Magyarország, 1907. június (14. évfolyam, 130-155. szám)
1907-06-01 / 130. szám
, csak fejlődés, amelynek hatásai hoszszabb időközökben észlelhetők csupán. Egyengetjük a nemzeti politika útját és láthatatlan munkával készítjük elő a jövőt. Lépésről-lépésre haladunk, de mindig fölfelé. A visszaesésnek régi jelenségeit pedig határozottan emelkedő irányzat váltotta fel. Az a porszem atom is, amely a sugárban él és látszólag csak a fényben mozog, évtizedek lerakódásában lesz egy vonalnyi réteggé. De majd az az idő is eljön, midőn mélységéből egy új tenyészet sarjadzik elő. A nemzet közszelleme már is sokat tisztult és a szabadságnak erőteljesebb áramlata lüktet benne. Pénzen kitartott, czimekkel megvásárolt hazaárulók a koalíczió kormányában nincsenek. A véleményszabadság sem nyög az elnyomatás bilincseiben. A miniszteri előszobákban nem görnyedeznek szolgalelkű hízelgéssel a társadalmi osztályok. Nincs sáp, nincs összevásárolható parlament, lenyűgöző párturalom és politikai korrupció. Még az a benső forrongás is, amely a pártkörökben megnyilatkozik, csak a mozgásszabadságnak bizonyítéka. A Lloyd-Hubban időnként csak palotaforradalmak voltak személyes előnyökért. Elvi válságok nem fejlődhettek ki, mert nem is volt ott soha komoly ellenállás. Csak egy vélemény volt: a kormányé! A többség pedig a hatalom kitartott, szolgája volt és lesülyedt a szavazógép színvonalára. Nincs okunk tehát csüggedni! Hiszen még a legegyszerűbb javaslatok tárgyalásánál is éles harcz fejlődik ki a szabadság intézményes biztosításáért. Mit bizonyít ez ? Hogy a törvényhozás a saját lábán áll. Nem vezetik pórázon többé. Még a hasznos alkotásokat is megrostálja. Még az anyagi előnyöket nyújtó javaslatokat is legelőször a közszabadság mérlegére teszik. Nem árt tehát néha egy kis összehasonlítás. Hadd lássa tisztán az ország, kik azok a fedhetetlen jellemű nagy politikusok, akiknek kipróbált hazafisága homályba borítja a koalíció vezéreinek kvalitásait. Ezek a letört nagyságok egy elkorhadt rendszernek utolsó maradványai. Még mindig a múlt emlékein kérődzenek és reménykednek a föltámadásban. Hogy a múlt bűneit igazolják, ócsárolják a jelent. Féltik a szabadságot, amelyet ők lábbal tapostak; az alkotmányt, amelyet elárultak. Csalódásokról beszélnek, akik évtizedeken mást se tettek, mint csalták és félrevezették a nemzetet! De tegyük, fel, hogy e gyászos eset két órával később történik, ugye az estélyt megtartották volna ! De hát ezek a Maliverneék hülyék ehhez ! , ' - ' Micheline : Én szerintem csak a kötelességüket teljesítették. Roger : És az ostoba kötelességteljesítésükkel minket hagytak a páczban. Micheliné : Az bizonyos, hogy az eset nagyon unalmas. Roger : Most már mit tegyünk ? Micheliné : Mit tegyünk ? Roger : Menjünk színházba ! Micheliné : Most ? Hiszen már féltizenegy ? Roger: Itt az eredménye az örökös elkésésnek ......... Micheline : Ön ismétli önmagát. Roger: Menjünk valamelyik cabaretbe. Micheline: Messze van a Montmartre s ki tudja, kapunk-e helyet? Roger: Hát mit tegyünk ? Micheline: Feküdjünk le korán, legalább megtudjuk, milyen az. Roger: Kis kiváncsi! Micheline: Magát nem csábítja a zene? Roger: Az megint más kérdés ... Hanem mégis ... Micheline: Nos tetszik? Roger: Tetszik! Rendezzünk orgiát a háztűz mellett! Hortense rendezzen el mindent az ünnepséghez! Készítse el a zubbonyomat és a legkaczérabb papucsomat! Kár, hogy nincs bojtos házi sapkám. (Micheliné a hálószoba felé indul.) És ön elhagy engem? Micheline : Oh, csak pongyolát öltök, hiszen féltizenegykor ki feküdne le! (Hortensorale) III. jelenet. Roger: Megállj Maliverne barátom ! Ezért meglakolsz. (Leül és czigarettára gyújt.) Csodálatos,, hogy milyen tapintatlan emberek vannak a világon! Ahelyett, hogy egyszerűen kijelentenék: „Kedves barátaink ! Egy pici milliócska pottyant az ölünkbe“, mi valamennyien rákiáltottuk volna: „Bravó!“, ők ellenben gyászfátyolt kötnek az örömükre s kidobják a barátaikat. (Fel s alá járkálva megáll egy XVIII. századbeli festmény előtt.) Mi ez ? Ahogy Baudoin ! Csinos, igazán csinos ! Sajátságos, hogy mi mindene van az embernek otthon, amikről fogalma sincs. (Újra megáll egy székre dobott alsószoknya előtt.) Terringette, milyen káprázatos alsói vannak a feleségemnek ! Valamennyi alsók között egy nagyon elfoglalt párisi bizonynyal a feleségeit ismeri legkevésbbé és... ez nagy hiba! Ami legjobban vigasztal, az, hogy a feleségem elég nyugodtan vette az estély elmaradását! Nem hittem volna, mert az aszszonyoknak nincs elég belátásuk. Én erélyes vagyok, nem ijeszt az akadály! No, ha ma reggel mondta volna valaki, hogy én tizenegy óra előtt itthon leszek! IV. jelenet. Micheline (jön, elegáns pongyolában): Látod, nem tartott soká! Roger: Hát . . . hát mit fogunk csinálni ? Micheliné: Amit te akarsz... aludni menünk ? • Roger: Most? Hisz kinevetnek a cselédek! Micheline: Igaz. Hát, kedves uram, foglaljon helyet és társalogjunk. Roger: Ahhoz nincs kedvem (hevesen.)Ha jólgondolom, hogy ezek a Maliverneék. Micheliné: Ugyan hagyd már őket! Olvassa én majd hímezek! Roger: Mit olvassak ? Micheliné: Valami könyvet! Roger: Igazad van, hova tetted azt, amit a múlt este elkezdtem? Micheliné: Mikor meg voltunk hülve? Hol a manóba van az a könyv? Mi volt a czime ? Roger: A czime ? Várjunk — igen, a Szélkakas ! Micheliné: A hal A házas élet Szélkakasa ! De hová lehetett? (Keres a ruhadarabok között.) Emlékszem jól, hogy nem tettem vissza a könyvtárba. Alkalmasint elvitte Hortense. E leánynak szenvedélye az olvasás. Roger: Meg a többi. Micheline: Micsoda ? Roger: Szenvedélye az olvasás és a többi? Micheline: Mit, te azt hiszed, hogy Hortense .. . ?. Roger: Én nem hiszem, de tudom biztosan. Nem láttad a szemeit ? Micheline: Én nem szoktam a cselédeket vizsgálni, de ön előtt a szubrett is grande dame! Roger: Kedvesem, XIV. Lajos — aki nem épp a legutolsó családból való volt — mindig kalapot emelt a szobaleányok előtt. Micheline: Annál rosszabb Maintenonra nézve ... No végre itt van a ... Szélkakas ! Roger: Hát én Szélkakas vagyok, mert némi kételyeim vannak a Hortense erényei felől ? MAGYARORSZÁG Budapest, 1907. szombat, junius 1 Budapest, május 31. A képviselőház holnap, szombat délelőtt 10 órakor ülést tart, amelyen folytatják a cselédtörvény részletes tárgyalását. A fiumei kormányzó Budapesten. Nákó Sándor gróf fiumei kormányzó ma reggel Budapestre érkezett s a délelőtt folyamán felkereste Andrássy Gyula gróf belügyminisztert, kinek a most lezajlott fiumei választásokról tett jelentést. A képviselőhöz bizottságaiból. A zárszámadást vizsgáló bizottság június 6-án délután 5 órakor az Oszágházban az I. sz. teremben ülést tart, melynek tárgya az 1904-iki összjelentés ; apróbb jelentések. . . ■ Külföldi vendégek a képviselőházban. Érdekes vendégei voltak ma a képviselőháznak. Ott járt Lubin Dávid amerikai gazdasági szaktudós, ki az 1896-iki római nemzetközi gazdasági kongresszus határozatait készítette s most a határozatok beczikkelyezését kéri a kongresszuson résztvett államoktól. A kiváló tudós a képviselőházba Bernát István orsz. képviselő kíséretében érkezett meg s itt Darányi Ignácz földművelésügyi miniszter fogadta. Fennjárt a képviselőházban Friedjung Henrik osztrák történettudós is, ki Küzdelem a német hegemóniáért czimű művével világhírre tett szert. Az osztrák írót Virági Manó kalauzolta s hosszabb ideig társalgott vele Kaas Ivor báró és Dóczy Lajos báró is, majd később bemutatták Andrássy Gyula gróf belügyminiszternek. Mentelmi ügyek, képviselőház mentelmi bizottsága ma délelőtt Gál Sándor elnöklésével tartott ülésében Héderváry Lehel dr. előadó javaslata alapján felfüggesztette mentelmi jogát Török Ferencz dr. képviselőnek becsületsértési, Blahó Pál kihágási, Ivánka Milán nemzetiség elleni izgatás ügyében. A mosonmegyei főispán távozása. Tegnapi lapunkban megírtuk, hogy Mosonban Nagy Jenő főispán távozásának hírére néhány megyebizottsági tag mozgalmat kísérelt megindítani abban az irányban, hogy Nagy Jenő hagyassák meg a főispáni állásban, ha pedig ez nem volna lehetséges, úgy neveztessék ki a vármegye alispánja a főispáni állásra. Ezen hírre vonatkozólag teljesen beavatott helyről kapjuk azon értesítést hogy a mosonvármegyei főispáni állás ügye, azonnal a nemzeti kormány kinevezése után már tisztázva lett, amennyiben, amidőn a Wekerlekabinet ki lett nevezve és Nagy Jenő a főispáni állásról lemondott volt, a függetlenségi és 48-as párt részéről gróf Batthyány Tivadar, a néppárt részéről pedig Rakovszky István a főispáni állásra Dezasse János gr. nezsideri főszolgabírót ajánlották a kormánynak, aki a nemzeti küzdelmek idején a leghatározottabban és a legerélyesebben állott az alkotmányvédők soraiba. A kormánynyal tényleg Dezasse gróf személyében történt a megállapodás, oly értelemben, hogy Nagy Jenő lemondásával Dezasse gróf lesz az utód. Most Nagy főispán megismételte lemodását, illetékes helyen nyomatékosan kijelentve, hogy lemondásához ragaszkodik. Őshegyi alispán pedig ugyancsak illetékes helyen a leghatározottabban kijelentette, hogy a főispáni állásra semmi szín alatt sem reflektál. Az a néhány megyebizottsági tag, akik állítólag Nagy Jenő és Őshegyi József érdekében mozgalmat akarnak indítani, tehát teljesen felesleges munkát végeznek s legfölebb csak azt érhetik el, hogy a vármegyében a pártok közt fennálló békés egyetértést és együttműködést kissé megzavarnak. A megyében különben már régóta a köztudatba ment át, hogy a jövő főispán Dezasse gróf lesz, amint hogy tényleg ő a leghivatottabb arra, hogy ezen határszéli fekvésénél fogva kétszeresen fontos állást elfoglalja. A koalált pártok értekezlete. A szövetkezeti pártok holnap, szombaton délután 5 órakor közös értekezletet tartanak a vasutasok fizetéséről és a vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslatok tárgyában.