Magyarország, 1907. szeptember (14. évfolyam, 208-232. szám)

1907-09-01 / 208. szám

BUDAPEST, 1907 SZEPTEMBER 1. VASÁRNAP XIV. ÉVFOLYAM 208. SZÁM. Előfizetési ári negyedévre 7 torona, egész évre 28 korona. Főszerkesztő: ^^1^rerkesztőség és kiadóhivatali Teréz-körut 19 sz Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. Holló Lajos:­­ Hirdetések milliméter számítási és díjszabás szerint. ■—— "" -e-—* ,r.,, ■■■■■— ——-its. ............... . .... .................. .... ..................... i­­m A jövő és a függetlenségi párt. Irta: Holló Lajos. I- 4 . —, Budapest, augUszt­us 31* ! ! A’ czirkuszok a nyári tátongó üres­séget dijbirkózók szerződtetésével akar­ják megszüntetni. Hadd gyönyörköd­jék a publikum", Hogy egyik’ akrobata hogy gyömöszöli le a másikat’. Arról kevés embernek­ van persze fogalma, hogy mindez a dolog előre megállapí­­tott Programm szerint folyik le. A szer­ződtetett artistának bizony van jó dolga, Hogy komolyan vegye az ő sze­repét. Hiszen neki még sok kánikulá­ban kell mesterségével megkeresni gaz­­dájának is, magának is a kenyeret. __ A politikai czirkuszban is neki bo­­tsátják így a nyári kánikulában egyes emberek a birkózó akrobatákat. A «67­­és a 48» Ugyancsak gyömöszölik' most egymást. Szinte beleizzadnak annak' a bizonyításába­, hogy Melyik' közülök­ az­ erősebb'. A 48 tömörcebb, gyorsabb ’' tagbaszakadtabb. De a 67 simuléko­­nyabb. Hajlékonyabb és ügyesebb, így fogón.v'; ’adnak össze és Hajlonganak jobbra és balra. Mintha egész komo­lyan menne közöttük a mérkőzés. Pe­dig Isten bizony egyiknek sincs kedve kárt tenni a másikban. ■* :­ A különbség a kétféle czirkuszmu­­tatvány között mégis megvan. A való­ságos czirk­uszra van publikum", de a politikai czirkusz Hasonló mutatvá­nyaira ma már balek alig akad. j| Senki sem veszi már komolyan. Hogy Most más dolgunk sincs, mint a '67-es párt és a 148-as párt­ egymással való viaskodásait nézni. Hogy ezek Hogy küzdenek, Hogy Karczolnak és Hogy bé­­külnek ki egymással. Ki gondol most arra, hogy páros viaskodást rendezzen a két­ nagy közjogi párt között. A Mos­tani kormányzat bizony nem­ arra vál­lalkozott, hogy a 67-es alap híveit és a 48-as alap h­íveit egymásra uszítsa, hogy ezek egymással marakodjanak és czivakodjanak. Van ennek a mai kormányzati rend­szernek elég nagy és komoly feladata. Arra vállalkozott, hogy azt becsülettel keresztülvigye. Elég nehéz minden irányban a helyzete. Fent és lent aka­dályt akadályról gördítenek útjába. Ha minden erejét és minden figyel­mét összeszedi is, akkor is kemény munkájába kerül,am­íg magát mindenen keresztülvágja. Hogy gondoljon arra, Hogy még a '67-es és 48-as problémákkal is meg­birkózzon, új pártokat alakítson, a régi pártprogrammokat sutba dobja és fe­nekestül felforgasson minden pártéletet. Ha komoly dolog volt, hogy átmeneti kormányt alakítunk, hogy a pártpro­grammokat az átmeneti idő alatt nem érvényesítjük. Hogy komolyan és be­­csületesen megvalósítjuk­ azt, amire vállalkoztunk, akkor leghelyesebb', ha mindenki ehhez alkalmazkodik". . . . Alig hihető, hogy legyenek olyan em­berek is, akik’ előtt' mindez csak ko­média lenne és a megretirálásnak és publikumbecsapásnak egy újabb faj­tája. Nem­ a vállalt feladatok megol­dása' lenne a fődolog. Hanem egy új p­á­r­t­a­l­a­k­u­l­á­s k­e­r­e­s­z­t­ü­l­c­s­e­m­p­é­­sz­ése. Hiszen akinek nagyon fáj a foga va­lami új pártalakulásra, válogathat Most is kedvére. A bal­adópárt csak eléggé új párt, hozzá állh­at bárki is. A radi­­kális párt is új párt, ehhez is be le­het állni. Sőt az uj párt is még min­dig új párt, ennek pláne csak elnöke van, tagjai nincsenek. Szívesen veszik itt is, ha beállnak a glédába. Minek ezekkel a felesleges konkurrenczia? «Az általános választói jog alapján összeülő új parlament fog a nemzet további sorsa fe­le­tt h­a­t­á­r­o­z­n­i.» Ezt a politikai axió­mát hirdette a kormány és minden párt az egész országban. Most ebben a Haldokló országgyűlésben akarnának egyesek összeállni és gim­pliket fog­­dosni egy újabb­ pártalakulás czéljaira. Van olyan bolond, aki elhiszi, hogy akár a király, akár a nemzet felülne egy ilyen kóklermesterségnek? Az általános választói jog alapján kell az új országgyűlésnek ösz­­szeü­lni. Nem? Hogy minden siheder tur­káljon a nemzet legszentebb érdekei­ben. Hanem, hogy a mai korlátozott, el­avult szülő keret dőljön össze és a nem­zet széles, nagy rétegei szólíttassanak harczba az alkotmány védelmére. Ezt mindenki így vallja és hirdeti. Minek tehát most előre okoskodni és adni a kis ravaszt, mintha nem kel­lene bevárni a nemzet újabb ítéletét. Mintha el lehetne egy kis lealázó m­eg­­alkudással hárítani a bekövetkezendő­­ket. " És mik lesznek­ azok a bekövetke­zendő dolgok? Előreláthatólag a füg­getlenségi párt nagy megerő­södés­e éis miindenki meg van arról győ­ződve, hogy a nemzet ki fogja mondani újólag ítéleteit a 67-iki rendszer felett. Ki fogja mondani kétségtelenül, Hogy nem akarja a régi uralom folytatását. Nem­ akar egy új szabadelvű pártot. Nem akar tovább sorvasztó politikát űzni. Ellenben nemzeti erejét ki akarja fej­teni minden irányban. Egyesek csodálkoznak. Mi az. Hát a függetlenségi párt nem akar meghalni? Érvényesülni akar, kormányt akar ala­kítani, keresztül akarja vinni elveit? De hiszen mi az ördög történhetnék más. Ennek a mostani szö­vetkezésnek, amint a kötés lejárt, réginek kell lenni. Ha­ egy párt az országgyűlésen az új választáson többségre kerül, nem hárít­­hatja el Magától parlamenti kötelessé-* gének teljesítését". Képzelte valaki valamikor olyan pol­­­romnak a függetlenségi pártot, hogy ha többségre jön, még kormányt sem­ vállal és még csak meg sent kísérelne elveinek keresztülvitelét? A világ leg­gyávább­ és legkiskorúbb politikusai ülnének azon a párton, Ha önmaguk szöknének meg kötelességeik teljesítése elől. Kétségtelen­, hogy minden­ nemzeti erő, nem­ lesz az új választás után sem­ a függetlenségi párt táborában. Lesz­nek még mindig, akik a 67-iki alkotások formaságaihoz — bár nemesebb tarta­­lommal — ragaszkodnak. De vájjon, ezek akadályozzák­-e majd. Hogy a füg­getlenségi párt leendő megegyezése az uralkodóval, a nemzetre nézve minél­ nagyobb­ megnyugvást hozzon létre? Hiszen ezek is csak a nemzet ügyét akarják szolgálni és ha a függetlenségi párt ledöntvén a régi, rozzant és elt­avult formákat, a nemzet javára minél több­ eredményt bír elérni, ennek min­­­den igaz Hazafi csak örvendeni fog.­­ A keresztülvitelben bizonyára a leg­jobb erők sietnek majd a nemzet javán munkálkodni. A harezot azonban, az alkudozást és remélhető megegyezést más nem viheti keresztül, mint maga a függetlenségi párt. Ezt nemcsak a parlam­entarizmus alapelve diktálja így, — amely a nemzet ismételt szabad aka­­ratnyilvánítása előtti Meghajlást köve­tel, — de a természetes és józan észt is így kívánja. Ki várhatja a 67-es alap régi előszeretetekben felnövekedtt em­bereitől, hogy ők munkálkodjanak közre egy új kiegyezés és egy új rendszer­ megteremtésében? Sokan nem bíznak Hozzá, Hogy a füg­getlenségi párt sikereket fog elérni. Édes Istenem’, hogy ki, miben bízik’ és miben nem bízik, az teljesen egyéni dolog. A csüggetegebb­, lemondóbb ter­mészet semmiben sem­ bízik'. A vakme­rőbb' ismét mindenben hisz. De van e kettő között középút is. Küzdeni, han­gzolni, de nem mindent k­oczkáztatni, de nem is mindenben megretirálni. Természetes, hogy a dinasztia elő­­ítéletei mellett a dolog nem­ fog nagyon könnyen menni. Ellenségeink is vannak szép számmal. De miután mi nem­ a dinasztia jogai és érdekei ellen törünk, miután mi meg vagyunk róla győződve. Hogy a Habsburg-dinasztiának legnagyobb ereje és erőssége mindig a kielégített magyar nemzet lesz, ennek következ­tében majd csak megérti a dinasztia is a mi törekvéseinket. Végre neki is vannak veszélyeztetett érdekei. Nincs éppen körülvéve jóaka­­ ­lapunk mai száma 32 oldj.!« *

Next