem szerettem ... Én Istenem, mennyi kiaknázatlan, el nem tékozolt, érzelem lakozik egy ilyen leány szivében! És én azt mind annak a fiúnak szántam, őt akartam boldogítani, neki szentelni visszanyert életem minden pillanatát. El-elábrándoztam órákig azon, hogy mi is lenne, ha ő is úgy érezne irányomban, mint én? Hisz mindig rokonszenvezett velem. Órákig elbeszélgettünk sokszor és azon vettük észre magunkat, hogy egészen egyforma a gondolkozásunk, ízlésünk. Ha fényes terveiről beszélt, szavait hozzám intézte, mintha kizárólag engem illetett volna az ő jövője.... Ez a kitüntető bizalom boldoggá és büszkévé tett és most, hogy magányos óráimban minden aprólékos, eddig jelentéktelennek látszó mozzanatra visszaemlékeztem, őrülten kezdett dobogni a szívem már csak a sejtelmétől is annak, hogy ő is szeret. Nemcsak mint rokont, hanem igaz, mély, soha nem múló szerelemmel. Elképzeltem a viszontlátás pillanatát, mikor mámoros boldogságunkban összevillanó tekintetünk minden szónál érthetőbben beszél. Aztán egyszer csak egy hatalmas, ellentállhatatlan kényszer parancsának engedve ő magához von, én a vállára hajtom a fejem és igy maradunk sokáig, mialatt csak a lelkünk beszélget egymással... MAGYARUL ^.apest, 1907. kedd, április 2.