Magyarország, 1909. május (16. évfolyam, 103-127. szám)
1909-05-01 / 103. szám
e lessünk a kérvényezők, hanem ők odaát. Akkor mi szabhatjuk a föltételeket, mi osztogathatjuk az elutasításokat, szóval : mi leszünk a kerítésen belül. Ostoba beszéd tehát az, hogy a függetlenségi párt mindent „föláldoz a hatalomért“, és hogy „felkínálkozik“ Bécsbe. Mindezeknek éppen az ellenkezője igaz : a függetlenségi párt éppen olyan rendületlenül ragaszkodik elveihez, programmjához, mint pályafutása alatt bármikor. Kell e erre fényesebb bizonyíték, mint a mostani válság? Hiszen, ha a függetlenségi párt föláldozta volna elveit, ha olyan szolgalelkűleg hasra vágódott volna a bécsi követelések előtt, mint annak idején a szabadelvű párt, vagy most a hatvanhetes pártok , akkor most nem is volna válság. És akkor az országot minden ellentállás nélkül fűzné rabszijra a bécsi akarat. Valamivel több logikát kérünk a függetlenségi párt támadóitól. Mert egy lélegzetre azzal vádolni a függetlenségi pártot, hogy elveihez való „makacs“ ragaszkodásával válságot okoz, de ugyanakkor azt imputálni neki, hogy cserben hagyja elveit , valamelyest mégis csak ellenkezik a logikával. Aki elfogulatlanul ítéli meg a függetlenségi párt politikáját, tisztán láthatja, hogy ez a párt vaskövetkezetességgel és állandósággal tartja szeme előtt a maga nagy czéljait. Ez az állandóság és következetesség az oka annak, hogy a függetlenségi párt sorsa : örökös küzdelem. Milyen könnyű volna neki, mint többségnek, egyszerűen beleölni a hatalomba, élvezni annak gyönyöreit, felhasználni annak előnyeit a maga javára! És ehelyett inkább választja a küzdés nehéz, gyötrelmes, verejtékes pályáját. Hogy ugyanakkor ékes koritambusokban szomorú elégát itt valamelyik imádója. Érdekesek a pompeji-i házak. Beosztásuk egytől-egyig egyforma. A régi római házaké. Egyik része a nyilvános életnek, a másik teljesen a családnak épült. Ez a szentély. Az első részben állt a Vestibulum, a Cavedrim és a Tablinium. A másik részben állt a Triclinium, — az ebédlő — a Cubicubim s a Listum. A házak legtöbbjén felírások, ajánlások, ékes mondatok álltak. A kapuknál, mozaikból kirakva, rendesen olvashatjuk: Salve, vagy Ave -i üdvözlégy. Az átriumból nyíltak a család használatára szánt szobák. Csodálatos, milyen parányik ezek a szobák. Valószínűleg éppen csak éjjeli nyugalomra használódtak s az idő többi részét a nyitott, remek virágokkal, fákkal díszített udvaron fűtötték a pompejek. Gyönyörű a gazdagabb házakban az Exedra. A mai szalon. Itt fogadják a vendégeket. A cubiculim — hálószoba — mindenki elől el volt zárva. Fürdőszobák, a rabszolgák szobái egészítették ki a gazdag Családok lakóhelyeit. Minden ház gazdag stucco-diszszel, freskókkal ékeskedett. Sajátságos, mennyire más volt a pomepjiek szeméremérzete, mint a mai embereké. A legelegánsabb házakban oly obszódan freskók vannak, hogy azokra záros táblákat tettek s a női látogatóknak tilalom terhe alatt nem mutatják meg a vezetők. Vannak azonban bájos, csendéleti képek is. Aztán gyakori motívum a fáklyát tartó géniusz és a Romuluszt és Rémuszt szoptató farkas. Egészen jól felismerhetők a boltok. A hetedik számú házban meleg italokat árultak. Meg vannak még az edények is. A kapu fölött álarcz és fáklya a szégér. Gondolatokba merülve eljutok a Tempio di A király Budapesten. A jövő heti kihallgatások. Küzdelem az önálló bankért. A függetlenségi párt egysége. — Saját tudósítónktól.— Budapest, áprils 30. A király a jövő héten, kedden Budapestre jön, és a kihallgatások itt fognak megejtetni. A magyar politikai körökben örvendetesen fogadták ezt az értesülést, és kedvező jelnek tekintik arra, hogy ő felsége a válságot az alkotmányosság követelményeinek megfelelően kívánja megoldani. A közös bankisták sajtójukban rendkívül ádáz harczot folytatnak most a függetlenségi párt ellen. Különösen dühöngenek amiatt, hogy a közös bankba nem nyugszik bele a párt, hanem eltökélt szándéka, hogy az önálló bankot 1910. év végére valósággal meg is csinálja, így azután az egész ország közönsége láthatja, hogy nem más közönséges rágalmazásnál és piszkolódásnál, hogy a függetlenségi párt cserbenhagyja elveit, csakhogy a hatalmat elérhesse. Ellenkezőleg, a függetlenségi párt ellenségei nem riadnak vissza semmiféle eszköztől, csakhogy hiájába állhassanak a parlamenti többség érvényesülésének. Érdemes most elolvasni a mindenféle színű és hamis lobogó alatt dolgozó közös bankista lapokat. (Valósággal tajtéklanak a dühtől, amiért a függetlenségi párt el van tökélve a küzdelmet elveiért a törvényhozási és kormányzati téren egyaránt felvenni. Folyik a befeketítési törekvés fent és lent egyaránt. Felfelé azt hirdetik, hogy a párt «megbízhatatlan», folyton újabb és újabb nemzzeti követelésekkel áll elő. Nem lehet velük «kormányozni». Lefelé pedig alattomos.ütőn azon dolgoznak, hogy a nemzet bizalma forduljon el a párttól. Hát igaz, hogy a függetlenségi párt nem oly «megbízható», mint a közös bankisták, akik felfelé sohase kellemetlenkednek, nem állnak elő új és új nemzeti követelésekkel, hanem az udvari akarat előtt feltétlenül térdet és fejet hajtanak. A függetlenségi párt sohase akar ilyen «megbízható» lenni, ő a nemzet jogos követeléseitől el nem áll. Mint most is el nem áll a banktól, amelyet meggyőződésének egész erejével követel, és azután el nem áll 1917-re az önálló vámterülettől, amelyet hasonló konoksággal és megátalkodottsággal fog keresztülvinni. De ez a különbség az eddigi csüggeteg, lemondó, ger meztelen és kishitű politika és a függetlenségi politika között. És hiába állják útját a függetlenségi politika érvényesülésének, azt többé feltartóztatni nem lehet. Azt értjük, hogy a közfisbandista Irányszat most élet-halálba vezet folytat azért, hogy eddigi hatalmát és az eddig uralkodó politikai helyzetet fentartsa, de ezért semmi esetre sem fog érni, mert minden törekvése hajótörést szenved a függetlenségi párt elszántságán és szilárd elhatározásán. Jueth Gyula nyilatkozatai, Jash Gyula, a képviseltház elnöke tegnap fent volt a függetlenségi pártkörben és élénk eszmecserét folytatott ott az aktuális kérdésekről. Megkérdezték, hogy mikor megy Bécsbe a királyhoz? — Még semmit se tudok, — felelt® Justh. — Nem kaptam még meghívót, azt se MAGYARORSZÁG Budapest, 1909. szomtat, május T. --------------------------------------------------------. hatalomszomjjal, törtetéssel, felkinálkozással vádolják meg, az annak a szomorú bizonyítéka, hogy nálunk a közszellem, a közfelfogás némely részében milyen borzasztóan elfajult. Venese-hez. Venus temploma ez. A szépség, a szerelem istenasszonyának temploma. A Sanctuarium felett ma is megvan a régi napóra. Ki tudja, hány szerelmes pompeji iat, lányt látott ez az óra. Hánynak mutatta a reménykedő boldogság, az elkeseredett kétség pillanatait? A Venus templomával szemben áll a Basilica. Teljes épségben megvannak még a márványszékek, amelyekben a birák ültek. A Basilicából a Forumra vezet az út. Három diadalivszerű kapuja van s óriási udvarán —féle börze is volt — a kereskedők találkoztak. Nyilvános játékokra is használták. Talán legépebben maradt a Ternyin di Mercure. Közepén az oltár teljesen megvan még. Fű nő a kövek közt. A pompeji kalmárok nem alkusznak, nem veszekegznek többé velő- c.atpolcában. Fuit! Valósággal magasztos a fois termek,Jupiternek emelt templom, s érdekes a mellette emelkedő Vesta-templom is. Legszebb része volt ez a Fórumának. Huszonhét Tabernae ad gentariae is volt benne. A kitört bankház, pénzváltó. Itt egyre nyüzsgött a nép, mert pénz ő felsége minden időben uralkodott a világon, a nevViis rerum nélkül, valószinűleg Pompájában is csak ugatott a kutya.. A haitit városnak Kossuth-utczája úgy látszik a Stajda del Abboudanya volt. A Vicolo dei dodici Dei — boldog rómaiak, hogy anynyi istenük volt, tucatszámra invokálhaták őket — áll a nagy, pompás ház, Abundantiaistenségnek a szobrával. Az üzletet nagy becsben tarthatták a pompéjiek. Erre mutat Sirico házának fölirata.* Salve Lucru — üdvözlégy nyereség. Ennek a háznak márvány-impluviuma teljesen ép. Itt már, befordulunk a Via del Lupanare-ba. Egy szűk, sikátorszerű zsákutca szögletén áll maga a Lupanar. Ide az őr nem bocsátja be a nőket. Még ha közelben lát is asszonyokat, int a férfiaknak, várjanak, csak ha már eltűntek a színes, mosolygó napernyők, fátyolok, fordítja még a kulcsot a závárban és megmutatja az örömök tanyáját. Tűzeső pusztította el az alacsony, szűk szobákat, mint valamikor Sodonyát. A hálóházak üresek. Mindegyikében egy kőből való ágy. Hajdan álatbőröket, selyem vánkosokat, pehelytakarót helyeztek rá. Kiégette fekete átriumában csúf freskók, s afal vakolatában még látszik a belenyomkodott pénzdarabok negativja. Azoké a pénzdaraboké, amelyekről Juvénal énekelt... Hol, merre rothadt össze az illatos narciuszszal, pézsmával tekent patyolatteste a pompéji méreteidnek — ki tudnaarra felelni. Hol vannak azoknak az ifjaknak a csontjai, amelyekből csókjaik kiégették a velőt. Por, por és iramu. D■ststöma verba lehet itt venni a hamat. Mert hiszen mindent elborított az a rettenetesen szürke, táró, tüzes gyehenna-sír ebben a halott városban. A Via ,di Augusten figyelemreméltó a Casa dell’ Orso. Nevét attól a mozaikmunkától kapta, amely egy lándzsával átdöfött medvét ábrázol. Közel ehhez a házhoz áll a forno publico. Pékműhely, sütőbáz. Ebben a pékműhelyben hetvennél több, teljesen épségben maradt kenyeret találtak- Szépen kirakta őket éppen a márványtáblára a pék, mikor jött a katasztrófa — és nem jött többé vásárló. Ezeket a kenyereket a nápolyi nemzeti múzeumban őrzik. Magam is láttam őket. Lapos, borrás sütemények. Tetejükön czifrá ással. Színük hasonlít valamelyest a prófuptéhoz. Ugyancsak a nápolyi múzeumban őrzik a Pompejiban kiásott, olajat, gyümölcsöket. Fügét, körtét.