Magyarország, 1909. május (16. évfolyam, 103-127. szám)

1909-05-01 / 103. szám

e lessünk a kérvényezők, hanem ők odaát. Akkor mi szabhatjuk a föl­­­­tételeket, mi osztogathatjuk az eluta­sításokat, szóval : mi leszünk a keríté­sen belül. Ostoba beszéd tehát az, hogy a füg­getlenségi párt mindent „föláldoz a hatalomért“, és hogy „felkínálkozik“ Bécsbe. Mind­ezeknek éppen az ellen­kezője igaz : a függetlenségi párt éppen­­ olyan rendületlenül ragaszkodik elvei­hez, programmjához, mint pályafutása alatt bármikor. Kell e erre fényesebb bizonyíték, mint a mostani válság? Hi­szen, ha a függetlenségi párt föláldozta volna elveit, ha olyan szolgalelkű­leg hasra vágódott volna a bécsi követelé­sek előtt, mint annak idején a szabad­elvű párt, vagy most a hatvanhetes pártok , akkor most nem is volna vál­ság. És akkor az országot minden ellentállás nélkül fűzné rabszijra a bécsi akarat. Valamivel több logikát kérünk a füg­getlenségi párt támadóitól. Mert egy lélegzetre azzal vádolni a függetlenségi pártot, hogy elveihez való „makacs“ ragaszkodásával válságot okoz, de ugyan­akkor azt imputálni neki, hogy cserben hagyja elveit , valamelyest mégis csak ellenkezik a logikával. Aki elfogulatlanul ítéli meg a függet­lenségi párt politikáját, tisztán láthatja, hogy ez a párt vaskövetkezetességgel és állandósággal tartja szeme előtt a maga nagy czéljait. Ez az állandóság és következetesség az oka annak, hogy a függetlenségi párt sorsa : örökös küzdelem. Milyen könnyű volna neki, mint többségnek, egyszerűen bele­­­ölni a hatalomba, élvezni annak gyö­nyöreit, felhasználni annak előnyeit a maga javára! És ehelyett inkább vá­lasztja a küzdés nehéz, gyötrelmes, verejtékes pályáját. Hogy ugyanakkor ékes koritambusokban szomorú elég­át itt va­lamelyik imádója. Érdekesek a pompeji-i házak. Beosztásuk egy­­től-egyig egyforma. A régi római házaké. Egyik része a nyilvános életnek, a másik teljesen a családnak épült. Ez a szentély. Az első részben állt a Vestibulum, a Cavedrim és a Tablinium. A másik részben állt a Triclinium, — az ebédlő — a Cubicubim s a Listum. A házak legtöbbjén felírások, ajánlások, ékes mondatok álltak. A kapuknál, mozaikból ki­rakva, rendesen olvashatjuk: Salve, vagy A­ve -i üdvözlégy. Az átriumból nyíltak a család használatára szánt szobák. Csodálatos, milyen parányik ezek a szobák. Valószínű­leg­ éppen csak éjjeli nyugalomra használódtak s az idő többi részét a nyitott,­­ remek virágokkal, fákkal díszített udvaron fű­tötték a pompej­­ek. Gyönyörű a gazdagabb há­zakban az Exedra. A mai szalon. Itt fogad­­j­­ák a vendégeket. A cubiculim — hálószoba­­ — mindenki elől el volt zárva. Fürdőszobák,­­ a rabszolgák szobái egészítették ki a gazdag Családok lakóhelyeit. Minden ház gazdag stucco-diszszel, freskók­kal ékeskedett. Sajátságos, mennyire más volt a pomepjiek szeméremérzete, mint a mai em­bereké. A legelegánsabb házakban oly obszódan freskók vannak, hogy azokra záros­ táblákat tettek s a női látogatóknak tilalom terhe alatt nem mutatják meg a vezetők. Vannak azonban bájos, csendéleti képek is. Aztán gyakori mo­tívum a fáklyát tartó géniusz és a Romuluszt és Rémuszt szoptató farkas. Egészen jól felismerhetők a boltok. A hete­dik számú házban meleg italokat árultak. Meg vannak még az edények is. A kapu fölött álarcz és fáklya a szégér. Gondolatokba merülve eljutok a Tempio di A király Budapesten. A jövő heti kihallgatások. Küzdelem az önálló bankért. A függetlenségi párt egysége. — Saját tudósítónktól.— Budapest, áprils 30. A király a jövő héten, kedden Budapestre jön, és a kihallgatások itt fognak megejtetni. A magyar politikai körökben örvendetesen fo­gadták ezt az értesülést, és kedvező jelnek tekintik arra, hogy ő felsége a válságot az alkotmányosság követelményeinek megfele­lően kívánja megoldani. A közös bankisták sajtójukban rendkívül ádáz harczot folytatnak most a függetlenségi párt ellen. Különösen dühöngenek amiatt, hogy a közös bankba nem nyugszik bele a párt, hanem eltökélt szándéka, hogy az önálló bankot 1910. év végére valósággal meg is csinálja, így azután az egész ország közönsége lát­hatja, hogy nem más közönséges rágalmazás­nál és piszkolódásnál, hogy a függetlenségi párt cserbenhagyja elveit, csakhogy a hatal­mat elérhesse. Ellenkezőleg, a függetlenségi párt ellensé­gei nem riadnak vissza semmiféle esz­köztől, csakhogy h­iájába állhassanak a parla­­­­menti többség érvényesülésének. Érdemes most elolvasni a mindenféle színű és hamis lobogó alatt dolgozó közös bankista lapokat. (Valósággal tajtéklanak a dühtől, a­miért a függetlenségi párt el van tökélve a küzdelmet elveiért a törvényhozási és kormányzati téren egyaránt felvenni. Folyik a befeketítési törekvés fent és lent egyaránt. Felfelé azt hirdetik, hogy a párt «megbízhatatlan», folyton újabb és újabb nemz­­­zeti követelésekkel áll elő. Nem lehet velük­­ «kormányozni». Lefelé pedig alattomos.­­ütőn­­ azon dolgoznak, hogy a nemzet bizalma for­duljon el a párttól. Hát igaz, hogy a függetlenségi párt nem oly «megbízható», mint a közös bankisták, akik felfelé sohase kellemetlenkednek, nem állnak elő új és új nemzeti követelésekkel, hanem az udvari akarat előtt feltétlenül térdet és fejet hajtanak. A függetlenségi párt sohase akar ilyen «megbízható» lenni, ő a nemzet jogos kö­­veteléseitől el nem áll. Mint most is el nem áll a banktól, amelyet meggyőződésé­nek egész erejével követel, és azután el nem áll 1917-re az önálló vámterülettől, amelyet hasonló konoksággal és megátalkodottsággal fog keresztülvinni. De ez a különbség az eddigi csüggeteg, le­mondó, ger meztelen és kishitű politika és a függetlenségi politika között. És hiába állják útját a függetlenségi poli­tika érvényesülésének, azt többé feltartóz­tatni nem lehet. Azt értjük, hogy a közfisbandista Irány­­s­zat most élet-halálba vezet folytat azért, hogy eddigi hatalmát és az eddig uralkodó politikai helyzetet fentartsa, de ezért semmi esetre sem fog érni, mert minden törekvése hajótörést szenved a függetlenségi párt elszántságán és szilárd elhatározásán. Jueth Gyula nyilatkozatai, J­a­s­­­h Gyula, a képviselt­ház elnöke teg­nap fent volt a függetlenségi pártkörben és élénk eszmecserét folytatott ott az aktuális kérdésekről. Megkérdezték, hogy mikor megy Bécsbe a királyhoz? — Még semmit se tudok, — felelt® Justh. — Nem kaptam még meghívót, azt se MAGYARORSZÁG Budapest, 1909. szomt­at, május T. --------------------------------------------------------.­ hatalomszomjjal, törtetéssel, felkinálko­­zással vádolják meg, az annak a szo­morú bizonyítéka, hogy nálunk a köz­­szellem, a közfelfogás némely részében milyen borzasztóan elfajult. Venese-hez. Venus temploma ez. A szépség, a szerelem istenasszonyának­ temploma. A Sanctuarium felett ma is megvan a régi nap­óra. Ki tudja, hány szerelmes pompeji iat, lányt látott ez az óra. Hánynak mutatta a re­ménykedő boldogság, az elkeseredett kétség pillanatait? A Venus templomával szemben áll a Basi­lica. Teljes épségben megvannak még a már­ványszékek, amelyekben a birák ültek. A Ba­­silicából a Forum­ra vezet az út. Három dia­­dalivszerű­ kapuja van s óriási udvarán —­­féle börze is volt — a kereskedők találkoztak. Nyil­vános játékokra is használták. Talán legépebben maradt a Ternyin di Mer­cure. Közepén az oltár teljesen megvan még. Fű­ nő a kövek közt. A pompeji kalmárok nem alkusznak, nem veszekegznek többé v­e­lő- c.at­­polcában. Fuit! Valósággal magasztos a fois termek,­­Jupi­ternek emelt templom, s érdekes a mellette emelkedő Vesta-templom is. Legszebb része volt ez a Fórumá­nak. Huszonhét Tabernae ad genta­ri­a­e is volt benne. A kitört bankház, pénzváltó. Itt egyre nyüzsgött a nép, mert pénz ő felsége minden időben uralkodott a világon,­­ a nevViis rerum nélkül, valószinűleg Pompájában is csak ugatott a kutya.. A haitit városnak Kossuth-utczája úgy lát­szik a Stajda del Abboudanya volt. A Vicolo dei dodici Dei — boldog rómaiak, hogy any­­nyi istenük volt, tuc­atszámra invokálhat­ák őket — áll a nagy, pompás ház, Abundantia­­istenségnek a szobrával. Az üzletet nagy becsben tarthatták a pom­­péjiek. Erre mutat Sirico házának fölirata.* Salve Lucru — üdvözlégy nyereség. Ennek a háznak márvány-impluviuma teljesen ép. Itt már, befordulunk a Via del Lupanare-ba. Egy szűk, sikátorszerű zsákutc­a szögletén áll maga a Lupanar. Ide az őr nem bocsátja be a nő­ket. Még ha közelben lát is asszonyokat, int a férfiaknak, várjanak, csak ha már eltűntek a színes, mosolygó napernyők, fátyolok, for­dítja még a kulcsot a závárban és megmu­tatja az örömök tanyáját. Tűzeső pusztította el az alacsony, szűk szobákat, mint valamikor Sodonyát. A hálóházak üresek. Mindegyikében egy kőből való ágy. Hajdan álatbőröket, s­e­­lyem vánkosokat, pehelytakarót helyeztek rá. Kiégette fekete átriumában csúf freskók, s a­­fal vakolatában még látszik a belenyomkodott pénzdarabok negativja. Azoké a pénzdara­boké, amelyekről Juvénal énekelt... Hol, merre rothadt össze az illatos narciuszszal, pézsmával t­ekent patyolatteste a pompéji mé­reteidnek — ki tudna­­arra felelni. Hol van­nak azoknak az ifjaknak a csontjai, amelyek­ből csókjaik kiégették a velőt. Por, por és iramu. D■ststöma verba lehet itt venni a ha­m­­a­t. Mert hiszen mindent elborított az a rettenetesen szürke, táró, tüzes gyehenna-sír ebben a halott­ városban. A Via ,di Augusten figyelemreméltó a Casa dell’ Orso. Nevét attól a mozaikmunkától kapta, amely egy lándzsával átdöfött medvét ábrázol. Közel ehhez a házhoz áll a for­no publico. Pékműhely, sütőbáz. Ebben a pék­­műhelyben hetvennél több, teljesen épségben maradt kenyeret találtak- Szépen kirakta őket éppen a márványtáblára a pék, mikor jött a katasztrófa — és nem jött többé vásárló. Eze­ket a kenyereket a nápolyi nemzeti múzeumban őrzik. Magam is láttam őket. Lapos, borrás sütemények. Tetejükön czifrá ással. Színük hasonlít valamelyest a prófuptéhoz. Ugyan­csak a nápolyi múzeumban őrzik a Pompejiban kiásott, olajat, gyümölcsöket. Fügét, körtét.

Next