Magyarország, 1907. szeptember (14. évfolyam, 208-232. szám)
1907-09-01 / 208. szám
Budapest, 1907. vasárnap, szeptember 1. , i r- ■1 ■ ——1 ^A MAGYAROK 87. A®| tanított arra, hogy az általános választójog behozatala Magyarországon, különösen pedig azé, melyet Kristóffy tervezett, egy erős keresztény párt hiányában veszedelmes következményekkel járnak. Kristóffy törekvései tehát, —■ folytatta az osztrák politikus — a trónörökösnél nem találnak szimpátiára. Az udvar ismeri czirkulusait, figyelemmel kiséri Adlerrel való találkozásait is s már csak ezért is bizalmatlanok iránta. Az udvar ma legelső sorban a szocziáldemokraták leküzdését kívánja a kormányoktól, úgy az osztráktól, mint a magyartól. Ez a helyzet. A «Grossösterreich» hívei , a keresztény-szoczialisták Ugyan még most is arra törekszenek, hogy a választójog dolgában nehézségeket okozzanak a fekerekormánynak, e mozgolódó mak azonban már nem sok súlya van. Jó forrásból tudom, hogy Ferencz Ferdinánd trónörökös aggályai ma sem csökkentek, úgy, hogy erről az oldalról nem fogják szorítani a magyar kormányt a választójogi reform sürgős keresztülvitelére. Csak jellemzésképpen említem még meg. •— fejezte be a beszélgetést az osztrák főúr — hogy Kristóffy most a pénzvilágnak a királyra való befolyásában bízik, a trónörökösével szemben. ' " *■- • - -1 V. Ezekben reprodukáltuk a mindenesetre igen érdekes beszélgetést. Egy megjegyzésünk azonban van hozzá s ez a következő: A magyar kormányt nem kell szorítani, de nem is lehet, az általános választójogról szóló törvényjavaslat előterjesztésére. Ez a tény be fog következni minden külső befolyástól függetlenül, be fog következni azért, mert az események szabályszerű fejlődésének egyik láncszeme. Ferencz Ferdinánd trónörökösnek tehát a választójog kérdésére ily irányban s különösen késleltető hatással nem lehet és nincs befolyása. Az informáczió azonban lényegében az udvari körök belső mozgalmaira vonatkozik s ezekhez azonkívül, hogy érdekességük miatt szívesen regisztráltuk, nincs megjegyzésünk. 11 : ’1 1 festenék én, nekivadult erdei manó a Csipkekastélyban? 11- 11 1 Mária mosolygott. — Azt én igazán nem tudhatom. — Persze, hogy nem. Mezítlábas, szegény jószágokat nem eresztenek oda. Még valahogyan ráragadna a szegénység szennye a fehér porczellánfalakra. — Mondja őszintén, miért gyűlöli olyan nagyon a Simon-lányokat? — Nem gyűlölöm őket, hisz nem ismerem. Csak éppen nem szeretem a gazdag lányokat. — Elvben? — Sem elvben, sem gyakorlatban. Tudok róluk egy igen, igen ostoba mesét. Ha megengedi, szamóczázás közben elmondom. Igaz, fogadalmat szegek meg, ha nővel szóba állok itt, de a mi fogadalmunk tulajdonképpen csak arra szólott, hogy úgynevezett társaságbeli nővel nem érintkezünk és léha kalandokba nem bocsátkozunk. Ne haragudjon meg az őszinteségemért, maga úgy hat reám, mintha a nővéremmel beszélgetnék. Ha nem ment volna férjhez idejekorán, bizony nem tudom, nem-e járna most ő is mezítláb. Maga sem járt mindig így. Érezem. — Igaz. — No látja. Adja ide a kosárkáját s menjünk erre lefelé. Tudok egy igen szép irtást, ott már érett a szamócza. Legalább visz haza egy kosárkával. — És elmondja útközben, miért nem szereti a gazdag lányokat?— Elmondom. Most úgyis van két-három óra pihenőm. A társam van kin a terepen, nekem meg igazán nincsen már semmi dolgom. — Akkor indulhatunk. Igazán jól fog esni, ha szamóczát vihetek haza. ■—■ A Csipke-kastélyban még jól meg is fizetnek érte, — kaczagott csúfondárosan a mérnök. — Kaphat esetleg tiz krajczárt is egy kosárkányiért. i i 1 1 1 1 1 — Én nem haragszom a Csipke-katélyra. A mérnök csak megvonta a vállát s nem válaszolt. Mentek egy pár száz lépést s nem szóltak egymáshoz egy szót sem. A mérnökön meglátszott, hogy küzd magával, hogy nem tud belekezdeni a meséjébe. Mária észrevette ezt a nagy küzködést s szelíden mondta: — Ha esetleg titok az, amit el akart mondani, fölmentem az ígérete alól. — Köszönöm. Titoknak — sajna nem titok, de én magam még soha nem meséltem el senkinek. — Ha nehezére esik, beszéljünk másról. Most már úgy vagyok vele, mint Midás király. Ha más nem volna, akinek elmondjam, a nádasnak mondanám el. Nem sok különben sem az egész mese. Van egy öcsém, nagyon szeretem, ő is szeret engem, ő vele kezdődik a történetem. Megismert egy leányt. Szép volt, gazdag, előkelő és persze szívtelen. Ha szívtelen nem lett volna, mese se volna róla. — Én nem ismertem. Az öcsém nagyon beleszeretett. Régen volt ez már öt éve, sőt hat. Az apánk vállalkozó ember volt. A Tiszát szabályozta. Nagy vállalata volt, sok pénzt forgatott s mint minden vállalkozó ember, könynyen keresett, könnyen költött. Ország-világ úgy tudta, nagyon gazdag emberek vagyunk. Az a kisasszony is. — Akkor — úgy mutatta — szívelheti az öcsémet, aki nem volt még semmi. Az egyetemre járt, mérnöknek készült ő is, én is. Amikor gyűrűt váltott az öcsémmel, akkor ismertem meg. Nagyon nagy volt a szerelem, nagyon gazdag fiú hírében állott az öcsém, nem riadt vissza a kisasszony tőle, hogy akár három évig is mátkája legyen az öcsémnek. — Nem tagadom, a gyűrűváltás napján én is nagyon boldog voltam. Nagyon megnyerte aszivemet a leány s nagyon boldognak láttam az öcsémet. Talán éppen ezért vágytam vissza a leányos házhoz. De lehet, hogy csak áltattam magamat vele, mert már akkor is más érzések vonzottak oda. — Egy szó, mint száz, én is mindennapos lettem a házuknál s mind jobban megvert a szemeivel az a leány. Végre is nevetségessé kezdtünk válni az öcsém is, én is s egy este szemre hivott Bertalan, az öcsém. Heves volt ő is, kíméletlen én is. Annyira fajult a vita, hogy az öcsém az asztalán heverő vadászkését fogta rám, mert nsem akartam engedni a leányhoz való jogomból. . — Talán leszúr, ha szobánkba nem lép az édesapánk. Az ő kétségbeesett arcza, megtört alakja egy pillanatra kijózanított mind a kettőnket. Kérdően, rémülten néztünk reá. — Csődöt kértek ellenem, — tördelte az öreg úr. — Tönkre mentünk. — Bertalan diadalmasan vetette föl a fejét. — Csak egy szavamba kerül s a menyasszonyom családja kisegíti Pipát a bajból. Gazdag emberek s a leány igazán szeret engem. — Ezt nekem mondta s én úgy éreztem, meg tudnám ölni ezért a mondásáért. — Az apánk kételkedve rázta a fejét. Másnap fölbomlott Bertalan mátkasága és én kábultan, reménykedve, remegve rohantam a kisasszonyhoz, hisz meg voltam győződve róla, miattam adta vissza az öcsém jegygyűrűjét. Mosolyogva hallgatta lázas, őrjöngő szavaimat, amelyekkel bevallottam, hogy szeretem. — Régen tudom — mondta halkan — s őszintén szólva, szívesen láttam, hogy szeret, Polónyi és a bírák mozgalma. Budapest, augusztus 31- " A bíráknak helyzetük javítására irányuló s mind szélesebb körökre kiterjedő mozgalmáról sűrűn esett máig szó a «Magyarország» hasábjain. A mozgalommal kapcsolatban gyakran történik hivatkozás arra a junktimra, amely sokak véleménye szerint egyrészt a vasutasok, tanítók, és bírák fizetésrendezése, másrészt a végleges polgári perrendtartás, a bírói szervezet és a fizetésrendezés között fennáll. E junktimot illetőleg nem egy olyan nyilatkozat hangzottel mostanában, amely félreértésekre szolgálhat alapul s ezért szükségesnek tartottuk a bírák és a nagyközönség felvilágosítása czéljából, hogy nyilatkozatra kérjük fel az erre legautentikusabb személyiséget, Polónyi Gézát. 11 ■ A volt igazságügyminisztert, aki köröskényi birtokán tartózkodik, meglátogatta egyik munkatársunk, s vele a félreértésekre alapul szolgáló Junkum, valamint az annak idején általa előterjesztett kormányzati Programm tárgyában hosszabb beszélgetést folytatott, amelynek eredménye a helyzetet teljesen megvilágító s itt következő nyilatkozat: — Köszönettel veszemm, hogy a «Magyarország» alkalmat nyújt ezen fontos kérdésben, amelyben a sajtó részéről úgyszólván naponként történik reális hivatkozás, a tényállásnak helyes felderítésére és ezzel kapcsolatban a bíróságoknak még a kongresszus előtt való telhetőleges megnyugtatására. .[#: 1 | ■ . r , Általánosságban meg kell jegyeznem, hogy a végrehajtó hatalomtól külön szervezett bírói hatalom — különösen nálunk — az állami függetlenség szempontjából intézményes biztosíték. A bírói karban a törvény által alkotott szervezeten kívül eső szoczialisztikus természetű külön szervezkedésnek jogosultsága rendes viszonyok között nem lehet, mégpedig annyival kevésbbé, mert a bírói hatalom szerveinek jutalmazása nem alku tárgya az egyesek vagy szervezetek között, hanem magának az államnak legfontosabb érdeke,hogy — pénzügyi helyzetéhez mérten — független, tehát jól dotált és olyan bírósága legyen, amelynek a mellékkereset összeférhetetlenségét feltételül kötheti, ha egyúttal az érdekelt családoknak tisztes megélhetését biztosítja. A bíróságoknak felügyeleti felettes közegeik utján törvény által biztosított szervezet áll rendelkezésükre s igy ezen az uton juttathatják el sérelmeik orvoslása iránti panaszainat az illetékes helyekre. Ezen szempontokból márbivaly a legtekintélyesebb bírói körök is helytelenítették a bíráknak külön társadalmi szervezkedését. Ha ez alkalommal a nagyobb mérveket öltött mozgalom mégsem kárhoztatható, úgy ez abban leli indokát, hogy a látszat szerint egy olyan mulasztásról van szó, amelynek sürgős orvoslásáról gondoskodni a irománynak ,tényleg kötelességévé vált. | i | | i ' l'd i\ A tényállás a következő: A koalíciós kormány megalakítása után már, a múlt évben mozgalom volt észlelhető a bírói körökben. Ez a mozgalom megszűnt, amint az igazságügyi kormányzat az összes kormány hozzájárulásával és később a törvényhozás helyeslésével programmját előterjesztette. Ez a Programm lényegében abból állott, hogy a minisztérium egyértelműleg megállapodott abban, hogy a néptanítóknak, vasutasoknak és a bíráknak anyagi helyzetén és egyéb jogosult sérelmeiken sürgősen és — erre fektetem a fősúlyt — együttesen kell segíteni. Ily értelemben a miniszteri székből a képviselőház egyik ülésén a kormány ezen megállapodását be is jelentettem. A bírákat érdeklő részletekben úgy állott a dolog, hogy az állam pénzügyi helyzetének mérlegelésével köztem- és a pénzügyminiszter között a kormány többi tagjának tudomásával az a megállapodás létesült, hogy összesen öt millió korona évi költségtöbblet fog az igazságügyi tárcának rendelkezésére bocsáttatni, akként, hogy ebből egymillió hatszázezer korona már az 1907. esztendőben lesz felhasználható, a három millió négyszázezer korona pedig az 1908. évi költségvetésbe lesz feltétlenül felveendő. Az 1.600.000 korona tényleg a legsürgősebb bajok orvoslása czéljából, részben a megfelelőtörvényjavaslatoknak törvényerőre emelkedésével, részben pedig tisztán költségvetési uton az 1907. évi igazságügyi budgetbe fel is vétetett. Itt merül fel, hogy az 1907-iki budgetbe felvett ötven bitónak és a megfelelő jegyzői szaporításnak kérdése nemrégiben a «P. H.» hasábjain tájékozatlanságra valló támadásra szolgáltatott ellenem okot. Ennek az ötven bírónak és a megfelelő jegyzői karnak, mint szaporításnak kinevezése május előtt nemcsak a költségvetési törvény hiánya okából, de főleg azért volt lehetetlenség, mert ennek a létszámszaporításnak a fedezete magában a & , c--—m , — fii TI ír n .. ............... .■ «