Magyarország, 1908. február (15. évfolyam, 28-53. szám)
1908-02-02 / 29. szám
Kft ......... érdekeit sérti. A cétég tehát a maga valódiságában úgy áll, hogy Ausztria és Magyarország együttesen nem is képesek érdekeiket kifelé megoltalmazni, hanem vagy az egyiknek, vagya másiknak érdekeit föl kell áldozni. A „jól értelmezett saját érdekek“ tehát Magyarország részéről föltétlenül a gazdasági szétválást, mint parancsoló politikai és gazdasági követelményt juttatják érvényre, és aligha hiszszük, hogy ezt osztrák részről akár szépszerével, akár furfanggal, akár erőszakkal meg lehessen akadályozni. Utal a külügyminiszter arra is, hogy a keleti kapuk előtt állunk, ami arra utal bennünket, hogy gondot fordítsunk a Balkán-államokkal való gazdasági és forgalmi viszonyaink kifejtésére. Hát bocsánatot kérünk, a keleti kapuk előtt mi, Magyarország állunk, és nem Ausztria. Ennélfogva a Balkánnal való élénk gazdasági összeköttetésre elsősorban mi vagyunk hivatva. Igaz, hogy ezt az összeköttetést Ausztria a maga versenyével paralizálhatja, de ebből megint csak az következik, hogy érdekeink itt is nemcsak hogy nem közösek, de határozottan ellentétesek. Semmi kifogásunk nem lehet az ellen, hogy egy ilyen egészséges, szabad verseny útján küzdjünk meg a balkáni gazdasági összeköttetésért, de azt már sehogysem akczeptálhatjuk, hogy ottani gazdasági érdekeink éppen az Ausztriával való gazdasági együttélés révén nyomassanak el és menjenek veszendőbe. Mindezeknél azonban fontosabbak — és veszedelmesebbek — a külügyminiszternek azok a fejtegetései, melyek a külföldi szerződések megkötésére, aláírására vonatkoznak. Szerinte a nemzetközi kereskedelem — politikai megegyezések megkötésében a két kormányt illeti ugyan az oroszlánrész, de a külfölddel való érintkezést ezentúl is a külügyminiszter egyesíti a kezében „a közösség megóvása érdekében.“ Mit jelentsenek ezek a szavak ? Mit akart ezzel Aehrenthal úr mondani ? Miféle közösséget akar itt megóvni a külügyminiszter , a külképviseletit-e, vagy a gazdaságit? Talán csak nem akarja ezzel azt mondani, hogy a külügyminiszter, ha például Magyarország, mint különálló gazdasági egyéniség, tehát Ausztria nélkül szerződést akar kötni valamely külföldi állammal, akkor a külügyminiszter egyszerűen megtagadhatja a közreműködést és így meghiúsíthatja a külön szerződéskötést ? Hozzuk ezt a dolgot tisztába. Az 1867-ik évi törvény a külkereskedelmi szerződések megkötését a külügyminiszter hatáskörébe utalja. De viszont ugyancsak az 1867-iki törvény teljes mértékben föntartja Magyarország gazdasági önállóságát, tehát azt is, hogy a külállamokkal kereskedelmi szerződést köthessen. Mi következik ebből ? Az, hogy ilyen esetekben a közös külügyminiszter, mint Magyarország hivatalos közege, mint magyar külügyminiszter szerepel. A törvény szerint tehát csak a képviselet közös, de nem közös az az ügy, melyet képvisel. A külügyminiszter tehát ha hivatalában meg akar maradni, meg nem tagadhatja közreműködését az ilyen szerződés megkötésében. Aehrenthal külügyminiszter úr itt homályosan fejezte ki magát, ezért magyarázattal, fölvilágosítással tartozik a magyar delegácziónak. ..te kedves, barátoddal, a Tóni barátoddal .voltál 'Ott. ; Ur: Azzal és biztosíthatlak róla, hogy nála szabadelvűbb emberrel nem is lehettem volna. Asszony: [Már az igaz. ; 1 . : Ur: És ha már itt tartunk, mindjárt ,fel is mondom, amit el akartam mondani. Asszony:Csak mondd, édesem, csupa fül vagyok. ' Ur: Azt akartam csak mondani, hogy mára ideig érkezett hozzánk... Asszony: Mára? Hát elment az eszed? Ma vasárnap van. A lánynak kimenője van, az üzletek zárva vannak, ma munkaszünet van. És mára vendéget csőditesz a nyakamra. Én különben nem bánom. Ha jön lesz, ha hoz, esz, — mert én nekem ugyan "egy falat ételem "sincs a háznál. 1 1 I -r •• iii. !• i III . Ur: De hisz nem Tóni ígérkezett... • Asszony: Nem Tóni? Hát igazán meg vagy őrülve? Idegen embereket uszítasz reám, vasárnap este! ! Ur: Dehogy is uszítok1. Balázs Jánosék, a Jancsi, meg a felesége Ígérkeztek ide ma estére azzal, hogy azután együtt menjünk vacsorázni valahová. Asszony (fölfortyanva): És ezt most mondod, fél hétkor? Amikor egy szál ruha sincs rajtam? Hisz azok minden pillanatban betoppanhatnak s azután persze megint én leszek az egész világon a leglustább asszony, a soha föl nem öltözött, soha el nem készülő, a----Ur: De, édes fiam, hisz én egy órával ezelőtt már figyelmeztetni akartalak.... Asszony (igen szigorúan): Engem? Hát ez igazán nem rossz. Egész délután egy szót sem szól, úgy, hogy majd megőrülök az unalomtól, úgy, hogy kénytelen vagyok könyvet venni a kezembe, azután még neki áll följebb. Én pedig nem megyek. Most már nem megyek. Különben is, olyan vagyok mindig, mint egy csutak. Ha azt hiszed, öröm úgy járni a nyilvánosság előtt, mint egy csutak, nagyon tévedsz. Én ezennel influenzás vagyok és pont. Ur: De kérlek, nyolcz óráig bátran elkészültetsz. Asszony: Ó, egészen bátran. Nem kell beleőrülnöm a válogatásba. Fölhúzom a ruhámat. A frakkomat, mondhatnám, mert én olyan vagyok, mint akármelyik férfi. Egyetlenegy frakkom van, a selyem ruha. Abba megyek páholyba, abba megyek vacsorára, bálba, keresztelőre, temetésre, abba megyek este, reggel, délben, délután, s az is olyan, hogy abba igazán akár az emeletről is beleugorhatok. Olyan öreg, hogy csaknem magától jön már reám. Ur: No, látod. Asszony: Persze, hogy látom. Éppen azért, mert látom, nem megyek. Kitört rajtam az influenza és pont. Ha hatvanezer ember lehet influenzás Budapesten, az lehetek én is. Eddig van. Egyszerűen nem megyek. Ezért ugyan kár volt letennem a könyvet a kezemből. Majd, hogy én olyan legyek Irma mellett, mint egy elhasznált tollseprű. Eszem ágában sincsen. Ur: • De itthon úgy sincs vacsoránk. Majd elmegyünk valami egyszerűbb helyre. Asszony: Hogyne. Valami lebujba, vasárnap este, amikor a tisztességes helyekre is alig lehet járni. Valami bumsztika MAtrYAKUKSZ.AU Budapest/'luus. VhMrhapAfeKniSrz ' Budapest, február L. A képviselői ház hétfőn délelőtt 10 órakor ülést tart, amelyen a második osztályú kereseti adó reformjáról szóló törvényjavaslatot és a tárgyalásra kész mentelmi ügyeket tárgyalják. Még egyszer a horvát igy. Irta : idősb Bánó József. Budapest, febru. Egy félszázados politikai hiba, pitikai ügyetitelség, politikai bűn, vagy nevez k r— ha úgy tetszik — politikai nagylelkűségeimi most keserű gyümölcseit Horvátországn. A testvéri nemes gondolkodás, a reális felebaráti szeretet, jóakarat, mely Magyország részéről nyilvánult Horvátországgal -emben: mind, mind kárba veszett. Horvátszág összes népsége, úri, polgári, szegény, gány,műveit, nem műveit ma eddig még sohaent tapasztalt gyűlölettel viseltetik a nagyság és a magyar állam ellen. A horvát nép félszázad óta minduntal uj jogokat kiván és az mindenkor megadott néki. ) Ez tette elbizakodottá, vakká, henczegé, azt hiszi, csak kezét kell kinyújtania, ha manna. !'- i’ Ma már nem kér, nem kíván, nem istízkedik, ma már követel. . . Nézzük mik azon kívánságok, melyek a horvátok a magyar országgyűlésen elért adó nélküli eredmények után és Magyarországltal nekik eddig oly bőkezűen adományát jogokon és előnyökön felül, még mást kell marokkal követelnek. .. Jogs’kodtam híven összeállítani, s íme, kom. I. Rakodczay volt bán 1907. decz. 28 is Horvát junionisták gyűlésén elmondott programiban következőket sorolja fel: 1. Addigi, a mig az a kérdés el nem dől, ha a magyar királyi állami vasutak hivatalnokai kormány orgánumaidé? s hogy az 57. §. rájók is vitkozik-e? addig Horvátország területén minde államvasuti hivatalnok a közönséggel és hóságokkal a horvát nyelvet fogja bíznáni. Tehát ez világos törvénysértés, mert ellenkezz eddigi gyakorlattal és az éppen most hozott ténynyel. 2. Horvát ifjak számára Horvátországban öt iskola létesíttetik, virenti alkalmazottak részét 3. Budapesti tanfolyamon az alapítványok enát 12-ről 80-ra emelik. 4. Xiloiaásokat csak horvát névvel fogják íeni Nyomtatványok és hirdetések szintén csak Its. nyelven jelennek meg. v. 5. A magyar földmivelési minisztériumban élön horvát osztály állíttatik. 6. Pénzügyminisztériumban a horvát osztály U 1: De édesem, hiszen őszintén szólva, uj ruhád igazán szép. Asszony: Uj ruhám! Az uj ruhám, ki nem ég a szemed. Talán a kalapom meg a fehér keztyüm is piszkos. És rég semmi értelme sincs, hogy kidobjak csomó pénzt a benzinre, legalább hat krajczárnyi kell egy tisztításra. Ur: No az a harmincz krajczár igaz, izgasson. Megadom. Asszony: Süsd meg a harmincz krajcárodat. Én nem megyek, öt forintért sem megyek. Hisz az szégyen, abban a ruhában csaplatni végig az életemet. Ur: De azért ma mégsem fújhatok el neked egy új ruhát. Asszony: Nem fújsz te sem ma, sem holnap, sem soha. Azzal is Úgy vagy, mint a cabaret-vel. Nem való úriasszonynak. Ur: No, ne bolondozz, Piza. Eredj, öltözz föl. Asszony: Azt hiszed, azért, mert rém kiabálok, már engedtem. Nagyon tévedsz Én influenzás vagyok, tehát nem megyek. Nekem vesszőfutás abban a ruhában mennem a Pannóniába, amikor már vagy tízszer mindig abban a ruhában voltam. Hisz már a pinczérek is tegezednek a ruhámmal, olyan régen, isűrik. Máshová pedig, mint a Pannóniába, elvi nem megyek. Tehát influenzás vagyok. Ur: És ha Balázsék jönnek? Asszony: Én az ágyban fogok ívküdni, lesz különben is a legokosabb, legalább ő kell semmilyen ruhában szégyenkedjem. Ur: Hát tudod mit. Most az egyszer töltözz fel a régi ruhádba és én ezennel i rém, hogy kapsz egy új ruhát