Magyarország, 1909. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1909-06-01 / 128. szám

"Budapest, 1909. kedd, június 1. .MAGYARORSZÁG A «Lloyd» ugyan azt írja, hogy ezt Holló beszélte el a függetlenségi pártkörben, de az nem tesz semmit, hogy belőle egy szó sem igaz. így dolgozik a közös bankista sajtó, bizonyára teljesen érdektelenül és önzetlenül, a közös bank szent jogainak sértetlensége érdekében ! Önzőket, strébereket és hatalom után kapaszkodókat csak azok táborában lehet találni, akik a nemzet jogaiért szállnak síkra. Egyébként a politikai életben az ünnepek alatt szélcsend volt. Wekerle birtokára utazott, a képviselők a vidéken tartózkodtak. Most népesülnek meg újólag a klubokés várják a válság döntésére legfontosabb mozzanatot, Kossuth Ferencz kihallgatását a király által. /'■' A Presse „szenzácziója.“ Előbb méltattuk a «Presse» pünkösdi szenzációját, az emeletes ostobaság jellemzésére itt közöljük, hogy mit ír «a király elé csempészett memorandumról» a jeles osztrák újság: * «A memorandum biztosíta a függetenségi párt egyeduralmát és a végleges szakítást a hatvan-, hetes pártokkal. Jól értsük meg: nem a hatvanhetes politikával, mert ezt akarja is folytatni. Sutba akar dobni minden katonai követelést, a gazdasági különválási törekvéseket csak teóriában akarja hirdetni, a gyakorlatban nem akarja keresztülvinni, sőt még a bank szétválasztásáról is hajlandó lemondani. A kabinet kötelezi magát arra, hogy az összes államszükségleteket megszavaztatja, keresztülviszi a választói reformot, az annexiót és annak költségeit parlamenti úton elintézi, megszavaztatja az újonczlétszám felemelését és a katonai többköveteléseket é,s mindezt minden lényeges engedmény nélkül. A király csak ahhoz adja beleegyezését, hogy a magyar parlament határozati útón kimondhassa az önálló bank felállítását. Azért, hogy ezt a határozatot soha a gyakorlatban végre nem hajtják, a kabinet szolidárisan kezeskedik. Alig jutott ez az emlékirat az uralkodó kezeihez,titkos útón megkísérelték, hogy az összeköttetést a Belvedere-vel helyreálit,rr—r---r.Ti . ____ •- ....... ezágigazgató barátomtól, mai napig sem tudom. . De azt tudom, hogy attól a pillanattól kezdve nem volt elkeseredettebb ellensége Zsoldosnak nálam. Most már igenis kutattam, utána jártam a dolgainak. Meg akartam erkölcsileg ölni, tönkretenni, mint ahogy ő tette szegény Kiss Jóskát. Első dolgom volt, hogy Kolozsvárra utaztam. Hát persze, hogy igaz volt, amit akkorában suttogtak róla: éveken át kitartatta magát egy szerelmes vén asszonynyal. Olyan levelek jutottak birtokomba, de olyanok, hogy gyalázat... A duenna boszuból, hogy kijátszották, cserbenhagyták, átengedte nekem egykori udvarlója leveleit... A jó szelleme súghatta neki abban az időben, hogy régen tervezett külföldi útjára elinduljon, így kisiklott a kezeim közül. A világba már nem futottam ki utána. De, úgy látszik, hogy végzetét mégsem kerülhette el. Hiszem, hogy most leszámolhatok, azzal a becsületére olyan nagyon kényes gavallérral, aki nem akart Kiss Jóskának kezet adni és azt sem nézhette el, hogy sikkasztó létére becsületes emberek számára fentartott helyet foglaljon el. Aminthogy le is számolt Papp Jenő Zsoldos Imrével másnap reggel, mikor súlyosan megsebesítette. Olyan súlyosan, hogy hónapokig nyomhatja az ágyat, míg megint ember lesz belőle, de a régi, ünnepelt, deli gavallér soha többé... Ez a párbaj azok közé a ritka esetek közé tartozott, mikor az ember a Legfelső igazságszolgáltatás kezét véli érezni.. Csak. Azok a férfiak, akik a kulisszák mögött történtekbe be vannak avatva, pontosan meg tudják mondani, hogy mi történt azokon a titkos konferencziákon, amelyeket Kristóffy ex miniszter Bécsben azutolsó hetekben ennek a csoportnak bizalmi férfiával tartott.» " Kossuth czáfolata. A «Presse» ezen sületlenségeivel szemben Kossuth a következő czáfolatot adta ki: A Magy. Tud. jelenti: A «Neue Freie Presse» pünkösdi számában egy közlemény jelent meg, amelynek értelmében a függetlenségi párt egy része memorandumot intézett volna a királyhoz, amelyben a válságból való kibontakozásra nézve javaslatot terjeszt rá felség elé. Erre nézve a Magy. Tud. munkatársának alkalma volt beszélgetést folytatni Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszterrel, aki határozottan kijelentette, hogy ilyen memorandumról egyáltalán nincsen tudomása, de még egy percziig sem hiheti, hogy a függetlenségi párt tagjai közül bárki is ilyen memorandummal terhelte volna a felségét. Az állítólagos memorandum több részletére vonatkozólag a miniszter egyenesen azt mondotta, hogy csak egy őrült agyában születhetnek ilyen gondolatok:» 1 .•Vry,'’ ' a '/’• A Lloyd programmja. A Pressével egyetemben a Lloyd is kitesz magáért. E szerint Holló Lajos szombaton a pártkörben egész hosszú előadást tartott, hogy Kossuthnak mi a kibontakozási terve és Kossuth azt, hogy és miképp fogja előterjeszteni. A Lloyd programmja ilyen kedvesen szól: «A közös bank szabadalmának meghosszabbítása nem hosszú időre, csak anynyira, amennyire szükség volna, a választói jog megcsinálása, békés időre szóló programm, a császárral való megegyezés hogy jövőre nem akadékoskodik.» - -A Lloyd azt t. i. így csinálná. Nagyon szép tőle, de a függetlenségi párt majd csak maga fogja meghatározni, hogy mit fog csinálni és önmaga fog — a Lloyd közvetítésenélkül az uralkodóval megállapodásra jutni. A Lloydnak erre ateljesen hasból csinált dolgaira a következő cáfolatot adja ki a «M a gy. T u d.» ...... «A «Pester Lloyd» vasárnapi számában Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszternek küszöbön álló audiencziájával kapcsolatosan Holló Lajos alelnöknek a pártkörben szombaton tett állítólagos nyilatkozatát közli a függetlenségi párt kibontakozási tervére, vonatkozólag. • Ez a közlemény, — egészen eltekintve attól, hogy a Kossuth Ferencz, kereskedelemügyi miniszterre való hivatkozás teljesen jogosulatlan, mivel Kossuth Ferencz általában nem szokott az audiencziára vonatkozó részletekről nyilatkozni, mint a «Magy. Tud.» illetékes helyről értésük elejétől végig valótlan, mert Holló Lajos, a független,ségi párt alelnöke, sem a párt körben, sem másutt, senki előtt ilyen nyilatkozatokat nem tett. Hozzátehetjük még, hogy szombaton este Holló Lajos, a párt alelnöke egész este távol volt a pártkörből, csupán este 8 órakor ment fel oda, amikor alig volt egy-két képviselő jelen, és ő is alig néhány perckig tartózkodott a pártkörben. Olyan előadást tehát, aminőt a *P. Lloyd» mesél, nem is* tarthatott a pártkörben. Egy volt szabadelvű miniszter a helyzettől. A 67-es politikában való csalódottságot mindenki érezi. Aki nyugodt szemmel vizsgálja a helyzetet, az láthatja, hogy a 67-es intézményekben a nemzet többé semmi erősségét nem találhatja. Hogy a régi 67-esek is mind nagyobb és nagyobb számmal fordulnak el a 67-es alaptól, arra eklatáns tanúságot szolgáltat egy volt szabadelvű párti miniszternek hozzánk intézett levele is. Ez a mindig elfogulatlanul ítélő politikus nyíltan kijelenti, hogy a 67-es politikában többé bízni nem lehet. «A 67 meghalt, az nem támadhat fel többé!» így ítéli meg a helyzetet egy régi, önzetlen 67-es politikus. Az igen érdekes fejtegetésekből adjuk a következőket: «Az elmúlt idők egyik szabadelvű párti minisztere, az alábbiakban röviden: kifejtem véleményemet a kibontakozásról. Nagyon kérem soraimnak becses lapjukbanhelyt adni. Ausztria erős, ezt hangoztatja most teli torokkal a Lajtán túl minden párt, és ez nemcsak a Balkánnak, Oroszországnak és Angliának, hanem nekünk is szól. Hát ez igaz. Az erősség tetőpontjátVilmos császár bécsi látogatása jelzi. Ez a kulminácziós pont, de már ebben benne van a kijózanodás első ürömcseppje is, mert’ megemlékezés történt a «lovagias magyarokról» is, mint az erő egyik tényezőjéről. • Ausztria dicső ereje tehát tőlünk is függ. Nagyon kellemetlen visszhangja van ennek a kis megemlékezés-, ■ nek a bécsi fülekben. . .- Ez az erősség tehát a mi erősségünkké válik, mihelyt azt akarjuk. Mi, lejárt 67-esek, mindig azt véltük, és még ma is azt hiszszük, hogy a 67 becsületes és legális végrehajtása számunkra olyan paritást biztosít, mely Magyarország poli- tikai és gazdasági megerősödését lehetővé teszi. Csalódásunk csak egy, t. i., hogy ez a 67 nincs végrehajtva, és a végrehajtást az «erős Ausztria» ököljoga gátolja meg. Külön bank, önálló vámterület, magyar hadsereg, mind benne van a 67-ben, de az «erős Ausztria» kardjára csap és negálja. Mi, 67-esek, ezt milló hóbortnak néztük és véltük, vártuk a józanabb felfogás felülkerekedését. Hiába vártuk,nem jött el,, nem is fog eljönni. A 67 meghalt, a 67 nem támadhat fel. Agyonütötték, már itr halást halt az erős Ausztriában. Nagyonkeserves ezt nekünk bevallani, kik bálványt, örök istenséget véltük benne látni, kínos megmondani, hogy hitetlenekké lettünk. Azt mondják, hogy a trónörökös zászlaja alatt folyik ellenünk a harcz. A trónörököst, mint a magyar nemzet ellenségét, nem tudjuk elképzelni. A trónörökös a magyarok ellen, ez olyasvalami, mint mikor valaki elfűrészeli annak a széknek becsületes, erős négy lábát, amelyre lütni készül. Az erős Ausztria minden kibontakozást meg akar akadályozni. De mi az erőssége Ausztriának? A külügyi helyzet, a hármasszövetség. Ez a szövetség nekünk is üdvös, kedves volt, és ma is az, amíg ellenünk nem fordítják. Akarja-e az erős Ausztria, hogy a külügyi helyzet pillanatszerűen megváltozzék? Akarja-e, hogy az annexió ellen nyilatkozzék a magyar közvélemény és országgyűlés? Akarja-e, hogy — osztrák mintára —• a «paritás megsértésének» jelszava alatt megbukjék a delegáczióban Aehrenthal és Schönaich? Akarja-e, hogy a magyarok nyíltan más külügyi egyensúlyra, törekedjenek és kacérkodjanak Angliával, és a kis balkán országokkal, főképp Szerbiával? Akarja-e, hogy a felizgatott magyar közvélemény Bosznia kérdésében Szerbia javára nyilatkozzék meg? Akarja-e egyszóval, hogy az «erős Ausztria» fantomja elfuvassék? Ha akarja, folytassa, ahogy kezdte," és akadályozzon meg a saját belügyeinkbe való szemérmetlen és perfid beavatkozásával továbbra is minden békés kiegyezést. "