Magyarország, 1909. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1909-11-02 / 259. szám

Budapest, 1909. kedd, november 1­2. MAGYARORSZÁG szorul külön elismerésre,­ hanem megvalósu­lást követel. A várakozáson felül sikerült debreczeni bank­­gyűlés után, az egész politikai világ fokozott érdeklődése irányul most Justh Gyulának makói beszámolója felé. November hetedike fontos dátum lesz a függetlenségi törekvések elő­nyomulásának útján. A képviselők tömeges részvétele nemcsak Justh Gyula, a füg­getlenségi párt e­lérhetetlen bajnoka iránti tiszteletnek és szeretetnek jele, de első­sor­ban és főleg annak lesz bizonyítéka, hogy a függetlenségi párt rendületlenül kitart a gazdasági önállóság megvalósítása és pedig az önálló banknak 1911-ben s a külön vám­területnek 1917-ben leendő felállításáért in­dított küzdelemben. Is válság. Kirohanás Ausztria ellen.­ Gyerekes fogások a bankközösség megmentésére. A debreczeni impozáns állásfoglalás. Budapest, november 1. Alább közlünk egy tudósítást a bécsi «Zeit­ből. Zseniális tervet vet fel a bécsi­­újság. Az «egész magyarság» sorakozzék egy táborba Ausztria ellen, — írja nevezett lap1. — Már az is nagyon gyanús, hogy egy osztrák lap protezsál ilyen tervet, mely Ausztriának ár­talmára lenne. De egyszerre meglátják, hogy itt micsoda egyszerű Bauerfangerek­ ről van szó­. A kiadott jelszó így szól: ! !­s Fel Ausztria ellen! ! * Egyesüljünk Ausztria ellen! ! Harczol­junk Ausztria ellen! ! Míg torkaszakadtából ezeket kiabálja a bécsi lap, megmagyarázza rögtön, hogy hogyan érti Ő ezt a harczot: s—i Hosszabbíts­uk meg a közös ban­kot! ' s—i A függetlenségi pártot szakít­suk kétfelé! —i Kossuth­ és Appony­i álljanak a közös bankosok mellé! — Kezdjenek az önálló bank híveivel élet­­halálharczot!­­ Ellenben egyesüljenek, ölelkezzenek,­­és kooperáljanak a közösbankos 67-esekkel! Ilyen zseniális idea csakis osztrák ko­ponyában születhetik meg. Szép harcz is lenne az Ausztria ellen, ha harczot kez­denénk éppen Magyarország jogai és nemzeti törekvései ellen! Nagy fájdalmat okoznánk bizonyára Ausztriának, ha letörnénk a nemzeti bankot és az ezért foly­tatott küzdelmét! "­! Micsoda felfogási képesség lakozik az osz­trák agyvelőben, ha képes elhinni, hogy Ma­gyarországon akad egyetlen ember is, aki ko­molyan "Veszi, hogy ez lenne az Ausztria el­leni igazi harcz. Ez csak ostoba fogás akar lenni, amelylyel kendőzni szeretnék terveiket,­­amelyeket Magyarország ellen szőnek. «Egyesüljenek az összes magyar pártok Ausztria ellen, — hirdeti az osztrák lap — csakis az önálló bankért harc­olókat kell az egyesülésből kizárni!» Ez a sok, kendőzött, hazug beszéd mindig csak arra megy ki, hogy Kossuth és Apponyi csatlakozzanak híveikkel együtt a 67-esekhez, kooperáljanak a néppárttal, al­kotmánypártiakkal és szászokkal, hosszab­bítsák meg a közös bank szabadal­mát .Ez az egész handabandának a valódi czélja!) és kezdjenek nyílt harczot az önálló nemzeti bankkal és annak harczos táborával! Gyönyörű szép invitálás Kossuth részére, aki kimondotta, hogy a nemzet iránt érzett hű­ségnek egyenes folyománya, hogy a felemelt kvóta ellenében megvásárolt jogot, az ön­álló bankot vagy megcsináljuk, vagy ellenzékbe menjünk. De így megy ez már napok óta, míg a kooperác­ió létrehozására irányuló spekulá­­cziókkal véglegesen fel nem sülnek. A jövő héten eldől végleg a dolog. A szerdai mi­nisztertanácson kiderül az egész számí­tásnak hiábavaló voltát.­­ A Debreczenből visszaérkezett képviselők nem győzik eléggé magasztalni az ott lefolyt­­ tegnapi nagygyűlésnek páratlanul szép és im­­­­pozáns voltát. Ez bizonyára éreztetni fogja az egész országban felemelő hatását. ‘ ------------------------—-------«azt mondja,­ kell-e az apádnak­ rolling-scate-et venni, vagy nem. No gyerünk. .. — Silence, ladys and gentlemans! — szólt a bíró, megrázva a csengőt. A sovány kezé­vel végiggyúrta az arczát, azután felállott és elmondotta az ítéletet. Lee nagyon furcsán érezte magát. Egy pil­lanatra úgy rémlett neki, mintha valami nagy gonoszságot követett volna el, amivel bete­tőzte az összes csinyjeit. A túlsó oldalon, az asztal másik felén ült mr. Waller, az édes­apja és mérgesen nézett rá. Ettől a mogorva, szeretetlen nézéstől újra fellobbant benne a dacz. Most a bíróra figyelt Lee. — Az Egyesült Államoknak egészséges, vi­dám gyermekekre van szüksége... Az eleven, erős gyermekekből lesznek a derék férfiak, akik keménye­n megállják a helyüket az élet­ben ... A gyermeknek pedig, hogy erős és jó kedvű legyen, szüksége van a játékra, csak úgy, mint az álomra, az ételre... Aki a gyer­mektől elveszi azt, ami őt jog és törvény sze­rint megilleti, az megkárosítja az államot! A bíróság kimondja, tehát, hogy amennyiben idősk dr. Waller nem volna hajlandó az említett játékszert (rolling-scate) fiának, kiskorú ifj. Waller Leenek megvenni, noha vagyoni hely­zete megengedi, ebben az esetben az Egyesült Államok bocsájtják azt a gyermek rendelke­zésére, fentartván azonban a jogot, hogy a gyermeket kivonják a szülői ellátás alól és egyszers mindenkorra gondoskodjanak róla...­­ Lee csak annyit értett, hogy most már­ meg­kapja a kerekes­ korcsolyát. Az apjára nézett. Idősb mr. Waller arc­án meglátszott, hogy nem tudja, nevessen-e, vagy bosszankodjék. A közönség tapsolt, dobogott, éljenzett: — That s’! Éljen a törvény! Éljen a bíró! Mr. Waller odalépett a fiához. Egy­ kemény baraczkot nyomott a feje búbjára és nevetve, kérdezte. —• Mennyibe kerül hát az a furcsa holmi? — Egy dollár negyven czent, —felelte a businessman nyugodtságával Lee. — All right! Lee megkapta a rolling-scate-et. Waller papa, amíg leszúrta az egy dollár negyvenet, valami kis meghatottságot érzett. Talán eszébe jutott, hogy vagy harmincz esztendővel ezelőtt ő is ilyen nagy csirkefogó volt. Mikor pedig megsimogatta Lee selymes­, szőke haját, —­ olyan, mint az édesanyjáé volt, — akkor egé­szen ellágyult. Megcsókolta Lee arczát és azt mondta: — Lee, ezentúl minden hónapban kapsz egy dollárt játékra. Azután hozzátette: — De most siess haza, a nevelőd vár... Leenek azonban esze ágában sem volt haza­menni. Felkötötte a rolling-scate-et és meg sem állt a tizenkettedik utczáig. Ott már várta Tom Balling bandája.­­A kerekes­ korcsolya ki­tűnő volt, sokkal finomabb, mint a többieké. Még aznap este elfogtak egy nagyszerű fe­kete kandúrt, és a fűszeres, a kandúr gaz­dája, három, marék czukrot vietett érte­­vált­­ságdíjuk A bécsi lapokból. A Z­ei­t a következőket írja: A magyar válságban jelentékeny fordulat állott be. A holtponton átjutot­tak és olyan kibontakozás lehetősége bukkant fel,­ amely Ausztriában aligha fog megnyugvást (?) kel­teni. Kossuth legújabb kibontakozási terve, melyről legutóbb ismételten szó volt, tulajdonképpeni lénye­gében insem jelent mást, mint az összes nagy ma­­gyar pártoknak konczentráczióját a keresztény szo­cialistákkal szövetkezett osztrák parlamenti frak­­c­iókkal szemben. A Kossuth-féle kibontakozási tervezet Magyar­­ország gazdasági függetlenségét czélozza. Az ön­­­álló magyar jegybankn­ak 1911-b­e­n v­a­l­ó felállításáról már nincs szó. Az önálló bank legexponáltabb hívei bevallják, hogy egy esz­tendő alatt, még ha az összes mértékadó faktorok bele is egyeznének a bankközösség szétválasztásába, lehetetlen a jegybankot felállítani. (Micsoda ostoba­ és hülye beszéd ez! — Szerk.) Ennek következtében a bankkérdésben új formula lépett előtérbe: egy, rövid'tartam­ú,­ két vagy három­ évig tar­tó provizórium. Ami a katonai kérdéseket illeti, ezeknek elinté­zése addig függőben marad, amíg a hadvezetőség­ a létszámfelemelést nem követeli. Magyarország csak akkor veszi elő a nemzeti követelmények kérdését. A Kossuth-féle kibontakozási tervezet teljes egé­szében a gazdasági és katonai engedd­mények elnapolását czélozza, anélkül, hogy arról lemondana. Míg Kossuth­ és Apponyi a Wekerle-kabinetben helyet foglal, addig parla­menti inc­idensektől nem kell tartani. A bank­csoport fenyegetőzhet, a tettre nem kerül a sor. Sőt ellenkezőleg, Kossuth hamarosan próbára állítja­ a bankcsoportot,­­hogy vájjon van-e elég bátorsága nyíltan ellene állást foglalni. Minthogy a Kossuth­­féle kibontakozás felett megindult tanácskozások legkésőbb november második hetéig tarthatnak, a Wekerle-kabinet pedig kénytelen a költségvetést november második­ felében a Ház elé terjeszteni, előáll annak szükségessége, hogy a kabinet indem­­nitást kérjen. Hogy a néppárt és az alkotmány-­­párt a kért indemnitást akadálytalanul megadja, az természetes, hogy a függetlenségi párt leg­nagyobb része sem gondol arra, hogy Kossuthot és Apponyit ex-lex állapotba kergesse és politikailag kompromittálja, az is világos. Ha a függetlenségi párt egy része mégis Kossuth ellen fordulna,­­ez csak tisztázná a helyzetet, mert impozáns, dolgozni akaró többség támadna az indemnitás felett való szavazáskor és az új konc­entráczió kontúrjai már ezen alkalommal is mutatkoznának. Hogy­ egy erős magyar kormánytöbbség egyesen másként léphetne­ fel és lépne is fel; mint a szétesett koalíczió, azt nem is kell bizonyítani. Magyarország, mely Ausz­triával szemben védelmi állásban volt, átmenne a támadó állásba. (Óh, óh! — Sz­erk.) A «N­e­u­e Freie Presse» még mindig ké­telkedik a sikerben és tépelődései közt a követ­kezőket írja: Ma még teljesen bizonytalan, hogy várjon a kooperáczió gondolata a minisztertanács­iban és a függetlenségi pártban elfogadásra talál-e. Sőt már az is világos, hogy a kabinet kebelé­ben különbözők a vélemények arról az alapról, amelyen az esetleges kooperáczió lehetséges volna, Kossuth azt követeli, hogy a hatvanhetes pártok a gazdasági függetlenség kérdésében közeledje­nek a függetlenségi párthoz. Kérdéses azonban, hogy várjon találnak-e olyan formulát, melyet a 67-es miniszterek is úgy elfogadhatnak, hogy saját álláspontjukkal ellentétbe ne jöjjenek. Másrészről pe­dig azt sem szabad figyelmen kdvül hagyni, hogy a jövőben, amikor a függetlenségi párt lépést tesz arra, hogy a bank­csoport terrorizmusa ellen vé­dekezzék, ez végül mégis megtartja fensőbbségét. Úgy­hogy ma sem tudhatjuk, hogy váljon ezúttal is a döntő pillanatban nem maradik a bank­csoport a helyzet fura. Mindenesetre haladás volna, ha a függetlenségi pártban a szakadás beállana. Ez a fejlődés nagyon egészséges volna, mert olyan ele­meket választana el egymástól, amelyeket, ha kö­zös programm köti is össze őket, a programja megvalósításában mély ellentétek választanak el. A függetlenségi párt giuvernementális és ellenzéki ele­­mei között állana be a szakadás és ezzel a válság olyan állapotba jutna, amelyben a megoldás meg­található volna. De — mint mondtuk —■ kérdéses, hogy váljon meg mögt ilyen alakulás fog-e tür­­jetni. 3

Next