Magyarország, 1907. július (14. évfolyam, 156-181. szám)
1907-07-02 / 156. szám
k közvetlenül bem avatkoznak. Hiszen el lehet mondani valamely más ország állapotairól való véleményünket sajtóban is, nyilvános gyülekezetben is, de csak itthon. Azt, ha valaki elmegy az idegen nemzet kebelébe és nyilvánosan, vagy titokban befolyást igyekszik gyakorolni az ottani közállapotok alakulásaiba, arczátlan tolakodásnak tekintik mindenütt, azon egyszerű oknál fogva, mivel az idegen embernek a nemzet belső ügyeihez semmi köze nincs, így hát ilyen arczátlan tolakodásnak kell minősítenünk a Pemerstorfer képviselő úr itteni szereplését is, amelyet tűrni nem tartozunk és nőm is fogunk. Ha a hatóság egyszer elkövette azt a hibát, hogy megengedte idegen állampolgárnak a Magyarországon való nyilvános politikai szereplését, abból nem következik az, hogy azt máskor is megengedje. Jól is néznénk ki, ha mindenféle külföldi agitátorok ellephetnék itt az országot és ahogy Perrnerstorfer német szoczialista kongresszust rendezett, rendeznének másutt muszka, pánszláv vagy dákoromán kongreszszusokat és népgyűléseket! Ám tessék Pernerstorfer úrnak ellenünk agitálni, amíg meg nem kékül, de csak otthon’. És a mi szoczialistáink, ha olyan nagyon tetszik nekik a bécsi szövetség, ám fáradjanak föl a «monarchia» székvárosába, bécsi szót hallani. De hogy itt, a szemünk láttára, szövetkezhessenek külső ellenségeink a belsőkkel, és hatósági engedélyivel és asszisztenciával végezhessék a nemzeti magyar állam szétbontásának munkáját, az már a mi türelmünk határait is túlhaladja. Pernerstorfer úrral, h ha még el nem hordta az irháját, hamarosan meg kell értetni, hogy ő «nincs itthon», és intézkedni kell, hogy nagybecsű távozásával mielőbb örvendeztesse meg ezt az országot, így bánnak a külföldi agitáborokkal mindenütt a világon, miért legyen Pernerstorfer úr kivétel ? Azért, mert ő reichsrathi képviselő? Immunitása, az ő ellenkező véleménye daczára, Magyarországra ki nem terjed. Ha pedig szépszerével nem megy, ott van a zöldkocsi. * A jövőre nézve pedig kikérjük magunknak a rendőrségtől azt a tréfát, hogy itt külföldi emberek népgyűlési szerepléseinek tért engedjen. Semmiféle külföldi beavatkozást Magyarország ügyeibe nem tűzünk, még a szent szocziáldemokrácziától sem’. A hatóság és a rendőrség arra való, hogy az ilyen beavatkozást megakadályozza, nem pedig, hogy bámész modort aszszisztáljon neki. 1 1 1 1 Musztafa aga. — Látod, hogy irgalmasságot gyakorlok veled. De negyedszer rabságba ne kerülj, mert a próféta szakállára mondom, nem leszek ilyen izgalmas. Most hát megírták a hitlevelet, hogy Szent András napjára vagy meghozza a harczát Nagy János, vagy visszatér a rabságba, amint a becsület kívánja. Kezesül is vállalkozott a Fehérvárott rabságban lévő nyolc magyar, de minthogy csak szegény katonafélék voltak, mást nem ajánlhattak kezességre, mint az egyik a hát fülét, másik a szemét, harmadik három fogát, negyedik a kezét, mindegyik valami tagját. — Isten áldjon meg, jó emberek. — búcsúzott tőlük Nagy János. — Szent András nap előtt, ha élek, ha halok, itt leszek. Nagy gyalázat lett volna az, ha valaki viszsza nem jön. Olyan férfi, aki a becsületére adott valamit, nem cselekedhette. Még ha kezese nem volt, akkor sem cselekedte. Mennyire elálmélkodott hát Musztafa aga, mikor Szent András napjára nem jött meg a rabja. — Nosza, kezesek, már most álljatok helyt érte, — mondta nagy focsszankodással. — Aki fogát kínálta érte, annak kiszakíttatom a fogát. Aki fülét, kezét kötötte le, levágatom a fülét, kezét. Tudjátok meg, ti hitetlen ebek, hogy Musztafa aga így mutat példát a hamisságban leledzőknek. Nem illett a vitéz embernek ilyet cselekedni, hogy hazugságban maradjon neve és meg ne hozza becsületes sarczát. S kimondván az ítéletet, elrendelte, hogy vétessenek sorba a rabtartó házban a kezesek s minden nap egyen-egyen hajtassák végre az ítélet. Első nap azt vették elő, aki a három fogát kínálta s kiszakították a három fogát. Másnap már arra került volna a sor, aki a fülét kínálta; de akkor levele jött Musztafa agának Budáról. Az volt benne: «Isten tartsa meg kegyelmedet, mint kegyelmes uramat. Kérem kegyelmedet az egy hatalmas élő Istenre, ne bántsa kegyelmed az szegény rabokat. Mert Isten a bizonyság, hogy nem mehettem el én magam fejemmel egyetemben Szent-András napjára. Rabságba estem, a Szinán bég rabságába s itt ülök az budai csonka-toronyban, várván kegyelmednek, mint kegyelmes uramnak. Isten után vall segítségét, hogy a kegyelmed jámborságának hírét és nevét hordozhassam, valahol járok. Kegyelmed rabja, Nagy János.» «íratott az budai csonka toronyban, Balázs deák pennájával». Musztafa aga akkor mindjárt lóra ült s Buda várába sietett. Ott a hatalmas basa szine elé járulván, s megcsókolván annak köntöse szélét, előadta, hogy az ő rabját, kit sarczának összeszedése végett hazaeresztett, Szinán bég elfogta, ami hallatlan cselekedet, és minden törvény, ellen való, hogy rabot, kit sarczáért haza eresztették, valaki elfogja. Soha még ilyet igazhivő török, de pogány sem cselekedett, mert mi lesz a becsületből, ha ilyet szabad cselekedni? Mire a hatalmas basa maga elé hivatván Szinán béget, keményen megfeddte: — Bizony kötözve küldelek el a gyauroknak, hogy bánjanak veled tetszésök szerint, ha még egyszer ilyet cselekszel. És Szinán töredelmesen leborulván, szántabánta, amit cselekedett, s csak azt hozhatta föl mentségére, hogy nem lévén bilincsvas a Nagy János uram lábán, amint az szokásban vagyon, nem tudhatta, hogy az sarczának öszszeszedésére elbocsátott rab. I — Tegyétek lábára a vasat, — parancsolta a basa. — Nem szégyen azt hordani vitéz embernek sem, ha rab. Aj Aztán Nagy Jánoshoz fordult: — És most menj, fiam, Isten segítségével szedd össze, amivel ennek a becsületes IMusztafa agának tartozol. Könnyű volt azt mondani, de szörnyű sok pénz volt az a négyszáz forint abban az időben, az Urnák 1579-ik évében. Templomok ajtaja előtt kéregetve ültek mindenféle török fogságból jövő szegény rabok, s Isten irgalmáért könyörögtek, hogy szánják meg a jó keresztény atyafiak s adakozzanak valamit váltságukra. — Oda üljek közéjök? — tusakodott magában Nagy János. A 130e a veszprémi katonák, akik megtudták, hogy az ő zászlótartójukat négyszáz forintra sarczolta meg a török, egy szivvel-lélekkel azt mondták: — Megfizetjük érte mi, veszprémiek, hajdúk, huszárok, mind közönségesen. Rongyosak vagyunk, szegények vagyunk, de megfizetjük érte. Csak lássa várkapitány uram, hogy megkapjuk a zsoldunkat. Ám az nem volt könnyű dolog, mert Bécsből azt üzenték, hogy nincs pénz, várjanak. S mikor a végbeli magyar katonák két kiküldött embere fölment Bécsbe, azok is csak azt a feleletet kapták: ’ ‘ r 1 ■ \ — Nincs pénz. A, Farsang ideje volt épen s nagy pompával, hosszú sorban, selyem, bársony ruhákban, ál- USAGYAKORSZA® AudspeST, T'J'n. KCCtr, jtmao «. Budapest, július 1. A képviselőhöz holnap, kedden délelőtt 10 órakor ülést tart, amelyen folytatják a pragmatika-javaslat tárgyalását. Tanácskozás a miniszterelnöknél. Wekere Sándor miniszterelnök képviselőházi szobájában ma tanácskozás volt, amelyen a miniszterelnökön kívül Kossuth Feerencz, Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Josipovich Géza miniszterek és Szterényi József államtitkár vett részt. A tanácskozás tárgya értesülésünk szerint a horvátok obstrukciója volt, amely ellen való védekezésről folyt az eszmecsere. Vajda Sándor mentelmi ügye, Vajda Sándor ismeretes mentelmi ügyében a mentelmi bizottság holnap, kedden délután öt órakor tartandó ülésén folytatja a tanúkihallgatásokat. Holnap még Horváth József (nagyvázsonyi), Száth Endre, Múzsa Gyula, Somogyi Aladár és Popovics István képviselőket hallgatják ki. Ezzel azután a bizottság be is fejezi működését s még csak egy ülést tart, melyen az előadói jelentést ratifikálják. A jelentés értesülésünk szerint ki fogja mondani a mentelmi jog sérelmét, de egyszersmind a további eljárás működését fogja javasolni a Háznak azzal az indokolással, hogy míg egyrészt a képviselők jogos felháborodásukban követelték Vajda távozását, másrészt az eltávolított nemzetiségi képviselőnek személyes bántódása nem esett. s ■ if * Arpádnigye. Szegedről táviratoztak: Kelemen Béla főispán felterjesztést intézett Wetter Ie Sándor dr. miniszterelnökhöz, hogy az Árpád-milleniumi törvényjavaslatba vegye fel egy új megye szervezését Szeged székhelybe Pusztaszer vagy Árpádvármegye elnevezéssel. A megyealakítás nem irányul a mai Csongrád megye ellen, hanem Szeged város magyarosító erejét közigazgatási kapcsolattal szándékozik átvinni a nemzetiségi vidékekre is. A kvótabizottság jelentése. A kvótabizottság — mint már jelentettük — szombaton tartott ülésében konstatálta az osztrákokkal való megegyezés lehetetlenségét. A bizottság működéséről szóló jelentést a képviselőház mai ülésén terjesztette be Wekere Sándor miniszterelnök. A jelentés, melyet Széll Kálmán, a bizottság elnöke és Földes Béla előadó írtak alá, a következőket mondja: A bizottság a fenforgó körülmények között nem tartja czélszerűnek, hogy a kvóta-kiszámításnál eddig használt kulcsosal szemben új alapot ajánljon, bár a maga részéről is kijelenti, hogy az 1867. óta a számítás alapjául elfogadott kulcs nem nyújtja a két állam viszonylagos teherviselési képességének szabatos, kifogástalanmértékét, melyet csak jobbnak hiányában lehetett elfogadni, daczára annak, hogy Magyarországra teherviselési képességénél nagyobb terhet ró. De mivel a magyar országos bizottság nem akarja a módszer tárgyalásával az egyezség létrejövetelét kockáztatni, mivel továbbá tudja, hogy annyi idő óta létező állapotok megváltoztatása nagyon nehéz, mivel végül nagy súlyt helyez arra, hogy az egyezség a két parlament között és hosszabb időre létesíttessék és az utolsó megállapítás óta a viszonyok lényegesen nem változtak, úgy az eddigi számítási módot és a kvótabizottságok által már évek óta javasolt és királyi döntéssel tényleg törvénybe iktatott arányt, t. i. 34.4:65.6, a határőrvidéki praecipuum beszámításával, ajánlja elfogadásra. Egyúttal kimondatott, hogy ezen üzenet átküldésével egyidejűleg értesittetik az osztrák országos bizottság, hogy a magyar országos bizottság szóbeli tárgyalásba is kész bocsátkozni. Az 1907. évi június hó 29-én tartott ülésben elnök bejelenti az osztrák országos bizottság megérkezett üzenetét. E szerint az osztrák országos bizottság fentartja eddigi álláspontját, nevezetesen: 1. a hozzájárulási arány csak évre állapíttassák meg; 2. a kvóta a népesség arányának megfelelően 42.4:57.6 legyen. A vámjövedelem felosztására nézve addig, míg a vámügy közössége fennáll, a mai állapot fentartása mellett nyilatkozik. A két bizottság álláspontjának ilye-