Magyarország, 1907. szeptember (14. évfolyam, 208-232. szám)
1907-09-01 / 208. szám
BUDAPEST, 1907 SZEPTEMBER 1. VASÁRNAP XIV. ÉVFOLYAM 208. SZÁM. Előfizetési ári negyedévre 7 torona, egész évre 28 korona. Főszerkesztő: ^^1^rerkesztőség és kiadóhivatali Teréz-körut 19 sz Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. Holló Lajos: Hirdetések milliméter számítási és díjszabás szerint. ■—— "" -e-—* ,r.,, ■■■■■— ——-its. ............... . .... .................. .... ..................... im A jövő és a függetlenségi párt. Irta: Holló Lajos. I- 4 . —, Budapest, augUsztus 31* ! ! A’ czirkuszok a nyári tátongó ürességet dijbirkózók szerződtetésével akarják megszüntetni. Hadd gyönyörködjék a publikum", Hogy egyik’ akrobata hogy gyömöszöli le a másikat’. Arról kevés embernek van persze fogalma, hogy mindez a dolog előre megállapított Programm szerint folyik le. A szerződtetett artistának bizony van jó dolga, Hogy komolyan vegye az ő szerepét. Hiszen neki még sok kánikulában kell mesterségével megkeresni gazdájának is, magának is a kenyeret. __ A politikai czirkuszban is neki botsátják így a nyári kánikulában egyes emberek a birkózó akrobatákat. A «67és a 48» Ugyancsak gyömöszölik' most egymást. Szinte beleizzadnak annak' a bizonyításába, hogy Melyik' közülök az erősebb'. A 48 tömörcebb, gyorsabb ’' tagbaszakadtabb. De a 67 simulékonyabb. Hajlékonyabb és ügyesebb, így fogón.v'; ’adnak össze és Hajlonganak jobbra és balra. Mintha egész komolyan menne közöttük a mérkőzés. Pedig Isten bizony egyiknek sincs kedve kárt tenni a másikban. ■* : A különbség a kétféle czirkuszmutatvány között mégis megvan. A valóságos czirkuszra van publikum", de a politikai czirkusz Hasonló mutatványaira ma már balek alig akad. j| Senki sem veszi már komolyan. Hogy Most más dolgunk sincs, mint a '67-es párt és a 148-as párt egymással való viaskodásait nézni. Hogy ezek Hogy küzdenek, Hogy Karczolnak és Hogy békülnek ki egymással. Ki gondol most arra, hogy páros viaskodást rendezzen a két nagy közjogi párt között. A Mostani kormányzat bizony nem arra vállalkozott, hogy a 67-es alap híveit és a 48-as alap híveit egymásra uszítsa, hogy ezek egymással marakodjanak és czivakodjanak. Van ennek a mai kormányzati rendszernek elég nagy és komoly feladata. Arra vállalkozott, hogy azt becsülettel keresztülvigye. Elég nehéz minden irányban a helyzete. Fent és lent akadályt akadályról gördítenek útjába. Ha minden erejét és minden figyelmét összeszedi is, akkor is kemény munkájába kerül,amíg magát mindenen keresztülvágja. Hogy gondoljon arra, Hogy még a '67-es és 48-as problémákkal is megbirkózzon, új pártokat alakítson, a régi pártprogrammokat sutba dobja és fenekestül felforgasson minden pártéletet. Ha komoly dolog volt, hogy átmeneti kormányt alakítunk, hogy a pártprogrammokat az átmeneti idő alatt nem érvényesítjük. Hogy komolyan és becsületesen megvalósítjuk azt, amire vállalkoztunk, akkor leghelyesebb', ha mindenki ehhez alkalmazkodik". . . . Alig hihető, hogy legyenek olyan emberek is, akik’ előtt' mindez csak komédia lenne és a megretirálásnak és publikumbecsapásnak egy újabb fajtája. Nem a vállalt feladatok megoldása' lenne a fődolog. Hanem egy új pártalakulás keresztülcsempészése. Hiszen akinek nagyon fáj a foga valami új pártalakulásra, válogathat Most is kedvére. A baladópárt csak eléggé új párt, hozzá állhat bárki is. A radikális párt is új párt, ehhez is be lehet állni. Sőt az uj párt is még mindig új párt, ennek pláne csak elnöke van, tagjai nincsenek. Szívesen veszik itt is, ha beállnak a glédába. Minek ezekkel a felesleges konkurrenczia? «Az általános választói jog alapján összeülő új parlament fog a nemzet további sorsa felett határozni.» Ezt a politikai axiómát hirdette a kormány és minden párt az egész országban. Most ebben a Haldokló országgyűlésben akarnának egyesek összeállni és gimpliket fogdosni egy újabb pártalakulás czéljaira. Van olyan bolond, aki elhiszi, hogy akár a király, akár a nemzet felülne egy ilyen kóklermesterségnek? Az általános választói jog alapján kell az új országgyűlésnek öszszeülni. Nem? Hogy minden siheder turkáljon a nemzet legszentebb érdekeiben. Hanem, hogy a mai korlátozott, elavult szülő keret dőljön össze és a nemzet széles, nagy rétegei szólíttassanak harczba az alkotmány védelmére. Ezt mindenki így vallja és hirdeti. Minek tehát most előre okoskodni és adni a kis ravaszt, mintha nem kellene bevárni a nemzet újabb ítéletét. Mintha el lehetne egy kis lealázó megalkudással hárítani a bekövetkezendőket. " És mik lesznek azok a bekövetkezendő dolgok? Előreláthatólag a függetlenségi párt nagy megerősödése éis miindenki meg van arról győződve, hogy a nemzet ki fogja mondani újólag ítéleteit a 67-iki rendszer felett. Ki fogja mondani kétségtelenül, Hogy nem akarja a régi uralom folytatását. Nem akar egy új szabadelvű pártot. Nem akar tovább sorvasztó politikát űzni. Ellenben nemzeti erejét ki akarja fejteni minden irányban. Egyesek csodálkoznak. Mi az. Hát a függetlenségi párt nem akar meghalni? Érvényesülni akar, kormányt akar alakítani, keresztül akarja vinni elveit? De hiszen mi az ördög történhetnék más. Ennek a mostani szövetkezésnek, amint a kötés lejárt, réginek kell lenni. Ha egy párt az országgyűlésen az új választáson többségre kerül, nem háríthatja el Magától parlamenti kötelessé-* gének teljesítését". Képzelte valaki valamikor olyan polromnak a függetlenségi pártot, hogy ha többségre jön, még kormányt sem vállal és még csak meg sent kísérelne elveinek keresztülvitelét? A világ leggyávább és legkiskorúbb politikusai ülnének azon a párton, Ha önmaguk szöknének meg kötelességeik teljesítése elől. Kétségtelen, hogy minden nemzeti erő, nem lesz az új választás után sem a függetlenségi párt táborában. Lesznek még mindig, akik a 67-iki alkotások formaságaihoz — bár nemesebb tartalommal — ragaszkodnak. De vájjon, ezek akadályozzák-e majd. Hogy a függetlenségi párt leendő megegyezése az uralkodóval, a nemzetre nézve minél nagyobb megnyugvást hozzon létre? Hiszen ezek is csak a nemzet ügyét akarják szolgálni és ha a függetlenségi párt ledöntvén a régi, rozzant és eltavult formákat, a nemzet javára minél több eredményt bír elérni, ennek minden igaz Hazafi csak örvendeni fog. A keresztülvitelben bizonyára a legjobb erők sietnek majd a nemzet javán munkálkodni. A harezot azonban, az alkudozást és remélhető megegyezést más nem viheti keresztül, mint maga a függetlenségi párt. Ezt nemcsak a parlamentarizmus alapelve diktálja így, — amely a nemzet ismételt szabad akaratnyilvánítása előtti Meghajlást követel, — de a természetes és józan észt is így kívánja. Ki várhatja a 67-es alap régi előszeretetekben felnövekedtt embereitől, hogy ők munkálkodjanak közre egy új kiegyezés és egy új rendszer megteremtésében? Sokan nem bíznak Hozzá, Hogy a függetlenségi párt sikereket fog elérni. Édes Istenem’, hogy ki, miben bízik’ és miben nem bízik, az teljesen egyéni dolog. A csüggetegebb, lemondóbb természet semmiben sem bízik'. A vakmerőbb' ismét mindenben hisz. De van e kettő között középút is. Küzdeni, hangzolni, de nem mindent koczkáztatni, de nem is mindenben megretirálni. Természetes, hogy a dinasztia előítéletei mellett a dolog nem fog nagyon könnyen menni. Ellenségeink is vannak szép számmal. De miután mi nem a dinasztia jogai és érdekei ellen törünk, miután mi meg vagyunk róla győződve. Hogy a Habsburg-dinasztiának legnagyobb ereje és erőssége mindig a kielégített magyar nemzet lesz, ennek következtében majd csak megérti a dinasztia is a mi törekvéseinket. Végre neki is vannak veszélyeztetett érdekei. Nincs éppen körülvéve jóaka lapunk mai száma 32 oldj.!« *