Magyarország, 1907. október (14. évfolyam, 233-258. szám)
1907-10-01 / 233. szám
pBuSai, 107. kard, október T.'R\ MA0YABORSZA® Budapest, szeptember 39. f Budget-tanácskozás a miniszterelnökségen. Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter a mai délelőttöt a miniszterelnökség budavári palotájában töltötte, ahol Wekere Sándor miniszterelnöknek bemutatta a kultusztárcza költségvetését. A délután folyamán valószínűleg Andrássy Gyulagróf belügyminiszter látogatta meg a miniszterelnököt hasonló czélból. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter holnap mutatja be költségvetését a miniszterelnöknek. Tudvalevő dolog, hogy a legutóbbi minisztertanács a kisebb tárczák költségvetésén kívül a kereskedelmi és igazságügyi tárczák budgetjét is elintézte s igy még e három tárczával kell a minisztertanácsnak foglalkoznia. A képviselőházból. A képviselőházban még nyári szünet van. Justh Gyula elnök szombaton érkezik Budapestre s valószínűleg akkor teszi meg intézkedéseit az október 10-iki első ülésre vonatkozólag, mely napon tudvalevőleg a nemzetközi szocialisták tüntető felvonulással akarják megzavarni a parlament tanácskozását. F Darányi miniszter távirata Béldy Ákos grófhoz. Darányi Ignácz földmivelési miniszter tegnap a következő táviratot intézte Béldy Ákos grófhoz, az Emko elnökéhez : Amidőn az algyógyi gróf Kun Kocsárd székely földmivelő iskolát meglátogattam és kegyelettel felkerestem az áldott gróf sírját, nem mulaszthatom el, hogy az erdélyi magyar kulturegyletnek nemes áldozatkészségéért hazafias köszönetemet és hálás elismerésemet ne nyilvánítsam. Tömeges nemzetiségi gyűlések Trencsénből jelentik. A báni járásban 11 körjegyzőségi székelyre hirdettek és jelentettek be népgyűléseket október 6-ára. A községek kivétel nélkül megtagadták a köztereknek e czélra való átengedését, minek következtében Zamaróczy János főszolgabíró mind a 11 közgyűlést betiltotta, különösen azért is, mert a megindított hivatalos nyomozások kiderítették, hogy a bejelentett népgyűlési szónokok túlnyomó része beszédek tartására sem föl nem ajánlkozott, sem őket beszédek tartására fel nem kérték. 11 Népgyűlést hirdettek Trencsénben, ahol dr. Blaho Pál és Hodzsa Milán orsz. képviselők vannak szónokokul bejelentve. A szeniczi választókerületben hét községbe hívtak egybe népi gyűlést október 3-ától október 6-áig; a zólyomiba 4, a szliácsiba 8 községbe. A zólyomit a hatóság betiltotta, úgyszintén a turóczszentmártonit is. Trencsén vármegyében legújabban a vágbeszi Nagyon izgatott volt azonban, éjjel aludni sem tudott. Másnap nem történt semmi, harmadnap sem és Szabó már beigazolva látta kételyeit. Le is tett az egészről mikor negyednap délelőtt a hivatalos helyiségbe hozta a pénzes postás a nagypecsétes levelet. Tartalma kétezer korona volt... ! A levél Bécsből kelt. Hidvéghy mentegetődzött, hogy csak megkésve tehet eleget ígéretének, de azonnal tovább kellett utaznia az osztrák fővárosba és csak most jutott hozzá, hogy a pénzt postára tegye. i ■ I . l . j Három hét óta időzött már a kis törékeny, Iszőke asszonyka a dél-franczia partok egyik kies üdülőhelyén és ez aránylag rövid idő alatt is sokat javult. Kedélye nyugodtabb lett, a köhögés szűnt, finom kis arczán pedig leheletszerű rózsás pír kezdett terjedni. ] Kedves és vidám hangú leveleket írogatottaz Urának, melynek minden sorából a visszatért életkedv kacagott ki. Nem győzött hálálkodni és nagyon sajnálta szegényt, ki bizonyára sokat, erején felül is dolgozik, fárad, az éjjelt is nappallá teszi, csakhogy azt a sok pénzt, amit az gyógyíttatására felvett, vissza tudja fizetni. Az a pénz! Az a sok pénz... Nem volt levél, melyben meg ne említette volna. Az ura nem árulta ugyan el, hogyan jutott hozzá, de ő tudja, hogy nagyon nehezen. Sokat kellett kilincselni szegénynek, sokat megalázkodni. Ki tudja, hányan utasították el ridegen, mennyi gorombaságot kellett zsebre raknia, míg végre valaki megkönyö- Bötti éala váltása firkantottea a pénzvilág előrejs terczei és nagybittsei járás hat községébe jelentettek be népgyülést október 6-ára. Rózsahegyről jelentik: Hlinka András és társai népgyülést akartak tartani, erre azonban nem kaptak engedélyt, miért is titkon akartak gyülésezni és e végből e hő 26-án össze is jöttek, a szolgabiróság azonban tudomást szerezvén a dologról, feloszlatta a gyűlést . —:3—g«—um mri "■ A szövetkezetek válsága. A pénzügyminisztériumban ma délelőtt Popovics Sándor dr. államtitkár vezetése mellett tanácskozások folytak a szövetkezetek érdekében megindítandó állami segélyakció részletei tárgyában. E tanácskozásokon a szövetkezetek kötelékének vezetősége részéről dr. Bochkor Károly elnök, dr. Horváth Gyula és dr. Nédervári Lehel orsz. képviselő, továbbá Rotter Lajos és Földiák Gyula igazgatók vettek részt. Popovics államtitkár kijelentette, hogy az állami intervenció a Wekere Sándor miniszterelnök által megjelölt keretekben fog mozogni és felkérte a szövetkezetek képviselőit, hogy terjeszszék elő részletes kívánságaikat. Egyben kijelentette az államtitkár, hogy a kormány egész erkölcsi tekintélyének latbavetésével hatni iparkodik a budapesti nagy pénzintézetekre oly irányban, hogy a szövetkezetek váltóanyagának czirkulácziójában a megszakadt folytonosság ismét helyreálljon. A kormány ezen intervenciójának részletei tekintetében megállapodás történt arra nézve, hogy elsősorban aziránt fog befolyni a nagy bankoknál, hogy az a szövetkezetekkel szemben lehetőleg az egész megszavazott hitelt, úgy mint az a krízis előtt egy negyedévvel ezelőtt fennállott, ismét visszaállítsák, továbbá hogy a nagy intézetek tartsák fen a jelenlegi impegnot, de pillanatnyi törlesztés kötelezettségének kikötése nélkül. Szükséges továbbá, hogy a nagy bankok váltsák magukhoz azokat az osztrák hiteleket, amelyeknek megújítása nehézségekbe ütközik, végre eddig, hogy a közép és kisbankok, valamint a nmgáneszkompőrök szövetkezeti váltóanyagát a nagy pénzintézetek ismét fogadják el. Az államtitkár a tanácskozások során részletesen tájékoztatta magát a szövetkezetek kölcsöneinek, valamint reeszkomptjainak kamatlábviszonyairól és hosszas eszmecserét folytatott az évtársulati rendszerről. Végül kijelentette, hogy érintkezésbe fog lépni a nagy bankok igazgatóival, mert a kormány maga is attól tart, hogy ha a szövetkezeteknek eddigi hitelforrásaival való összeköttetésében zavar áll be, ez oly nagymérvű és a szokottnál sűrűbb perekre és végrehajtásokra szolgáltatna okot, amelyek a kisemberek ezreit súlyosan érintenék. Ezt pediga kormány meg akarja gátolni, jóhangzású nevét. De majd ha ő meggyógyul, dolgozni fog és takarékoskodni, mint régen, mikor még jó, vidám és egészséges volt. Teljes erejéből segíteni akar az urának, hogy határtalan jóságára érdemes legyen. Olvasván e gyengéd, alázatos, úgyszólván titkos bűnbánattal telt leveleket, Szabó mindig a könyezésig meg volt hatva. Nagy önuralmába került, hogy ezt ne írja: . . «Ne töprengj már annyit, édes lelkem. Nem olyan sürgős ám annak a pénznek a visszafizetése, mint te gondolod! Ráér évek múlva is, mikor már nekünk is jó dolgunk lehet és meg se fogjuk érezni. Te neked most másra ne legyen gondod, mint hogy meggyógyulj, az én és a kislányunk örömére.» Egyszer aztán, mikor azt írta a felesége, hogy már igazán nem köhög és farkasétvágóra kezd lenni, a hála, az öröm, elfelejtette Szabóval ígéretét. Mégabban az órában, hogy ezt a kedves, minden jóval kecsegtető levelet megkapta, leült és a naiv, jóhiszemű emberek közvetlenségével elárulta titkát. Hogy igenis, ő nagyon boldog. Olyan boldog, hogy magához szeretné ölelni az egész világot. A.kis babával már végig is tánczolta a lakást és ujongva mesélte neki, hogy nemsokára haza jő anyuka, aztán őt is viszi magával fel, a hegyek közé, hol pompás fenyőillat van és minden nap isznak majd frissen fejt habos tejecskét. És az őszszel pirosan, kövéren, egészségesen fognak hazatérni. Apuka nagyon elégedett lesz. Kétszeres örömmel fog értük dolgozni, csakhogy semmiben, hiányt a Nemzetközi tengerjogi kongresszus Velenczében. Velencze, szeptember 28. A második és harmadik napon a hajótulajdonosok felelőségének korlátozása, a törvényes és a szerződéses zálogjoga körül folyt élénk vitatkozás. A hajótulajdonosok felelősségének korlátozása ellen voltak az angolok és az amerikaiak, az esetekben,amidőn személyekben ejtett károk megtérítéséről van szó. Az angol kiküldöttek ellenezték egyáltalában e kérdés felvetését, mert ez nagy mozgalmat idézne elő hazájukban, ahol az általános felfogás odairányul, hogy a hajósulajdonos felelőssége a kérdéses esetekben korlátlan legyen. Jelenleg az angol jog szerint a hajótulajdonos 15 erejéig felelős tonnánként. Miután azonban a kontinentális államokban a kérdéses esetekben a hajótulajdonosok felelőssége korlátlan, a kontinentális államok egyhangúlag kívánták, hogy a felelősség korlátozása elvben mondassák ki, s a szakasz szövegezés végett a központi hivatalnak adassák ki. Ehhez végtére az lángolok és amerikaiak is hozzájárultak.A törvényes zálogjogok tárgyalása folyamán többen szaporítani kívánták a törvényes zálogjogok számát, így dr. Vo is benyújtott egy ily értelmű javaslatot, azonban a nagy többség a központi hivatal által ajánlott s négy pontban összefoglalt törvényes zálogjogok fentartásával, a benyújtott módosításokat visszautasította. Élénk vita fejlődött ki akörül is, hogy váljon mi módon tétessék közzé a törvényes zálogjog. Szerintünk a legczélszerűbb lenne, ha minden zálogjog a hajólajstromkönyvben és a hajókönyvben volna bevezetve. E kérdés felett is a döntés elhalászhatott. A központi hivatal részéről ajánlott szövegben a törvényes zálogjog elévülésének határideje egy évben van megállapítva, számítandólag azon naptól, amelyen a kereset megindítható. Többen felszólaltak és a határidőt részint megszorító, részint kiterjesztő ajánlatot tettek. Benyovits dr. felemlítette, hogy mint az minden törvényben előfordul, kétféle elévülési határidőt kellene megállapítani, nevezetesen az általános elévülési határidőt és a kereshetőség elévülési határidejét. Az értekezlet az eredeti szövegezést fogadta el. A délutáni értekezleten M. Capelle, a belga kormány kiküldöttje kérte az értekezletet, hogy a főbb elveket igyekezzék határozottan megállapítani, mert a belga kormánynak erről jelentést kell tenni. A belga kormány élénken érdeklődik e munkálkodások iránt, s kész a diplomácziai közvetítést megkezdeni. A fenti előzetes kérdések elfoglaltak három napot, s már Úgy látszott, hogy a fuvardíj tárgyalása meg sem kezdődik. A negyedik napon azonszenvedjenek. A kis baba tapsolt, kacagott hozzá, mintha értené. Majd megette. Nagy boldogságához csak az hiányzik, hogy nem szoríthatja meg Hidvéghy Kálmán kezét.... ! ! Nem mondhatja neki: köszönöm barátom, a mitértem tettél. (Mert, ha ő nemadja a pénzt, bizony most nem így lenne a világ sora!.... Adta pedig minden kamat nélkül; egy soi írást nem kívánt és akkor fizetik vissza, mikor legjobban tehetik... Áldassék az Isten, hogy ilyen emberek is vannak a világon... Szabóné, mikor ezt a levelét a tengerre nyíló, kényelmesen berendezett kis szobájában végigolvasta, fázósan összeborzongott, pedig csodálatosan szép, meleg idő volt, ott künnragyogóan sütött a déli nap... Aztán a levél a földre hullott és ő arcza elé csapta a két kezét. Úgy maradt sokáig némán, mozdulatlanul... Majd egyszerre felugrott, mert úgy érezte, mintha valami szennyes ár hömpölyögne feléje és őt elnyeléssel fenyegetné. Aztán meg lázas kapkodással csomagolni kezdett. Nem akart tovább maradni egy pillanatig se. Nem! Azon a pénzen nem kell neki a gyógyulás, nem kell az élet!... Harmadnapon már otthon is volt, betegebben, fáradtabban, mint ahogy elindult. És sohasem jutott el a Tátrába.... A főváros miazmás levegője, vagy talán már valami csakhamar* megölte a szegény kis Szabónét., « i-i ' ; ! ^»1 ■' ■ 3 ■