Magyarország, 1907. október (14. évfolyam, 233-258. szám)

1907-10-01 / 233. szám

pBuSai, 1­07. kard, október T.'R\ MA0YABORSZA® Budapest, szeptember 39. f Budget-tanácskozás a miniszterelnök­ségen. Apponyi Albert gróf vallás- és köz­­­oktatásü­gyi minisz­ter a mai délelőttöt a mi­niszterelnökség budavári palotájában töltötte, ahol W­e­k­e­r­­­e Sándor miniszterelnöknek be­mutatta a kultusz­tárcza költségvetését. A dél­után folyamán valószínűleg Andrássy Gyula­­gróf belügyminiszter látogatta meg a minisz­terelnököt hasonló czélból. Darányi Ignácz földmivelésü­gyi miniszter holnap mutatja be költségvetését a miniszterelnöknek. Tudvalevő dolog, hogy a legutóbbi minisztertanács a ki­sebb tárczák költségvetésén kívül a kereske­delmi és igazságügyi tárczák budgetjét is el­intézte s igy még e három tárczával kell a mi­nisztertanácsnak foglalkoznia. A képviselőházból. A képviselőházban még nyári szünet van. J­u­s­t­h Gyula elnök szombat­­on érkezik Budapestre s valószínűleg akkor teszi meg intézkedéseit az október 10-iki első ülésre vonatkozólag, mely napon tudvalevőleg a nemzetközi szoc­ialisták tüntető felvonulással akarják megzavarni a parlament tanácskozását. F Darányi miniszter távirata Béldy Ákos grófhoz. Darányi Ignácz földmivelési miniszter tegnap a következő táviratot intézte Béldy Ákos grófhoz, az Emko elnökéhez : Amidőn az algyógyi gróf Kun Kocsárd székely földmivelő iskolát meglátogattam és kegyelettel felkerestem az ál­dott gróf sírját, nem mulaszthatom el, hogy az erdélyi magyar kulturegyletnek nemes áldozat­készségéért hazafias köszönetemet és hálás elis­merésemet ne nyilvánítsam.­­ Tömeges nemzetiségi gyűlések­ Trencsén­­ből jelentik. A báni járásban 11 körjegyzőségi széke­lyre hirdettek és jelentettek be népgyűlé­­seket október 6-ára. A községek kivétel nélkül megtagadták a köztereknek e czélra való áten­gedését, minek következtében Zamaróczy Já­nos főszolgabíró mind a 11 közgyűlést betiltotta, különösen azért is, mert a megindított hivatalos nyomozások kiderítették, hogy a bejelentett nép­­gyűlési szónokok túlnyomó része beszédek tartá­sára sem föl nem ajánlkozott, sem őket beszédek tartására fel nem kérték.­­ 1­1­­ Népgyűlést hirdettek Trencsénben, ahol dr. Blah­o Pál és Hodzsa Milán orsz. képviselők vannak szónokokul bejelentve. A szeniczi vá­lasztókerületben hét községbe hívtak egybe nép­­i gyűlést október 3-ától október 6-áig; a zólyomiba 4, a szliácsiba 8 községbe. A zólyomit a hatóság betiltotta, úgyszintén a turóczszentmártonit is.­­ Trencsén vármegyében legújabban a vágbesz­­i Nagyon izgatott volt azonban, éjjel aludni sem tudott. Másnap nem történt semmi, har­madnap sem és Szabó már beigazolva látta kételyeit. Le is tett az egészről mikor ne­­gyednap délelőtt a hivatalos helyiségbe hozta a pénzes postás a nagypecsétes levelet. Tar­talma kétezer korona volt... ! A levél Bécsből kelt. Hidvéghy mentegetőd­­zött, hogy csak megkésve tehet eleget ígére­tének, de azonnal tovább kellett utaznia az osztrák fővárosba és csak most jutott hozzá, hogy a pénzt postára tegye. i ■ I . l . j Három hét óta időzött már a kis törékeny, Iszőke asszonyka a dél-franczia partok egyik kies üdülőhelyén és ez aránylag rövid idő alatt is sokat javult. Kedélye nyugodtabb lett, a köhögés szűnt, finom kis arczán pedig le­heletszerű rózsás pír kezdett terjedni. ] Kedves és vidám hangú leveleket írogatott­­az Urának, melynek minden sorából a vissza­tért életkedv kac­agott ki. Nem győzött há­lálkodni és nagyon sajnálta szegényt, ki bi­zonyára sokat, erején felül is dolgozik, fá­rad, az éjjelt is nappallá teszi, csakhogy azt a sok pénzt, amit az gyógyíttatására felvett, vissza tudja fizetni. Az a pénz! Az a sok pénz... Nem volt levél, melyben meg ne említette volna. Az ura nem árulta ugyan el, hogyan jutott hozzá, de ő tudja, hogy nagyon nehe­zen. Sokat kellett kilincselni szegénynek, so­kat megalázkodni. Ki tudja, hányan utasítot­ták el ridegen, mennyi gorombaságot kellett zsebre raknia, míg végre valaki megkönyö- Bötti éa­la váltása firkantottea a pénzvilág előrejs terczei és nagybittsei járás hat községébe jelen­tettek be népgyülést október 6-ára. Rózsahegyről jelentik: Hl­inka András és tár­sai népgyülést akartak tartani, erre azonban nem kaptak engedélyt, miért is titkon akartak gyülé­­sezni és e végből e hő 26-án össze is jöttek, a szolgabiróság azonban tudomást szerezvén a do­logról, feloszlatta a gyűlést . —:3—g«—um mr­­i "■ A szövetkezetek válsága. A pénzügyminisz­tériumban ma délelőtt Popovics Sándor dr. ál­lamtitkár vezetése mellett tanácskozások folytak a szövetkezetek érdekében megindítandó állami se­­gélyakc­ió részletei tárgyában. E tanácskozásokon a szövetkezetek kötelékének vezetősége részéről dr. Bochkor Károly elnök, dr. Horváth Gyula és dr. N­­é­d­e­r­v­á­r­i Lehel orsz. képviselő, továbbá Rotter Lajos és Földiák Gyula igazgatók vet­tek részt. Popovics államtitkár kijelentette, hogy az állami intervenc­ió a W­e­k­e­r­­­e Sándor minisz­terelnök által megjelölt keretekben fog mozogni és felkérte a szövetkezetek képviselőit, hogy ter­­jeszszék elő részletes kívánságaikat. Egyben ki­jelentette az államtitkár, hogy a kormány egész erkölcsi tekintélyének latbavetésével hatni iparko­dik a budapesti nagy pénzintézetekre oly irány­ban, hogy a szövetkezetek váltóanyagának czirku­­lácziójában a megszakadt folytonosság ismét hely­reálljon. A kormány ezen intervenc­iójának rész­letei tekintetében megállapodás történt arra nézve, hogy első­sorban aziránt fog befolyni a n­agy bankok­nál, hogy az a szövetkezetekkel szemben lehetőleg az egész megszavazott hitelt, úgy mint az a krízis előtt egy negyedévvel ezelőtt fennállott, ismét visszaál­lítsák, továbbá hogy a nagy intézetek tartsák fen a jelenlegi impegnot, de pillanatnyi törlesztés kö­telezettségének kikötése nélkül. Szükséges továbbá, hogy a nagy bankok váltsák magukhoz azokat az osztrák hiteleket, amelyeknek megújítása nehézsé­gekbe ütközik, végre eddig, hogy a közép és kisban­kok, valamint a nmgáneszkompőrök szövetkezeti váltóanyagát a nagy pénzintézetek ismét fogadják el. Az államtitkár a tanácskozások során részletesen tájékoztatta magát a szövetkezetek kölcsöneinek, valamint reeszkomptjainak kamatlábviszonyairól és hosszas eszmecserét folytatott az évtársulati rend­szerről. Végül kijelentette, hogy érintkezésbe fog lépni a nagy bankok igazgatóival, mert a kormány maga is attól tart, hogy ha a szövetkezeteknek ed­digi hitelforrásaival való összeköttetésében zavar áll be, ez oly nagymérvű és a szokottnál sűrűbb perekre és végrehajtásokra szolgáltatna okot, amelyek a kisemberek ezreit súlyosan érintenék. Ezt pedig­­a kormány meg akarja gátolni, jóhangzású nevét. De majd ha ő meggyó­gyul, dolgozni fog és takarékoskodni, mint régen, mikor még jó, vidám és egészséges volt. Teljes erejéből segíteni akar az urának, hogy határtalan jóságára érdemes legyen. Olvasván e gyengéd, alázatos, úgyszólván titkos bűnbánattal telt leveleket, Szabó min­dig a könyezésig meg volt hatva. Nagy ön­uralmába került, hogy ezt ne írja: . . «Ne töprengj már­ annyit, édes lelkem. Nem olyan sürgős ám annak a pénznek a vissza­fizetése, mint te gondolod! Ráér évek múlva is, mikor már nekünk is jó dolgunk lehet és meg se fogjuk érezni. Te neked most másra ne legyen gondod, mint hogy meggyógyulj, az én és a kis­lányunk örömére.» Egyszer aztán, mikor azt írta a felesége, hogy már igazán nem köhög és farkasétvágóra kezd lenni, a hála, az öröm, elf­el­ej­­tette Sza­bóval ígéretét. Még­­abban az órában, hogy ezt a kedves, minden jóval kecsegtető levelet meg­kapta, leült és a naiv, jóhiszemű emberek köz­vetlenségével elárulta titkát. Hogy igenis, ő nagyon boldog. Olyan bol­dog, hogy magához szeretné ölelni az egész vi­lágot. A.kis babával már végig is tánczolta a lakást é­s ujongva mesélte neki, hogy nem­sokára haza jő anyuka, aztán őt is viszi ma­gával fel, a hegyek közé, hol pompás fenyő­illat van és minden nap isznak majd frissen fejt habos tejecskét. És az őszszel pirosan, kövéren, egészségesen fognak hazatérni. Apuka nagyon elégedett lesz. Kétszeres örömmel fog értük dolgozni, csakhogy semmiben, hiányt a­ Nemzetközi tengerjogi kongresszus Velenczében. Velencze, szeptember 28. A második és harmadik napon a hajótulajdonosok felelőségének korlátozása, a törvényes és a szerző­déses zálogjoga körül folyt élénk vitatkozás. A hajótulajdonosok felelősségének korlátozása ellen voltak az angolok és az amerikaiak, az esetekben,­­amidőn személyekben ejtett károk megtérítéséről van szó. Az angol kiküldöttek ellenezték egyáltalá­ban e kérdés felvetését, mert ez nagy mozgalmat idézne elő hazájukban, ahol az általános felfogás odairányul, hogy a hajós­ulajdonos felelőssége a kér­déses esetekben korlátlan legyen. Jelenleg az an­gol jog szerint a hajó­tulajdonos 15 erejéig fe­lelős tonnánként. Miután azonban a kontinentális ál­lamokban a kérdéses esetekben a hajótulajdonosok felelőssége korlátlan, a kontinentális államok egy­hangúlag kívánták, hogy a felelősség korlátozása elvben mondassák ki, s a szakasz szövegezés végett a központi hivatalnak adassák ki. Ehhez végtére az lángolok és amerikaiak is hozzájárultak.­A törvényes zálogjogok tárgyalása folya­mán többen szaporítani kívánták a törvényes zálog­jogok számát, így dr. V­­­o is benyújtott egy ily ér­telmű javaslatot, azonban a nag­y többség a központi hivatal által ajánlott s négy pontban összefoglalt törvényes zálogjogok fentartásával, a benyújtott módosításokat visszautasította.­­ Élénk vita fejlődött ki akörül is, hogy váljon mi m­ódon tétessék közzé a törvényes zálogjog. Sze­rintünk a legczélszerűbb lenne, ha minden zálog­jog a hajólajstromkönyvben és a hajókönyvben volna bevezetve. E kérdés felett is­ a döntés elhalászhatott. A központi hivatal részéről ajánlott szövegben a törvényes zálogjog elévülésének határideje egy év­ben van megállapítva, számítandólag azon naptól, amelyen a­ kereset megindítható. Többen felszólal­tak é­s a határidőt részint megszorító, részint kiter­jesztő ajánlatot tettek. Benyovits dr. felemlí­tette, hogy mint az minden törvényben előfordul, kétféle elévülési határidőt kellene megállapítani, ne­vezetesen az általános elévülési határidőt és a ke­reshetőség elévülési határidejét. Az értekezlet az eredeti szövegezést fogadta el. A délutáni értekezleten M. Capelle, a belga kormány kiküldöttje kérte az értekezletet, hogy a főbb elveket igyekezzék határozottan megállapítani, mert a belga kormánynak erről jelentést kell tenni. A belga kormány élénken érdeklődik e munkálko­dások iránt, s kész a diplomácziai közvetítést meg­kezdeni. A fenti előzetes kérdések elfoglaltak három­ na­pot, s már Úgy látszott, hogy a fuvardíj tárgya­lása meg sem kezdődik. A negyedik napon azon­szenvedjenek. A kis baba tapsolt, kac­agott­ hozzá, mintha értené. Majd megette. Nagy bol­dogságához csak az hiányzik, hogy nem szo­ríthatja meg Hidvéghy Kálmán kezét.... ! ! Nem mondhatja neki: köszönöm barátom, a mit­­értem tettél. (Mert, ha ő nem­­adja a pénzt, bizony most nem így lenne a világ sora!.... Adta pedig minden kamat nélkül; egy soi írást nem kívánt és akkor fizetik vissza, mikor leg­jobban tehetik... Áldassék az Isten, hogy­ ilyen emberek is vannak a világon... Szabóné, mikor ezt a levelét a tengerre nyíló, kényelmesen berendezett kis szobájában végig­olvasta, fázósan összeborzongott, pedig cso­dálatosan szép, meleg idő volt, ott künn­­ra­gyogóan sütött a déli nap... Aztán a levél a földre hullott és ő arcza elé csapta a két kezét. Úgy maradt sokáig némán, mozdulatlanul... Majd egyszerre felugrott, mert úgy érezte, mintha valami szennyes ár hömpölyögne fe­léje és őt elnyeléssel fenyegetné. Aztán meg lázas kapkodással csomagolni kezdett. Nem akart tovább maradni egy pil­lanatig se. Nem! Azon a pénzen nem kell neki a gyó­gyulás, nem kell az élet!... Harmadnapon már otthon is volt, betegeb­ben, fáradtabban, mint ahogy elindult. És­­ sohasem jutott el a Tátrába.... A főváros miazmás levegője, vagy talán már valami csakhamar* megölte a szegény kis Szabónét., « i-i ' ; ! ^»1 ■' ■ 3 ■

Next