Magyarország, 1909. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1909-11-02 / 259. szám
EST, 1909 NOVEMBER 2. KEDD XVI. ÉVFOLYAM 259. SZÁM. — .....................— ■ ........ ~ ■■■■ ....~— .....— .ési ári negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. főszerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Teréz-körut 19. az. s számára helyben és vidéken 10 fillér. Holló Laj 0 S. I Hirdetések milliméter számítással díjszabás szerint. „Harcz Asszíria ellen.” Budapest, november . (†) A bécsi lapok napról-napra teli vannak a magyar válságról szóló hírekkel. A kibontakozás tervei csakúgy hemzsegnek a hasábjaikon és a magyar politikai helyzetről többet írnak, mint Ausztria százféle bajáról. Aki az osztrák politikusok, publicisták cselszövéseit ismeri, nem ül föl a bécsi lapok fenyegetéseinek és nem ül föl azoknak a híreknek sem, amelyek látszatra jóakaratúak Magyarország iránt. Híreikből, cikkeikből mindenkor valóságként az rettegés tűnik ki, hogy Magyarország valamikor mégis csak talpra áll és komolyan rátér a gazdasági önállóság útjaira. Most is azt írja az egyik nagy bécsi újság, hogy a magyar pártok egyesülni fognak Ausztria ellen. A magyar pártok, látván, hogy Ausztria különböző politikai frakciói együtt haladnak a nagy osztrák keresztény-szoczialista párttal, ugyancsak egymás mellé állanak, hogy érczfalként visszapattanjon róluk az osztrák pártok sokféle vakmerő támadása. Amikor ezt a híradást olvassuk, amikor a híradásnak ilyetén bevezetését olvassuk: azt kell hinnünk, hogy a magyar pártok mindannyian egyesülni fognak a függetlenségi táborban. Ezt kellene hinnünk, mert az ilyen egyesülés még nagyobbakká, még erősebbekké tenné Magyarország igazságait. Ezt kellene hinnünk, mert most már nincs is szó ilyen-amolyan közgazdasági álláspontokról, hanem úgy érezzük, hogy a ragaszkodás a gazdasági közösséghez a nemzeti ügy rut sérelme, az ország legnagyobb ügyének silány elárulása. Az osztrák híradásnak meglepő a konklúziója. A magyar pártokat nem látja függetlenségi táborban együtt, hanem a „parlamenti munka majoritásának ” a megteremtésében. A munka majoritása ez lenne a jelszó, a békés munka többsége ez lenne az új kormányzó párt jellemzője és a munkának ez a pártja, a békének ez a pártja a gazdasági önállóság jelszavával indulna el az útjára. A gazdasági önállóságot hirdetné, és ezenközben meghosszabbítaná a közös bank szabadalmát, új elvi kijelentéseket kérne és kapna Ausztriától, kijelentéseket, amelyek Magyarország jogait elismerik a papiroson a gazdasági önállósághoz. Vissza lehetne térni, mondja az osztrák helyzetczikk, a Beck-féle kiegyezés ama gondolatához, amely a közbenső vámokkal volt kapcsolatos, egészben véve azonban Magyarország mind katonai, mind gazdasági téren csökkentené a maga kívánságait. Aki e czikk kígyózó okoskodásait követi, meglátja belőle, hogy az egyesült magyar pártok a harczot Ausztria ellen ügyeslen kezdik, új leszereléssel. Akárki sugallta ezt a czikket, akármi forrásból keletkezett a magyar politikai helyzet ilynemű megrajzolása, ebből a képből az a bús valóság mered reánk, hogy vannak magyar politikusok, akik a hadviselés technikáját alaposan meg akarják változtatni és a háborút a fegyverlerakással kezdik. A magyar újságberkekben, sajnos, napok óta hasonló hangokat hallunk. A kisebbségi pártokat képviselő lapok először a fúziónak pengették az eszméjét. Azután beszéltek a hatvanhetes pártok koncentrációjáról. Most a kooperációt hangoztatják és minden titkos gondolatuk, minden nyíltan kifejezett kívánságuk abban lyukad ki, hogy a bankközösség fenmaradjon, a gazdasági közösség változatlanul fennálljon, hogy a hatalom a kezébe kerüljön valami felemás pártnak, amely Magyarországot visszaviszi a gazdasági szolgaságba, amelyet nyögött negyven éven át, 1867-től a híres 1905 ös választásokig. A gazdasági lekötöttség megvan most is, de a nemzet a függetlenségi pártnak adott többséget és ennek a pártnak a feladata, elháríthatatlan kötelessége, hogy eleget tegyen a nemzet parancsának és a gazdasági felszabadulás felé vigye az országot. Azt mondják a gazdasági önállóság harcosairól, hogy a falnak viszik a nemzetet. Megalkuvó, gyáva politikusok mondhatnak csak ilyesmit. Ha kikerül valaki a börtönből a napvilágra, eleinte fáj neki a világosság. De úgy fogjuk-e Lee Waller pőre. Irta : Kőhalmy József. — Bili! — kiáltott Lee a kertajtóban. Azután a szájába vette a két ujját és éleset fütytyentett hozzá. Bili előmászott a kert végéből. Bili, ez a foghijjas, maszatos képű kölyök, mindig előmászott valahonnan: hol a pinczéből, hol a bokrok közül, vagy éppen a padlásrál. De sohasem jött üres kézzel. Egyszer egy csomó üveget hozott, amikre pompásan lehetett czélba lőni a Lee légpuskájával. Máskor verébfiókát kerített, vagy kis macskát, de ha mást nem, mesés híreket mindig hozott a Tom Brandy bandájából. — No, mi Újság, Bili? — kérdezte vígan Lee. Bili felelet helyett egy hatalmasat hüppögött. Ezt is a Tom bandájából hozta. Akkorákat tudtak köhögni, hogy az utcza másik végén is meg lehetett hallani. Ilyen hüppögéssel adtak jelt egymásnak. — Nagy linch volt a tizedik utcájában! — mondta azután fontoskodva. — Bevágtunk harmincz ablakot. Én magam betörtem húszat! Felültek a kerítés tetejére, lelógatták a lábukat. Lee fülelt, Bill pedig elmondta a dolgot. Roppant érdekes volt, és Leenek nagyon fájt, hogy nem lehetett ott. A Tom bandája — vagy két tucat vásott kölyök, nyugtalan védi, ötletes, izmos amerikai bitangok, — éppen nagy macskavadászatot rendezett. Valahol a tizenkettedik utcza táján járhattak,,amikor nagy csődületet láttak ---------------------"1 .................... egy ház előtt. A háziúr kidobott egy öreg aszszonyt. A bútorait is kihajigálták az utcza közepére, mert nem tudta megfizetni a házbért szegény. Erre ordított egyet a banda. Ő — Bili — is úgy bömbölt, ahogy csak bírt. Aztán betörtek egy csomó ablakot. Közben arra jöttek a parket gyár munkásai, s mikor meghallották, miről van szó, — hogh! — akkor kezdődött csak az ostrom! Az ajtókat leszaggatták, a falépcsőket betörték, mindent összevissza húztak, egy óra alatt elkészültek a házzal. A háziúrral is. Az kapott egy-egy blackeyet mind a két szemére, éppen elég volt neki... Bili igen drámai módon tudott előadni ilyen dolgokat. Hadonászott a karjaival, felugrott, ordított ahol kellett, és fülrepesztő füttyökkel helyettesítette a gondolatjeleket. Lee lázasan hallgatta. Éppen ott tartott Bili, hogy jött a policeman, a rendőr, de mikor látta, mi történik, megfordult, és.. . — Lee, jöjjön fel, kérem, — szólt le valaki rozoga fahangon az ablakból. Mr. Beaded volt, Lee nevelője. Mr. Beadell nagyon jó fiú volt, de a földrajzon, számtanon és más ilyen hiába valóságon kívül igazán semmihez sem értett szegény. Talán sohasem matchelt életében és minden órán kijelentette, hogy minél jobban játszik baseballt valaki, annál biztosabban megbukik a latinból. — All right, megyek már — kiáltott vissza Lee, de azért bevárta a történet végét. Nagyon meg lehetett elégedve vele,, mert egy fél piros ezerórat sándékozott Bilinek. A foghíjjas Bill is ő. Ahogy ilyen szépeket tudott hazudni. Mia egyszer biztosította Leett, hogy most már feltétlenül beveszik a Tom bandájába, aztán egy óriásit hüppögött és elment csavarogni. Lee erősen irigyelte most a rongyos Bilit, a házmester fiát. Dühös volt és elhatározta,hogy ma nem tanul egy szót sem. Pompás kis kölyök volt Lee Waller. Már négy-öt esztendős korában karakter volt a kis arczában, fekete haja keményen, daczosan simult homlokához, a vágyakozó, kicsit felkomkorodott szélű ajaka is keményen csukódott össze, a szép asszonyok imádták, kézről-kézre kapták és amíg összecsókolták, kényes lett a Szemük bele. Nagyon szép kis fiú volt Lee Waller. És erős fiú is volt, a karján igazi, komoly izmok feszültek, a rendes, tiszta krissi kezéből keményen repült a falabda, mikor baseballt játszottak. Tizenegyéves volt a ragyogó szemű, okod kis Lee, mikor nagy dolgok történtek otthon. A mamája egy nap elment sétálni, mint rendesen szokott és nem jött többé vissza. Waller papa sokat törülgette a szemüvegét, mogorván bezárkózott és ettől kezdve egyedül maradt Lee és lassan kint derengett valami a kerek kis macskafejében. Ha szép és okos gyerekeknek eltűnik a parfümös ruhája, szép mamájuk és a papájuk nagyon csöndes ember lesz, abból mindig baj származik. Az öreg Waller — most már igazán olyan volt, mint valami öreg bácsit — csöndesen elvált az elegáns, illatos asszonytól, tálé" meg is bocsátotta, hogy hűtlen lett hozzá, naptól kezdve mégis lassanlasz"- molett ez a jó ember, ny 3napiuk mai száma 28 oldal.