Magyarország, 1907. december (14. évfolyam, 285-308. szám)
1907-12-01 / 285. szám
a MAGYARORSZÁG sebb fájuk, a többi író ma is él és az udvari politika folytatására mindig készenlétben áll Legyen éber azért a függetlenségi párt és ne rohanjon bele olyan veszedelmekbe, amelyek megsemmisülésére vezetnek. Merítsen erőt azokból a nagy feladatokból, amelyek a megvalósítás czéljából - egyenesen az ő keze munkájára várnak. Nem igaz az, hogy nincs változás a politikai helyzetben. Ég és föld a különbség a ma és a múlt között. Akkor erőszakos eszközökkel, korrupcióval, terrorizmussal tartották fenn a 67-iki közösséget minden téren. Ma már a kormány padjairól, az uralkodó erők, az osztrák kormánnyal folytatott tárgyalások alkalmával mindenütt az állami önállóság követelményei jutnak kifejezésre. Nagy, nehéz feladat vár most a függetlenségi pátra. Már a jövő évben munkába kell venni az önálló nemzeti bank létesítését. Három év alatt be kell egészen rendezni a különálló magyar hitelszervezetet és pénzforgalmat. Új választások után elő kell készítenie katonai és közjogi téren az uralkodóval való egészséges megoldást. A magyar államiság jogait érvényre kell juttatni, emellett hosszú időre kiható békés megegyezést kell teremteni. 1917-ben elkövetkezik a külön vámterület létesítése, addig tehát az előkészítés nagy munkáját ezen a téren is kérészül kell vinni. íme a termékeny tíz évnek hatalmas perspektívája. A függetlenségi párt nagy öntudatossággal kell, hogy ezeknek a feladatoknak megoldására kerüljön. Bizonyára nem fog egyedül állni feltai betöltésében. A többi hazafiasok készséggel sietnek támogatá De lehetetlenség csak egy perczre azt hinnie, hogy a gazdasági és politikai függetlenités nagy munkáját más végezi el helyette. Segítő csapatokat találhat, de nélküle sem a gazdasági, sem a politikai önállósítás terén előhaladást senki sem fog tenni. Mindez kétszeres ok arra, hogy a függetlenségi párt gondosan őrködjék a függetlenségi politika presztízsének érintetlensége felett. Verje vissza a gyanút és rágalmat, amit ellene intéznek. Őrizze meg törekvései iránt a nemzet hitét és bizalmát. Ha vakmerő és kalandor politikát nem is fog sohasem követni, de ahhoz sem adja beleegyezését, hogy a magyar államiság ezeréves joga az ő kezében védtelenül maradjon. Lesz elég erős agya és karja ahhoz, hogy minden támadást ezen a téren visszaverjen. A büntető törvénykönyv novellája. írta: dr. Csizmazia Endre orsz. képviselő. Budapest", november 30. I. Lidércz Nyomásként nehezedik a képviselőház munkásságára a horvát obstrukczió. Közel két hónap óta együtt ül már a parlament, s az indemnitáson kívül, csupán néhány alkotmánybiztosítéki törvényjavaslatot tudott letárgyalni. Pedig a Háznak ez ülésszaki munkálkodása igen fontos, nagyjelentőségű reformokat magukban foglaló törvényjavaslatok számára volna szükséges. A pénzügyminiszter által benyújtott adójavaslatokon kívül, amelyek egész adórendszerünk átalakítását és igazságosabb alapokra helyezését fogják eredményezni, az igazságügyminiszter nyújtott be régen várt, s az igazságügy égető bajainak orvoslására hivatott törvényjavaslatokat. Ezek között az egész jogászvilág különös érdeklődését vonta magára a büntető törvénykönyv novellája. Büntető törvénykönyvünk kétségen kívül a magyar törvényhozásnak egyik legkiválóbb, s a külföldi jogi irodalom által is elismert nagy alkotása volt. Csakhogy ez a törvény éppen abban az időben alkottatott, amidőn a büntetőjogtudomány nagy átalakulásokon ment át. A Csemegi-kódex a keletkezése idején még uralmon levő iskola terméke, csakhogy ennek az iskolának napja már akkor is leáldozóban volt. A büntető jogtudományban éppen abban az időben új irányok érvényesültek. Ezek a régi iskola alapzatát megdöntve, a büntető törvényhozást új alapelvekre kívánták felépíteni. A mi büntető törvénykönyvünk, a XIX. század első felének jogfejlődésével egyezően, a fősúlyt a bűncselekmények jogi fogalmára, azok tárgyi és alanyi ismérveinek szabatos meghatározására fektette, s minden bűncselekmény feltétlen jogkövetkezményeként a megtorlást parancsolta. Az új irányzatok ellenben már nemcsak a bűncselekmény tényálladékának, hanem a tettes egyéniségének, az összkörülményeknek és a tett lelki rugóinak megvizsgálását is a bíró feladatává tették. A javítási elmélet tanai jutnak érvényre, hogy különösen azok, akik meggondolatlanságból, de nem erkölcsi romlottságból vétkeztek a jogrend ellen, megmentessenek a társadalomnak, s az állam becsületes, munkás polgárai lehessenek. Czél az, hogy főleg a fiatalkorú bűntettesek, akiknek erkölcsi romlását rendszerint nevelésük hiánya, a felügyelet elhanyagolása, avagy társadalmi környezetük hatása okozza, a lehetőséghez képest, ne zárassanak ki a társadalomból örökre, hanem az erkölcsi romlástól megóvassanak, jó útra, tereltessenek. í 1 i 1 .1. I iI Ezek az alapelvek a külföldi modern törvényhozásban már érvényesültek, s az eddigi tapasztalatok azoknak helyességét minden irányban fényesen igazolták. i ! í Egy részről tehát a már érintett körülmények, másrészről pedig az, hogy a büntető törvénykönyvnek a gyakorlati alkalmazásban jelentékeny fogyatkozásai és hibái mutatkoztak, szükségessé tették az orvoslást. A jogászok rámutattak a törvénynek a legsürgősebb javítást igénylő hiányaira és hibáira, s megtörténik, hogy a bíró a törvény parancsára «vérző szivvel» oly büntetést kénytelen egyes esetek- A látogatás. A «Magyarország» eredeti tárczája. — írta: Sboray Aladár. Lehet vitatkozni pro és contra azon, kisasszony-e az az asszony, akit úgyszólván az oltár előtt hagyott faképnél az ura, de azon nem lehet vitatkozni, hogy egyedül élni egy nagy kastélyban, nem a legszórakoztatóbb foglalkozás. A kis Seelenbach grófné pedig igazán egyedül élt. Az a két ember, akit a gróf melléje rendelt, misis Brown és Krausheim főhadnagy, csak éppen arra volt jó, hogy annál inkább érezhette az egyedülvalóságát. Az egyedülvalóság magában véve még nem átok, szerencsétlenség sem, sőt határozottan áldás, ha az ember maga keresi, de ha reá kényszerítik, akkor nagy, elviselhetetlen teher. Seelenbachné hat hónap óta volt egyedül. Hat hónapig nem hallott semmit az uráról s mindent elkövetett, hogy az övéit, akiknek nyolczoldalas hazugságokat irt levélben a maga megelégedettségéről, távol tartsa Mathisburgból, a barokk kastélyból, ahol ő remetéskedett. Hat hónap elteltével egyszerre váratlanul, bejelentetlenül mer,érkezett Seelenbach gróf, a férj. A csöppnyi, szőke leányasszony csaknem elájult, amikor maga előtt látta. A gróf, nemsokáig élvezte a meglepetést, hanem egyenesen in médiás rés. kezdte a dolgot . ” — Grófné, — mondta — bocsássa meg, hogy alkalmatlankodom. Nagyon rövid időre leszek terhére. Kénytelen voltam idejönni, mert olyan dolgokról értesültem, amelyek szükségessé teszik az én jelenlétemet. Misis Brown ugyanis arról értesített, hogy ön egyáltalán nem tudja tűrni Krausheimet. Nekem nem czélom, hogy önt kínozzam, ha csakugyan úgy áll a dolog, amint misis Brown jelentette, gondoskodni fogok kellemesebb major domusról. A csöpp asszony egy pillanatig gondolkozott. Ez a nagy előzékenység természetellenesnek tűnt fel előtte s kitérően válaszolt: v — Tulajdonképpen semmi kifogásom nincs a főhadnagy úr ellen. Nem tartom sem rokonszenvesnek, sem ellenszenvesnek, de meg vagyok győződve róla, hogy mást sem tudnék rokonszenvesnek tartani. — Azt hiszem, ez egy kis elfogultság, de remélem, hogy könnyen meggyőzhetem az ellenkezőjéről. Egy igen kedves, ritka szeretetreméltó pajtásom, Winz báró, otthagyja az ezredet, ami szép dragonyos-ezredünket, — igaz, elfeledtem tudatni önnel, hogy a dragonyosokhoz helyeztettem át magamat — s ez a barátom, igen szivesen elvállalná itt Mathisburgban a major domusságot s szivesen oktatná önt a lovaglásban. — Köszönöm, — mondta Magda — ismétlem, hogy nincsen semmi különös kifogásom a főhadnagy ur ellen. Seelenbach meghajtotta magát s valamely furcsa, torz mosolygás futott végig az arczán. A felesége szobájából egyenesen misis Brownhoz ment.- ' ^ v — Azt hiszem, maga egyáltalán rosszul fogta föl a helyzetet, kedves Braunná. — Én pedig azt mondom, hogy igenis jól látok. Ez a Krausheim egyszerűen lehetetlen. Ha azt hiszi, hogy csak egy szóval is udvarol a maga igen tisztelt feleségének, akkor nagyon téved. Ez az ingyenélő, ahelyett, hogy, elcsavarná annak a hídnak a fejét, mogorva, zsörtölődő, valóságos erényhős, így nem egyeztünk, kedves grófom. Az én leányom tisztességes leány s nem való arra, hogy fiatal dra ■gonyos-hadnagyok kifosszák a fiatalságából, a jó hírnevéből, azután a faképnél hagyják. — No, no, — csillapította a felbuzdult hölgyet a gróf. — Azt hiszem, sem magának, sem Francainak semmi oka arra, hogy az én tisztességemben s a tisztességes szándékaimban kételkedjenek. — A maga tisztességes szándékai, — kaczagott misis Brown vagy ha jobban tetszik, Braunné asszony, — ugyan sokra mentünk volna vele, ha én nem veszem a kezembe a dolgot. Maga — igen tisztelt gróf úr — egy pillanatig sem gondolt arra, hogy... — Eh,— vágott közbe idegesen Seelenbach, — ezt a mesét ismerem, éppen elégszer hallottam. Maga éppen olyan jól tudja, mint én, hogy nem tehettem másként. Rajtam nem múlt. Én lettem volna postás, vasutas, lemondtam volna a milliomos örökségről, de ez éppen magának nem tetszett, kedves Braunné. A maga Franczija — így mondta — nem arra való, hogy egy tintanyaló mellett nyomorogjon. ■— Nem is arra való. No bizony, kaphatott volna különb legényt magánál, aki mellett nem