Magyarország, 1908. február (15. évfolyam, 28-53. szám)

1908-02-02 / 29. szám

Kf­t ......... érdekeit sérti. A cétég tehát a maga valódiságában úgy áll, hogy Ausztria és Magyarország együttesen nem is képesek érdekeiket kifelé megol­talmazni, hanem vagy az egyiknek, vagy­­a másiknak érdekeit föl kell ál­dozni. A „jól értelmezett saját ér­dekek“ tehát Magyarország részéről föl­tétlenül a gazdasági szétválást, mint parancsoló politikai és gazdasági kö­vetelményt juttatják érvényre, és aligha hiszszük, hogy ezt osztrák részről akár szépszerével, akár furfanggal, akár erőszakkal meg lehessen akadályozni. Utal a külügyminiszter arra is, hogy a keleti kapuk előtt állunk, ami arra utal bennünket, hogy gondot for­dítsunk a Balkán-államokkal való gazda­sági és forgalmi viszonyaink kifejtésére. Hát bocsánatot kérünk, a keleti kapuk előtt mi, Magyarország állunk, és nem Ausztria. Ennélfogva a Balkánnal való élénk gazdasági összeköttetésre első­sorban mi vagyunk hivatva. Igaz, hogy ezt az összeköttetést Ausztria a maga versenyével paralizálhatja, de ebből megint csak az következik, hogy ér­dekeink itt is nemcsak hogy nem kö­zösek, de határozottan ellentétesek. Semmi kifogásunk nem lehet az ellen, hogy egy ilyen egészséges, szabad ver­seny útján küzdjünk meg a balkáni gazdasági összeköttetésért, de azt már sehogysem akczeptálhatjuk, hogy ottani gazdasági érdekeink éppen az Ausztriá­val való gazdasági együttélés révén nyomassanak el és menjenek veszen­dőbe. Mindezeknél azonban fontosabbak — és veszedelmesebbek — a külügyminisz­ternek azok a fejtegetései, melyek a külföldi szerződések megkötésére, alá­írására vonatkoznak. Szerinte a nem­zetközi kereskedelem — politikai meg­egyezések megkötésében a két kor­mányt illeti ugyan az oroszlánrész, de a külfölddel való érintkezést ezentúl is a külügyminiszter egyesíti a kezében „a közösség megóvása érde­kében.“ Mit jelentsenek ezek a sza­vak ? Mit akart ezzel Aehrenthal úr­­ mondani ? Miféle közösséget akar itt megóvni a külügyminiszter , a külkép­­viseletit-e, vagy a gazdaságit? Talán csak nem akarja ezzel azt mondani, hogy a külügyminiszter, ha például Magyarország, mint különálló gazdasági egyéniség, tehát Ausztria nélkül szerző­dést akar kötni valamely külföldi ál­lammal, akkor a külügyminiszter egy­szerűen megtagadhatja a közreműkö­dést és így meghiúsíthatja a külön szerződéskötést ? Hozzuk ezt a dolgot tisztába. Az 1867-ik évi törvény a külkereskedelmi szerződések megkötését a külügyminisz­ter hatáskörébe utalja. De viszont ugyancsak az 1867-iki törvény teljes mértékben föntartja Magyarország gaz­dasági önállóságát, tehát azt is, hogy a külállamokkal kereskedelmi szerződést köthessen. Mi következik ebből ?­­ Az, hogy ilyen esetekben a közös kül­ügyminiszter, mint Magyarország hiva­talos közege, mint magyar külügymi­niszter szerepel. A törvény szerint tehát csak a képviselet közös, de nem közös az az ü­g­y, melyet képvisel. A külügyminiszter tehát ha hivatalában meg akar maradni, meg nem tagadhatja közreműködését az ilyen szerződés megkötésében. Aehrenthal külügyminiszter úr itt ho­mályosan fejezte ki magát, ezért ma­gyarázattal, fölvilágosítással tartozik a magyar delegácziónak. ..te kedv­es, barátoddal, a Tóni barátoddal .vol­tál 'Ott. ; Ur: Azzal és biztosíthatlak­ róla, hogy nála szabadelvűbb emberrel nem is lehettem volna. Asszony: [Már az igaz. ;­­ 1 . : Ur: És ha már itt tartunk­, mindjárt ,fel is mondom, amit el akartam mondani. Asszony:­­Csak mondd, édesem, csupa fül vagyok. ' Ur: Azt akartam csak mondani, hogy mára ideig érkezett hozzánk... Asszony: Mára? Hát elment az eszed? Ma vasárnap van. A lánynak kimenője van, az üz­letek zárva vannak, ma munkaszünet van. És mára vendéget csőditesz a nyakamra. Én kü­lönben nem bánom. Ha jön lesz, ha hoz, esz, — mert én nekem ugyan "egy falat ételem "sincs a háznál. 1 1 I -r •• iii. !• i III . Ur: De hisz nem Tóni ígérkezett... • Asszony: Nem­ Tóni? Hát igazán meg vagy őrülve? Idegen embereket uszítasz reám, va­sárnap este! ! Ur: Dehogy is uszítok1. Balá­zs Jánosék, a Jancsi, meg a felesége Ígérkeztek ide ma es­tére azzal, hogy azután együtt menjünk vacso­rázni valahová. Asszony (fölfortyanva): És ezt most mondod, fél hétkor? Amikor egy­ szál ruha sincs rajtam? Hisz azok minden pillanatban be­toppanhatnak s azután persze megint én le­szek az egész világon a leglustább asszony, a soha föl nem öltözött, soha el nem készülő, a----­Ur: De, édes fiam, hisz én egy órával ez­előtt már figyelmeztetni akartalak.... Asszony (igen szigorúan): Engem? Hát ez igazán nem rossz. Egész délután egy szót sem szól, úgy, hogy majd megőrülök az unalomtól, úgy, hogy kénytelen vagyok köny­vet venni a kezembe, azután még neki áll föl­jebb. Én pedig nem megyek. Most már nem megyek. Különben is, olyan vagyok mindig, mint egy csutak. Ha azt hiszed, öröm úgy járni a nyilvánosság előtt, mint egy csutak, nagyon tévedsz. Én ezennel influenzás vagyok és pont. Ur: De kérlek, nyolcz óráig bátran elkészü­­ltetsz. Asszony: Ó, egészen bátran. Nem kell beleőrülnöm a válogatásba. Fölhúzom a ruhá­mat. A frakkomat, mondhatnám, mert én olyan vagyok, min­­t akármelyik férfi. Egyetlenegy frakkom van, a selyem ruha. Abba megyek páholyba, abba megyek vacsorára, bálba, ke­resztelőre, temetésre, abba megyek este, reg­gel, délben, délután, s az is olyan, hogy abba igazán akár az emeletről is beleugorhatok. Olyan öreg, hogy csaknem magától jön már reám. Ur: No, látod.­­ Asszony: Persze, hogy látom. Éppen azért, mert látom, nem megyek. Kitört rajtam az in­fluenza és pont. Ha hatvanezer ember lehet influenzás Budapesten, az lehetek én is. Eddig van. Egyszerűen nem megyek. Ezért ugyan kár­ volt letennem a könyvet a kezemből. Majd, hogy én olyan legyek Irma mellett, mint egy elhasznált­ tollseprű. Eszem ágában sincsen. U­r: • De itthon úgy sincs vacsoránk. Majd elmegyünk valami egyszerűbb helyre. Asszony: Hogyne. Valami lebujba, vasárnap este, amikor a tisztességes h­elyekre is alig lehet járni. Valami bumsztika MAtrYAKUKSZ.AU Budapest/'luus. VhMrhapAfeKniSr­z ' Budapest, február L. A képviselői ház hétfőn délelőtt 10 óra­kor ülést tart, amelyen a második osztályú kereseti adó reformjáról szóló törvényjavas­latot és a tárgyalásra kész mentelmi ügyeket tárgyalják. Még egyszer a horvát igy. Irta : idősb Bánó József. Budapest, febru­­. Egy félszázados politikai hiba, pitikai ügyetitelség, politikai bűn, vagy nevez k r— ha úgy tetszik — politikai nagylelkűségeimi most keserű gyümölcseit Horvátországn. A testvéri nemes gondolkodás, a r­eális felebaráti szeretet, jóakarat, mely Magyor­­szág részéről nyilvánult Horvátországgal -em­­ben: mind, mind kárba veszett. Horvátszág összes népsége, úri, polgári, szegény, gány,­­műveit, nem műveit ma eddig még sohaent tapasztalt gyűlölettel viseltetik a nagyság és a magyar állam ellen. A horvát nép félszázad óta minduntal uj jogokat kiván és az mindenkor megadott néki. ) Ez tette elbizakodottá, vakká, henczegé, azt hiszi, csak kezét kell kinyújtania, h­a manna. !'- i’ Ma már nem kér, nem kíván, nem is­tíz­­kedik, ma már követel. . . Nézzük mik azon kívánságok, melyek­ a horvátok a magyar országgyűlésen elért adó nélküli eredmények után és Magyarországl­­tal nekik eddig oly bőkezűen adományát jogokon és előnyökön felül, még mást kell marokkal követelnek. .. Jogs’kodtam híven összeállítani, s íme, kom. I. Rakodczay volt bán 1907. decz. 28 is Horvát junionisták gyűlésén elmondott programi­­ban következőket sorolja fel: 1. Addigi, a mig az a kérdés el nem­ dől, ha a magyar királyi állami vasutak hivatalnokai kor­­mány orgánumaidé? s hogy az 57. §. rá­jók is vit­­kozik-e? addig Horvátország területén minde ál­­lamvasuti hivatalnok a közönséggel és hó­­ságo­kkal a horvát nyelvet fogja bíz­ná­­­n­i. Tehát ez világos törvény­sértés, mert ellenkezz eddigi gyakorlattal és az éppen most hozott tény­­nyel. 2. Horvát ifjak­ számára Horvátországban öt iskola létesíttetik, virenti alkalmazottak részét 3. Budapesti tanfolyamon az alapítványok enát 12-ről 80-ra emelik. 4. Xiloiaásokat csak horvát névvel fogják íeni Nyomtatványok és hirdetések szintén csak Its. nyelven jelennek meg. v. 5. A magyar földmivelési minisztériumban é­lön horvát osztály állíttatik. 6. Pénzügyminisztériumban a horvát osztály U 1: De édesem, hiszen őszintén szólva, uj ruhád igazán szép. Asszony: Uj ruhám! Az uj ruhám, ki nem ég a szemed. Talán a kalapom meg a fehér keztyüm is piszkos. És rég semmi értelme sincs, hogy kidobjak csomó pénzt a benzinre,­­ legalább hat krajczárnyi kell egy tisztításra. Ur: No az a harmincz krajczár igaz, izgasson. Megadom. Asszony: Süsd meg a harmincz krajcá­rodat. Én nem megyek, öt forintért sem me­gyek. Hisz az szégyen, abban a ruhában csap­­latni végig az életemet. Ur: De azért ma mégsem fújhatok el ne­ked egy új ruhát. Asszony: Nem fújsz te sem ma, sem hol­nap, sem soha. Azzal is Úgy vagy, mint a cabaret-vel. Nem való úriasszonynak. Ur: No, ne bolondozz, Piza. Eredj, öl­tözz föl. Asszony: Azt hiszed, azért, mert rém kia­bálok, már engedtem. Nagyon tévedsz Én in­fluenzás vagyok, tehát nem megyek. Nekem vesszőfutás abban a ruhában mennem a Pan­nóniába, amikor már vagy tízszer mindig­ ab­ban a ruhában voltam. Hisz már a pinczérek is tegezednek a ruhámmal,­ olyan régen, isű­rik. Máshová pedig, mint a Pannóniába, elvi nem megyek. Tehát influenzás vagyok. Ur: És ha Balázsék jönnek? Asszony: Én az ágyban fogok ívküdni, lesz különben is a legokosabb, legalább ő kell semmilyen ruhában szégyenkedjem. Ur: Hát tudod mit. Most az egyszer t­öltözz fel a régi ruhádba és én ezennel i rém, hogy kapsz egy új ruhát

Next