Magyarország, 1907. június (14. évfolyam, 130-155. szám)

1907-06-01 / 130. szám

, csak fejlődés, amelynek hatásai hosz­­szabb időközökben észlelhetők csupán. Egyengetjük a nemzeti politika útját és láthatatlan munkával készítjük elő a jövőt. Lépésről-lépésre haladunk, de mindig fölfelé. A visszaesésnek régi jelenségeit pedig határozottan emelkedő irányzat váltotta fel. Az a porszem atom is, amely a su­gárban él és látszólag csak a fényben mozog, évtizedek lerakódásában lesz egy vonalnyi réteggé. De majd az az idő is eljön, midőn mélységéből egy új tenyészet sarjadzik elő. A nemzet közszelleme már is sokat tisztult és a szabadságnak erőteljesebb áramlata lüktet benne. Pénzen kitartott, czimekkel megvásárolt hazaárulók a koalíczió kormányában nincsenek. A véleményszabadság sem nyög az elnyo­matás bilincseiben. A miniszteri előszo­bákban nem görnyedeznek szolgalelkű hízelgéssel a társadalmi osztályok. Nincs sáp, nincs összevásárolható parlament, lenyűgöző párturalom és politikai korrupc­ió. Még az a benső forrongás is, amely a pártkörökben megnyilatkozik, csak a mozgásszabad­ságnak bizonyítéka. A Lloyd-Hubban időnként csak palotaforradalmak voltak személyes előnyökért. Elvi válságok nem fejlődhettek ki, mert nem is volt ott soha komoly ellenállás. Csak egy vé­lemény volt: a kormányé! A többség pedig a hatalom kitartott, szolgája volt és lesülyedt a szavazógép színvonalára. Nincs okunk tehát csüggedni! Hiszen még a legegyszerűbb javaslatok tárgya­lásánál is éles harcz fejlődik ki a szabadság intézményes biztosításáért. Mit bizonyít ez ? Hogy a törvényhozás a saját lábán áll. Nem vezetik pórázon többé. Még a hasznos alkotásokat is megrostálja. Még az anyagi előnyöket nyújtó javaslatokat is legelőször a köz­szabadság mérlegére teszik. Nem árt tehát néha egy kis összehasonlí­tás. Hadd lássa tisztán az ország, kik azok a fedhetetlen jellemű nagy poli­tikusok, akiknek kipróbált hazafisága homályba borítja a koalíc­ió vezérei­nek kvalitásait. Ezek a letört nagysá­gok egy elkorhadt rendszernek utolsó maradványai. Még mindig a múlt emlé­kein kérődzenek és reménykednek a föltámadásban. Hogy a múlt bűneit iga­zolják, ócsárolják a jelent. Féltik a szabadságot, amelyet ők lábbal tapos­tak; az alkotmányt, amelyet elárultak. Csalódásokról beszélnek, akik évtize­deken mást se tettek, mint csalták és félrevezették a nemzetet! De tegyük, fel, hogy e gyászos eset két órá­val később történik, ugy­e az estélyt megtar­tották volna ! De hát ezek a Maliverneék hü­lyék ehhez ! , ' - ' Micheline : Én szerintem csak­ a kötelessé­güket teljesítették. Roger : És az ostoba kötelességteljesítésük­­kel minket hagytak a páczban. Micheliné : Az bizonyos, hogy az eset na­gyon­­ unalmas. Roger : Most már mit tegyünk ? Micheliné : Mit tegyünk ? Roger : Menjünk színházba ! Micheliné : Most ?­ Hiszen már féltizenegy ? Roger: Itt­ az eredménye az örökös el­ké­sésnek­­ ......... Micheline : Ön ismétli önmagát. Roger: Menjünk valamelyik cabaretbe. Micheline: Messze van a Montmartre s ki tudja, kapunk-e helyet? Roger: Hát mit tegyünk ? Micheline: Feküdjünk le korán, legalább megtudjuk, milyen az. Roger: Kis kiváncsi! Micheline: Magát nem csábítja a zene? Roger: Az megint más kérdés ... Hanem mégis ... Micheline: Nos tetszik? Roger: Tetszik! Rendezzünk orgiát a ház­­tűz mellett! Hortense rendezzen el mindent az ünnepséghez! Készítse el a zubbonyomat és a legkaczérabb papucsomat! Kár, hogy nincs bojtos házi sapkám. (Micheliné a háló­szoba felé indul.) És ön elhagy engem? Micheline : Oh, csak pongyolát öltök, hi­szen féltizenegykor ki feküdne le! (Hortenso­­ral­e) III. jelenet. Roger: Megáll­j Maliverne barátom ! Ezért meglakolsz. (Leül és czigarettára gyújt.) Cso­dálatos,, hogy milyen tapintatlan emberek vannak a világon! Ahelyett, hogy egysze­rűen kijelentenék: „Kedves barátaink ! Egy pic­i milliócska pottyant az ölünkbe“, mi va­lamennyien rákiáltottuk volna: „Bravó!“, ők ellenben gyászfátyolt kötnek az örömükre s kidobják a barátaikat. (Fel s alá járkálva megáll egy XVIII. századbeli festmény előtt.) Mi ez ? Ah­ogy Baudoin ! Csinos, igazán csi­nos ! Sajátságos, hogy mi mindene van az embernek otthon, amikről fogalma sincs. (Újra megáll egy székre dobott alsószoknya előtt.) Terringette, milyen káprázatos alsói vannak a feleségemnek ! Valamennyi alsók között egy nagyon elfoglalt párisi bizonynyal a feleségeit ismeri legkevésbbé és... ez nagy hiba! Ami legjobban vigasztal, az, hogy a feleségem elég nyugodtan vette az estély el­maradását! Nem hittem volna, mert az asz­­szonyoknak nincs elég belátásuk. Én erélyes vagyok, nem ijeszt az akadály! No, ha ma reggel mondta volna valaki, hogy én tizen­egy óra előtt itthon leszek! IV. jelenet. Micheline (jön, elegáns pongyolában): Lá­tod, nem tartott soká! Roger: Hát . . . hát mit fogunk csinálni ? Micheliné: Amit te akarsz... aludni men­ünk ? • Roger: Most? Hisz kinevetnek a cselédek! Micheline: Igaz. Hát, kedves uram, foglal­jon helyet és társalogjunk. Roger: Ahhoz nincs kedvem (hevesen.)Ha jólgondolom, hogy ezek a Maliverneék. Micheliné: Ugyan hagyd már őket! Olvass­a én majd hímezek! Roger: Mit olvassak ? Micheliné: Valami könyvet! Roger: Igazad van, hova tetted azt, amit a múlt este elkezdtem? Micheliné: Mikor meg voltunk hülve? Hol a manóba van az a könyv? Mi volt a czime ? Roger: A czime ? Várjunk — igen, a Szél­kakas ! Micheliné: A hal A házas élet Szélkakasa ! De hová lehetett? (Keres a ruhadarabok kö­zött.) Emlékszem jól, hogy nem tettem vissza a könyvtárba. Alkalmasint elvitte Hortense. E leánynak szenvedélye az ol­vasás. Roger: Meg a többi. Micheline: Micsoda ? Roger: Szenvedélye az olvasás és a többi? Micheline: Mit, te azt hiszed, hogy Hor­tense .. . ?. Roger: Én nem hiszem, de tudom bizto­san. Nem láttad a szemeit ? Micheline: Én nem szoktam a cselédeket vizsgálni, de ön előtt a szubrett is grande dame! Roger: Kedvesem, XIV. Lajos — aki nem épp a legutolsó családból való volt — min­dig kalapot emelt a szobaleányok előtt. Micheline: Annál rosszabb Maintenonra nézve ... No végre itt van a ... Szélkakas ! Roger: Hát én Szélkakas vagyok, mert némi kételyeim vannak a Hortense erényei­­ felől ? MAGYARORSZÁG Budapest, 1907. szombat, junius 1 Budapest, május 31. A k­épviselőház holnap, szombat délelőtt 10 órakor ülést tart, amelyen folytatják a cselédtörvény részletes tárgyalását. A fiumei kormányzó Budapesten. Nák­ó Sán­dor gróf fiumei kormányzó ma reggel Buda­pestre érkezett s a délelőtt folyamán felkereste Andrássy Gyula gróf belügyminisztert, kinek a most lezajlott fiumei választásokról tett jelentést. A képviselőhöz bizottságaiból. A zárszámadást vizsgáló­ bizottság június 6-án délután 5 órakor az Oszágházban az I. sz. teremben ülést tart, mely­nek tárgya az 1904-iki összjelentés ; apróbb jelentések. . . ■ Külföldi vendégek a képviselőházban. Érde­kes vendégei voltak ma a képviselőháznak. Ott járt Lubin Dávid amerikai gazdasági szaktudós, ki az 1896-iki római nemzetközi gazdasági kon­gresszus határozatait készítette s most a határo­zatok beczikkelyezését kéri a kongresszuson résztvett államoktól. A kiváló tudós a képviselő­házba Bernát István orsz. képviselő kíséretében érkezett meg s itt Darányi Ignácz földművelés­ügyi miniszter fogadta. Fennjárt a képviselő­­házban Friedjung Henrik osztrák történettudós is, ki Küzdelem a német hegemóniáért czimű művé­vel világhírre tett szert. Az osztrák írót Virági Manó kalauzolta s hosszabb ideig társalgott vele Kaas Ivor báró és Dóczy Lajos báró is, majd később bemutatták Andrássy Gyula gróf belügy­miniszternek. Mentelmi ügyek, képviselőház mentelmi bizott­sága ma délelőtt Gál Sándor elnöklésével tartott ülésében Héderváry Lehel dr. előadó javaslata alapján felfüggesztette mentelmi jogát Török Fe­­rencz dr. képviselőnek becsületsértési, Blahó Pál kihágási, Ivánka Milán nemzetiség elleni izgatás­ ügyében. A mosonmegyei főispán távozása. Tegnapi lapunkban megírtuk, hogy Mosonban Nagy Jenő főispán távozásának hírére néhány megyebizott­sági tag mozgalmat kísérelt megindítani abban az irányban, hogy Nagy Jenő hagyassák meg a főispáni állásban, ha pedig ez nem volna lehet­séges, úgy neveztessék ki a vármegye alispánja a főispáni állásra. Ezen hírre vonatkozólag tel­jesen beavatott helyről kapjuk azon értesítést hogy a mosonvármegyei főispáni állás ügye, azonnal a nemzeti kormány kinevezése után már tisztázva lett, amennyiben, amidőn a Wekerle­­kabinet ki lett nevezve és Nagy Jenő a főispáni állásról lemondott volt, a függetlenségi és 48-as párt részéről gróf Batthyány Tivadar, a néppárt részéről pedig Rakovszky István a főispáni állásra Dezasse János gr. nezsideri főszolgabírót ajánlották a kor­mánynak, aki a nemzeti küzdelmek idején a leg­határozottabban és a legerélyesebben állott az alkotmányvédők soraiba. A kormánynyal tényleg Dezasse gróf szemé­lyében történt a megállapodás, oly értelemben, hogy Nagy Jenő lemondásával Dezasse gróf lesz az utód. Most Nagy főispán megismételte lemo­­dását, illetékes helyen nyomatékosan kije­lentve, hogy lemondásához ragaszkodik. Ősh­egyi alispán pedig ugyancsak illetékes helyen a leg­határozottabban kijelentette, hogy a főispáni ál­lásra semmi szín alatt sem reflektál. Az a néhány megyebizottsági tag, akik állító­lag Nagy Jenő és Őshegyi József érdekében moz­galmat akarnak indítani, tehát teljesen felesleges munkát végeznek s legfölebb csak azt érhetik el, hogy a vármegyében a pártok közt fennálló békés egyetértést és együttműködést kissé meg­zavarnak. A megyében különben már régóta a köztu­datba ment át, hogy a jövő főispán Dezasse gróf lesz, amint hogy tényleg ő a leghivatottabb arra, hogy ezen határszéli fekvésénél fogva kétszere­sen fontos állást elfoglalja. A koal­ált pártok értekezlete. A szövetke­zeti pártok holnap, szombaton délután 5 órakor közös értekezletet tartanak a vasutasok fizetésé­ről és a vasúti szolgálati rendtartásról szóló tör­vényjavaslatok tárgyában.

Next