Magyarország, 1909. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1909-11-02 / 259. szám
Budapest, 1909. kedd, november 12. MAGYARORSZÁG szorul külön elismerésre, hanem megvalósulást követel. A várakozáson felül sikerült debreczeni bankgyűlés után, az egész politikai világ fokozott érdeklődése irányul most Justh Gyulának makói beszámolója felé. November hetedike fontos dátum lesz a függetlenségi törekvések előnyomulásának útján. A képviselők tömeges részvétele nemcsak Justh Gyula, a függetlenségi párt elérhetetlen bajnoka iránti tiszteletnek és szeretetnek jele, de elsősorban és főleg annak lesz bizonyítéka, hogy a függetlenségi párt rendületlenül kitart a gazdasági önállóság megvalósítása és pedig az önálló banknak 1911-ben s a külön vámterületnek 1917-ben leendő felállításáért indított küzdelemben. Is válság. Kirohanás Ausztria ellen. Gyerekes fogások a bankközösség megmentésére. A debreczeni impozáns állásfoglalás. Budapest, november 1. Alább közlünk egy tudósítást a bécsi «Zeitből. Zseniális tervet vet fel a bécsiújság. Az «egész magyarság» sorakozzék egy táborba Ausztria ellen, — írja nevezett lap1. — Már az is nagyon gyanús, hogy egy osztrák lap protezsál ilyen tervet, mely Ausztriának ártalmára lenne. De egyszerre meglátják, hogy itt micsoda egyszerű Bauerfangerek ről van szó. A kiadott jelszó így szól: ! !s Fel Ausztria ellen! ! * Egyesüljünk Ausztria ellen! ! Harczoljunk Ausztria ellen! ! Míg torkaszakadtából ezeket kiabálja a bécsi lap, megmagyarázza rögtön, hogy hogyan érti Ő ezt a harczot: s—i Hosszabbítsuk meg a közös bankot! ' s—i A függetlenségi pártot szakítsuk kétfelé! —i Kossuth és Apponyi álljanak a közös bankosok mellé! — Kezdjenek az önálló bank híveivel élethalálharczot! Ellenben egyesüljenek, ölelkezzenek,és kooperáljanak a közösbankos 67-esekkel! Ilyen zseniális idea csakis osztrák koponyában születhetik meg. Szép harcz is lenne az Ausztria ellen, ha harczot kezdenénk éppen Magyarország jogai és nemzeti törekvései ellen! Nagy fájdalmat okoznánk bizonyára Ausztriának, ha letörnénk a nemzeti bankot és az ezért folytatott küzdelmét! "! Micsoda felfogási képesség lakozik az osztrák agyvelőben, ha képes elhinni, hogy Magyarországon akad egyetlen ember is, aki komolyan "Veszi, hogy ez lenne az Ausztria elleni igazi harcz. Ez csak ostoba fogás akar lenni, amelylyel kendőzni szeretnék terveiket,amelyeket Magyarország ellen szőnek. «Egyesüljenek az összes magyar pártok Ausztria ellen, — hirdeti az osztrák lap — csakis az önálló bankért harcolókat kell az egyesülésből kizárni!» Ez a sok, kendőzött, hazug beszéd mindig csak arra megy ki, hogy Kossuth és Apponyi csatlakozzanak híveikkel együtt a 67-esekhez, kooperáljanak a néppárttal, alkotmánypártiakkal és szászokkal, hosszabbítsák meg a közös bank szabadalmát .Ez az egész handabandának a valódi czélja!) és kezdjenek nyílt harczot az önálló nemzeti bankkal és annak harczos táborával! Gyönyörű szép invitálás Kossuth részére, aki kimondotta, hogy a nemzet iránt érzett hűségnek egyenes folyománya, hogy a felemelt kvóta ellenében megvásárolt jogot, az önálló bankot vagy megcsináljuk, vagy ellenzékbe menjünk. De így megy ez már napok óta, míg a kooperáció létrehozására irányuló spekulácziókkal véglegesen fel nem sülnek. A jövő héten eldől végleg a dolog. A szerdai minisztertanácson kiderül az egész számításnak hiábavaló voltát. A Debreczenből visszaérkezett képviselők nem győzik eléggé magasztalni az ott lefolyt tegnapi nagygyűlésnek páratlanul szép és impozáns voltát. Ez bizonyára éreztetni fogja az egész országban felemelő hatását. ‘ ------------------------—-------«azt mondja, kell-e az apádnak rolling-scate-et venni, vagy nem. No gyerünk. .. — Silence, ladys and gentlemans! — szólt a bíró, megrázva a csengőt. A sovány kezével végiggyúrta az arczát, azután felállott és elmondotta az ítéletet. Lee nagyon furcsán érezte magát. Egy pillanatra úgy rémlett neki, mintha valami nagy gonoszságot követett volna el, amivel betetőzte az összes csinyjeit. A túlsó oldalon, az asztal másik felén ült mr. Waller, az édesapja és mérgesen nézett rá. Ettől a mogorva, szeretetlen nézéstől újra fellobbant benne a dacz. Most a bíróra figyelt Lee. — Az Egyesült Államoknak egészséges, vidám gyermekekre van szüksége... Az eleven, erős gyermekekből lesznek a derék férfiak, akik keményen megállják a helyüket az életben ... A gyermeknek pedig, hogy erős és jó kedvű legyen, szüksége van a játékra, csak úgy, mint az álomra, az ételre... Aki a gyermektől elveszi azt, ami őt jog és törvény szerint megilleti, az megkárosítja az államot! A bíróság kimondja, tehát, hogy amennyiben idősk dr. Waller nem volna hajlandó az említett játékszert (rolling-scate) fiának, kiskorú ifj. Waller Leenek megvenni, noha vagyoni helyzete megengedi, ebben az esetben az Egyesült Államok bocsájtják azt a gyermek rendelkezésére, fentartván azonban a jogot, hogy a gyermeket kivonják a szülői ellátás alól és egyszers mindenkorra gondoskodjanak róla... Lee csak annyit értett, hogy most már megkapja a kerekes korcsolyát. Az apjára nézett. Idősb mr. Waller arcán meglátszott, hogy nem tudja, nevessen-e, vagy bosszankodjék. A közönség tapsolt, dobogott, éljenzett: — That s’! Éljen a törvény! Éljen a bíró! Mr. Waller odalépett a fiához. Egy kemény baraczkot nyomott a feje búbjára és nevetve, kérdezte. —• Mennyibe kerül hát az a furcsa holmi? — Egy dollár negyven czent, —felelte a businessman nyugodtságával Lee. — All right! Lee megkapta a rolling-scate-et. Waller papa, amíg leszúrta az egy dollár negyvenet, valami kis meghatottságot érzett. Talán eszébe jutott, hogy vagy harmincz esztendővel ezelőtt ő is ilyen nagy csirkefogó volt. Mikor pedig megsimogatta Lee selymes, szőke haját, — olyan, mint az édesanyjáé volt, — akkor egészen ellágyult. Megcsókolta Lee arczát és azt mondta: — Lee, ezentúl minden hónapban kapsz egy dollárt játékra. Azután hozzátette: — De most siess haza, a nevelőd vár... Leenek azonban esze ágában sem volt hazamenni. Felkötötte a rolling-scate-et és meg sem állt a tizenkettedik utczáig. Ott már várta Tom Balling bandája.A kerekes korcsolya kitűnő volt, sokkal finomabb, mint a többieké. Még aznap este elfogtak egy nagyszerű fekete kandúrt, és a fűszeres, a kandúr gazdája, három, marék czukrot vietett érteváltságdíjuk A bécsi lapokból. A Zeit a következőket írja: A magyar válságban jelentékeny fordulat állott be. A holtponton átjutottak és olyan kibontakozás lehetősége bukkant fel, amely Ausztriában aligha fog megnyugvást (?) kelteni. Kossuth legújabb kibontakozási terve, melyről legutóbb ismételten szó volt, tulajdonképpeni lényegében insem jelent mást, mint az összes nagy magyar pártoknak konczentráczióját a keresztény szocialistákkal szövetkezett osztrák parlamenti frakciókkal szemben. A Kossuth-féle kibontakozási tervezet Magyarország gazdasági függetlenségét czélozza. Az önálló magyar jegybanknak 1911-ben való felállításáról már nincs szó. Az önálló bank legexponáltabb hívei bevallják, hogy egy esztendő alatt, még ha az összes mértékadó faktorok bele is egyeznének a bankközösség szétválasztásába, lehetetlen a jegybankot felállítani. (Micsoda ostoba és hülye beszéd ez! — Szerk.) Ennek következtében a bankkérdésben új formula lépett előtérbe: egy, rövid'tartamú, két vagy három évig tartó provizórium. Ami a katonai kérdéseket illeti, ezeknek elintézése addig függőben marad, amíg a hadvezetőség a létszámfelemelést nem követeli. Magyarország csak akkor veszi elő a nemzeti követelmények kérdését. A Kossuth-féle kibontakozási tervezet teljes egészében a gazdasági és katonai engeddmények elnapolását czélozza, anélkül, hogy arról lemondana. Míg Kossuth és Apponyi a Wekerle-kabinetben helyet foglal, addig parlamenti incidensektől nem kell tartani. A bankcsoport fenyegetőzhet, a tettre nem kerül a sor. Sőt ellenkezőleg, Kossuth hamarosan próbára állítja a bankcsoportot,hogy vájjon van-e elég bátorsága nyíltan ellene állást foglalni. Minthogy a Kossuthféle kibontakozás felett megindult tanácskozások legkésőbb november második hetéig tarthatnak, a Wekerle-kabinet pedig kénytelen a költségvetést november második felében a Ház elé terjeszteni, előáll annak szükségessége, hogy a kabinet indemnitást kérjen. Hogy a néppárt és az alkotmány-párt a kért indemnitást akadálytalanul megadja, az természetes, hogy a függetlenségi párt legnagyobb része sem gondol arra, hogy Kossuthot és Apponyit ex-lex állapotba kergesse és politikailag kompromittálja, az is világos. Ha a függetlenségi párt egy része mégis Kossuth ellen fordulna,ez csak tisztázná a helyzetet, mert impozáns, dolgozni akaró többség támadna az indemnitás felett való szavazáskor és az új koncentráczió kontúrjai már ezen alkalommal is mutatkoznának. Hogy egy erős magyar kormánytöbbség egyesen másként léphetne fel és lépne is fel; mint a szétesett koalíczió, azt nem is kell bizonyítani. Magyarország, mely Ausztriával szemben védelmi állásban volt, átmenne a támadó állásba. (Óh, óh! — Szerk.) A «Neue Freie Presse» még mindig kételkedik a sikerben és tépelődései közt a következőket írja: Ma még teljesen bizonytalan, hogy várjon a kooperáczió gondolata a minisztertanácsiban és a függetlenségi pártban elfogadásra talál-e. Sőt már az is világos, hogy a kabinet kebelében különbözők a vélemények arról az alapról, amelyen az esetleges kooperáczió lehetséges volna, Kossuth azt követeli, hogy a hatvanhetes pártok a gazdasági függetlenség kérdésében közeledjenek a függetlenségi párthoz. Kérdéses azonban, hogy várjon találnak-e olyan formulát, melyet a 67-es miniszterek is úgy elfogadhatnak, hogy saját álláspontjukkal ellentétbe ne jöjjenek. Másrészről pedig azt sem szabad figyelmen kdvül hagyni, hogy a jövőben, amikor a függetlenségi párt lépést tesz arra, hogy a bankcsoport terrorizmusa ellen védekezzék, ez végül mégis megtartja fensőbbségét. Úgyhogy ma sem tudhatjuk, hogy váljon ezúttal is a döntő pillanatban nem maradik a bankcsoport a helyzet fura. Mindenesetre haladás volna, ha a függetlenségi pártban a szakadás beállana. Ez a fejlődés nagyon egészséges volna, mert olyan elemeket választana el egymástól, amelyeket, ha közös programm köti is össze őket, a programja megvalósításában mély ellentétek választanak el. A függetlenségi párt giuvernementális és ellenzéki elemei között állana be a szakadás és ezzel a válság olyan állapotba jutna, amelyben a megoldás megtalálható volna. De — mint mondtuk —■ kérdéses, hogy váljon meg mögt ilyen alakulás fog-e türjetni. 3