Magyarország, 1909. október (16. évfolyam, 232-258. szám)

1909-10-31 / 258. szám

10 Dávid, Hechinger Béla Géza, Horváth János, Baits Lipót, Milosics Gyula, Lőwy Soma, Gárdos Ernő, Cighy János, Fehér Emil, Békési Gyula, Mathiász Kálmán Sándor Bondi Mór, Ziffer Gyula, Pernyei Elek­, Bódi István, Gyurkovits Béla, Jezevits Fe­­rencz, Panda József, Zifser Antal, Deák Kálmán, Mitterpuchter Gusztáv, Duschel Károly, Jelen Ár­pád, Lukács Vilmos, Pártos Miksa, Steiner Ede, Bada Miklós, Ridler Dezső, Hauke Richard, Breuer Árpád, Győrény Ármin, Ballya Hugó, Szalovinyi Gyula, Schönfeld Miksa, Laukasch Vilmos, Bolms Gusztáv György, Tóth István, Szelényi Károly, Páca Vilmos, Pollák­ Vilmos, Strazsek József, Frdezer Mihály, Weisz Sándor, Albert Ágost, Katona Géza, Ungváry Miklós Béla, Friedmann Lajos, Greiz Gyula, Steindl Emil, Gorócz Ala­dár, Székely Béla, Juhász Béla, Masa Gyula, Sk­ulteczki Béla, Baden Gyula Béla, Lengyel Viktor Géza, Surányi Ernő, Mayer Szilárd, Kozler Károly, Pick Jónás, Winter Győző, Biró Antal, Kuhár Iván, Wich­ter Salamon, Aith Ottó, Pulszky János, Bartsch Leó, Ritt Gyula Lajos, Kastner Ti­vadar, Huszár Hugó, Szarvasy Mihály, Szine Jó­zsef, Schmidt János Pál, Szakál Imre, Róth Arthur, Maholányi László, Olchváry Géza, Jászói Berczik János, Kacsányi Miklós, Mihályfy Ferencz, Róth I­­a­jos, Németh Ede Lajos, Horváth Manó Emil, Krempaszky Andor, Parragh Gábor, Kiss Ernő Miksa, Schwarz Izsák, Hopka Károly, Vargha La­jos, Bistey Rezső, Fisch Vilmos, Trautner József Antal, Kronberger Lajos, Joó Gábor, Dunajetz Jó­zsef, Benedek István, Frankl Sándor, Vas Dávid, Tallós Zoltán, Miklé István, Buzeczky Béla, La­­katos Vilmos, Bartos Ágost Vilmos, Bencze Géza, Gérny József,­­Csapó Ignácz György, Simák Ta­más, Bánfalvi Pál, Komlási Ágoston, Gnoth Gyula, Jakóts Ernő Albert, Rácz Jakab, Gerő Alfréd, Simon Ede, Ányos Samu, Fűzi Ernő, Csink Lajos Sándor, Magyar Bazil, Domsitz Béla, Balázs Vil­mos, Berger Adolf, Klein Vilmos, Ternay András Gyula, Morócza Géza, Rosenberg Ernő, Biró Adolf, Szendrő Mór, Kováts József, Glück Dávid, Schwarcz Mihály, Chamilla Miklós, Mersics Géza Tivadar, Szily Béla Endre, Vadászi László, Fridrich Rezső, Barakovics Gyula, Gábriel Antal Henrik, Novák Mór, Karpinszky Lajos, Heller Jenő, Lang Sala­mon, Kokas Gyula, Wesp Arnold, Lendvai Emil, Winter Jónás Jenő, Drogos As­sz­id, Mtatraszkovszky Károly, Friedrich László, Grosz Náthán, Weisz Hugó, Csanádi Mór, Szűcs István, Kammermayer István, Bába Lajos, Seissel Gusztáv, Kensser János, Babos Jenő, Gross Nándor, Kremer Károly, báró Pongrácz Antal, Patm­bány Gegely, Vieszt István, Meszmer Gyula, Kerényi József, Böhm Dávid (Dezső),­­ Nyitray Lajos, Rigler Ernő, Brozák Kál­mán, Kimer Jenő, Nagy Jenő, Mar­esek István, Róna Dezső, Stanics Károly, Witthalm Lajos, Körber Károly, Ganic Járva, Étivel Ödön, Demján Gyula, Rényi Jenő, Ferenczi Lajos, Per­vades Elemér, Lichtenstadt Jenő, Kapós Pál, Klein Lipót, Kerpner Arnold, Kis János, Szedták Károly, Schmidt Adolf, Hafner Imre, Kiss József, Virányi Gusztáv, Pálmai Róbert, Gegő Benjámin, Föld­esi Albert, Farkas Gyula, Kor­sínek György, Nagy Ede, Molnár Béla, Monoki Sándor, Vértes Pál, Bordás István, Éltető Sándor, Tóth István, I Bischer Samu, Borbély Ferenci, Ar/r­er Gszt­yir,­­ Kőröskényi István Géza, Deutsch Dávid, Korányi­­ József, Faagy?,3 József, Zsigmon­d Gábor, Klemen­­­­tisz Árpád Béla, Báhrisz Ábrahám, Var­say Géza Kálmán, Takács Lajos, Bellák József, Dörössi Jenő,­­ Bogdány Árpád, Mo’nár Lajos, Ko’ivoda Járva­i Imre, Friedrich Adolf, Babóczi J­ózsef, Komár Leó,­­ Miller Béla, Delhars Róbert, Fab­ó Kálmán, Ba­lassa Szilveszter, Sauer Gusztáv, zlbkói és bátl.i Háncsok Dezső, Csathó János, Csengeri Márton,­­ Licht Leos, Jambrik Bertalan, Schmidt Dezső, Preisz Dávid, Miklósi Lajos, Bubovszky Oszkár,­­ Topperczer Adolf, Gedinge­ Géza, Vangha Aladár,­­ Básthy István Gyula, Király József, Fá­sy Imre,­­ Dessswffy Zóltán, Vili Elek, Streber Jenő, Frisch Lajos, Szabó Béla, Olarin János, Jíráik Frigyes, Kardos Samu, Imregh Féra, Somodi Kálmán, Cás-­­­párdy János, Hacker Sándor, Kopp Aurél Sándor, Tarnay Já­os, Roller János, Latakovics Pák Riedl & Ede, Árvai Imre, Luega­ Feerencz, Volf Vilmos, Morvát Ferencz, Fischer Sándor, Moravcsik Sándor,­­ Tabi Károly, Fehér Sándor, Lengyel Antal, Esz­­­­tergály Zoltán Árpád, Buchwald Arnold, György­i András, Ruttkay Béla, Porchy Gyula, Sviderszky­­ Aladár, Koch Kálmán, Gueth La'03, Draskóczy­­ Lajos, Makhiási Lipót, Gőgány Gyula, Kertész Ká­roly, Görög Jenő, Veres Lajos, Meissner Gyula, Dri­­nóczi József, Szegedi Lajos, Farkas Sándor, Koloss Ernő, Hochsinger Pál, Rózsa János, Weber Károly,­­ Farkas Imre, Kovác Miklós, Urbányi Gusztáv, Mezey László Miklós hivatalnokok. A IX. fiz. osztály 2-ik fiz. fokozatá­ból ugyanazon fiz. osztály 1-s­ő fiz. fo­kozatába: Dervarics Jenő hivatalnok, Boszko­­vitz Sándor, Pánczél István, Turczer János, Nádas Ignácz, Huszerl József, Hoffmann Miksa, Farkas János, Nagy Béla műszaki hivatalnokok, Catinelli Pál, Fejes Ferencz, Lengyel Jenő, Fehér Aladár, Vásárhelyi Ferencz, Éber Tihamér, Klein Márton, Vachuta Ede, Verhovszky Géza Aurél, Wilhelm Jenő, Hamar József, Titl Mátyás, Rudasay Elemér, Mikus Lajos, Horsetzky László, Márkl József, Szenes Ala­dár, Fadgyas Károly, Párifi Károly, Ötvös Leó, Thury Nagy Géza, Ney Lajos, Barényi Géza, Vizi Aladár, Gál Sándor, Velenczey Emil, Ruzsinszky Lajos, Doroghy Miklós, Szednár József, Kern Géza, Steiner Sándor, Szikla Kornél, Berányi Henrik La­jos, Bándics Lajos, Kubinyi Béla, Koncsek Károly, Boros Pál, Visnya Tivadar, Farkas Sándor, P. Nagy Dezső, Repost Károly, Hegedűs Bálint, Hamar La­jos, Walter Jenő, Bodó Jenő, Szegő Mór, Tégissi Lajos, Kövesdi Imre, Szántó Benő, Nutin V. János, Szilágyi Miklós, Lévay János, Borsos András, Fran­­csik Géza, Tóth István, György Lajos, Kiszely Jó­zsef, Polgár Arnold, Marcsi János, Németh József, Izsa Tibor, Hajdú (Reichmann) Izidor,­­Schuhh Péter, Hlavathy Béla, Stross­ Salamon, Fodor Lajos, Mar­tin Plinipsz­­István, Array Attila Tivadar, Halász Gyula, Orbán Gyula, Szávits Sándor György hi­vatalnokok. A IX. fiz. osztály 3-ik fiz. fokozatából ugyanazon fiz. osztály 2-ik fiz. foko­zatába: Jakab Samu István, Keller Dezső, Schmidt Ágoston, Tauber Jakab, Gál János, Lukos Sándor műszaki hivatalnokok, Kovács István, Belánszky Ar­thur, Nyáry Károly, Schauer Tibor, Kiss István, Illés János, Gaál Kálmán, Pleyer Imre, Silver­ János, Dalmi Gábor, Majoros József, Halavania Győző, Gergely Rezső, Ujj Béla, Turtsányi Lajos hivatalnokok. ÜGYBEL : A főváros ellenségei. Egyrészről panasz­kodunk a drágaság miatt, másrészt kifogásoljuk azt, ami olcsó. Az élelmezés minden czikke drága. A főváros lóhuszpészárszéke és kenyérgyára csak igen kis mértékben egyensúlyozta —­ legalább egy­előre — az árakat. De nagyobb befolyást nem is várhatunk egyik intézménytől sem, jóllehet mind a kettőre égető szükség volt. A lóhús-fogyasztás terjedése még mindig csekély, aminthogy kicsiny a fogyasztók száma is. A kenyérgyár pedig nem olyan nagy arányokban épült, hogy termelése a főváros lakosságának a szükségletét ellássa. Ma is jelentős tényező ugyan, de nem az igazi még, fejlődnie kell, hogy arányaival hasson. Más ilyen közintézményünk, amely közvetlenül szolgálja a köz­­élelmezés olcsóbbá tevését, nincs, sőt kilátás sincs ilyenek alkotására. A vásárcsarnokokat nem te­kinthetjük efajta hasznos intézménynek, mert mai szervezetükben inkább az elárusítók kartellezáak­ mozdítják elő, mint a nagybani és kicsinybeni árak egyensúlyozását. A főváros valósággal csak ott tud olcsó árakat elérni, és teremteni, ahol a verseny teljes szabadsága érvényesül. Hiába beszélünk a házikezelés előnyeiről, a magánvállalkozás bizo­nyos területen — így az élelmezés területén is — jóval jutányosabb bármely más rendszerről. A p­iaczok sokféle átalakulásainak kihasználásában a magánvállalkozásé az előny s viszont a városé is, ha teljes versenyszabadság mellett sződi be a szük­ségleteit. És kizárja a kartelleket, még a lehető­ségüket is. Mert ez az egyetlen veszedelme a ma­gán­vállalkozásnak. A kartell megöli a verseny­szabadságot, a tisztességes versenyt, s he tétll­enné teszi az árak szabad alakulását s valóságos uzso­rásként szipolyozza a hozzá fordulók A kar­tell kizárásával az élelmesen szükséglet fede­zésénél határozottan előnyösebb a szabad verseny, mint bármilyen hatósági kezelés, amely­nek nem a megbízhatósága kétséges, hanem a gyorsasága, élelmessége kisebb, mint a magánvál­lalkozása. Ez a tétel áll az élelmezés terén s viszont nem áll meg olyan téren, ahol nyugod­tak a kereslet is, a kínálat is, és egyeneletesőbb a­­ termelés is, így ipari téren tömegtermelő­­nál sok­szorosan előnyösebb a hatósági kezelés a­­magán­­vállalkozásnál. Különösen, ahol az árak nem va­l­óz­nak, úgyszólván perczről-perczre s hosszú időre­­ lehet előirányzatot készíteni. Erre különben rámu­­­­tatott a mérnöki hivatal is, amikor az új villamos­­világítógyár felállítását s egy városi t­é­g­l­a­é­g­e­t­ő telep létesítését javasolta. Rész­letesen beigazolta az ilyen alkotások hasznosságát és előnyeit, feltételezve persze olyan kezelést, amely kerekedelmi téren is egyenlő erejű a magánvállal­kozással. Ilyen két vállalatra valóban szüksége van a fővárosnak. A városi vi­ll­a­m­os­v­i­l­ági­to­ff­y­á­r­a­t nem nélkülözheti, mert a gázgyárak át­­­vétele után kénytelen a verseny érdekében a mos­tani két villamosgyárral szemben magát teljes, fegy­verzettel ellátni. Ha maidóképp szük vége van,s talán még nagyobb mértékben a városi tégla­gyárra. A főváros igen sok milliót szint építési czéld­án s amikor az első tíztizenöt milliót útnak bocsá­­totta, elkövette azt a hibát, hogy a vállalkozóit megkötötte az anyagválasztás szabadságában. Meg­állapodott a téglakartellel, hogy minden ezer tagja után négy korona jutalékot kap, ha a vállalkozókat arra kötelezi, hogy szükségletüket a kartelltől sze­rezzék be. A főváros szavának állott a négy korona jutalékért, ellenben a kartell, hogy a megállapodást kijátszhassa és a jutalékot visszaszerezhese, be­szüntette a téglának a helyszínére való­ fuvarozá­sát, így megspórolja a fuvarköltséget s nem tö­rődik azzal, hogy az építtető­ neje és a vállalkozók­­nak mekkora károkat okoz. A főváros mindamellett segít a bajon. Rendel negyedmillióért automobilokat s nem akad meg a szállításnál. A kartellt tehát lefőzte, — bár igaz, nagyon is drága módon. De hát a főváros teheti. Ellenben nincsenek abban a fényes helyzetben­­, magánépíttetőik s ez a nagyobbik baj. A kartell korlátlan hatalmaskodása a magánépítést teljesen tönkre teheti. Erről kell tennie a főváros­nak. Segíthet pedig aképp, amint azt a mérnöki hivatal már megmutatta­, építse meg a városi tégla­gyárat s addig függeszsze fel a hatósági építkezé­seket. Ez a verseny egészségesen fogja befolyásolni az árakat s megbénítja a kartell zsarnokoskodását.­­ A jövő évi költségvetés. A községi adó fölemelése u­tán, de még az új adótörvény hatása nélkül, jelenik meg pár nap múlva a főváros költségelőirányzata az 1910. évre. Hosszú idő óta ez lesz a főváros első költségvetése, amely teljesen reális alapon, minden jelentkező szükséglettel számot vetve, ké­szült el. A munka meglehetős nehéz volt, mert egyrészről napról-napra nagyobb mérvben jelent­keznek a szükségletek, a beruházások, a kamat­terhek, másrészről pedig­ azok a jövedelmek, ame­lyek ennek a beruházásnak fedezetül szolgálná­nak­, egyelőre nincsenek. A főváros, hogy a la­kosság igényeit minden irányban kielégítse, óriási erővel kezdett a lakásépítéshez, a lakásépítéssel kapcsolatosan gondoskodni kellett új utakról és egyéb közintézményekről, amik mind nagyobb te­­herrel jelentkeznek az előirányzatban. Gondos­kodnia kellett a régóta elhanyagolt közmunkáké­ról, különösen abból a szempontból, hogy ezeket lehetőleg a költségvetés keretén belül tudják­ meg­valósítani, de maguk az egyes tanácsi ügyosztályok is mintha éreznék, hogy a főváros háztartása las­san rendbe jön, egyre nagyobb igényekkel lépnek elő. Emelkedett igen­ nagy mértékben a tör-'l el me­zés, a köztisztaság és a tanügyi kiad­ások rovata, maga ez utóbbi egymillió koronával nagyobb ösz­­szeggel. Viszont ezekkel az emelkedésekkel szem­ben a bevételek hasonló i­ányzatot egyálta­ln nem mutatnak, sőt azt lehet mondani, hogy a főváros­nak veszteségei is lesznek. A jövő évtől kezdve életbe lép az új adótörvény és ennek kövelk­ez­ében a főváros nemcsak az állami adókkal kapcsolatos községi adóknál fog veszíteni, hanem magánál 3 béradónál is körülbelül 400.900 koro a devizitre van kilátás. Mi írjame.’htt a pénzügyi osztály a költ­ségvetést úgy állította őrssé, hogy a fi­cit ni­c­en, az egyensúlyt teljesen helyreállította, új, nagy­mérvű beruházásokról gondoskodott, megfelelő fe­dezetet juttat a függő kölcsönök ,ogyb­.fk­et meg­haladó kamatterheinek, gondoskodik a városi gáz­gyár előmunkálataival jelentkező nagy költségek fedezéséről, holott az innen várható jövedelem még csak 199­1-ben fog jelentkezni. Egyúttal arról is tanúságot tesz az ügyosztály, hogy olyan va­gyonokat szerzett a fővárosnak, amelyeknek ér­téke már ma is busásan meghaladja a beléjük fek­tetett beruházásokat. X Otvo­s Mnevésterete. A főpolgármester a dminbalparti közkórházakhoz Berger Marczel dr.-t alorvossá, S­o­l­té­s­z Elek dr.-t, Fispán Jenő dr. t és Hoffmann Jme dr - t segéd­­orvossá, Wirth Izidor dr.-t és Gyulák Sá­muel dr.-t napidíjas segédorvossá nevezte ki, X Xikütárst. A tegnap megválasztott hiva­talnokok ma tették le Bárczy István dr. polgár­­mester kezébe a hivatali esküt A polgármester hosszabb buzdító beszédet intézett a hivatalnokok­hoz, akiknek nevében Szabó Ervin dr. főkönyv­­táros köszönte meg a megválasztatásukat; igérvési, hogy m­indig a főváros érdeke fogja őket működésük­ben vezérelni. r.ZI­AGYARORSZAG Budap­est­, 1909­. vasarnap; bk'toh'er' 31.'

Next